<div dir="ltr"><h1 class="gmail-cim">Milyen volt Teréz anya családi körben? </h1>
<div class="gmail-datum">2016. szeptember 2. péntek 19:57<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/milyen-volt-terez-anya-csaladi-korben-2016">http://www.magyarkurir.hu/hirek/milyen-volt-terez-anya-csaladi-korben-2016</a><br></div>
<h3 class="gmail-lead">A közelgő szeptember 4-i szentté avatás előtt a
Vatikáni Rádió <span style="background-color:rgb(255,229,153)">megszólaltatta Kalkuttai Teréz anya unokahúgát,
fiútestvérének lányát, az idén hetvenéves Agi Bojaxhiut (ejtsd:
Bojadzsiu), </span>aki elmesélte, milyennek látták Teréz anyát otthon, a
családjában.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71801&img=o_ta.jpg" rel="lightbox['g71801']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71801&p=1&img=c_ta.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>– Teréz anya sokat tevékenykedett, de <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nem szeretett szem előtt lenni,
nagyon diszkréten tette mindig, amit tett. Spontán, természetes módon
cselekedett, a nagy erőfeszítést igénylő tevékenységekben is. Láttam
nehéz munkákat végezni, láttam már idős korában, hogyan mosta a
lepedőket, hogyan hajolt hosszan a betegek fölé, láttam, hogy mindent
megtett a szörnyű betegségekben szenvedőkért…</b></span> Annyira különleges volt,
amit tett: láttam, ahogy megérinti az emberek sebeit, ahogyan segít
nekik, ahogyan megszervezi a nővérekkel ezt az egész tevékenységet,
ahogyan folytatják a művét… Egyszerű, amit mondani szeretnék: nagyon
örömteli nekem ezt látni.<br><br><strong>– I<span style="background-color:rgb(255,229,153)">lyen egyszerű volt a családi találkozásokon is?</span></strong><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><br></span><br>–
Igen, teljesen. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tele volt szeretettel, békét árasztott maga körül.</b></span> Én
magam Teréz anyával úgy tudtam beszélgetni, kettesben is, ahogyan soha
senki mással. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Derűs nyugalmat árasztott: tekintete a mélybe hatolt. Ha a
szemébe néztél, úgy érezted, beléd lát, a szívedbe.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Otthon nagyon
figyelmes volt.</b></span> A rendje nagyon szigorú volt: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ő maga szerette például a
csokoládét,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de nem evett,</b></span> mert a csokoládé luxuscikk volt, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>azt
mondta: „Mivel a körülöttem élő emberek nagy részének nincs pénze arra,
hogy csokit vegyen, én sem eszem.” </b></span>És sok hasonló dolog volt még… Olykor
a nagy luxus a cukorka volt, mert<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> folyamatosan kapott ajándékba
cukorkákat, kis csokikat, és ezeket mindig elajándékozta, gyakorlatilag
semmit nem tartott meg magának. Minden ajándékot, amit kapott,
továbbadott.</b></span> Én egy mandolint kaptam tőle, amit az amerikai olaszoktól
kapott. Teréz anya különleges volt, ugyanakkor hétköznapi is, abban az
értelemben, hogy nem érezted kellemetlenül magad a társaságában, mint
egyes világi hírességek mellett, akik közelében az ember kissé feszeng.<br><br><strong>– Egyszerűen különleges volt?</strong><br><br>–
Igen, ez a helyes kifejezés. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mindenki jól érezte magát mellette,
készséges volt mindenkihez, a megfelelő dolgot mondta a megfelelő
pillanatban</b></span>… Velünk is ilyen volt. A nagynéném volt, de nem az a
klasszikus nagynéni, aki „Jaj, már megint itt van!” – ahogyan mifelénk
mondani szokták. Nagynéni volt, de Teréz anya is egyben: a kettő
egyszerre, amit nem is lehet megfogalmazni. Különleges személyiség volt.
Nem egy hétköznapi nagynéni, az biztos!<br><br><strong>– Aki ismerte, vagy aki csak egyszer is látta, megdöbbent azon,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> hogyan imádkozik Teréz anya. Önnek van emléke erről?</span></strong><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><br></span><br>–
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Állandóan azt mondta, imádkozzak: a családnak együtt kell imádkozni.
</b></span>Nekünk néha sikerült is, de nem mindig. Neki ez nagyon fontos volt, a
család, és mindig azt mondta nekem: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„A család legyen minden más előtt, a
családod: figyelj a gyermekeidre, a férjedre</b></span>, gondoskodj a házról,
gondoskodj a férjedről, a gyermekeidről, mindig tudd, mit csinálnak, mit
nem csinálnak. És <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ha ezután marad időd, akkor figyelhetsz másokra is.”
De a család számára mindig az első volt, úgy tartotta, az a
legfontosabb.</b></span><br><br><strong>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Mindig mosolygott, és volt benne valami rokonszenves vidámság, olykor meglepő irónia is, amikor másokkal beszélt…</span></strong><br><br>–
Ó, igen, ilyen volt! Teréz anyáról sokan azt hiszik, mindig valami
elmélyült, szent légkört árasztott magából… pedig inkább<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> mókás volt:</b></span> nem
mondanám, hogy szarkasztikus, inkább<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ironikus viccei voltak. Jó
humorérzéke volt, az igazat megvallva nem volt bigott </b></span>– ha ezt el szabad
mondanom…</p>
<p>Forrás és fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége</p>
Magyar Kurír<br>(tzs</div>