<html>
<head>
<meta content="text/html; charset=UTF-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body bgcolor="#FFFFFF" text="#000000">
<blockquote type="cite" style="color: #000000;">
<pre wrap="">A kitiltott Isten válasza
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselõit: Ha van Isten,
miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja
világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi
interjú találó választ ad a kérdésre.
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel
készítettek interjút az egyik rádiómûsorban, amelyben Jane Clayson
riporternõ megkérdezte õt az utóbbi idõk borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek
óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és
távozz az életünkbõl. És Õ, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentõl, hogy áldását és védelmét adja, ha
egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare
(akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy
nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban:
a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd
felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a
gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük
megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos
lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, mirõl
beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfõnök jobb, ha
nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És
az iskola vezetõi azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék
a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek.
És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezetõ azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg
fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit
akarnak, és nem kell, hogy errõl szüleiknek beszámoljanak. És azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentõs posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha
elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem
számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben,
amíg van munkánk és a gazdaság jól mûködik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetõvé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad
szólás joga ezt lehetõvé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- mûsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erõszakot, az erkölcstelenséget és a
tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket,
amelyek bátorítanak a nemi erõszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a
gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különbözõ sátáni témákat
dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz
hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a
gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó
és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az
idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan
és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég
sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek
az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"
És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel:
Isten."
Furcsa, milyen egyszerû az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán
csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdõjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja
valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki
egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és
mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük
a viccek ezreit és azok bozóttûzként terjednek a köztudatban, de ha
az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is
meggondolják, mielõtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok
szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenrõl való
nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken.
Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az,
hogy mit mond Isten felõlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor
csak szabadulj meg tõle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról,
hogy milyen rossz bõrben van ez a világ!This message is intended
solely for the designated recipient(s). It may contain confidential
or proprietary information and may be subject to attorney-client
privilege or other confidentiality protections. If you are not a
designated recipient you may not review, copy or distribute this
message. If you receive this in error, please notify the sender by
reply e-mail and delete this message. Thank you.
</pre>
</blockquote>
<pre wrap="">
</pre>
</body>
</html>