<div dir="ltr"><h1 class="m_-2287232189014595553gmail-cim">Egyházunk új szentjei </h1>
<div class="m_-2287232189014595553gmail-datum">2016. október 16. vasárnap 14:04<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/egyhazunk-uj-szentjei-72883" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/<wbr>hirek/egyhazunk-uj-szentjei-<wbr>72883</a><br></div>
<h3 class="m_-2287232189014595553gmail-lead">Ferenc pápa hét boldogot avatott szentté október 16-án,
vasárnap délelőtt a Szent Péter téren. Összeállításunkban egyházunk új
szentjeiről olvashatnak.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&img=o_ujszentek_sl.jpg" rel="lightbox['g72883']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_ujszentek_sl.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>Salomon Leclercq</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Salomon Leclercq (1745–1792) vértanú,</b></span> világi nevén Nicolas a
franciaországi Boulogne-sur-Merben született 1745. november 14-én. A
szerzetesi életre szóló hívást meghallva belépett a Keresztény
Iskolatestvérek kongregációba, ahol 1772-ben tett örökfogadalmat.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A
francia forradalom viharos és véres évei alatt</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">az iskolatestvéreket
elűzték</span> rendházukból, Salomon egyedül maradt, hogy őrizze a házat. 1792.
augusztus 15-én l<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>etartóztatták, bebörtönözték és nem sokkal később
barbár módon megölték </b></span>a kármelita kolostor udvarán, amely rettenetes
vérengzések helyszíne lett azokban az években: százhatvanhat papot és
szerzetest tartottak itt fogva, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mert megtagadták</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy hűségesküt
tegyenek a polgári alkotmányra. </b></span>1792. szeptember 2-án <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ítélethozatal
nélkül lemészárolták őket és testüket a kútba vetették</b></span>. XI. Pius
1926-ban avatta boldoggá a vértanúkat.</p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&img=o_ujszentek_jose_luis_sanchez.jpg" rel="lightbox['g72883']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_ujszentek_jose_luis_sanchez.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>José Luis Sánchez del Río</b></p>
<p>José Luis Sánchez del Río világi vértanú 1913-ban született a mexikói
Michoacan államban. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az 1926-os véres keresztényüldözés</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>áldozataként
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>halt meg alig tizennégy évesen,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ajkán Krisztus és Mária nevével: <i>„Viva Cristo Rei!”</i>, vagyis Éljen Krisztus Király! és „Éljen a Guadalupei Szűzanya!”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ún. Cristero-háború 1926-ban robbant ki Mexikóban, miután a
szociáldemokrata munkáspártból alakított antiklerikális kormány a
totális hatalomra törekedvén az egész ország területén megtiltotta </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>misék
vagy bármiféle vallási ünnep nyilvános megtartását.</b></span> Ez a mélyen hívő
mexikóiakból mérhetetlen ellenszenvet váltott ki, kiváltképp azután,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>számos papot </b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kegyetlenül lemészároltak</span></b>. José Luis <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Sánchez del Ríót
</b></span>szintén brutális kínzások után gyilkolták meg, amiért <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nem volt hajlandó <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megtagadni </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hitét.</b></span> Az ifjú vértanút XVI. Benedek pápa avatta boldoggá
2005-ben.</p>
<p style="text-align:center"><span>* * *</span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&img=o_ujszentek_joseliussanchez.jpg" rel="lightbox['g72883']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_ujszentek_joseliussanchez.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>Manuel González García</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Manuel González García spanyol püspök</b></span> 1877. február 25-én született
Sevillában. 1901-ben szentelték pappá. Kis falvakban folytatta papi
szolgálatát, majd a huelvai Szent Péter-plébánia főpapja lett. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>1910-ben
megalapította a „Három Mária és Szent János tanítványai művét”, mely
elsősorban Spanyolországban és Amerikában terjedt e</b></span>l. 1915-ben Malaga
segédpüspökévé nevezték ki Andalúziába, ahol öt évvel később
megyéspüspök lett. Megalapította a Názáreti Missziós Eucharisztikus
Nővérek kongregációját.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> 1931-ben megkezdődtek a spanyol polgárháború
első összecsapásai. Május 31-én néhány forradalmi csoport fölégette</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Malagában szinte az összes lakóházat, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fölgyújtották </span>a püspöki palotát
is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A püspök bátran viselkedett</b></span>, átadta magát a felkelőknek, akik aztánn
szabadon engedték. 1935-ben kinevezték Palencia püspökévé. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Termékeny
író volt, számos művet publikált, főként az eucharisztikus lelkiség és a
kateketika témakörében.</b></span> 1940. január 4-én halt meg Madridban. II. János
Pál pápa avatta boldoggá 2001-ben.</p>
<p style="text-align:center"><span>* * *</span></p>
<p><b><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_ujszentek_lodovicopavoni.jpg" alt="" border="0"></b></p>
<p><b>Lodovico Pavoni</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Lodovico Pavoni olasz pap 1784</b></span>. szeptember 11-én született
Bresciában. 1807-ben szentelték pappá. Azonnal kitűnt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>rendkívüli
odaadásával a szegény vagy elhagyatott fiatalok iránt, akik számára
intézetet alapított, mely később a Szeplőtelen Szűz Mária Fiai
kongregációvá alakult</b></span>. A siketnémák számára külön szekciót hozott létre
az intézményen belül. Aktív kiadói és nyomdai tevékenységet is
folytatott. 1849-ben a bresciai tíznapos népfelkelés kitörésének
másnapján <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Lodovico atya az esőben igyekezett fiatal védenceit
biztonságba helyezni</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a fosztogatások és az erőszak</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elől</b></span>, amikor
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tüdőgyulladást kapott. Egy hét múlva, április 1-jén meghalt.</b></span> II. János
Pál pápa avatta boldoggá 2002-ben.</p>
<p style="text-align:center"><span>* * *</span></p>
<p><b><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&img=o_ujszentek_fusco2.jpg" rel="lightbox['g72883']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_ujszentek_fusco2.jpg" alt="" width="220" border="0" height="326"></a></b></p>
<p><b>Alfonso Maria Fusco</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Alfonso Maria Fusco olasz egyházmegyés pap 1839. </b></span>március 23-án
született Angriban, Salerno közelében. Szorgos tanulmányok után 1863-ban
szentelték pappá. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az angri társtemplom kanonokjaként nagy odaadással
gyóntatott és hirdette Isten szavát. A szegény gyermekek oktatására
otthonában iskolát nyitott. A szolidaritás és a szeretet mély
indíttatásából 1866-ban kolerában szenvedőket ápolt, kockára téve saját
élet</b></span>ét. Néhány fiatal nő együttműködésével 1878-ban létrehozta a
Keresztelő Szent Jánosról nevezett női szerzetesrendet, amely<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> árva és
rászoruló leánygyermekek nevelésé</b></span>vel foglalkozott. Váratlanul hunyt el
Angriban 1910. február 6-án. II. János Pál pápa avatta boldoggá
2001-ben.</p>
<p style="text-align:center"><span>* * *</span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&img=o_ujszentek_brochero.jpg" rel="lightbox['g72883']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_ujszentek_brochero.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>José Gabriel del Rosario Brochero</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>José Gabriel del Rosario Brochero 1840-ben született az argentínai
Córdoba mellett,</b></span> a Sierras Chicas hegyláncolat tövében lévő Santa Rosa
de Rio Primeróban. Huszonhat éves korában szentelték pappá. Kitűnt<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a
betegek és haldoklók ápolásá</b></span>ban, különösen az 1867-es pusztító
kolerajárvány idején. Hozzájárult szülőföldje gazdasági és társadalmi
fejlődéséhez<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> templomok, kápolnák, iskolák, utak építésév</b></span>el. A nép
„gaucho atyának” nevezte, mivel öszvérháton bejárta egész egyházmegyéjét
és mindenhová elvitte Isten szavát.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Élete utolsó szakaszában leprás
lett; elvesztette látását és hallását is.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Utolsó szavai ezek voltak:
„Most már teljesen készen állok az útra”.</b></span> 1914-ben halt meg. Ferenc pápa
avatta boldoggá 2013-ban.</p>
<p>Angelo Amato bíboros a Vatikán Rádiónak adott interjúban elmondta:
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>José Gabriel Brochero boldoggá avatása rendkívül fontos esemény volt
Argentína számára, mivel az egész nemzet jótevőjeként és a társadalmi és
vallási fejlődés előmozdítójaként ismeri és becsüli őt.</b></span> A boldoggá
avatásra vonatkozó apostoli levélben Ferenc pápa a következőképpen
jellemezte „Brochero atyát”: „egyházmegyés pap,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Krisztus szíve szerinti
lelkipásztor, az evangélium hűséges szolgája, Krisztus szegények iránti
szeretetének tanúja”.</b></span> Ezek az alapvető vonásai ennek a keresztény
hősnek, aki két kézzel hintette el a jó magvait hazája földjében.
Életszentségét mindenki elismerte még földi élete során. Olyan pap volt,
aki <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>maradéktalanul hívei megszentelését szolgálta életével, különös
tekintettel a szükséget szenvedőkre.</b></span> Bár a córdobai egyetemen filozófiai
tanári képesítést szerzett, nyelvezete egyszerű volt, a helyi
kifejezéseket használta, hogy mindenki jól megértse mondanivalóját.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szentbeszédei meghatották, megtérítették még <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a legmegrögzöttebb bűnösök
</span>szívét is.</b></span></p>
<p>Brochero atyát <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mélyen áthatotta Loyolai Szent Ignác spiritualitása.
Krisztus zászlaja alatt Isten Országának hírnöke vol</b></span>t. Evangelizálását a
<i>Lelkigyakorlatok</i> stílusa jellemezte: fürdő a lélek, iskola az
erények és halál a bűnök számára. Boldog Brochero atya életszentsége, a
szegények közötti <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>apostolkodása mindenekelőtt azt tanítja, hogy az
életszentség minden megkeresztelt feladata. </b></span>Brochero atya paptestvérei
figyelmébe a következő három elkötelezettséget ajánlja: tartsanak ki a
szent tanítás szolgálatában, nagylelkűen hirdetve Isten szavát; soha ne
fáradjanak bele az irgalmasságba, az imába, a szertartások bemutatásába,
a szentségimádásba és a megbocsátásba; örömmel gyakorolják a papi
hivatást: az örömben virágzik ki a szolgáló szeretet és az életszentség –
fejtette ki Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja
prefektusa.</p>
<p style="text-align:center"><span>* * *</span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&img=o_sztharomsagerzsebetnover.jpg" rel="lightbox['g72883']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72883&p=1&img=c_sztharomsagerzsebetnover.jpg" alt="" width="236" border="0" height="363"></a></p>
<p><b>Szentháromságról nevezett Erzsébet</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szentháromságról nevezett Erzsébet Élisabeth Catez néven született
Franciaországban</b></span>, a Bourges melletti Avor katonai táborban 1880. július
18-án. Apja katonatiszt volt. A kislány erős, heves természetű volt,
ugyanakkor vonzotta minden, ami magasztos, jó és szép, és nyitott volt
Jézus felé. Később <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Őérte akarta – szeretetből – legyőzni </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„szörnyű
természet”-ét.</b></span> Tizenhárom évesen zongorajátékával első díjat nyert,
törekvése mégis másra irányult: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézust akarta „őrülten” szeretni, és
Neki szentelni az életét. Serdülőkorában ezért szüzességi
magánfogadalmat tett. Részt vett a plébániai közösség életében, a
gyermekek hitoktatásában, betegeket látogatott, és minden tevékenysége
szívében az imádság állt. </b></span>És mindeközben egyre erősebben érezte magában a
kármelita hivatást, hogy szüntelenül imádkozzék és hogy közel
kerülhessen Isten emberségének misztériumához.</p>
<p>Miután sikerült édesanyja ellenkezését leküzdenie, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>huszonegy éves
korában, 1901-ben belépett a dijoni Kármelbe, ahol két év múlva
örökfogadalmat tett és fölvette a Szentháromságról nevezett Erzsébet
neve</b></span>t. A mindennapi dolgok közepette és a közösségi életben szeretetért
szeretet akart adni viszonzásul. Leveleiben megosztotta barátaival,
főként hétköznapi, „laikus” emberekkel legcsodálatosabb felismeréseit,
azt, hogy minden (meg)hívás, minden szeretet, minden a Jelenlét által
belakott, minden az Istennel – az Atyával, Fiúval, Szentlélekkel – való
egyesülésre, communióra hív. 1904-ben írta híressé vált <i>„Istenem, imádott Szentháromság...”</i> kezdetű imáját, melyben egészen átadta önmagát.</p>
<p>Kevéssel ezután<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az akkor még gyógyíthatatlan Addison-kórt
diagnosztizálták</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nála. A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> betegséget </span>az Úr akarataként elfogadta.</b></span> Testi
szenvedéseihez lelkiek is társultak, ürességet érzett és azt, hogy Isten
magára hagyta őt. Ezeket az érzéseket azonban a hitben és a szeretetben
leküzdötte, rendkívüli odaadással szemlélve a Szentháromság
beköltözését lelkébe hosszú, kilenc hónapnyi agónia után ismerte meg,
mit is jelent ez a teljes önátadás. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a nagy szenvedések</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>közepette is
kifejezte örömét azért, hogy képes szeretni és felajánlani magá</b></span>t. 1906.
november 9-én halt meg, mindössze huszonhat évesen. Utolsó szavai ezek
voltak: „Megyek a fénybe, a szeretetbe, az életbe...” II. János Pál pápa
avatta boldoggá 1984-ben.</p>
<p><br>Forrás: Vatikáni Rádió; Sarutlan Kármelita Nővérek Közössége</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>