<div dir="ltr"><h1 class="gmail-cim">Orbán Viktor: Európa sorsfordító időszakot él át </h1>
<div class="gmail-datum">2016. szeptember 24. szombat 20:01<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/orban-viktor-europa-sorsfordito-idoszakot-el-at">http://www.magyarkurir.hu/hirek/orban-viktor-europa-sorsfordito-idoszakot-el-at</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead">O<span style="background-color:rgb(255,255,255)">rbán Viktor miniszterelnököt a közel-keleti
keresztényüldözés és a béke esélyei mellett a leselejtezés kultúrájáról,
Magyarország lehetőségeiről és Európa jövőjéről kérdeztük, </span>a
hírportálunknak adott exkluzív interjúban.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&img=o_IMG_7068.jpg" rel="lightbox['g72386']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&p=1&img=c_IMG_7068.jpg" alt="" width="351" border="0" height="234"></a><br><strong>–
Augusztusban a Közel-Keleten szolgáló keresztény vezetőkkel
tanácskozott Rómában. A hírekből ismerhetjük az ott élő népek, köztük a
keresztények kálváriáját. Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a
tanácskozáson? Milyen helyzetről számoltak be a keresztény közösségek
vezetői?</strong><br><br>– A találkozó izgalmas, ugyanakkor megrendítő
is volt. Itt Európában úgy látjuk, hogy a mi helyzetünk rendkívül
bonyolult, ám ha meghallgatunk egy közel-keleti püspököt, rá kell
döbbennünk, hogy a mi gondunk a világ legegyszerűbb dolga ahhoz képest,
amilyen összetettek a viszonyok odaát. A közel-keleti püspökök egy
részét elűzték, különösen azokat, akik Szíriában éltek és dolgoztak.
Lelkipásztori szolgálatuk most az embermentésre irányul, próbálják
védeni közösségeiket, melyek a fizikai megsemmisítés küszöbén állnak.
Nagy erőfeszítéseket tesznek azért is, hogy a keresztény hit
megmaradhasson a világnak ezen a táján. Emberileg, erkölcsileg,
lelkileg, politikailag és gazdaságilag rendkívül nehéz élethelyzetekről
számoltak be.<br><br><strong>– A kormány szeptemberi döntése értelmében
létrehozták az Emberi Erőforrások Minisztériumában a keresztényüldözés
elleni helyettes államtitkárságot. Hogyan fog működni ez a szervezet?</strong><br><br>–
A politikában sokszor már a nekikészülődés is tettnek minősül, ez a
döntésünk is ilyen. Napjaink liberális európai közbeszédében nem
lehetséges kellő komolysággal nyilatkozni a kulturális
különbözőségekről. Ha az üldözött keresztények megsegítésére szeretnénk
javaslatot tenni, akkor azt látjuk, hogy az európai színtéren ez ebben a
formában nem lehetséges. Csak olyan dokumentumot lehet megalkotni,
melynek szövegében egy általános, értéksemleges megfogalmazás szerepelne
a hitük és a vallásuk miatt üldözöttekről, konkrétan a keresztényekről
viszont nem írhatunk. Mi szakítunk ezzel a megközelítéssel, Magyarország
egy keresztény ország, ezért nekünk elsősorban azokon kell segítenünk,
akik hozzánk a legközelebb állnak, ők pedig a keresztények. A mi
kormányunk keresztény ihletettségű, ebből pedig kormányzati
kötelezettségek is adódnak. Eddig is számos alkalommal nyújtottunk
valamilyen segítséget, legutóbb például a Magyar Katolikus Püspöki
Konferencia kezdeményezéséhez 120 millió forinttal járultunk hozzá,
melynek keretében Erbilben iskola épül. Ez is segíti az üldözést
szenvedő keresztényeket, ám a feladat megszervezése elég nagy
nehézségekbe ütközött. A most alakult helyettes államtitkárság
hatékonyan tudja majd összehangolni az ilyen munkákat.<br><br><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&img=o_IMG_7101.jpg" rel="lightbox['g72386']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&p=1&img=c_IMG_7101.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>–
Az Iszlám Állam 2015 februárjában, Líbiában lefejezett huszonegy
egyiptomi kopt keresztényt, akiket a kopt egyház a vértanúk sorába
emelt. Idén júniusi egyiptomi látogatása alkalmával találkozott a kopt
egyház vezetőivel és a vértanú keresztények családtagjaival. Miért
tartotta fontosnak a találkozót?</strong><br><br>– Kifejezetten nehéz
volt olyan emberekkel beszélgetni, akik ilyen szörnyű megrázkódtatáson
estek át. Egyrészt megköszöntem a lehetőséget, hogy találkozhattam
velük, másrészt arra voltam kíváncsi, miben lehetünk a segítségükre.
Minden segítség jó helyre kerül, de egészen más, amikor ez személyes
kapcsolatra alapul. Fontosnak tartom, hogy a jótétemény mögött arcok és
találkozások legyenek, mert ez erősíti is a támogatást.<br><br><strong>–
Ferenc pápa a héten az Assisiben rendezett vallásközi béketalálkozón
ismét felemelte szavát, kifejezve, hogy egyedül a béke szent, a háború
sohasem. A napokban az ökumenikus Taizé közösség vezetője, Alois
testvér, a „béke hírnöke” is Pannonhalmán és Budapesten tanít. Véleménye
szerint hogyan lehet véget vetni a szíriai háborúnak és a kialakult
humanitárius katasztrófahelyzetnek? Mit tehet Magyarország?</strong><br><br>–
Magyarország nem vállalkozhat annál többre, mint ami a nemzetközi
súlyából és erejéből következik. Azt viszont vállalnia kell. Részt
veszünk a nemzetközi békéltető akciókban, de Szíria sorsát nem mi fogjuk
eldönteni. Azok a nagyhatalmak tehetik a legtöbbet, melyek a helyzet
kialakulásáért is felelősek. A napjaink Európájában kialakult helyzet,
melyet én népvándorlásnak nevezek, nem merül ki abban, hogy menekültek
igyekeznek elhagyni a válság sújtotta övezeteket. A népvándorlás
folyamata már évtizedekkel ezelőtt elindult, és még sokáig fog tartani. A
Nyugat-Európába áramló tömegek legnagyobb számban már nem is Szíriából,
hanem Afganisztánból és Pakisztánból érkeznek. Ennek a jelenségnek
tehát csak az egyik részét képezik a háború elől menekülők, a jövőben
pedig várhatóan azok okozzák a legnagyobb problémát, akik Afrika
belsejéből indulnak el. Mindez azt mutatja, hogy a gondjaink akkor sem
szűnnek majd meg, ha Szíriában béke lesz.<br><br><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&img=o_IMG_7067.jpg" rel="lightbox['g72386']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&p=1&img=c_IMG_7067.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>–
Társadalmi szinten mintha becsuknánk fülünket és szívünket a
közel-keleti háborúk és terrorizmus áldozatainak naponta ránk zúduló
hétköznapi valósága, a keresztény vagy más vallású embertársaink
szenvedése elől. Hogyan tehető érzékennyé a társadalom?</strong><br><br>–
A világ hétmilliárdos lakosságából hárommilliárdan napi két dollárnál
is kevesebből kénytelenek megélni. A jólétben élő embereknek – és mi
itt, Európában annak számítunk – bizony lehet ettől
lelkiismeret-furdalásuk. A lelkünk mélyén van egy zavaró érzésünk attól,
hogy mi sokkal jobban élünk, mint mások. S ez még ott is így van, ahol a
meggazdagodás nem függ össze a korábbi gyarmattartói múlttal. Világos,
hogy meg kell tennünk értük mindent, ami tőlünk telik. Én azt vallom,
hogy a többi ember iránti felelősség koncentrikus körök formájában
képzelhető el. Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a
legközelebb állnak – a családom, a barátaim, a hitbeli közösségem és a
nemzetem. De ezen túl is léteznek körök, ha lehetőségem van, rajtuk is
segítenem kell. Ugyanakkor nem a farizeusok módján. Az egyszeri, nagy
segélyakciók nem elegendőek, a szerencsétlen sorsú néptömegek egy
részének a behívása országainkba pedig nem célravezető, sőt káros. A
politikusnak az a felelőssége, hogy munkájával elősegítsen egy olyan
nemzetközi fejlesztéspolitikát, melynek köszönhetően a világ szegényebb
felén is javulhatnak az életkörülmények.<br><br><strong>– Magyarország
az Alaptörvénynek és nemzetközi kötelezettségeknek eleget téve továbbra
is fogad be menekülteket. A Szent Egyed közösség kezdeményezésére
Olaszországban működik, és több európai uniós tagállamban, többek között
Lengyelországban is előkészítés alatt áll az ún. humanitárius folyosó
kialakítása, melynek lényege, hogy humánus és biztonságos megoldást
biztosít a legrászorultabb háborús menekültek megsegítésére, meggátolva
az embercsempészek tevékenységét. Gondolkodnak csatlakozni a
kezdeményezéshez?</strong><br><br>– Mi a visegrádi országokkal állunk
szoros kapcsolatban, elsősorban velük egyeztetünk ezekben a kérdésekben.
Minden olyan válaszra nyitottak vagyunk, mely nem töri át azt az elvet,
hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, és nem a bajt
idehozni.<br><br><strong>– Ferenc pápa az Európai Parlament és az Európa
Tanács előtt elmondott beszédében Európát egy nagymamához hasonlította,
akit fáradtság, lehangoltság és individualizmus jellemez. Ön hogyan
látja Európát?</strong><br><br>– Osztom ezt a véleményt. Miközben a
kereszténység Európában apályos időszakát éli, a világ más tájain éppen
áradásban van. A kereszténység itt vetette meg a lábát, de súlypontja ma
már nem Európában van. Valóban, ahogy a Szentatya mondja, kialakult egy
olyan, kereszténységgel szemben álló eszmerendszer, mely a
középpontjába önmagát állította. A keresztény díszletek még állnak, de a
mögötte húzódó tartalom elveszőben van. Ám ami egyszer apadt, az később
áradhat is, én ebben bízom.<br><br><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&img=o_IMG_7073.jpg" rel="lightbox['g72386']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=72386&p=1&img=c_IMG_7073.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>–
A Szentatya több alkalommal – kiemelten közös otthonunk, a Föld
gondozásáról szóló enciklikájában – korunk jellemzőjének nevezi meg a
leselejtezés kultúráját. Ennek része az, hogy élelmiszereink nagy része a
kukában köt ki, kizsákmányoljuk a teremtett világot, de az emberi
életet is, így az a fogantatás és a távozás pillanatában is veszélybe
kerül. Véleménye szerint hogyan tudunk küzdeni a „leselejtezés”
kultúrája ellen?</strong><br><br>– Sokszor még a többi emberrel való
együttélésünket is ez jellemzi. Egy barátságot, egy házasságot is
könnyen leselejtezünk ahelyett, hogy kísérletet tennénk annak
kijavítására. Az európai ember ma úgy látja, hogy teljes életet élhet
anélkül, hogy reflektálna a Teremtőjére, a lelkiismeretére vagy bármire,
ami a sikerességhez nem köthető közvetlenül. Könnyű valamit
átalakítani, megújítani, de sokkal nehezebb teljesen más szellemi alapra
helyezni, ezért is ütközik sokszor akadályokba a lelki megújulás.<br><br><strong>– Hogyan látja mindezek fényében Magyarország jövőjét?</strong><br><br>–
Egész Európa sorsfordító időszakot él át. Egy vibráló korban élünk.
Gyakran voltak korábban kitörésszerű fordulópontok – a rendszerváltás, a
német újraegyesítés például néhány hónap vagy év alatt lezajlott – de
az, amit ma tapasztalunk, nem ilyen. Lassabb, nehezebb folyamatokat
élünk meg. Mindannyian érezzük, hogy az emberiség most lép át egy új
korszakba. A gazdaságban a versenyképesség megőrzése ad feladatokat. A
szakmai felkészültség területén az a kérdés, hogy egy régi típusú
felfogást felvált-e egy korszerű, digitális technikára épülő tudás? A
társadalmi folyamatokat tekintve: vajon képesek leszünk-e
visszafordítani a népesség csökkenését? Sikerül-e megmentenünk a hit
közösségeit, vagy mindenütt eluralkodik az individualizmus? Itt van a
mesterséges intelligencia kikísérletezésének életünkre gyakorolt hatása.
Sikerül-e érvényt szereznünk fontos bioetikai elveknek. Ezek a kérdések
még a mi életünkben el fognak dőlni. Az biztos, hogy beszélnünk kell
minderről az emberekkel. Szerencsére Magyarország rendelkezik egy olyan
politikai kultúrával, ahol lehetőség van nyílt és őszinte párbeszédet
folytatni minden fontos kérdésről. Európában sajnos már nem mindenhol
van ez így.<br><br><strong>– Az egyházban az irgalmasság rendkívüli évét
ünnepeljük. Lényegi üzenete, hogy képesek legyünk Isten szemével látni a
másik embert. Mit jelent Önnek az irgalmasság?</strong><br><br>– Úgy
érzem, az a legfontosabb üzenete, hogy nyissuk meg a szívünket mások
felé, mert az elzárkózó, önmagába fordult ember elveszett. A katolikus
egyház is segíthet ebben, magabiztosságával, szilárdságával –
szegletkőként – továbbra is vonatkoztatási pontja lehet életünknek.<br><br>Fotó: Lambert Attila<br><br>Kuzmányi István/Magyar Kurír</p>
</div>