<div dir="ltr"><div class=""><a href="http://mandiner.hu/cikk/20160810_simon_robert_iszlamrol_es_politikarol">Iszlámról és politikáról</a></div><br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20160810_simon_robert_iszlamrol_es_politikarol">http://mandiner.hu/cikk/20160810_simon_robert_iszlamrol_es_politikarol</a><br><div class="">
<div>2016. augusztus 10. 14:57 </div>
<div>
<div class=""><span style="vertical-align:bottom;width:400px;height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
                
<p class="">
Ki van zárva, hogy az iszlám és a demokrácia együtt működhessen. Interjú.
</p>
                
                
                 <div class="" id="articleBillboard">
        
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style=""></span></span>
</div>
                
                
<div class="">
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong><em>„Mi a helyzet az iszlám és a demokrácia együttélésével?</em></strong><img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="ga1" class=""></span></p><p><em>A
liberalizmus, a demokrácia és a szocializmus összefüggő és koherens
rendszerekként szintén alapvető iszlám jellegzetességeket zárnak ki. Egy
ponton túl egy parlament vagy egy pártrendszer felülírhatja a vallásjog
törvényeit vagy a családon belüli kapcsolatokat és dinamikákat, egy
csomó olyan dolgot, ami másfél ezer évig magától értetődő volt – például
a nő és férfi közötti különbségeket vagy a munkamegosztás
egyoldalúságát. </em><img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif" id="ga2" class=""></p><p><em>Az
iszlám nagyon szigorúan meghatározott létforma, amelynek velejárója
például a nagy család, hiszen muszlim egyénileg nincsen. Ráadásul
kíméletlenül összefonódik benne a vallás a társadalommal és a
közösséggel. Itt az egyes ember valóban a közössége által létezik, és a
közösséget az iszlám határozza meg. Az iszlám bárminemű feladása tehát
egyfajta társadalmi, közösségi öngyilkosságot jelentene. </em></p><p><em>Nem
kell ad absurdum menni, hogy az ember azt mondhassa: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ki van zárva, hogy
a kettő, vagyis az iszlám és a demokrácia együtt működhessen.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
demokráciát követelő arab tavasz is egy év alatt a végére ért. </span>A<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style=""></span></span>
politika szintjén pedig azt mondanám, hogy a demokrácia
lehetetlenségének részben a legitimitás és a hegemónia kérdése áll a
hátterében. Minden társadalomban elválaszthatatlan az uralom gyakorlása a
legitimitás megszerzésétől, ám ez az iszlámban sajátos formát ölt. </em></p><p><em>Mint mondtam<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>, a 9. században kialakuló </b></span></em><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>»<em>iszlám alternatíva</em>«</b></span><em><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hegemón
szereplője a teokratikus közösség lett, amelyből az következett, hogy
az éppen aktuális uralomnak nincs vagy alig van legitimitása. Az
egyetlen valódi legitimitás az ortodox iszlám által képviselt
teokratikus közösség hegemóniája, ez jelöli ki közép- és hosszabb távon,
hogy mi történhet az országban.</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Ezért is van az, hogy rövid távon a
különféle uralmak mindig megpróbálták az iszlám lehető legszigorúbb
formáit felvállalni annak érdekében, hogy legalább valami minimális
legitimációt mégiscsak szerezzenek. </span></em></p><p><em>Az uralom tehát nem
ölthet demokratikus formákat,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a teokratikus közösség pedig az uralom
jellege miatt nem alakíthat ki demokratikus formákat. Ördögi körről van
szó, ami mögött az iszlám sajátos jellege áll.”</b></span></em></p> </div>
<div class="">
<ul class=""><li class=""><a href="http://magyarnarancs.hu/kulpol/a-kor-negyszogesitese-100169?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201608" target="_blank" id="count107278" class=""><span class="">Magyar Narancs</span> <span class=""><span class="">B. Simon Krisztián interjúja Simon Róbert orientalistával: </span>„A kör négyszögesítése”</span></a></li></ul>
</div></div>