<div dir="ltr"><h2>Interjú Szőnyi Szilárddal</h2>
<a href="http://talita.hu/magazin/author/taliahu1/" title="Talita Admin bejegyzése" rel="author" target="_blank">Talita Admin</a> | <time datetime="2016-09-19">2016. szeptember 19.<br><a href="http://talita.hu/magazin/ismerjuk-egymast-1-resz-interju-szonyi-szilarddal/" target="_blank">http://talita.hu/magazin/<wbr>ismerjuk-egymast-1-resz-<wbr>interju-szonyi-szilarddal/</a><br></time>
<p><b><a href="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/09/Sz%C5%91nyi_Szil%C3%A1rd.jpeg" target="_blank"><img style="margin-right: 0px;" class="m_8977605087292803001gmail-wp-image-13214 m_8977605087292803001gmail-alignleft" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/09/Sz%C5%91nyi_Szil%C3%A1rd-700x1052.jpeg" alt="szonyi_szilard" width="87" height="132"></a></b></p>
<p><b><br>
Németh Ágnes új sorozatunkban olyan emberekkel beszélget, akiknek <span style="background-color:rgb(255,229,153)">karcos
vélemény</span>ük <span style="background-color:rgb(255,229,153)">van egy-egy társadalmilag fontos témában, de el tudjá</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">k</span><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">
képzelni, hogy mégis téved</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nek,</span><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> és érdekli ő</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ke</span><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">t, hogyan gondolkodik a
másik.</span></b></p>
<p><span id="m_8977605087292803001gmail-more-13210"></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> </b></span><i><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Feleségpárti, házasságpárti, gyerekpárti. Imád mosogatni, a
gyerekeivel időt tölteni, viszont kirázza a hideg a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> gender</span>től meg a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">feminizmus</span>tól. </b><b>Beszélgetés Szőnyi Szilárddal,</b></span> a Heti Válasz magát
nyíltan keresztény hívőnek valló főszerkesztő-helyettesével.</i></p>
<p><b>– Számodra mit jelent az, hogy keresztény vagy? Ad-e igazi többletet a mindennapi döntéseid során?</b><br>
– Sokáig nem mertem használni ezt a szót, mondván, nem vagyok jó
keresztény, ergo nem vagyok keresztény. Aztán <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>rájöttem: attól még, hogy
krisztushívőnek vallom magam, nem kell tökéletesnek lennem. A legtöbb
szent <span style="background-color:rgb(217,234,211)">gyarló </span>ember volt, akiket Isten <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűneiken</span> keresztül tudott
megszólítani.</b></span> Így már én is bátrabban nevezem magam kereszténynek.<span style="background-color:rgb(208,224,227)">
<b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Tavaly pedig egy Cursillo-hétvégén sok tanúságtételt hallgathattam végig</span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">a poklok poklát megjárt </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">emberektől. Volt, aki azt mondta: évekkel
ezelőtt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> gyűlöltem </span>Istent, mert elvette a gyermekemet – aztán ezen a
hétvégén sokunk előtt megvallotta a hitét, és ez nagyon megerősített.</span></b></span></p>
<p><b>– Szerinted <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a kereszténység mit tud most adni Európának</span>? A
Behódolás című regényben – amit a megjelenésekor bemutattál hosszabban a
Heti válaszban – leírt vízió szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az értékválság űrt eredményez</span>,<span style="background-color:rgb(217,234,211)">
amit az iszlám a maga értékeivel bizony be tud tölteni.</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Mi lehet a
keresztény többlet?</span></b><br>
– Jelenits István szerint a dicsőséges egyház évszázadai után – amikor a
tanítóhivatal mondta meg, hogyan kell élni – személyesebb korunkban <span style="background-color:rgb(255,229,153)">nem
tanítókra, <b>hanem </b><b>tanúságtevőkre van szükség.</b></span> Ezért én is arra
törekszem, hogy hiteles embereket, tanúságtevőket szólaltassak meg.
Ennek jegyében osztottam meg <a href="http://valasz.hu/itthon/dragoman-gyorgy-megindito-vallomasa-a-felesegerol-118899" target="_blank">Dragomán György Oldszkúl hárdkór</a>
házasság című írását is a Válasz.hu-n, és sokan megköszönték, mert
örültek, hogy végre valaki mai nyelven beszél régi értékekről. Nem
habos-babosan, agyonidealizálva, hanem trendin.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A feminfón megjelent <a href="http://feminfo.444.hu/2016/05/28/vekerdy-tamast-csunyan-megragcsalta-az-ido-vasfoga" target="_blank">egy cikk Vekerdy Tamásról</a>.</span>
A stílusa csaknem mindenkinél kiverte a biztosítékot. Azt állította –
aminek egyébként Vekerdy Tamás pont az ellenkezőjét mondja –, hogy
Vekerdy szinte minden családdal, háztartással kapcsolatos terhet a nőkre
akar nyomni, míg az a<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style=""></span></span>pa feladatát kizárólag a pénz hazatalicskázásában
látja. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Erre te írtál egy elég karcos, határozott választ, aminek a
fókuszában az anyához való korai kötődés egész életre – és ezzel a
jövőbeni párkapcsolatra – gyakorolt hatását támasztod alá mindenki által
elismert szakemberekre hivatkozva.</span> Mitől voltál ennyire szenvedélyes
ebben a cikkben?</b><br>
– A nagy hír- és véleményversenyben mindannyian karcosabban fogalmazunk
az online felületeken. Ezért is<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> veszélyes az internet, mert ott az
indulatok magasabb hőfokon izzanak,</b></span> olyan embereket is ki tudunk osztani
egy-egy kommentben,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style=""></span></span> akikkel a valóságban kedélyesen elrozéfröccsöznénk.
Ami a tartalmat illeti: úgy éreztem, senki sem a lényegről beszél. Az
egyik tábor ugyanis – sarkítva – azt mondja, hogy a nőnek otthon a
helye, a másik pedig azt, hogy szülés után mars vissza dolgozni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Én
család- és feleségpárti közegből jövök, így ezeket az értékeket
szeretném közvetíteni. Például hangsúlyozni, hogy az anyához való korai
kötődés mennyire meghatározza, felnőttként képesek leszünk-e hosszú távú
elköteleződésre.</b></span></p>
<p><b>– De a feminfós cikk névtelen szerzője nem állította, hogy a
gyermeknek nincs szüksége az anyjára, csupán azt, hogy nemcsak rá van
szüksége, és hogy Vekerdy is szoptatós dajkát, cselédet, nevelőnőt
említ, akik régen mind-mind a gyerekekkel foglalkoztak. Szóval<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> régebben
egyáltalán nem volt annyi teher az anyákon, mint ma.</span><br>
– </b>Nehéz helyzetben vagyok, mert úgy kell beszélnem a kérdésről,
hogy finoman szólva sem vagyok egy Vekerdy-rajongó. Amit például a
hazai oktatásról mond – miszerint öl, butít, nyomorba dönt, kivéve
persze, ha Waldorf-iskoláról van szó –, egy rakat pedagógus rokonaként,
egykori tanárként botrányosnak tartom. Ezzel együtt úgy érzem: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>miután a
XX. században nagyon is volt mi alól felszabadítani a nőket, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a mai
radikális feminista mozgalmak a fürdővízzel együtt kiöntik</span> az <span style="background-color:rgb(255,229,153)">anyát </span>is.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A feminista tábor szerintem legalább olyan színes, mint<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a
mienk, keresztényeké,</span> akik között van, aki az Írást lobogtatva elítéli,
de legalább <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megbélyegzi </span>például az újraházasodott katolikusokat </span>– hogy a
te cikkeidre adott reakcióknál maradjunk –, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">van Ferenc pápa, aki
nyitottsággal és részvéttel fordul azok felé, akiknek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">válságba jutott </span>a
házasságuk. Mi az, amit el tudsz fogadni a feminista álláspontból?</span></b><br>
– Hosszan sorolhatnám, mi az, amit nemhogy elfogadok, de naponta
megélek. Sőt úgy érzem, a keresztény-konzervatív családok sokszor
feministább programot valósítanak meg, mint azok, akik ebből mozgalmat
csinálnak. Környezetemben nemigen ismerek olyan édesapát, aki ne
pelenkázott volna, ne mosogatna, takarítana, vásárolna, és tenne meg sok
mindent azért, hogy a felesége ne rokkanjon bele az otthonlétbe. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem is
általában a feminizmussal vitatkozom, hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a szélsőséges
képviselőivel</span>. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Vegyük példának Kopp Máriát. Tudományos karrierje
kiteljesedett, jobb- és baloldalon egyaránt ünnepelték, mi több, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az
Egészségügyi Világszervezet gender munkacsoportjának</span> vezetője volt.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Közben szentségi házasságban élt, világra hozott két gyereket,
keresztény alapokon közelített a nőiséghez, mindenkit szülésre
biztatott,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és egészségtelennek </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nevezte </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a szingli létet.</b></span> Na, ezek a
szélsőséges mozgalmárok fülének szitokszavak – nem csoda, hogy miközben
kevés életvitelszerűbb feministát ismertem nála, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ő maga sem igen
szerette, ha így nevezik. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">('így' szó jelentése itt: 'feministának')</span><br></b></span></p>
<p><b>– De pont <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Kopp Mária propagálta a bölcsődei ellátást, és azt
mondta, hogy nonszensz, hogy egyetemet végzett nők 10-15 évre kiessenek a
karrierépítésből, és meg kell adni a választási lehetőséget nekik, hogy
karriert építsenek és/vagy otthon maradjanak</span>.</b><br>
– Erre azt tudom mondani, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">amikor a gyerekeimet iskolába vittem,
reggel fél nyolc körül számtalan ágyból kirángatott, fáradt, bömbölő
kétévest láttam, akiket az anyukájuk vonszolt a bölcsődébe. Akkor nehéz
volt arra gondolni, hogy ez az élet rendje – bár nyilván vannak
helyzetek, amikor nincs más megoldás.</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Kopp Mária egyébként </b></span>nem az életét
igazította a munkájához, hanem fordítva: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>otthon dolgozott, egy
légtérben a gyermekeivel, és hogy ezt megtehesse, napi több órára
segítséget kért.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Kopp Mária nem győzte hangsúlyozni, hogy a demográfiai
mutatók az emancipáltabb országokban jobbak, én pedig úgy érzem, hogy a
mi keresztény közegünk nem támogató azt illetően, hogy az anyáknak
legyen valami a gyerekek mellett – amitől még jobban kiteljesedhetnek.</span></b><br>
– Mivel nem vagyok olyan bigott, mint egyes feministák, nyilván én sem
követelem az összes anyától, hogy minden gyerek után háromszor 365 napot
maradjon otthon. Családunk példája alapján viszont nehéz elképzelnem,
hogy négy kisgyereknek egyforma figyelmet szentelni, óvodába, iskolába,
különórára hurcolni őket miként lehetséges akár csak négyórás
munkaviszony mellett. A feleségem anno emlegette is, hogy biztos vannak
szupernők, akik képesek erre, de ő sajnos nem kapott ilyen talentumokat.
Azt mondta, ha van pár órája, inkább szusszan egyet, mintsem hogy
rohanjon vissza „a munka világába”, keresni egy kis pénzt, ami esetleg
szépen el is menne bébiszitterre. Igaz, az ő édesanyja is otthon volt a
hat gyermekével, így volt honnan mintát látnia, lásd korai kötődés.</p>
<p><b>– De a cikked alapjául szolgáló feminfós cikk sem vonta
kétségbe a korai kötődés jelentőségét, csak azt írták, hogy nem
feltétlenül ördögtől való a bölcsi és az ovi sem – ahogy „bezzegrégen” a
szoptatós dajka és a nevelőnő sem volt az. És hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> kell az apa, hogy az
anya családon kívül is kiteljesedhessen, ha akar.</span> Úgy érzem, hogyha a
stílus kulturáltabb lenne, az ominózus feminfós cikk és a Három
Királyfi, Három Királylány mozgalom célkitűzései között rengeteg átfedés
lenne.</b><br>
– Egyetértek. Sajnos azonban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a részmunkaidős állás <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem gyakori</span>, és a
munkaadók amúgy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sem kapkodnak</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a kisgyerekes anyákért</span>.</b></span> Egyébként meg jól
hangzik, hogy az apa dolgozzon kevesebbet, legyen többet a gyermekeivel,
hogy a felesége a tanult hivatásának is élhessen. Csak éppen nem látom
azon mérnöki, ügyvédi irodák, szerkesztőségek és egyéb munkahelyek
sorát, amelyek tömegével kínálnának négy-hatórás munkát a férfiaknak<b>.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ezért igenis vallom, hogy család és karrier nem egyeztethető össze
anélkül, hogy egyik a másik rovására menne.</span></b> Ettől még persze tehetnénk
többet az ügyért. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Amikor az első két gyerekünk kicsi volt, nemigen
siettem haza a szerkesztőségből; valamivel mindig elpiszmogtam
hatig-hétig. </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">A harmadik gyermekünknél esett le, hogy hiszen nekem már
otthon van a helyem. Mi több, a konyhában, ugyanis a családi
munkamegosztás szerint én mosogatok.</span></p>
<p><b>– Akkor te egy konzervatív feminista vagy.</b><br>
– (<i>Kirázza a hideg a negyven fokos hőség dacára</i>.) Ezt azért így nem mondtam volna…</p>
<p><b>– Mi az, ami miatt a feminizmus káros? Mitől védjük a hagyományos családot?</b><br>
– Ha a mai világ szívszorító problémáit kellene rangsorolnom, az elsők
között az állna, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sokan nem ismerik<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> azt a páratlan élményt, sőt
kalandot, amit egy életre szóló kapcsolat, illetve a sok gyerek
nyújthat.</span></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A radikális feminizmus hívei </span>– akik között valamiért
alulreprezentáltak a tartós párkapcsolatban élők, pláne az elvben
leginkább kiszolgáltatott nagycsaládosok – ellenben <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nőben csak
jogfosztott lényt láttatnak.</span> A hagyományos házasság válsága vagy a
katasztrofális 1,3-as demográfiai mutató számomra sokkal fontosabb, mint
az, hogy egy Femen-aktivista félmeztelenül milyen hülyeségeket kiabál
egy templomban. Jelszavam ezért nem feminizmus, hanem <a href="http://konzervatorium.blog.hu/2010/06/15/a_szingli_eletmod_karosabb_a_dohanyzasnal" target="_blank">familizmus, a la Kopp Mária.</a></p>
<p><b>– A demográfiai folyamatok, és az, hogy az anyák jól érezzék magukat a bőrükben, összefüggenek, szerinted nem?</b><br>
– De. Az viszont, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> ki miként találja meg hivatását az anyaságban,
jórészt az otthoni mintákon múlik.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Feleségem keresztény nagycsaládból
származik, és, édesanyjához hasonlóan, neki az volt természetes, hogy 15
évig otthon marad. </b></span>Nem is nagyon tehetett mást, hiszen első három
gyerekünk egyéves koráig olyan hasfájós volt, hogy szinte éjt nappallá
téve ordított, mindegyik egy évnél tovább szopott, és velem nem, csak
cicin volt hajlandó elaludni. Észvesztve rohangáltunk
gasztroenterológusokhoz, de egyik sem tudott segíteni. Kíváncsi volnék,
ilyen helyzetre mi a feminista recept. Igaz, mi meg tudtunk élni egy
keresetből. Az sem lényegtelen, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>feleségem nem magába roskadva
gubbasztott a négy fal között, hanem kiterjedt társasági életet élt,
kórusba járt, zeneovit tartott, az iskolai szülői munkaközösségben
tüsténkedett, így hírből sem ismerte a szülés utáni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">depressziót.</span></b></span> Aztán
negyvenévesen, frissen, ropogósan, gyereknevelési tapasztalatok egész
tárházával visszament tanítani, és nyugdíjig lesz még negyedszázada a
munkaerőpiacon.</p>
<p><b>– A mintáknak nyilván nagy szerepük van, de<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> sokkal több
keresztény nagycsaládból jövő keresztény nagycsaládos édesanyának
lesznek pszichológiai, olykor pszichiátriai problémái, mint ahányan
beszélni mernek róla. Ráadásul sok keresztény nagycsalád sarja sikítva
menekül már a gondolattól is, hogy neki egynél több gyereket kéne
vállalnia.</span></b><br>
– Meglehet, ámbár <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b>én gyakorta az ellenkezőjét tapasztalom:</b></u></span> akkor néznek
rád furán, ha felszállsz a metróra a gyerekeddel, és pisszen egyet. És
amíg legnagyobb gondunk nem az lesz, hogy a csupa nagycsaládos ember
országában gyermekeikkel és férjükkel amúgy boldog anyák mentálhigiénés
problémáit kell kezelni, hanem az elköteleződésre képtelen fiatalok
tömegei hajszolják újabb és újabb partnernél a boldogságot, addig hadd
ne a kirívó eseteken kelljen lovagolni. Arról viszont tényleg többet
beszélhetnénk, amit egyébként a valóságban sokan megélünk: hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a nő
nemcsak édesanya, hanem sok más is hozzájárul a kiteljesedéséhez. </b></span>A
feministák viszont arról, hogy a nő nemcsak igába vont rab, akit
haladéktalanul fel kell szabadítani, hanem anya is.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A Heti Válasz elég határozottan kiállt Kovács Ákos női princípiumos kinyilatkoztatása mellett.</span> Miért?</b><br>
– Ákos nyilatkozata reakció volt. Nem az történt, hogy a világ idilljébe
belerondított az úgymond ókonzervatív nézeteivel, hanem<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> olyan közegben
szólalt meg, amely az általa vallott értékeket folyamatosan támadja.
Egyébként, ha a feleségét kérdezik, szerintem ugyanezt mondta volna.</b></span></p>
<p><b>– Kovács Ákos felesége egy interjúban elmondta, hogy közös
családi vállalkozásukban intézi a pénzügyi-gazdasági ügyeket, tartja a
kapcsolatot a sajtóval és a támogatókkal. És hogy ezt élvezi, mert
sokrétű feladatai vannak. Akkor hogy lehet azt védeni, hogy annyi a női
princípium, hogy tartozzunk valakihez és valakinek szüljünk, miközben
Ákos feleségét se teljesíti ki pusztán az, hogy Ákoshoz tartozik?</b><br>
– De állított bárki olyat, hogy egy négygyermekes anyának, pláne, ha a
gyerekei már nagyobbak, tilos mással foglalkoznia? Persze nem vagyok
Ákos fogadott prókátora, és a házasságukba sem láthatok bele. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A női
princípium mibenlétéről ellenben a <a href="http://valasz.hu/itthon/feministak-riado-meg-az-akosenal-is-durvabb-szavak-kovetkeznek-116639" target="_blank">keresztény és zsidó tanításban </a>ugyanezt találjuk, de <a href="http://valasz.hu/itthon/fordulat-az-akos-botranyban-ezt-mondja-bagdy-emoke-a-noi-principiumrol-116704" target="_blank">Bagdy Emőke</a>, <a href="http://valasz.hu/publi/baj-van-popper-peter-meg-akosnal-is-mereszebben-fogalmaz-a-nokrol-116705" target="_blank">Popper Péter és Ranschburg Jenő </a>is hasonlóképpen nyilatkozott.</b></span></p>
<p><b>– De valamelyest nem mi – konzervatívok, keresztények – adunk
táptalajt ezeknek a támadásoknak azzal, hogy a nőt, mint anyát ismerjük
el, szemben a karrierista nővel?<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A világ nem fekete és fehér, </span>miért
csinálunk mégis így?</b><br>
– Noha egyes megnyilvánulások – avagy a rosszindulatú értelmezésük –
alkalmasint adhatnak alapot a kritikára, meglep, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miközben a gender
és a feminizmus vadhajtásai már-már az őrületig fokozódnak</b></span>, ezt
firtatod. Téged nem zavar százszorta jobban, hogy – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a közfelfogás
szerint</b></span> –<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> anyaként</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hiába gürcölsz </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>otthon a gyerekekkel</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>csak akkor vagy
valaki, ha a szakmádban vitted valamire?</b></span></p>
<p>Németh Ágnes</p></div>