<div dir="ltr"><h1 class="m_8950298763853142676m_6750456084068816781gmail-cim">Török József professzor előadása: A francia forradalom és a katolikus egyház </h1>
<div class="m_8950298763853142676m_6750456084068816781gmail-datum">2016. október 25. kedd 15:48<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/torok-jozsef-professzor-eloadasa-francia-forradalom-es-katolikus-egyhaz" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/torok-jozsef-professzor-eloa<wbr>dasa-francia-forradalom-es-<wbr>katolikus-egyhaz</a><br></div>
<h3 class="m_8950298763853142676m_6750456084068816781gmail-lead">A Szent István Társulat havonta tartott
rendezvénysorozatának keretében október 24-én Török József
egyháztörténész, tanszékvezető egyetemi tanár tartott előadást <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">„A
francia forradalom</span> és a katolikus egyház” címmel a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem jogi karán.</span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73117&img=o_IMG_2780.jpg" rel="lightbox['g73117']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73117&p=1&img=c_IMG_2780.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A francia forradalom</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> egy oltáriszentséges körmenettel <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kezdődött,</span>
melyet 1789. május 4-én tartottak Versailles-ban a XVI. Lajos által
összehívott rendi gyűlés kezdetén – </b></span>indította előadását Török József. –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A
király az állam pénzügyi csődjét elkerülendő hívta össze a gyűlést,
több mint másfél évszázad, 1614 óta először. A három rendnek –
arisztokrácia, egyháziak, polgárság – korábban háromszáz-háromszáz
képviselője volt a rendi gyűlésen, de a király e gyűlés kezdete előtt a
harmadik rend létszámát duplájára, hatszázra emelte.</b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A rendi gyűlést megelőzően egyfajta közvélemény-kutatást tartottak,
panaszfüzetekben jegyezték fel a felmerülő problémákat.</span></b> Ezeket <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
panaszfüzeteket legtöbb esetben a papság vezette.</b></span> A rendi gyűlésen
megjelenő egyháziak közül kétszázötvenen voltak a plébánosok, és ötvenen
a főpapok. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az alsópapság tagjai a híveik közvetlen közelében éltek, jól
ismerték az egyszerű embereket. A főpásztorok viszont mind
arisztokraták voltak, és természetesen a saját születési rendjükhöz
érzeték magukat közel</b></span>. Ezért ők az arisztokratákhoz húztak, az
alsópapság viszont a harmadik rendhez, amely a lakosság kilencvenöt
százalékát képviselte a rendi gyűlésen. Azt<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a kérdést, hogy mi a
harmadik rend, már 1789 januárjában föltette és meg is válaszolta
Emmanuel Sieyes abbé, akinek kilétére csak később derült fény: „Mi a
harmadik rend? Politikailag jelenleg semmi. Mi akar lenni? El akarja
foglalni méltó helyét.”</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73117&img=o_IMG_2806.jpg" rel="lightbox['g73117']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73117&p=1&img=c_IMG_2806.jpg" alt="" border="0"></a></p><b>
</b><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A harmadik, a polgári rend ideológiáját tehát egy egyházi személy
fogalmazta meg</span> </b>– emelte ki Török professzor. – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez az öntudatra ébredés a
későbbiekben sokat segített a polgárságnak.</b></span></p>
<p>Az előadó időrendi sorrendben, a tényekhez szigorúan ragaszkodva
mutatta be, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogyan szorult vissza<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> az egyház </span>lépésről lépésre a
forradalmi események felgyorsulása során.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A rendi gyűlés hamarosan átváltozott nemzetgyűléssé.</b></span> Ez meglehetősen
egyszerűen történt – mutatott rá Török József. – 1789. június 13-án
három plébános átment a harmadik rend üléstermébe, ott követőkre
találtak, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy héten belül száznegyvenkilenc pap, illetve öt érsek,
püspök csatlakozott a polgársághoz. Így kikiálthatták magukat
nemzetgyűlésnek</b></span>. Ez is rövid ideig ülésezett azonban, mert<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> július 9-én
már alkotmányozó nemzetgyűléssé alakultak át azzal a céllal, hogy egy
olyan új alkotmányt fogalmazzanak meg, amely az addig hierarchikus
francia társadalmat horizontális társadalommá alakítja át, a „szabadság,
egyenlőség, testvériség” jelszavával.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73117&img=o_IMG_2784.jpg" rel="lightbox['g73117']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=73117&p=1&img=c_IMG_2784.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Törvényszerű volt, hogy a trónnal szövetséges „oltár” ebben a
hatalmas társadalmi átalakulásban károsodott. Alig telt el néhány hét,
és az augusztus 4-ről 5-re virradó éjszaka az alkotmányozó gyűlés
lebontotta az előző évszázadok törvényhozását. Az alkotmányozók az
abszolút egyenlőséget vallották, az adó szempontjából is.</b></span> Ezért az adót
kiterjesztették az arisztokráciára és az egyháziakra is – bár az
utóbbiak részére létezett már egy jelképes adó 1614 óta. Ugyanezen az
éjszakán a „mindenki egyenlő” jelszó jegyében elvették az arisztokrácia
vadászati és halászati jogát. Az egyik arisztokrata erre megjegyezte:
„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha ti, papok, elvettétek a halászathoz, vadászathoz való jogunkat,
akkor mi elvesszük tőletek a dézsmát.” Meg is szavazták ezt. A dézsma a
papság megélhetésének és anyagi forrásának nagyjából ötven százalékát
tette ki. </b></span>Ami különös, hogy a papok között is voltak olyan nyughatatlan
lelkek, akik egyenesen követelték a dézsma megszüntetését. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ugyanakkor a
nemes lelkű arisztokrácia és polgárság rögtön megszavazta a papság
állami fizetését.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Igen ám, de miből, hiszen államcsőd fenyegetett? </b></span>–
tette fel a kérdést a professzor, majd emlékeztetett rá, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a papság a
dézsmából nemcsak önmagát tartotta fenn, hanem az egyházi épületek
fenntartása, valamint a szeretetszolgálat, a szegények, betegek, idősek
gondozása is ebből valósult meg. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mindez a dézsma elvételével megszűnt.</b></span></p>
<p></p>
<p>Az alkotmányozó nemzetgyűlés<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> augusztus 20-án létrehozta az egyházügyi
bizottságot, amely szabad kezet kapott</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyház </b><b>életébe<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>való
beavatkozásra. Az állami egyházügyi hivatal tehát nem 20. századi
találmány </b></span>– jegyezte meg Török József, majd visszatérve az 1789-es
esztendő eseményeire elmondta, hogy szeptember 28-án a papság rendkívül
nagylelkű gesztust tett: az államkassza javára lemondott a
felhalmozódott, fölöslegesnek ítélt nemesfémállományáról,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> liturgikus
edényekről, kegytárgyakról, feszületekről, aranyból, ezüstből készült
alkotásokról. Mindezeket</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tonnaszámra adták át az állami kincstárnak. </b></span>A
nemesfémekből mindössze annyit tartottak meg, amelyek a legszűkebb
liturgikus funkciók ellátásához feltétlenül szükséges voltak.</p>
<p>A következő lépést <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Talleyrand, Autun püspöke, a későbbi hírhedt-híres
külügyminiszter tette meg: október 10-én javasolta, hogy a francia
egyház ajánlja fel ingatlanvagyonát a nemzet javára. Indoklása szerint
ugyanis az egykori adományozók az egyházra csak rábízták a vagyont, hogy
kezelje azt, de az egyház rossz gazdának bizonyult.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Ez a vagyon a
mezőgazdasági, erdőgazdálkodási terület egyhatodát tette ki</b></span>. Halottak
napján, november 2-án <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az alkotmányozó nemzetgyűlés meg is szavazta az
egyházi ingatlanvagyon állami tulajdonba vételét. A harmadik rend
kezében felhalmozódott, addig be nem fektetett tőke így végre
befektethetővé vált, az egyházi birtokokat a nemzet az államcsőd végett
kiárusíthatta, vagyis privatizálhatta. Hamarosan sor került az egyházi
épületek eladására is</b></span> – folytatta az előadó, majd felidézte, hogy az
alkotmányozó nemzetgyűlés azonban még ennél is tovább ment: az új
közigazgatás törvény megszüntette ugyanis a régi megyebeosztást, és
helyette egy új, korszerűnek mondott megyerendszert hozott létre. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az
egyházmegyéket szintén az állami közigazgatás mintájára alakították át,
megszüntetve így több mint ötven püspökséget és négyezer plébániát. Ez
már egyértelmű beavatkozás volt</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyház életébe, hiszen az
egyházmegyék alapítása Rómához tartozik</b></span>.</p>
<p></p>
<p>Az alkotmányozó nemzetgyűlés<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a papság</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>számára is polgári alkotmányt
dolgozott ki, amelyben állami szinten előírták kötelezettségeiket. Erre
az alkotmányra a papoknak esküt kellett tenniük.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Aki erre nem volt
hajlandó</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> azt eltávolították szolgálati helyéről.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A francia egyház ettől
kezdve esküt tett és esküt nem tett papokra oszlott, és ez súlyos
feszültséget okozott a papság és a hívek között is. Súlyosbította a
problémát, hogy VI. Pius pápa nyolc hónapig nem nyilvánított véleményt a
kérdésben</b></span>.<b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Az esküt nem tett papok</span></b> az állam ellenségeinek számítottak,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
üldözendő elemek</b></span>nek. 1790-ben <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vidéki kolostorokat<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>romboltak le,</b></span> 1792
szeptemberében <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Párizsban megkezdték</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a papok</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>deportálását </b></span>– ismertette
Török József.</p>
<p></p>
<p>Előadásának végén azonban a professzor felhívta a figyelmet arra,
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a francia forradalom</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> nem az egyházellenesség jegyében indult! Ez
esetben nem vitte volna a gyertyát a rendi gyűlést felvezető
oltáriszentséges körmenetben Robespierre. A törvényhozás munkájában a
papok is részt vettek, az csak fokozatosan derült ki, hogy az új hatalom
nemcsak ez egyház visszaszorítására,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a vallás</span> megszüntetésére is
törekszik.</b></span></p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p></div>