<div dir="ltr"><div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20160902_bassam_tibi_basler_zeitung" target="_blank">Bassam Tibi: A Willkommenskultur zsarnoksága uralja Németországot</a><br><br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20160902_bassam_tibi_basler_zeitung" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/201609<wbr>02_bassam_tibi_basler_zeitung</a></div><br><div>
<div>2016. szeptember 2. 12:15 | <b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/bukovics_martin" target="_blank">Bukovics Martin</a></b> </div>
<div>
<div><span style="vertical-align:bottom;width:400px;min-height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
<p>
Kemény hangvételű cikkben megy neki Angela Merkel
menekültpolitikájának <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bassam Tibi. A Németországban élő, szír származású
társadalomtudós </b></span>arról<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> ír:</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az uralkodó narratíva zsarnoksága nem teszi
lehetővé, hogy érdemben kritizálni lehessen a menekültválság Merkel-féle
megoldását.</b></span> Tibi szerint<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> döbbenetes, hogy az általa diktatórikus
keletnémetnek tartott Merkel vezetheti Európa legfontosabb országát.
</b></span></p>
<div>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>„Aki nem ért egyet Németországban a »Wir schaffen
das!« dogmájával, kirekesztik, populistának és iszlamofóbnak bélyegzik
meg. Ez már nem demokrácia”</i></b></span> – ezzel a kétségkívül erős felütéssel kezdődik Bassam Tibi írása, amit a svájci Basler Zeitung <a href="http://bazonline.ch/ausland/europa/die-tyrannei-der-willkommenskultur/story/31497298?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank">jelentett meg</a> augusztus végén. <img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif"></p><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A göttingeni egyetem 72 éves szír származású professzorá</b></span>t<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az iszlamológia tudományának megteremtője</b><b>ként szokás emlegetni, </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>Keresztes háború és dzsihád</i> című magyarul is <a href="https://www.libri.hu/konyv/keresztes-haboru-es-dzsihad.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank">olvasható</a> könyve
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> alapműnek számít</span></b></span>. Írásaiból az utóbbi időben rendre egyfajta keserűség
és önostorozás süt, amiért nem kapta meg Németországtól azt az
elismerést, ami szerinte életművéért járna. Tibi az utóbbi időkben
számos cikkel <a href="http://migracio.mandiner.hu/cikk/20160509_bassam_tibi_fiatal_ferfiak_es_az_eroszak_kulturaja?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank">jelentkezik</a>, amelyekben Merkel menekültpolitikáját bírálja.<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif"></p><p><b>Csalódott Németországban</b></p><p>Bassam Tibi egy frankfurti konferencián tavasszal részletesen <a href="http://magyaridok.hu/lugas/ha-nincsenek-kiralyok-639106/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank">mesélt</a> múltjáról<span style="background-color:rgb(255,255,255)">: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
hatvanas években</b></span> antiszemitaként <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>jött Németországba</b></span>, ám a frankfurti
iskolából érkező tanárai, főleg Adorno és Horkheimer ezt gyökeresen
megváltoztatták.</span> Tibi már azon a konferencián is arról beszélt, hogy bár
alapvetően nem érezte magát rosszul Németországban, ő már akkor is
inkább az amerikai egyetemekre vágyott: <i>„Családunk a 17 vezető szír szunnita család egyike, és már elnézést, de nem Dortmund, hanem a Harvard a mi nívónk.”</i>
Tibi beszélt arról is, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a muszlimok témájában</span> két szélsőségességet
lát Németországban: az egyik a menekültáradatot ellenőrizetlenül
befogadó kancellár, a másik az ellenük heccelő szélsőjobboldal és annak
legnépszerűbb pártja, az AfD. </b></span></p><p>A Basler Zeitungban megjelent
írásban Tibi folytatja azon, már a frankfurti konferencián is elkezdett
csalódott gondolatmenetét, miszerint nem tud hazájaként tekinteni
Németországra, hiába van német állampolgársága és útlevele.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> </b></span><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Szír
vagyok. Németül csak 18 évesen kezdtem el tanulni a Goethe Intézetben,
ám az elmúlt negyven év során számos új szót és kifejezést vezettem be a
német nyelvben</b></span>. Az egyik ilyen a »Leitkultur« (talán domináló
kultúraként lehet a legjobban fordítani – a szerk.). Ha ezt a fogalmat
az uralkodó német gondolkodásmódra alkalmazzuk, úgy német Leitkulturról
lehetne beszélni. Csakhogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">ez egy olyan förtelmes politikai kultúra,
amit én egyértelműen elutasítok</span>.</b></span> Én egy európai Leitkulturért állok ki,
és teszem ezt úgy, hogy külön kihangsúlyozom, hogy nem kívánok semmiféle
németet.”</i></p><p><b>Merkel megkapja a magáét</b></p><p>A
társadalomtudós úgy látja, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Németországban konkrétan nincs demokratikus
vitakultúra.</b> </span>Tibi kijelentését külön tetőzi is azzal, hogy az angol
opinion leader szót használja, a szó német megfelelőjét ugyanis
idegennek tartja a német közbeszédtől. <i>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A német politikatörténet
DNS-éből hiányzik az egymással való tárgyilagos vita lefolytatásának
kultúrája. (...) Németországban ez nem ismert, így ezért nem lep meg
senkit, hogy a hivatalban lévő kancellár autoriter módon hoz meg
egzisztenciális döntéseket, mint például azt hogy beenged másfél millió
muszlimot Németország területére.”</b></span></i></p><p>Angela Merkelt a
mainstream német sajtótól – ahol egyébként szintén érik a kancellárt
kritikák napi szinten – megszokottakhoz képest kifejezetten erős
szavakkal bírálja. Bassam Tibi írásának ezen részét egyik
sajtószemléjében Lovas István is <a href="http://lovasistvan.hu/2016/08/29/az-elso-nemet-mediafecske-nemmel-szavazast-surget-a-kenyszeru-kvotareferendumon/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank">felfedezte</a>. <i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ez
az NDK egypárti diktatúrájában
szocializálódott, </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>kultúrprotes<wbr>táns lelkészgyerek ma katasztrofális módon
nyugattalanítja Németországot”</b></span> </i><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">– írja Tibi</span></b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Merkelről.</b></span></p><p>Az
iszlámszakértő ezt követően felidézi Helmut Kohl médiaügyi
tanácsadójának, Hans-Hermann Tiedjének augusztus elején a Neue Zürcher
Zeitungban <a href="http://www.nzz.ch/meinung/kommentare/helmut-kohl-und-angela-merkel-der-unterschied-ld.109534?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank">megjelent írását</a>,
melyben a volt Bild-főszerkesztő arról ír: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Merkel az NDK-s múltjából
kifolyólag a népre csak olyan homogén tömegre képes gondolni, amelynek
tekintettel kell lennie a politika előírásaira. Így kell tenniük az
embereknek Merkel »Wir schaffen das!« szlogenjével is, és ezt a németek
ellenállás nélkül meg is teszik, holott igazán nem is értenek egyet
vele, írja, majd megállapítja: a »mi« alatt Merkel minden németet ért,
és aki ellenáll, rögtön megkapja a »jobboldali populista« bélyeget.</b></span></p><p><b>Németország nyugatisága</b></p><p>Írásában Bassam <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Tibi hitet tesz a német alaptörvény nagyszerűsége mellett. </b></span><i>„A
demokrácia és az alaptörvény a két legnagyobb ajándék, amit Németország
az 1945-ös vereséget követően a győztes nyugati hatalmaktól kapott.
Ezek parancsra születtek, egyik sem Németországban fejlődött ki.
Heinrich-August Winkler német történész fő művében »Németország
nyugatosításának« nevezi ezt az általa kifejezetten előnyősnek tartott
folyamatot. Ennek a nyugatosításnak a fő eleme az alaptörvény
elfogadása.” </i></p><p>Nyugatinak lehet-e tekinteni Németország
politikai kultúráját? – teszi fel a kérdést az iszlamológus, majd rögtön
meg is válaszolja: ő nem tekinti annak.<i> „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A német politikai kultúra
nem annyira demokratikus, mint amivel az alaptörvény eredetileg számol. </b></span>
Helmuth Plessner »az elkésett nemzetként« hivatkozik Németországra.”</i>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tibi szerint Németország ezt a mai napig nem volt képes meghaladni,
ahogy a józan mértékletesség megtalálására való német képtelenség is
tetten érhető a mai napig. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><i>„Merkel uralma, </i><i>ami tulajdonképpen a politikai kultúra keletiesítése, </i><i>ezt a nyugatosítást váltja fel.”</i></span></b></span></p><p>És Bassam Tibi csak itt lendül bele úgy igazán.</p><p>A
Merkelt permanensen keletnémetező, elegánsnak nehezen nevezhető
gondolatmenet nemhogy nem áll meg, tovább folytatódik:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az egypárti
diktatúrában szocializálódott kancellár, valamint az NDK-ban lelkészként
szolgáló elnök, Joachim Gauck aláássák az Adenauer és Schmidt alatti
nyugatosítást,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> írja.</span></b></span></p><p>Tibi a Wikipédiára hivatkozva megemlíti, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Merkel anno a doktori disszertációja mellé csatolt <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy húszoldalas
elemzést</span> </span>arról, hogy miért kompatibilis gondolkodásmódja a
marxizmus-leninizmussal.</b></span> <i>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Döbb<wbr>enetes, hogy egy ilyen élettörténettel
rendelkező nő ma nem csupán a konzervatív CDU-t, hanem Európa
legfontosabb országát vezeti</b></span>” </i>– írja. Tibi egykori frankfurti
tanárát, a filozófus Theodor Adornót idézi fel, amikor azt írja, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
kirekesztés miatti félelemből ma ott tartunk, hogy sok német kénytelen
egyfajta belső cenzúrát gyakorolni, ami nem csupán a kényelmetlen
gondolatok kimondását, hanem azokat magukat is eltünteti idővel.</b></span></p><p><b>Az uralkodó narratíva diktatúrája</b></p><p>Merkel
egyre keményebb keletnémetezése és egypártrendszerezése körülbelül a
cikk felénél éri el retorikai célját: diktatúrázásba csap át.<i> „Ez a
menekültválság alatt kifejezetten szélsőségesen tűnt fel. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Merkel uralma
alatt, a mellette álló média ujjongása által kísérve megszületett az
uralkodó narratíva diktatúrája, amitől senkinek nem szabad eltérnie” </b></span></i>– írja Bassam Tibi. <i>„Azon
kényelmetlen figurák közé tartozom a német nyilvánosságban, akiket el
akarnak hallgatni. Ám nem vagyok egyedi eset. Damaszkuszból származó
muszlim szírként, etnikai nyugat-ázsiaiként büszkén hordom magammal a
Német Szövetségi Köztársaság által kiadott útlevelet. Mert ennek az
országnak olyan alaptörvénye van, amit én az egész világ legmodernebb és
legdemokratikusabb alaptörvényének tartok. A probléma tehát nem ez,
hanem azok a nagyhatalmú véleményformálók, akik hegemón módon uralják
politikai kultúránkat.”</i></p><p>Tibi John Stuart Mill angol filozófus
szavait kölcsönkérve az uralkodó vélemény és érzések zsarnokságának
nevezi azt, amit Merkel és társai csinálnak a Willkommenskulturral. Meg
is nevezi őket: szerinte <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy bővített nagykoalíció teszi mindezt, amely
Merkel CDU-jából, a szocdemekből, a zöldekből és a Balpártból áll, a
hozzájuk közel álló média által kísérve. Tibi úgy látja, ez a zsarnokság
bunkósbottal üt le minden másként gondolkodót.</b> </span>Ám a bunkósbot nem
alternatíva, írja, megemlítve, hogy Mill már a 19. században a
szólásszabadságra leselkedő veszélyként beszél erről.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><i><b>„Ma, Merkel Németországában mindez a politikai realitás”</b> </i></span>– így Tibi.</p><p>A
szír származású társadalomtudós szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagyon negatív következményei
lesznek a menekültek befogadásának</b></span>, és Tibi úgy látja, a
Willkommenskultur narratívája eltereli ezekről a figyelmet:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> </b></span><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„A
közel-keleti és afrikai menekültekkel együtt érkezik majd az erőszak
kultúrája, a totalitárius világszemlélet, az etnikai-vallási szegénység,
és az az antiszemitizmus, amit ezek a muszlim magukkal cipelnek
Európába.</b></span>” </i></p><p><b>De mégis, mi a baj?</b></p><p>És ekkor Bassam Tibi felteszi cikkének fő kérdését. <i>„Mégis
milyen jogon engedem meg magamnak Németországban élő nyugat-ázsiai
szírként, hogy nem csupán tükröt tartok a németek elé, de még
demokráciadeficittel is vádolom őket? Saját fészkembe ürítek ezáltal,
hálátlan leszek, amiért mindezt ráadásul külföldön, egy svájci lapban
teszem? Lerombolom a német demokrácia jó hírét?”</i></p><p>Az erre adott válasza tulajdonképpen saját keserűségének, csalódottságának okait is megvilágítja: az elismerés hiánya. <i>„Szír
vagyok. Nem német. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az angol debating culture és a francia Citoyenneté
azonban rendre hiányzik nekem Németországban. Bár rendelkezem német
útlevéllel, mégsincs helyem citoyenként a német társadalomban.” </b></span></i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Bassam
Tibi ennek okát abban látja, hogy tátong egy bizonyos szakadék az
alkotmány betűje és annak gyakorlati megvalósítása között, ennek pedig ő
nap mint nap az elszenvedője. <i>„Ellentmond az alaptörvény 5.
cikkelyének, amikor az uralkodó narratíva képviselői elveszik a másként
gondolkodóktól saját véleményük kifejezésének szabadságát. Éppen ezért
tetszik, hogy J. S. Mill ezt zsarnokságnak nevezi.”</i></b></span></p><p><b>A végső döfés</b></p><p>Zárszavában
Bassam Tibi <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egyenesen a muszlim országokhoz hasonlítja Németországot.</b></span>
Felidézi, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az iszlám számos helyen államvallás, ahol akár
halálbüntetést is kaphat, aki nem hisz benne. </b></span><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Németország
formálisan szekuláris ország, amely nem rendelkezik államvallással.
Jogilag láthatatlanul bár, de létezik egy kötelező mantra, a
Willkommenskultur, amelynek fő hittétele a »Wir schaffen das!« mottó.
Aki ezzel nem ért egyet, az bár eretnek nem, de populista és iszlamofób
lesz</b></span>. A gazdasági bevándorlóknak, valamint üdvözített premodern
kultúráiknak bármikor lehet helye Németországban, csak az adornói
értelemben vett kényelmetlen gondolatoknak nem.” </i>És végül meg is forgatja a tőrt.<i> „Differenciálásra
lehetőséget adó képességeim ellenére<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nehezemre esik, hogy különbséget
tegyek az iszlámot az alkotmányban államvallásnak tartó Egyiptom és a
Willkommenskultur németországi állami mantrája között.</b></span>”</i></p> </div>
<div>
<ul><li><a href="http://bazonline.ch/ausland/europa/die-tyrannei-der-willkommenskultur/story/31497298?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank"><span>Basler Zeitung</span> <span>Die Tyrannei der Willkommenskultur</span></a></li><li><a href="http://migracio.mandiner.hu/cikk/20160509_bassam_tibi_fiatal_ferfiak_es_az_eroszak_kulturaja?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank"><span>Mandiner.migráció</span> <span>Bassam Tibi: Köln csak a kezdet</span></a></li><li><a href="http://lovasistvan.hu/2016/08/29/az-elso-nemet-mediafecske-nemmel-szavazast-surget-a-kenyszeru-kvotareferendumon/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank"><span>Lovas István</span> <span>Az Isten hozta kultúrája zsarnoksága</span></a></li><li><a href="http://magyaridok.hu/lugas/ha-nincsenek-kiralyok-639106/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank"><span>Lugas</span> <span>Ha nincsenek királyok</span></a></li><li><a href="http://www.nzz.ch/meinung/kommentare/helmut-kohl-und-angela-merkel-der-unterschied-ld.109534?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201609" target="_blank"><span>NZZ</span> <span>Helmut Kohl und Angela Merkel: Der Unterschied</span></a></li></ul>
</div></div>