<div dir="ltr"><h1 class="m_1646938909388077117m_1804220258532812381m_8901076897915520079m_-1476598405025436406gmail-cim">Ferenc pápa sajtótájékoztatója a repülőn</h1>
<div class="m_1646938909388077117m_1804220258532812381m_8901076897915520079m_-1476598405025436406gmail-datum">2016. október 5. szerda 10:49<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-repulon" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hire<wbr>k/ferenc-papa-sajtotajekoztato<wbr>ja-repulon</a><br></div>
<h3 class="m_1646938909388077117m_1804220258532812381m_8901076897915520079m_-1476598405025436406gmail-lead">Október 2-án este grúziai és azerbajdzsáni apostoli
látogatása után Bakuból hazafelé tartva a repülőn <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a Szentatya szokásához
híven az őt elkísérő újságírók kérdéseire válaszolt.</span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72618&img=o_repulo.jpg" rel="lightbox['g72618']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72618&p=1&img=c_repulo.jpg" alt="" width="305" border="0" height="200"></a></p>
<p><i>A sajtótájékoztatón<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <u>érintett témák</u>: ortodoxok és katolikusok
kapcsolata; a béke elérése; az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elvá</span>l<span style="background-color:rgb(255,229,153)">takkal,</span> a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sérült </span>családokkal való
törődés; <span style="background-color:rgb(234,209,220)">homoszexuál</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">isok</span> kísérése; küzdelem a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">genderelmélet</span> ellen;
hogyan választja ki az új bíborosokat; mikor látogatja meg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a földrengés</span>
sújtotta térséget; mely országokba tervez látogatást; elindult-e Hamel
atya boldoggá avatása; kinek adná a Nobel-békedíjat; milyen tanácsot
adna az amerikai választóknak; elfogadható-e, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem tartották
tiszteletben</span> II. János Pál végrendelkezését; miért periférikus
országokat látogat.</b></span></i></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Jó estét kívánok, és nagyon
köszönöm a munkátokat, segítségeteket! Igaz, rövid volt ez az út – három
nap –, nektek viszont sok munkátok volt. Rendelkezésetekre állok, és
szívből köszönöm munkátokat. Kérdezzetek, amit csak akartok!</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük, Szentatya! Az első kérdés Grúziából, a grúz televíziótól érkezik, Ketevan Kardavát halljuk.</p>
<p><b>Ketevan Kardava:</b><br>– Nagyon köszönjük, Szentatya,
első grúziai útját. Számomra nagyon fontos volt, hogy újságíróként
védelmezzem ezt az utat és kövessem látogatását országomban. Minket,
Grúzia lakosait, mindannyiunkat megér<span style="background-color:rgb(255,255,255)">intett az Ön beszéde, különösen is
az a fénykép, amely Grúzia pátriárkájával együtt ábrázolja, több
ezerszer megosztották az interneten. Bátorító volt ez a látogatás a mi
katolikus, ténylegesen nagyon kicsiny közösségünknek. A Grúzia
pátriárkájával való találkozása után vajon úgy látja, megvannak az
alapok a jövőbeli együttműködés és az építő párbeszéd számára </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ön, az
ortodox egyházak és a katolikus egyház között</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a meglévő tanbeli
különbségekről</b></span>? <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><span style="background-color:rgb(207,226,243)">Ön azt mondta, </span>hogy sokkal több bennünk a közös, ami
egyesít minket, mint </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az, ami szétválaszt</b></span>. Köszönöm, várom válaszát.</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Két meglepetés ért Grúziában. Az
első maga <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Grúzia</b></span>. Soha nem gondoltam volna <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ekkora kultúrát, ekkora
hitet, ekkora kereszténység</b></span>et. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hívő ez a nép, ősi keresztény kultúrája
van, számtalan vértanú</b></span> által hordozott nép. Felfedeztem valamit, amit
nem ismertem: ennek a grúz hitnek a mély gyökereit. A második meglepetés
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a pátriárka volt: ő Isten embere,</b></span> meghatott engem ez az ember.
Akárhányszor találkoztam vele, meghatott szívvel jöttem ki, azzal az
érzéssel, hogy Isten emberére leltem. Valóban, Isten embere. A bennünket
egyesítő és elválasztó dolgokról a következőt mondom: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ne kezdjünk el
vitatkozni tanbeli kérdésekről, ezt hagyjuk a teológusokra, ők jobban
értenek ehhez, mint mi. </b></span>Ők megvitatják, és értenek hozzá, és<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ők jók, jó
szándék vezeti őket, az egyik oldal teológusai és a másik oldalé.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mit kell nekünk, a népnek tenni? Imádkozni egymásért! Ez nagyon
fontos: az imádság.</b></span> A második:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> együtt kell csinálni dolgokat:</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>vannak
szegények, dolgozzunk együtt a szegényekért; </b></span>van ez a nehézség, az a
nehézség, meg tudnánk együtt oldani?, csináljuk együtt; <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>vannak
bevándorlók?, tegyünk értük valamit együtt</b></span>… <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Csináljunk valami jót
másokért, együtt,</b></span> ezt tudjuk tenni. Ez az ökumenizmus útja. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem csak a
tan útja létezik, az az utolsó dolog, majd a végén kerül rá sor. </b></span>De
kezdjünk el együtt járni! Jó szándékkal, ezt lehet tenni. Ezt kell
tenni! <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ma az ökumenizmust úgy kell csinálni, hogy együtt haladunk, és
imádkozunk egymásért.</b></span> A teológusok pedig továbbra is beszélgessenek
egymással, tanulmányozzák együtt a felmerülő kérdéseket. Grúzia pedig
csodálatos, nem vártam, hogy ennyire elbűvölő; keresztény nemzet,
ízig-vérig!</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– A második kérdést egy német újságíró, Tassilo Forchheimer teszi fel, az <i>ARD</i> német rádiótól.</p>
<p><b>Tassilo Forchheimer:</b><br>– Szentatya, miután
mindenkivel beszélt, akik megváltoztathatják Örményországnak és
Azerbajdzsánnak ezt a csúnya történelmét, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>minek kell történnie, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">
tartós béke</span> szülessen, olyan, amely tiszteletben tartja az emberi
jogokat?</b></span> Milyen problémák vannak, és mi lehet az Ön szerepe, Szentatya?</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Kétszer beszéltem erről, két
beszédemben. Az utóbbiban beszéltem a vallások szerepéről, arról, hogy
miként segíthetik e cél elérését. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azt gondolom, az egyetlen járható út a
párbeszéd, az őszinte párbeszéd, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">játszmák</span> nélkül, őszintén, szemtől
szembe.</b></span> Az őszinte tárgyalás. Ha nem sikerül ezt keresztülvinni, akkor<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
venni kell a bátorságot nemzetközi bírósághoz fordulni, például a hágai
Nemzetközi Bírósághoz, és alá kell vetni magunkat a nemzetközi bíróság
ítéletének. Nem látok más utat. A másik lehetőség </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a háborúzás, </b></span>de a
háború mindig pusztító, a háborúval mindent elveszítünk! Aztán a
keresztények számára<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ott van az imádság: imádkozni a békéért,</b></span> hogy az
emberek szíve arra hajoljon, hogy rálépjenek erre az útra, a párbeszéd, a
tárgyalás vagy a nemzetközi bírósághoz fordulás útjára. De nem
fordulhatnak elő ilyen problémák… Gondoljátok csak el, hogy a három
kaukázusi országnak vannak problémái: Grúziának is van problémája
Oroszországgal, nem ismerjük azt eléggé…, de van problémája, amely
súlyosbodhat… ki tudja; Örményországnak pedig, mely egy nyitott határok
nélküli ország, problémái vannak Azerbajdzsánnal. Nemzetközi bírósághoz
kell fordulni, ha nem sikerül eredményt elérni párbeszéddel és
tárgyalással: nincs más út. És az imádság, az imádkozás a békéért.</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Most pedig Maria Elena Ribezzo következik, Svájcból a <i>La Presse</i> folyóirattól.</p>
<p><b>Maria Elena Ribezzo:</b><br>– Üdvözlet, Szentatyám, jó
estét! Nézze, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">tegnap egy,</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a házasság </span></b><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ellen folyó </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">világháborúról</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">beszélt,</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">
</span>és e háború kapcsán nagyon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>erős szavakat</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">használt</span> </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a válás</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sal szemben</b></span>:
azt mondta, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az bemocskolja</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten képé</b></span>t;<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <span></span><b>h</b><b>ónapokkal ezelőtt viszont,
a szinóduson, az elváltakkal szembeni befogadó magatartásról beszéltek.</b></span>
Szeretném tudni, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ez a két hozzáállás összeegyeztethető-e
egymással, és miképpen.</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Mindaz, amit tegnap mondtam, benne van az <i>Amoris laetitiá</i>ban,</b></span>
minden, tegnap ugyanis szabadon beszéltem és egy kissé hevesen szóltam.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor a házasságról mint a férfi és a nő egyesüléséről beszélünk,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> úgy
gondolunk rájuk,</span><b> ahogy Isten megteremtette őket, Isten képére, férfinak
és nőnek. Isten képe</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> nem a férfi, hanem</span><b> a férfi és a nő. </b></span>Együtt.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egyetlen testté válnak, amikor a házasságban egyesülnek. Ez az igazság.</b></span>
Igaz, hogy ebben a kultúrában<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a konfliktusokat és sok problémát az
emberek nem jól kezelnek, és <u>olyan filozófiák is működnek, amelyek
szerint „ma ezt csinálom, aztán, ha belefáradok, akkor másikat, aztán
egy harmadikat, aztán egy negyediket”</u></b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a <span style="background-color:rgb(255,229,153)">házasság</span> <u>elleni
„világháború”</u>,</b></span> amelyet említett. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Vigyáznunk kell, nehogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>beengedjük
magunkba <u>ezeket az eszméket.</u> </b></span>De mindenekelőtt: a házasság Isten képét
jelenti, a férfit és nőt egyetlen testben. Amikor ezt tönkretesszük,
akkor „bemocskoljuk” vagy eltorzítjuk Isten képét. Aztán <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az <i>Amoris laetitia</i>
beszél arról is, hogy miként bánjunk ezekkel az esetekkel, hogyan
bánjunk a sérült családokkal, és itt lép be az irgalmasság. </b></span>Van az
egyháznak egy gyönyörű imája, amelyet múlt héten imádkoztunk. Így szól:
„Istenünk, te oly csodásan megteremtetted a világot, és még
csodálatosabban újjáteremtetted”, vagyis a megváltással és az
irgalmassággal. A sérült házasság, a megsebzett házaspárok: itt lép be
az irgalmasság. Az elv ez [hogy a férfi és a nő örökre egységet
alkosson], de <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az emberi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyengeségek</span> léteznek,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a bűnök </span>léteznek, de <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az
utolsó szó nem</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a gyengeségé</span>, az utolsó szó <span style="background-color:rgb(255,229,153)">nem</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűné:</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az utolsó szó az
irgalmasságé</span>!</b></span></p>
<p>Szeretem elmesélni – nem tudom, mondtam-e már, mert sokszor
megismétlem –, hogy a vézelay-i Szent Mária Magdolna-bazilikában van egy
csodaszép oszlopfő, az 1200-as évekből. A középkorban a katedrálisok
szobrai tartottak katekézist az embereknek. Az oszlopfő egyik oldalán
ott van Júdás, felakasztva, lógó nyelvvel, kidülledt szemekkel, az
oszlopfő másik oldalán viszont ott van Jézus, a jó pásztor, aki
megragadja őt, és magával viszi. Ha jól megnézzük Jézus arcát, a szája
szomorú, de van benne egy kis cinkos mosoly is. Ezek az emberek
megértették, mi az irgalmasság! Júdással! Ezért az <i>Amoris laetitiá</i>ban
először a házasságról, a házasság alapjáról van szó, azt követően
viszont már a nehézségekről.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Hogyan kell felkészülni a házasságra,
hogyan kell a gyermekeket nevelni,</b> aztán a nyolcadik fejezetben, amikor
felmerülnek a nehézségek, hogyan kell őket megoldani.</span> Négy ismérve van a
megoldásnak: elfogadni a sérült családokat, kísérni őket,
megkülönböztetni minden egyes esetet, végül integrálni, újrakezdeni. Ez
lenne annak a módja, ahogyan együttműködhetünk ebben a „második
teremtésben”, ebben a csodálatos újjáteremtésben, amelyet az Úr a
megváltással végbevitt. Érhető így? Ha csak az egyik részét nézi az
ember, akkor nem érthető! Az <i>Amoris laetitiá</i>ban – ezt akarom
mondani – mindenki a nyolcadik fejezethez lapoz. Nem, nem! Az elejétől a
végéig el kell olvasni. És mi áll a középpontban? Mindenkinek más.
Számomra az <i>Amoris laetitia</i> középpontja, lényege a negyedik
fejezet, amely az egész életre szól. De a teljes buzdítást el kell
olvasni, és az egészet újra kell olvasni, és az egészet kell megvitatni,
az egészet, egyben! <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Létezik a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>, történik <span style="background-color:rgb(234,209,220)">törés</span>, de létezik
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">irgalmasság</span>,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> megváltás, gondoskodás</span> is!</b></span> Érthetően elmondtam?</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Most Joshua McElwee következik, a <i>National Catholic Reporter</i> amerikai újságtól.</p>
<p><b>Joshua McElwee:</b><br>– Köszönöm, Szentatya! Ugyanabban
a tegnapi beszédében, Grúziában, mint más országokban is, beszélt <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
genderelméle</b></span>tről, és kijelentette, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az a főellenség,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a házasság <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elleni fenyegetés</b></span>. De szeretném megkérdezni: mit mondana olyasvalakinek,
aki éveken át szenvedett a szexualitásával, és valóban úgy érzi, hogy
létezik egy biológiai probléma, hogy testi kinézete nem felel meg annak,
amit saját nemi identitásának tart. Ön mint pásztor és pap hogyan
kísérné az ilyen személyeket?</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>Mindenekelőtt azt szeretném
leszögezni, hogy p<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>apként, püspökként – és pápaként is – kísértem
homoszexuális hajlammal és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyakorlattal </span>rendelkező személyeket. Kísértem
őket, közelebb vittem őket <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az Úrhoz,</span> vannak, akik nem voltak rá
képesek, de kísértem őket, és soha senkit nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hagytam magára</span>. </b><b>Ez az,
amit tenni kell. Az embereket úgy kell kísérni, ahogyan Jézus kíséri
őket. </b></span>Amikor egy ilyen állapotban lévő személy Jézus elé érkezik, Jézus
biztosan nem mondja neki: „Takarodj, hiszen homoszexuális vagy!” Nem!</p>
<p>Az, amit mondtam, az arra <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a gonoszságra vonatkozik, amelyet ma a
genderelmélet sulykolásá</b></span>val tesznek. Egy francia apa mesélte nekem, hogy
az asztalnál beszélgetett a gyermekeivel – ő katolikus, a felesége
katolikus, a gyerekek katolikusok, felszínesen, de katolikusok –, és
megkérdezte a tízéves fiát: „Mi szeretnél lenni, ha majd nagy leszel?” –
„Lány.” Az apa rájött, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a tankönyvekben a genderelméletet tanítják.
Ez ellentétes</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a természetes dolgokkal. </b></span>Egy dolog, hogy valakiben megvan
ez a hajlam, ez az irányultság, és van olyan is, aki megváltoztatja a
nemét. De másik dolog <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az iskolákban ebben az irányban tanítani, hogy
megváltoztassák a<span style="background-color:rgb(255,229,153)">z emberek gondolkodásmódját</span>. Ezt én „ideológiai
gyarmatosítás</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">oknak</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>” </b></span>hívom.</p>
<p>Tavaly kaptam egy levelet egy spanyol férfitól, aki elmesélte nekem a
történetét, hogy milyen volt az élete kisfiúként és serdülőként.
Kislány volt, lány volt, és sokat szenvedett, mert fiúnak érezte magát,
de testileg lány volt. Elmesélte ezt édesanyjának, amikor már huszonkét
éves volt, és elmondta neki a szándékát, hogy átoperáltatja magát, és
így tovább. Az anyja viszont azt kérte tőle, hogy amíg ő él, ezt ne
tegye meg. Idős volt már, és hamar meg is halt. Ő pedig átoperáltatta
magát. Minisztériumi alkalmazott az egyik spanyol városban. Elment a
püspökhöz. A püspök pedig lelkiismeretesen kísérte őt, kiváló püspök:
időt „vesztegetett” arra, hogy kísérje azt az embert. Aztán megnősült.
Megváltoztatta a polgári személyazonosságát, megnősült, és megírta
nekem, hogy vigasztalást jelentene számára, ha eljöhetne hozzám a
feleségével: ő, a férfi, aki nő volt, de most férfi. És fogadtam őket.
Nagyon örültek. A lakónegyedében volt egy idős pap, nyolcvan fölött, az
idős plébános, aki már nyugdíjba ment, és a nővéreket segítette ott, a
plébánián… De ott volt az új [plébános] is. Amikor az új meglátta őt, a
túlsó járdáról is megfenyegette: „A pokolba kerülsz!” Amikor viszont az
öreg pappal találkozott, az megkérdezte tőle: „Mikor gyóntál utoljára?
Gyere, gyere, meggyóntatlak, és így mehetsz majd áldozni.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Értetted? Az élet az élet, és a dolgokat úgy kell fogadni, ahogy
jönnek. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A bűn bűn</span>. A hajlamok vagy a hormonális zavarok rengeteg
nehézséget okoznak, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">de vigyáznunk kell, hogy ne<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mondjuk: „Mindegy,</span>
</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ünnepeljünk, és kész!”</span><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Nem, ezt nem! </span>De minden esetet elfogadni,
kísérni, tanulmányozni, megkülönböztetni és integrálni kell.</b></span> Ez az, amit
ma Jézus tenne. Kérem, ne mondjátok azt: „A pápa szentté avatja a
transzneműeket!” Kérem! Mert már látom is az újságok főcímeit… Nem, nem!
Maradt még valami homályban abból, amit mondtam? Szeretnék világos
lenni. Ez erkölcsi probléma. Ez probléma. Ez emberi probléma. És úgy
kell megoldani, ahogy lehet, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mindig Isten irgalmasságával, az
igazsággal,</b></span> miként a házasság esetében mondtuk, az egész <i>Amoris laetitiá</i>t el kell olvasni, de mindig így, mindig nyitott szível. És ne felejtsétek el a vézelay-i oszlopfőt: nagyon szép, nagyon szép!</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük, Szentatya! Most Gianni Cardinale következik, az <i>Avveniré</i>től.</p>
<p><b>Gianni Cardinale:</b><br>– Két kérdésem van: egy
személyes és egy közéletet érintő. A személyes az – mondhatni, a
nevemhez kapcsolódik –, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> mikor iktat be új kardinálisokat és milyen
szempontok alapján választja ki őket.</b></span> A második – mondhatni, komolyabb –
a közéletet érinti, és mint olasz kérdezem: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mikor látogatja meg a
földrengés sújtotta embereket, és mi jellemzi majd ezt a látogatást?</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– A második kérdésre: három
lehetséges időpontjavaslatot kaptam. Kettőre pontosan nem emlékeszem, de
a harmadikra igen, az advent első vasárnapja. Azt mondtam, hogy miután
visszatértem, kiválasztom az időpontot. Három van tehát, ezek közül kell
választanom. Ez magánlátogatás lesz, egyedül megyek oda mint pap, mint
püspök, mint pápa. De<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> egyedül. Így szeretném ezt a látogatást megejteni.
És szeretnék közel lenni az emberekhez. De még nem tudom, miként.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A kardinálisokról: kiválasztásuk szempontjai ugyanazok lesznek, mint
az előző két konzisztóriumnál. Valamiképpen mindenhonnan kell
választani, mert az egyház az egész földön jelen van.</b></span> Igen, talán… még
tanulmányozom a neveket, de talán három lesz az egyik földrészről, kettő
egy másikról, és egy megint egy másik térségből, egy ismét egy másik
térségből, egy pedig olyan országból… de, ki tudja. A <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>névsor hosszú, de
csak tizenhárom hely van. </b></span>Arra is kell gondolnom, hogy egyensúly jöjjön
létre. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Örülök, ha a bíborosi testületben látszik az egyház
egyetemessége: nemcsak az úgymond „európai” központ, hanem minden
terület. Mind az öt földrész, ha lehetséges.</b></span></p>
<p>[Van már kitűzött időpont?]</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Nem, mert [még] tanulmányoznom
kell a névsort, és [utána] kell kiválasztanom az időpontot. Lehet az év
végén vagy jövőre az év elején. Az év végénél nehézséget jelenthet a
szentév, de meg lehet oldani… Vagy a következő év elején. De hamar
eljön.</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük, Szentatya! Most Aura Miguel következik a portugál <i>Radio Renascençá</i>tól.</p>
<p><b>Aura Miguel:</b><br>– Jó estét, Szentatya! Az én
kérdésem a soron következő<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>, Olaszországon kívüli útjair</b></span>a vonatkozik,
három részletben. Ezekben a napokban már megmondta az argentínaiaknak,
hogy már nagyon tele van a naptára, de említette Afrikát és Ázsiát:
megtudhatjuk, melyik országokról van szó? És van itt egy kolléga
Kolumbiából, aki várja Önt Kolumbiában, én pedig természetesen
Portugáliában, várjuk Önt! Portugáliában konkrétan hogyan zajlik majd a
látogatás, 12-én és 13-án,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Lisszabon és Fatima?</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Jelenleg az biztos, hogy megyek
Portugáliába, és csak Fatimába. </b></span>Jelenleg. Miért? Van egy probléma. Ebben
az évben, a szentévben, felfüggesztettük az <i>ad limina</i> látogatásokat [a püspöki karok látogatását – <i>a ford.</i>], jövőre fogadnom kell az idei és a jövő évi <i>ad limina</i>
látogatásokat is. Kevés idő marad utazásokra. Portugáliába azonban
elmegyek. Indiába és Bangladesbe szinte biztos. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Afrikában még nem
biztos, hogy pontosan hová, minden az éghajlattól is függ, hogy melyik
hónapban, mert ha Afrika északnyugati részébe megyek, ott más az
éghajlat, mint Afrika délkeleti részében.</b></span> Aztán függ a politikai
helyzettől is, a háborúktól… De van lehetőségünk, hogy kiválasszuk az
afrikai helyszínt.</p>
<p>Amerikában: azt mondtam, hogy amikor a békefolyamat [Kolumbiában]…
eléri célját, szeretnék odamenni, amikor minden teljesen biztos lesz,
vagyis amikor minden – ha győz a népszavazás –, amikor minden biztos,
egészen biztos lesz, ha nem lehet már visszakozni, vagyis ha a
nemzetközi világ, az összes nemzet egyetért vele, amikor már nem lehet
fellebbezni, amikor tehát vége van, ha így lesz, akkor elmehetek. Ha
viszont bizonytalan a helyzet…<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Minden attól függ, mit mond a nép. A nép a
legfőbb hatalom. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy inkább a demokratikus
formákat nézzük, mint a nép legfőbb hatalmát, de mindkettőnek együtt
kell haladnia. Például szokássá vált néhány földrészen, bizonyos
helyeken, hogy amikor lejár a második kormányzati megbízatás, a
kormányon lévők megpróbálják megváltoztatni az alkotmányt, hogy harmadik
megbízatást is kaphassanak. Ez az úgynevezett demokrácia túlértékelése,
a nép legfőbb hatalmával szemben, mely azonban benne van az
alkotmányban. Minden attól függ. És a békefolyamat sikere ma – részben –
a nép hangától függ: a népé a döntés.</b></span> Azt gondolom, azt kell tenni,
amit a nép mond.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>[Fatimába mikor megy, (május) 12-én vagy 13-án?]</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Most úgy néz ki, hogy 13-án, de az is lehet, hogy… Nem tudom.</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük, Szentatya! Most Jean-Marie Guénois következik a <i>Le Figaro</i> képviseletében.</p>
<p><b>Jean-Marie Guénois</b>:<br>– Köszönöm, Szentatya! Egy
kérdés az utazásokról:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Válaszában <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>miért nem említette Kínát?</b></span> És <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mi az
oka annak, hogy Ön mint pápa nem kaphat jegyet Pekingbe? A kínai
egyházon belüli okai vannak?</b></span></span><b> A kínai egyház és a kínai kormány közötti
problémák, vagy a Vatikán és a kínai kormány közötti problémák az okai?
</b></span>Ha megengedi, egy egészen időszerű kérdést is feltennék, mert néhány
órával ezelőtt Dominique Lebrun, Rouen érseke bejelentette, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ön
felhatalmazta Hamel atya boldoggá avatási eljárásának elindítására, és
nem kell betartania az ötéves várakozási időre vonatkozó szabályt. Miért
döntött így? Köszönöm!</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Ez utóbbiról: beszéltem Amato bíborossal [a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusával – a <i>ford.</i>],
megvizsgáljuk a dolgokat, és ő megmondja a végső álláspontot. A szándék
azonban az, hogy ebben az irányban haladjunk, elvégezni a szükséges
vizsgálatokat, és látni, szólnak-e okok a várakozás mellett.</p>
<p>[De az érsek bejelentette, hogy elindította a boldoggá avatási eljárást.]</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Nem. Össze kell gyűjteni a
tanúságtételeket az eljárás elindításához. Nem szabad lemondani a
tanúságtételekről, ez igen fontos. Mert a friss tanúságtételek, az, amit
az emberek láttak…, hiszen idővel van, aki meghal, van, aki elfelejti a
látottakat…, ez előfordul. Latinul úgy mondják: <i>ne perdeat probationem</i> [ne vesszen el a bizonyíték].</p>
<p>Kína. Jól ismeritek <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kína és az egyház történelmét: a hazafias egyház,
a rejtett egyház… </b></span>De jók a kapcsolataink, tanulmányozzuk a dolgokat,
beszélünk egymással, vannak munkabizottságaink… Én derűlátó vagyok. Azt
hiszem, most a Vatikáni Múzeumok kiállítást vitt Kínába, és a kínaiak is
fognak egy kiállítást szervezni a Vatikánban… Sok professzor van, aki
elmegy a kínai egyetemekre tanítani, sok szerzetesnővér, sok pap, akik
jól tudnak ott dolgozni. A Vatikán és a kínaiak közti kapcsolatok…
Rögzíteni kell egy megállapodásban, és erről folyik a párbeszéd, lassan…<span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>
A lassan végzett dolgok jól mennek, mindig. A sietősen végzett dolgok
nem mennek jól. A kínai népé a legnagyobb megbecsülésem. Tegnapelőtt
például tartottak egy kétnapos konferenciát, azt hiszem, a [Pápai]
Tudományos Akadémián a <i>Laudato si’</i>-ról, és ott volt az elnök kínai küldöttsége is. A kínai elnök ajándékot küldött nekem. Jó kapcsolatok vannak.</b></span></p>
<p>[Odautazik a pápa?]</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Ó, örömmel tenném… de még nem tervezem.</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük! Van még időnk egy kérdésre? Igen? Juan Vicente Boo következik, a spanyol <i>ABC</i> napilaptól.</p>
<p><b>Juan Vicente Boo:</b><br>– Köszönöm, Szentatya! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
spanyol nyelvű csoportban láttuk, hogy a Nobel-békedíj győztesének nevét
október 7-én fogják bejelenteni. </b></span>Több mint háromszáz nevezés van:
például Leszbosz szigetének lakosai mindazért, amit a menekültekért
tettek, vagy a fehér sisakosok Szíriában, ezek az önkéntesek, akik
kimentik az embereket a törmelékek közül a bombázások után: hatvanezer
főt mentettek ki, miközben közülük százharmincketten életüket
vesztették. Vagy ott van Santos, Kolumbia elnöke, és Timoshenko, a FARC
[Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői] parancsnoka, akik aláírták a
békemegállapodást. És sokan mások. A kérdésem tehát a következő: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ki az
Ön kedvenc jelöltje, vagy kik azok a személyek, vagy melyek azok a
szervezetek, akik és amelyek nagyobb elismerést érdemelnek a békéért
végzett munkájukért? </b></span>Köszönöm!</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sok ember van, aki azért él, hogy
háborút csináljon, hogy fegyvereket adjon el, hogy öljön. Rengetegen
vannak! De nagyon sokan vannak olyanok is, akik a békéért dolgoznak!
Tömérdek ember! Én nem tudnám megmondani, kit választanék a tömérdek
ember közül, aki ma a békéért dolgozik. Nagyon nehéz: Ön megemlített
néhányat, de sokkal több van</b></span>. De mindig ott van az igyekezet, hogy
békedíjat adjanak… Szeretném azt is, ha nemzetközi szinten – a
Nobel-békedíjtól függetlenül – lenne egy megemlékezés, egy elismerés,
egy nyilatkozat a gyermekekről, a fogyatékkal élőkről, a kiskorúakról, a
bombázásban meghalt polgári személyekről. Azt gondolom, hogy ez bűn!
Bűn Jézus Krisztus ellen, mert azoknak a gyermekeknek, azoknak a beteg
embereknek, azoknak a védtelen időseknek a teste Krisztus teste! Az
emberiségnek mondania kellene valamit a háborúk áldozatairól. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jézus azt
mondta azokról, akik békét teremtenek, hogy boldogok, a
boldogmondásokban: „a békeszerzők”. De <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a háborúk</span> áldozatairól is
mondanunk kellene valamit, és felrázni az emberek lelkiismeretét! Hogy
bombát dobnak egy gyermekkórházra, és meghalnak harmincan-negyvenen…,
vagy egy iskolára… Ez napjaink egyik tragédiája!</b></span></p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük, Szentatya! A következő John Jeremiah Sullivan, a <i>New York Times Magazine</i>-tól, ez az első útja velünk.</p>
<p><b>John Jeremiah Sullivan:</b><br>– Szentatya, amint tudja,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az Egyesült Államok </b></span>egy hosszú, meglehetősen csúnya választási kampány
végéhez közeledik, amely nagy figyelmet kapott a világban. Sok amerikai
katolikus és lelkiismeretére hallgató ember nehezen tud választani a két
jelölt közül, egyik ugyanis eltávolodik az egyház tanításának néhány
pontjától, a másik pedig olyan nyilatkozatokat tett, amelyek gyalázzák a
bevándorlókat és a vallási kisebbségeket. Milyen tanácsot adna az
Amerikában élő hívőknek? És <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>milyen bölcsességre figyelmeztetné őket a
következő hónapban, amikor a választásokat tartjuk?</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Ön olyan kérdést tesz fel nekem,
amelyben egy nehéz választást vázol fel, mert<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> <b>Ön szerint problémák
vannak az egyik oldalon és problémák vannak a másik oldalon. Választási
kampányban én sosem szólalok meg. A nép a legfőbb hatalom, ezért csak
ezt mondom: alaposan tanulmányozd, ki mit kínál, imádkozz, és dönts
lelkiismereted szerint!</b></span></p>
<p>És most kilépek ebből a problémakörből, és egy fikciót [egy
képzeletbeli esetet] hozok elő, mert nem akarok a konkrét nehézségről
beszélni. Amikor az a helyzet áll elő, hogy egy országban van két,
három, négy jelölt, amelyek közül egy sem kielégítő, az azt jelenti,
hogy annak az országnak a politikai élete valószínűleg túlontúl át van
szőve a politikával, de annak az országnak nincs nagy politikai
kultúrája. És az egyik feladata az egyháznak és a fakultásokon folyó
oktatásnak annak megtanítása, hogy legyen politikai kultúránk. Vannak
országok – gondolok itt Latin-Amerikára –, amelyeket túlságosan is átsző
a politika, de nincs politikai kultúrájuk: ehhez a párthoz tartozom,
vagy amahhoz, vagy amahhoz, de ténylegesen nem tudok világosan
gondolkodni az alapokról, a javaslatokról.</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– Köszönjük, Szentatya! Most pedig Caroline Pigozzié a szó.</p>
<p><b>Caroline Pigozzi:</b><br>– Jó estét, Szentatya! Ezt a
kérdést nem tehettem fel Önnek korábban. Ön szerint a tanúságtétel a
történelem számára fontosabb, mint egy pápa végrendelete? Kifejtem:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
Wojtyła pápa végrendeletében azt írta, hogy égessenek el sok
dokumentumot és sok levelet, amelyeket viszont később az emberek
megtaláltak egy könyvben: ez azt jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem tartották </span>
tiszteletben egy pápa akaratát? Szeretném tudni, mit gondol erről.
</b></span>[Könyvben jelentették meg II. János Pál pápa több évtizedes levelezését
Anna-Teresa Tymienieckával, egy lengyel származású, Amerikában élő,
házas filozófusnővel – <i>a ford.</i>]</p>
<p>Aztán a második kérdés már könnyebb: szeretném tudni, hogy Ön, aki
hetente több ezer emberrel fog kezet, milyen csoda folytán nem kapott
még íngyulladást. Hogy csinálja? Chirac elnök is sokakkal kezet fogott, ő
tapaszt tett a kezére…</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Én még nem érzek íngyulladást…
Nézzük az első kérdést: Ön azt mondja: egy pápa elégettet papírokat,
leveleket… ez minden embernek, minden férfinak és nőnek joga, hogy
halála előtt így rendelkezzen.</p>
<p><b>Caroline Pigozzi:</b><br>– De Wojtyła pápával ezt nem tették meg… megjelent az a könyv…</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Az… <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Aki nem tartotta azt
tiszteletben, az bűnös,</b></span> de nem tudom, nem ismerem jól az esetet.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> De
mindig, amikor azt mondja: „Ezt meg kell semmisíteni”, annak valami
konkrét oka van. De valószínűleg van egy másolat máshol, és ezt ő nem
tudta… De minden embernek joga, hogy olyan végrendeletet készítsen,
amilyet akar.</b></span></p>
<p><b>Caroline Pigozzi:</b><br>– A pápának is, de őt nem tartották tiszteletben.</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nagyon sokan vannak, akiknek nem tartották tiszteletben a végrendeletét…</b></span></p>
<p><b>Caroline Pigozzi:</b><br>– De a pápa fontosabb.</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Nem. A pápa egy szegény bűnös, mint a többiek. Köszönöm.</p>
<p><b>Greg Burke:</b><br>– A pápa azt mondta, hogy van még idő
egy kérdésre, de a listámon már nincs több. Ezért azt szeretném
elmondani, hogy ma [a bakui mise végén] válaszolt egy kérdésre, arra,
hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <b>miért utazik el olyan helyekre, ahol csak kevés katolikus él, és
tetszett nekünk ez a válasz. Mi sem gondoljuk, hogy vesztegetnénk az
időt: elmegyünk ezekre a rövid, de annál sűrűbb utakra. De ha Ön
szeretne egy hosszabb és pihentetőbb útra menni, arra is van lehetőség…</b></span></p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Nem… Az első utam, az albániai út
után azt mondták nekem: „Miért döntött úgy, hogy Albániába megy először
Európában, egy olyan országba, amely nem az Európai Unió tagja?” Aztán
elmentem Szarajevóba, Bosznia-Hercegovinába, amelyek szintén nem
tartoznak az Európai Unióhoz. Az első európai uniós ország, amelybe
elmentem, az Görögország volt, Leszbosz szigete: az első. Ez volt az
első. Miért utaztam [most] ezekbe az országokba? Ez a három kaukázusi
ország. A három elnök eljött a Vatikánba, hogy meghívjanak. Erősen
hívtak. Mindhármuknak eltérő a vallási magatartása: az örmények büszkék –
bántó szándék nélkül mondom –, büszkék az „örménységükre”, megvan a
maguk történelme, ők keresztények, a nagy többség, szinte mindannyian
apostoli keresztények, aztán katolikus keresztények és egy kis részük
evangélikus keresztény, kevesen. Grúzia keresztény ország, teljesen
keresztény, de ortodox. Katolikusok kevesen vannak, egy csoport, de [a
legtöbben] ortodoxok. Azerbajdzsán viszont – azt hiszem – 96-98%-ban
muszlim ország. Nem tudom, mennyi lakosa van, mert kétmilliót mondtam,
de azt hiszem, húsz millióan vannak…</p>
<p>[Körülbelül tízmillió.]</p>
<p><b>Ferenc pápa:</b><br>– Íme, halljuk: körülbelül tíz.
Körülbelül tíz millió. Katolikusok legfeljebb hatszázan vannak: tehát
egy egészen kis csoport. És miért megyek oda? A katolikusok végett, hogy
meglátogassak egy periférikus katolikus közösséget, amely tehát a
peremen van, és egészen kicsiny. Ma pedig a misén azt mondtam, hogy ők a
jeruzsálemi „periférikus” közösségre emlékeztettek, amely bezárkózott
az utolsó vacsora termébe, várta a Szentlelket, várta, hogy
növekedhessen, hogy elindulhasson… Ez a közösség is kicsinyke volt. Nem
üldözték, nem, mert Azerbajdzsánban nagy tiszteletben tartják a vallást,
nagy a vallásszabadság. Ez igaz, ezt mondtam ma a beszédemben. És ez a
három ország is periférikus ország, úgy, mint Albánia,
Bosznia-Hercegovina… És azt mondtam nektek:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a valóságot jobban lehet
látni, jobban lehet érteni a peremről, mint a középpontból. Ezért
döntöttem úgy, hogy odamegyek. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy
elmenjek egy nagy országba, mint amilyen Portugália, Franciaország, nem
tudom… Meglátjuk…</b></span></p>
<p>Nagyon köszönöm a munkátokat!</p>
Most pedig pihenjetek egy kicsit! Jó étvágyat a vacsorához! Köszönöm! Imádkozzatok értem!<br> <br>Fordította: Tőzsér Endre SP<br></div>