<div dir="ltr"><div><h1 class="gmail-m_-2387188851043690102m_3608582462652753943gmail-cim">Szerette az egyházat – Portré Ozsvári Csabáról </h1>
<div class="gmail-m_-2387188851043690102m_3608582462652753943gmail-datum">2016. október 23. vasárnap 15:00<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/szerette-az-egyhazat-portre-ozsvari-csabarol" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/szerette-az-egyhazat-portre-<wbr>ozsvari-csabarol</a><br></div>
<h3 class="gmail-m_-2387188851043690102m_3608582462652753943gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ozsvári Csaba (1963–2009) ötvösművész a hazai és
nemzetközi egyházművészet – liturgikus ötvösség – kiemelkedő, </span>másokkal
össze nem hasonlítható, egyéni stílusú <span style="background-color:rgb(255,229,153)">alakja</span> volt. A Török Orsolya
által szerkesztett könyvben felesége, gyermekei, barátai emlékeznek rá. </h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72945&img=o_20161018-IMG_9140.jpg" rel="lightbox['g72945']" target="_blank"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72945&p=1&img=c_20161018-IMG_9140.jpg" alt="" border="0"></a></p><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72945&img=o_20161018-IMG_9140.jpg" rel="lightbox['g72945']" target="_blank"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72945&p=1&img=c_20161018-IMG_9140.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A visszaemlékezések alapján kirajzolódik előttünk egy olyan ember és
művész személyisége, aki <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>először istenkeresőként,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>majd később, élete
nagyobbik részében Istenre rátaláló hívőként élte mindennapjait.</b></span></p>
<br></div>„Nem emlékszem arra, hogy gyermekkoromban bármiféle kapcsolatom lett
volna Jézussal.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Fiatalként 16–18 évesen kezdtem el a hittel és Jézus
Krisztussal foglalkozni” </b></span>– idézi fel korai ifjúságát az ötvösművész. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
katonaságnál töltött ideje alatt egy jó barátjával sokat beszélgetett az
élet értelméről, Istenről és a világról. Mindketten rátaláltak Istenre:</b></span>
Ozsvári Csaba barátja az evangélikus egyházban találta meg az útját, ő
pedig <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a katolikus egyházban és a Schönstatt Családmozgalomban.
Megkötötte az „új szövetséget” Istennel, aki ettől kezdve meghatározta
az életét. Krisztus vált élete középpontjává, az Istennel kötött
szövetség számára élet- és munkaformává vált.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Eldöntöttem, hogy semmi
mást nem akarok csinálni, csak az Istent szolgálni. Őt dicsőíteni a
munkáimmal”</b></span> – vallotta meg egyik nyilatkozatában. A visszaemlékezésekből
egyértelmű, hogy Ozsvári Csaba szerette az egyházat. „A kisegyházat, az
ecclesiolát is, ahogy Szent II. János Pál a családot nevezte, és a nagy
egyházat egyaránt. Családapaként és az Anyaszentegyház hívő és hitvalló
tagjaként is példakép lehet a számunkra.” Hiteles ember volt, akinek<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
természetesen voltak gyengeségei is, így például hamar indulatba jött,</b></span>
de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>haragot</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>senkivel nem tartott<span style="background-color:rgb(234,209,220)">, rosszat</span> másokra nem mondott.</b></span><br><div>
<p>Ötvösművészként vallotta, hogy „a művészet egyedüli oka és végső
célja csak az lehet, hogy a mindenható Istent dicsőítse, és ezt az
eltorzult arcú emberiséget újra felemelje Istenhez. Ahol ezt a célt nem
találjuk, ott nincs semmiféle művészet, csak ördögi zűrzavar, és nem is
érdemes róla beszélni.” Mivel nem élt burokban, tisztában volt azzal,
hogy korunkban sokak számára túl idegennek hangzanak ezek a szavak, de
leszögezte: „Én csak erről akarok beszélni, semmi másról, mert másról
nem érdemes. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Csak olyan művészetet szabad csinálni, amely az embert
eredeti lényében szólítja meg, abban, ami romlatlan és gyermek
mindenkiben, minden korban és körülmények között.” Liturgia és művészet
kapcsolatáról pedig így fogalmazott: „Ha az egyház nem mond le a világ
megtérítéséről, vagyis arról, hogy az embert ismét Isten közelébe
vezesse, akkor nem mondhat le a legszentebb cselekedetben, a liturgiában
sem a művészetről. Vagyis a szépségről, amely feloldhatatlan szoros
kapcsolatban áll az igazsággal, a hittel és a szeretettel… Hogy
egyházunk újból a szépség, az igazság, a remény, a hit és a szeretet
otthona legyen…</b></span>”</p>
<p>Ozsvári Csabában <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mély Mária-tisztelet </b></span>élt. „Megértettem azt, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Mária azért van, hogy Jézushoz vezessen.</b></span>” Felidézte a kánai menyegzőt,
amikor Mária annak ellenére kéri Jézust, hogy ő azt mondja, „még nem
jött el az én órám.” „Mária ki tudja járni Jézusnál, ami jó nekünk, nem
azt, amit szeretnénk, hanem ami jó nekünk” – írta a művész. Ozsvári
Csaba <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>élete utolsó szentmiséjén, néhány órával a halála előtt,
feleségével, mindenben hűséges társával, Imrivel közösen felajánlotta
életét és mindennapi munkáját a Szűzanyának, a saját és gyermekeik lelki
átalakulását kérve Máriától:</b></span> „öröktől fogva szeretett az Isten,
felemelte arcomat a földről és szívéhez vonzott” – így hangzott a
házaspár imája, amit erre az alkalomra írtak.</p>
<p>A visszaemlékezések szerint <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ozsvári Csabától nagyfokú alázatot
követelt, hogy tudott közösségbe tartozni, tudott egy lenni a sok
Schönstatt Mozgalomhoz tartozó tag közül.</b></span> Közösséget vállalni és
megnyílni mások előtt egy kivételes művésznek, „aki más utakat és
csatornákat is használ az istenkapcsolatában, mint például a művészi
önkifejezés, komoly alázatot mutat.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Számára elég közös alap volt az
Isten utáni vágyakozás és az elkötelezett életre való törekvés.”
Ugyanilyen alázatra volt szüksége a mai<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> szekularizált </span></span>világban
laikusként a nem demokratikus, hanem hierarchikus felépítésű egyház
tagjának lenni.</b></span> Ozsvári Csaba számára ez pedig különösen fontos volt.</p>
<p>A kötetben Kovács Gergely történész, okleveles posztulátor
tanulmányában kifejti: a szentség modern teológiája nem elsősorban az
erénygyakorlás hősiességét, hanem a mindannyiunk által megélhető
Isten-közelséget tette az életszentség legfontosabb fokmérőjévé, és azt,
hogy ez milyen hatást gyakorol közösségeinkre. Kovács Gergely szerint
„Csaba életművét ilyen megközelítésben lenne jó minél jobban megismerni
és megismertetni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hivatásait: Istent dicsőítő és az ő egyházát szolgáló
ötvösművészetét, családapaságát, az aratásra érlelődő személyiségét,
mély lelki életét, önazonosságát és a mindezekben megnyilvánuló
hitvallását. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A mai világ és a mai egyház hozzá hasonló hiteles
példaképeket kíván.”</span></span></p>
<p>(Családok a Családért Egyesület, 2016)</p>
<p>Fotó: Merényi Zita</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p>
</div></div>