<div dir="ltr"><div class="m_7404347687695791427gmail-title"><a href="http://media.mandiner.hu/cikk/20160930_siklosi_beatrix_interju_engem_nem_a_fidesz_iranyit" target="_blank">Engem nem a Fidesz irányít – Siklósi Beatrix a Mandinernek</a></div>
<div class="m_7404347687695791427gmail-taglist"> <br><a href="http://media.mandiner.hu/cikk/20160930_siklosi_beatrix_interju_engem_nem_a_fidesz_iranyit" target="_blank">http://media.mandiner.hu/cikk/<wbr>20160930_siklosi_beatrix_<wbr>interju_engem_nem_a_fidesz_<wbr>iranyit</a>.</div>
<div class="m_7404347687695791427gmail-info">
2016. október 4. 11:13
| <b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/stumpf_andras" target="_blank">Stumpf András</a></b>
</div>
<p class="m_7404347687695791427gmail-lead">
„<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vehemens típus vagyok, akiben dúlnak indulatok. Meg kellett
tanulnom, hogy nem szabad azonnal reagálni”</b></span> – mondja Siklósi Beatrix a
Mandinernek. Negyed évszázadnyi magyar médiaháború tanújaként és
harcosaként beszél arról<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>, mit is gondol a kultúrharcról, mikor érzékelt
cenzúrát, miért is gondolkodott egyházi vezetők perbe fogásán, mit kezd
azzal, hogy egyesek leantiszemitázzák, és mik a jelenlegi tervei. </b></span>
Életútinterjúnk az MTVA kiemelt projektjeinek munkáscsaládból származó,
nemrég elsőáldozott főszerkesztőjével.
</p>
<div class="m_7404347687695791427gmail-clr m_7404347687695791427gmail-article_billboard_banner_position" id="m_7404347687695791427gmail-articleBillboard">
</div>
<p><b>Van azért némi pikantériája, hogy épp ön indított '56-os műsort a köztévében.</b></p><p>Mert?</p><p><b>Mert <span style="background-color:rgb(217,234,211)">éppen egy '56-tal kapcsolatos anyag miatt tették ki a köztévétől, még 2004-ben.</span></b></p><p>Tudtam, hogy David Irvinget nem fogjuk kihagyni.</p><p><b>Nem bizony.</b></p><p>Csak
tudják az a gond, hogy ott semmi nem történt.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Koncepciós per volt,
hazugság, amelyet aztán folyamatosan sulykoltak </b></span>– ettől még <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy szó sem
volt belőle igaz.</b></span></p><p><b>A hírek arról szóltak, hogy az Éjjeli
Menedék című jobbos kultműsorban interjút készített a MIÉP meghívására
Magyarországon turnézó holokauszttagadó történésszel, David Irvinggel,
aki szerint 1956 egyébként zsidóellenes pogrom volt.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Mi nem volt ebből
igaz?</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Semmi.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Például: nem csináltunk interjút David
Irvinggel. Egyébként: sajnos nem. A klasszikus újságírás szabályai
szerint ugyanis mindenkit meg lehet kérdezni. Sőt.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Azokat az embereket,
akik megosztó személyiségek, de hatnak az emberekre, kifejezetten meg
kell szólítani.</b></span> Az nem mindegy, milyen kérdést tesz fel az újságíró. Már
akkor sem értettem, milyen alapon akarja meghatározni bárki, hogy kivel
szabad szóba állni, interjút készíteni és kivel nem.</p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az viszont igaz, hogy Irving '56-ról olyanokat mondott, amilyeneket.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Igen,
csak nekem ehhez mi közöm van?</b></span> Micsoda logika az, amely szerint az
interjúalany véleménye megegyezik az őt kérdező újságíróéval? Furcsa
lenne, ha mindenkivel, akit mikrofonvégre kaptam, mindenben
egyetértenék. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Irvinget viszont még csak nem is tudtam meginterjúvolni:
nyilvános sajtótájékoztatót tartott, arról forgattunk anyagot. Ennyi
történt. </b></span>Azóta is előrángatják ezt mindig, mintha egy
sajtótájékoztatóról való tudósítás meghatározó lett volna több mint 35
éves műsorkészítői pályámon.</p><p><b>Annyiban meghatározó volt, hogy utána kitessékelték a köztévéből.</b></p><p>Olyan
emberekkel volt akkor tele a média és a politika, akik számára ez remek
apropó volt, az egész tényleg nem volt más, mint ürügy.</p><p><b>Ez
2004-ben történt. Akkor már két éve MSZP-SZDSZ kormány volt. Önök mégis
egészen addig készítették az Éjjeli Menedéket. Ma el tudja képzelni,
hogy akár egy késő esti műsorsávban Gréczy Zsolt saját műsort vihet a
köztévében két évig Fidesz-kormány alatt?</b></p><p>Teljesen más
időszak volt. Nem találgatnék. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az eltávolításom hátterében az állt, hogy
2003-ban megpályáztam a tévéelnöki pozíciót. Beadtam a pályázatot
ugyanúgy, ahogy Friderikusz Sándor és Baló György is, pontosan azért,
hogy végre derüljön ki: nem csak a liberálisnak mondott műsorkészítők
lehetnek tehetségesek, színvonalasak. </b></span>Egy csapattal összeálltunk, hogy
megmutatjuk...</p><p><b>Arra a pályázatukra mondta Friderikusz, hogy villamoskalauz is csak fokozott ellenőrzés mellett lehetne, aki azt írta.</b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>És?
Számít Friderikusz véleménye? Ki mondja, hogy fontosabb, mint mondjuk
az én akkori csapatom véleménye? </b></span>Lassan azért<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> le kellene szokni már
arról, hogy mindig elbújunk, reszketünk, arra gondolunk, hogy azok, akik
magukat függetlennek és tehetségesnek kiáltották ki, valóban
függetlenek és tehetségesek.</b></span> Én ebben nem hiszek. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vannak a balliberális
oldalon is okos és tehetséges emberek, de azért azt hagyjuk már, hogy
ott mindenki okos és független, miközben ezen az oldalon pártok által
befolyásolt, tehetségtelen csinovnyikok tapossák csak egymás sarkát.</b></span></p><p style="text-align:center"><img src="http://media.mandiner.hu/gallery/FA_20160923_9675.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="280" height="186"></p><p style="text-align:center"><b><i><span style="text-align:start"> </span>„<span style="text-align:start">A nagykuratórium engem akart elnöknek</span>”</i></b></p><p style="text-align:center"></p><p style="text-align:left"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>De miért kellett volna önt eltávolítani, csak mert beadta a tévéelnöki pályázatot?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mert
nem kizárt, hogy, emiatt nem lehetett a Magyar Televízió elnöke sem
Friderikusz Sándor, sem pedig Baló György. Pedig mindketten nagyon
szerették volna. A nagykuratórium ugyanis engem akart elnöknek, ezért
meghiúsult az egész elnökválasztás.</b></span> Gondolom, mindkét kolléga elég dühös
lett rám. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ezután nekem Baló György lett a főnököm a közmédiánál. A
kulturális műsorokat igazgatóként, azaz hivatalnokként ő felügyelte, ő
vette át hétről hétre az Éjjeli Menedéket is. </b></span>Szerintem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> olyan cenzúrázás
volt ott, amilyenről életükben nem hallottak.</b></span></p><p><b>Ha a kulturális igazgató belenyúl az anyagba, azt szerkesztésnek hívják, nem cenzúrának.</b></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Leadtam
egy anyagot, mire visszaküldte a kazettát a gyártásvezetővel és azzal,
hogy innentől odáig vegyem ki. Mondjuk egy készülő színpadi mű
bemutatását letiltotta Magyarázat legtöbbször nem volt. Velem Baló
egyszerűen nem állt szóba. Olyan szép legendák szólnak a nagy liberális
szabadságról, közben pedig ilyenek történtek sorozatban,</b></span> hónapokon
keresztül, minden héten. Egy idő után már fekete szinteket tettünk be az
adásba, hogy a néző érezze, hogy ott megint kivettek egy részt.
S<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>zívesen beszéltem volna róla, hogy mi a szakmai probléma, de nekem ott
nem is köszöntek. </b></span>Pedig valódi közszolgálat volt, amire törekedtünk. Egy
asztalhoz ültettük például a Magyar Ellenállók és Antifasiszták elnökét
a Vér és Becsület elnökével.</p><p><b>Az rakendroll.</b></p><p>Az. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Zseniális beszélgetés volt.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem is mehetett adásba. Baló György kidobatta az egészet.</b></span></p><p><b>Miért?</b></p><p>Nem
mondta meg. Senki nem mondta meg. Nem vittük ki az ügyet a házból,
házon belüli szakmai szervezetekhez és vezetőkhöz fordultunk, de
sehonnan sem kaptunk segítséget. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Akkor <span style="background-color:rgb(255,229,153)">született meg Matúz Gábor könyve,</span>
ami alapot szolgáltatott a kirúgásunkhoz.</b></span></p><p><b>Huszonhárom év
után kellett távoznia, hiszen már 1981-ben a köztévénél volt. Tehát még
az átkosban. Ott azért kellett némi lojalitás az állampárt felé, nem?</b></p><p>Nem feltétlenül. Sajnos tényleg nem 1998 után születtem, hanem akkor, amikor...</p><p><b>1957-ben.</b></p><p>Igen.
Tehát: be lehet menni az archívumba, ki lehet kérni az összes híradós
riportot, amelyet a nyolcvanas években készítettem. Mindegyiket vállalom
ma is. Nagyszerű időszak volt ez egyébként számomra szakmailag.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kulturális riporter voltam, orosz és angol nyelvtudásom miatt pedig
olyan emberekhez kerülhettem közel, mint Diana hercegnő, olyanokat
interjúvolhattam meg, mint Yehudi Menuhin, Tony Curtis...</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>És Hillary Clinton!</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Igen, őt is.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez a Lewinsky-sztori előtt vagy után volt?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bőven
előtte. Rövid kis anyag volt. Valamiért jött Magyarországra, fél hétkor
leszállt Ferihegyen, leszedtük a gépről, gyors tudósítás, hogy az esti
híradóban benne legyen.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kinézte belőle, hogy 2016-ban amerikai elnökjelölt?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Természetesen
nem. Mindenki alakul, akkor ő még nem volt first lady, sem fontos
potentát.</b></span> Csakhogy nekünk mindenki, aki azokban az években
Magyarországra jött, érdekes volt. Nagyon élveztem is a híradózást, azt,
hogy megörökítjük a pillanatot. És ehhez nem kellett semmilyen
kapcsolat az állampárttal. Nekem nem is volt semmilyen kötődésem
hozzájuk, párttag sem voltam. Azért lettem volna tehát Kádár csatlósa,
mert interjút készítettem Boy George-dzsal?</p><p><b>Azért biztos nem. Boy George is, tényleg? Ki volt sminkelve rendesen?</b></p><p>Persze.
A legtöbb interjúmat úgy készítettem, hogy kitaláltam előtte, milyen
kis ajándékkal tudok közel kerülni az illetőhöz. Boy George-nak például
vittem egy rúzst. Barbara Bush-hoz is így tudtam közel kerülni. </p><p><b>Rúzzsal?</b></p><p>Ott
más volt a trükk. Nehéz ügy volt. Azt mondták, kizárt, hogy a first
lady megszólaljon. A protokoll szerint sosem nyilatkozik, felejtsem el.
Tudtam viszont, hogy Bushéknak van egy Milly nevű kutyájuk, amelyet
imádnak és folyamatosan dobálják neki a teniszlabdákat... Addigra már
tapasztaltam néhányszor, hogy az amerikaiak igazán gyermetegek tudnak
lenni, úgyhogy vettem egy egyszerű teniszlabdát, ráírtam, hogy „A magyar
kutyáktól szeretettel Millynek”. Odamentem a szervezőkhöz, hogy
szeretném odaadni.</p><p><b>Tényleg elég gyermeteg.</b></p><p>Az.
Nagyon. De működött. Odajöttek és azt mondták, nagyon tetszik nekik az
ötlet, úgyhogy odaadhatom Barbara Bushnak a labdát személyesen. Ha pedig
már odaadtam, megragadtam az alkalmat és készítettem vele egy exkluzív
interjút.</p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ha ilyen jó idők voltak azok, mégis mikor
alakult ki a „mi, elnyomottak” és az „ők, elnyomó liberálisok”
mentalitás, a nagy médiaszembenállás?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A rendszerváltás
pillanataiban. A nyolcvanas évek végén mind úgy éreztük, hogy szabadabb
idők jönnek. A romániai forradalomról készítettünk 24 órás műsorokat.
Korábban nem lehetett volna. Aztán kitört <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a médiaháború. </span>A rendszer és a
rendszerhez közel álló emberek, akikkel addig azt hittem, jóban vagyok,
elkezdtek nagyon keményen fellépni a változásokkal szemben. Gyorsan
kiderült, hogy mégsem lesz olyan nagy szabadság a tévében. Ha más volt a
véleményed, elkezdtek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> terrorizálni.</span></b></span></p><p><b>Hogyan?</b></p><p>Úgy
kezdődött, hogy „Döntened kell: Esti Egyenleg vagy Híradó!” Ez már
akkor sem tetszett. Egy közszolgálati televízión belül két külön híradó,
különböző irányultsággal? Ilyen a világon nem volt soha, csak nálunk,
akkor. Elkezdtek tehát hívogatni, hogy menjek az Egyenleghez, én oda
tartozom, stb. Nemet mondtam, aztán <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>elmentem szülési szabadságra. Három
évre kiestem az öldöklésből, de látni is rossz volt. Valahova állni
kellett, elindult a véleményterror a szakmán belül, az aki nincs velünk,
az ellenünk van logikája. Ezt nagyon nem szerettem. Én sem mondom meg
senkinek, mit gondoljon.</b></span></p><p style="text-align:center"><img src="http://media.mandiner.hu/gallery/FA_20160923_9679.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="331" height="221"></p><p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">„</span><i><b><span style="text-align:start"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Volt olyan karácsony, amikor nem tudtam, mit adok majd a gyerekemnek enni. </span>Ennyire Fidesz-közeli voltam.</span></b></i>”</p><p style="text-align:center"></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Akkor sem mondta meg, amikor az első Fidesz-kormány alatt pozícióba került és a Hét főszerkesztője lett?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Már hogy mondtam volna meg?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A szocik és az SZDSZ annyira vonalasnak érezték, hogy bojkottálták a műsort.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Pedig
nagy szeretettel vártuk őket. Így akartak ellehetetleníteni műsorokat,
nem csak a Hetet, a Vasárnapi Újságot is a Kossuth Rádióban. Nem jöttek
be, aztán jól elmondták, milyen egyoldalúak vagyunk...</b></span></p><p><b>Egyébként hogyan, mikor lett ön az első Fidesz-kormány számára megbízható ember?</b></p><p>Miért
lettem volna az? Szakmailag eljutottam addig egy szintre szerintem. Már
miért ne lehettem volna én egy vezető műsor főszerkesztője?</p><p><b>Lehetett, de ne tegyünk úgy, mintha nem szólt volna bele a politika, ki lesz a meghatározó műsorok gazdája.</b></p><p>A
főnököm megkért, hogy vállaljam el a Hét vezetését. Ennyi történt.
Hozzám nem kopogott be a Fidesz, nem hívtak be pártszékházakba.</p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>2004 után aztán valahol mégis. A Polgárok Házában dolgozott.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Igen,
amikor innen kirúgtak és nem volt munkám, ott voltam hét-nyolc hónapig.
Egy kedves ismerősöm hívott. Hét évig nem volt állásom. Az valahogy
senkit nem érdekelt akkor, hogy miből élek. Pedig volt olyan karácsony,
amikor nem tudtam, mit adok majd a gyerekemnek enni. Ennyire
Fidesz-közeli voltam. Ilyen mélyen beépültem a politikába.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Tényleg: miből élt?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az
Éjjeli Menedék dvd-változatát kezdtük el csinálni Matúz Gáborral.
Amennyit el tudtunk adni, az után volt bevételünk. De nem bánom.
Semmiért nem adnám azt a hét évet – az összes nyűglődésével,
pénztelenségével együtt is megérte. A fájdalmakkal együtt is: amikor
megtapasztalod, hogy akiket korábban barátnak hittél a szakmában,
hirtelen nem hívnak vissza. Mert nem vagy már „ott”. Akármennyire fáj,
ezek a tapasztalatok fejlesztenek.</b></span></p><p><b>Azért visszajött a közmédiába 2012-ben, amint lehetősége lett rá.</b></p><p>Nem
lehetőségem lett rá és nem visszahoztak Orbánék – mert ilyeneket is
írtak rólam. A valóság az, hogy m<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egnyertem a munkaügyi pert. Hét évig
tartott, de a végén győztem és a bíróság kimondta:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> jogtalan volt az
elbocsátásom, igazságtalanság</span> történt velem szemben.</b></span></p><p><b>Azok a </b>„<b>félreértések</b>”<b>,
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy Orbánék visszahozták, nyilván abból is fakadtak, hogy szakmailag a
kultúrától a kultúrharc és közélet felé fordult, például a nemzetet
elveszejtő antimagyarokról szóló rádiójegyzetet írt.</span></b></p><p>A
közélet jó szó, ugyanis nem a pártpolitika felé fordultam soha. Vannak
viszont olyan feszültségpontok ebben a társadalomban, amelyek érdemesek a
kibeszélésre. Az újságíró feladata többek között az, hogy erre
lehetőséget biztosítson. Egy rádiójegyzetben valóban átfogalmaztam Spiró
György versét, amelyben a „dúlt keblű mélymagyarok” jönnek megint a
„szarból”, de egy sor más jegyzetet is írtam; <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az Echo TV-n pedig
összehoztunk például olyan vitát, amelyen Budaházy György, Kende Péter,
Schuster Lóránt és Száva Vince cigány vezetővel négyesben vettek részt.
Zseniális beszélgetés volt. Amikor ott ülnek egymással szemben. Amikor
nem üzengetnek egymásnak, úgy, hogy közben mindenkit hergel a saját
hátországa. Jó volt látni, hogy ott van két külön világ, mégsem fojtják
meg egymást.</b></span></p><p><b>Ön talán nem hergelt? <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Egyházi vezetők mondták, hogy <a href="http://vs.hu/kozelet/osszes/a-rasszista-siklosi-beatrix-sok-volt-az-egyhazaknak-1211?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_media_201610" target="_blank">antiszemita kijelentései miatt nem alkalmas</a>
a köztévé vallási műsorainak főszerkesztői posztjára. A tévé vezetése
meghajolt előttük. Katolikus, református vezetők mondták ezt, nem csak a
Mazsihisz.</span></b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem érdekel a véleményük! Ha valaki ilyet mer
állítani, az bizonyítsa is. Bizonyítsa be, hogy Siklósi Bea
antiszemita. Ha keresztény egyházi vezető, akkor is mutassa meg, mi
alapján ír le ilyet.</b></span></p><p><b><a href="http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20130321_Nyiltan_rasszista_az_MTVA_fotanacsadoja?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_media_201610" target="_blank">Egy rakás Facebook-poszt alapján</a>,
például. „Jön Izrael, védd a hazád magyar!” „Több ezer ortodox zsidó
érkezett a nyírségi faluba és itt is maradnak...” Igaz, hogy ezeket nem
ön írta, de megosztotta.</b></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bocsánat, mi az, hogy
antiszemita? Tudnék most olyan magánéleti tényt mondani, amelyből elég
nyilvánvaló lenne rögtön: kizárt, hogy én antiszemita legyek.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ön talán zsidó származású?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Akkor?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem
mondom el, mert egyrészt magánügy, másrészt nem csak engem érint, de
ami a legfontosabb: nem nekem kell bizonyítanom, hogy nem vagyok
antiszemita. Csak azért, mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rám fogták, </span>hogy az vagyok. </b></span>Normálisan ez
úgy megy, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>aki ilyet állít, annak kellene bizonyítania a vádját.
Amit egyébként határozottan visszautasítok. Nem hallott tőlem senki
antiszemita szöveget. Komolyan gondolkodtam azon is, hogy jogi lépéseket
teszek az egyházi vezetők ellen; aztán rájöttem, hogy nekem nem ezeknek
az embereknek kell megfelelnem, hanem a Jóistennek. A lelkiismeretem
pedig teljesen tiszta.</b></span></p><p style="text-align:center"><b><img src="http://media.mandiner.hu/gallery/FA_20160923_9734.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="382" height="254"></b></p><p style="text-align:center"><b><i>„<span style="text-align:start">Meg kellett tanulnom, hogy nem szabad azonnal reagálni</span>”</i></b></p><p style="text-align:center"> </p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ön tehát nem hibázott? Egyáltalán, sehol?</span></b></p><p><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Dehogynem.
Semmi sem tökéletes. Vannak aztán korszakok a személyiségfejlődésben.
Én vehemens típus vagyok, akiben dúlnak indulatok. Meg kellett tanulnom,
hogy nem szabad azonnal reagálni. Akkor sem, ha úgy érzem, igazam van.
Hogy végig kell gondolni dolgokat.</span></b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A hét év magaláztatásai,
kirekesztései, hazugságai, amelyeket rólam terjesztettek, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>segítettek
ebben is</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Alázatra neveltek. Az alázat pedig szabadságot ad. </b></span>Azért az
eléggé jellemző, hogy most is ezekről a Facebook-posztokról
kérdezgetnek, meg a magyar egyházi vezetők vádjairól, arról meg mondjuk
nem,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> amire nagyon büszke vagyok: hogy Ferenc pápa maga áldotta meg a
műsorunkat. A Jónak lenni jó című műsort, amelyet én találtam ki, s
amelynek a Katolikus Karitász volt a kedvezményezettje. Díjakat
szervezetek, kormányok adnak, de a pápa mégiscsak a pápa. Az ő áldása
hatalmas erőt ad és nagy öröm. Amúgy is nagyon hiszek az áldás erejében,
s minthogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">két éve lettem elsőáldozó, a pápai áldás nekem különösen
sokat jelent.</span></b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Csak két éve lett elsőáldozó? Hogyhogy?</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Úgy,
hogy gyerekkoromban vittek ugyan templomba, de ott mindig féltem. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">szigorú, büntető</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Isten </span>képe riasztott. </span></b>G<b>yerekként az ember kapja a
hitet, én viszont felnőttként, folyamatosan jöttem rá, milyen erejük van
a szentségeknek. Néhány éve tehát úgy döntöttem, eljárok hitoktatásra,
elsőáldozó lettem, most meg bérmálkozni szeretnék.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Azt hittük volna, tipikus keresztény középosztálybeli családból jön.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hát
nem. Szoba-konyhából. Munkáscsaládból. </b></span>A szüleim az ampullagyárban
dolgoztak Angyalföldön. Nem végeztek egyetemet, de született
intelligenciájuk arra sarkallta őket, hogy a taníttatásunkra nagyon
odafigyeljenek. „<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Pénzt nem tudunk adni, kapcsolatrendszerünk nincs, a
tanulásotokat biztosítjuk.” A nővéremhez például a csokornyakkendős
Aladár bácsi járt angolt tanítani a hatvanas években. Egy igazi
deklasszált elem. Nincs tehát budai hátterem. Sem egyházi, sem
értelmiségi. Egyébként: tipikus életek nincsenek. Mindenkié különleges,
csak nem szokás kérdezni, nem szokás észrevenni.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a borzasztó ebben a
rohanásban, amelyben élünk. </b></span>Nem tudsz elmélyülni semmiben, végiggondolni
a másikat, vagy önmagadat. Azt, hogy mit csináltál jól, mit rosszul.
Ebből van aztán, hogy sodródunk ide-oda.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Kattintgatunk a Facebookon,
amely egyébként hatalmas átverés. Elképesztő, mivé nőtte ki magát. Ma
már azért kapják a fizetésüket úgynevezett újságírók, hogy vadásszák a
nekik nem tetsző emberek posztjait. </b></span>Ebből születnek cikkek. Ez azért már
nagyon az alja a szakmánknak.</p><p><b>Ha már szakma alja: a
888.hu-ról, a Ripostról, a TV2 szakmai színvonaláról mit gondol? Ilyen
médiáról álmodott a jobboldal hatalomra kerülése után?</b></p><p>Ezt
nem kommentálnám, mert nem az én ügyem, nem tudok vele mit kezdeni. Én
tényleg nem a politika logikája alapján gondolkodom. Vannak persze
politikusok, akik nagyjából abba az irányba néznek, amelybe én is, de
nem vagyok a beosztottjuk.</p><p><b>Várhegyi Attila sem kopogtat itt önnél, hogy milyen műsorok kellenének?</b></p><p>Nem.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Teljesen szabadon dolgozom. Vannak ötleteim és persze vannak másoknak
is, de a pártpolitika itt nem kap szerepet.</b></span> Olyan kérések a főnökeimtől
jönnek, hogy Szent Mihály-napot kellene csinálnunk: ezek feladatok, de
nem kell megerőszakolnom magam, hogy végrehajtsam őket, hiszen ezek jó
feladatok, értékes műsor születik belőlük.</p><p style="text-align:center"><img src="http://media.mandiner.hu/gallery/FA_20160923_9702.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="227" height="151"></p><p style="text-align:center">„<i><b><span style="text-align:start">Nem tudsz olyan nagy műsort készíteni, amely a Való Világon felnőtteknél vagy a Facebook-generációnál is telibe talál.</span></b></i>”</p><p style="text-align:center"></p><p><b>Az Én ötvenhatom a saját ötlete volt?</b></p><p>Igen.<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
Év elején összeültünk, hogy átbeszéljük, hogyan foglalkozzunk a
forradalom hatvanadik évfordulójával. Sok ember máig hordozza nem csak a
történeteit, de a félelmeit is. Találkoztunk olyanokkal, akik most
először beszélnek a forradalom időszakáról, akiknek a családja sem tudta
sokáig, hogy részt vettek benne.</span></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Pedig 25 éve dicsőségnek számít, ha valaki benne volt.</b></span></p><p>Mégis,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>s<span style="background-color:rgb(217,234,211)">okan még mindig</span> úgy élik meg <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az áldozatok </span>közül, hogy nekik kell
szégyellniük magukat.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mert mondjuk megverték őket. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Lelkiismeretes ember
magában keresi először a hibát. A nagyapámat is </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>rendszeresen félholtra
verték a kommunisták</b></span>, de ő sem beszélt róla soha.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A negyvenes évek végén
már kényszermunkára vitték, hetente-kéthetente adták ki nagymamámnak a
véres ruhát.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Úgy kínozták, hogy forró rezsót nyomtak a talpára.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A
hatvanas években mindig látogattuk a kórházban. Szívbeteg volt. Azt
hittük, eleve rossz a szíve. Csak felnőtt koromban tudtam meg a
nagymamámtól, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kínzások okozták a betegségét.</b></span></p><p><b>Régen,
ha valamit leadott a híradóban, az egész ország látta. Aki ehhez
szokott, azt nem zavarja nagyon, hogy egy-egy műsorával az egykori
nézőszámok töredékét éri csak el?</b></p><p>Nem hiszek a mennyiség
mindenek feletti erejében. Az ötvenhatos forradalmat sem milliók
robbantották ki. Néhány tízezer ember volt. El kell fogadni, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem
tudsz olyan nagy műsort készíteni, amely</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Való Világon felnőtteknél
vagy a Facebook-generációnál is</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>telibe talál. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Két percnél tovább nem
tudnak figyelni, a húszévesek nem fognak leülni tévét nézni. </b></span>Ahelyett
viszont, hogy ezen siránkoznánk, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>meg kell találni hozzájuk az utat.
Ezért van az, hogy Az én ötvenhatom három perces és ötvenhat másodperces
részekből áll.</b></span> Úgy gondoltuk, ha beépítjük műsorok közé, az is látni
fogja, aki nem ülne le megnézni egy nagy filmet a témáról. Így szét is
lehet szórni az összes csatornán, nagyobb eséllyel érhet tehát célba az
üzenet. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A nézettség nem teljesen mellékes, de nem is minden. </b></span>Olyan már
nem lesz, mint annak idején, amikor kétmillióan nézték a Hetet. Ma a
tematikus közszolgálati csatornákon mindenki azt találhatja meg, ami
neki fontos. Aki kultúrát szeretne, azt. Ha harmincezren nézik meg a
tévében a Kékszakállút, akkor annyian. Nem baj. A<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>z Operába például nem
mennek el rá harmincezren, mégsem mondjuk, hogy kicsi az Opera
nézettsége, nincs rá szükség. <u>A fontos az, hogy a kiemelt projektjeink
minőséget és értékeket képviseljenek.</u></b></span></p></div>