<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: A fiatalok a testvériség és a béke jelét mutatták fel a világnak </h1>
<div class="">2016. augusztus 3. szerda 15:39<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fiatalok-testveriseg-es-beke-jelet-mutattak-fel-vilagnak">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fiatalok-testveriseg-es-beke-jelet-mutattak-fel-vilagnak</a><br></div>
<h3 class="">Ferenc pápa az augusztus 3-án, szerdán délelőtt az
Ifjúsági Világtalálkozóról (IVT) és<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> lengyelországi útjáról beszélt
szokásos általános kihallgatásán. Hangsúlyozta azt is, hogy Európának
csak akkor lesz jövője, ha visszatér alapító értékeihez. A Szentatya
beszédét teljes terjedelmében közöljük.</span></h3><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"></span></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>Ma szeretném röviden felidézni az elmúlt napokban Lengyelországban tett apostoli utazásomat.</p>
<p>Az útra az ifjúsági világnap adott alkalmat, huszonöt évvel a
Częstochowában nem sokkal a „vasfüggöny” lebontása után megrendezett
történelmi találkozó után. Ez alatt a huszonöt év alatt megváltozott
Lengyelország, megváltozott Európa, megváltozott a világ, és ez az IVT
prófétai jellé vált Lengyelország, Európa és a világ számára. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A fiatalok
mai nemzedéke,</b></span> a Szent II. János Pál pápa által megkezdett zarándoklat
örökösei és folytatói megadták a választ a mai kor kihívására, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a remény
jelét mutatták fel, és ezt a jelet testvériségnek hívják</b></span>. Mert ebben a
háborúban álló világban <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>testvériségre</b></span> van szükség, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>közelségre</b></span> van
szükség,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> párbeszédre </b></span>van szükség,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> barátságra</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>van szükség</b></span>! És ez a remény
jele: amikor testvériség uralkodik.</p>
<p>Kezdjük a fiatalokkal, ők jelentették ugyanis az út első okát.
Ismételten válaszoltak a felhívásra: eljöttek az egész világról –
némelyikük itt is van! [rámutat a teremben lévő zarándokokra] –, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ez a
színek, a különböző arcok, nyelvek és élettörténetek ünnepe volt. Nem
tudom, hogy csinálják: eltérő nyelven beszélnek, mégis meg tudják érteni
egymást! Miért? Mert megvan bennük az akarat, hogy együtt haladjanak
előre, hogy hidakat építsenek, a testvériség hídjait.</b></span> Magukkal hozták
sebeiket, kérdéseiket is, de legfőképpen a találkozás lehetőségének
örömét. Ismételten megalkották a testvériség mozaikját! A testvériség
mozaikjáról beszélhetünk. Az ifjúsági világnapok emblematikus képe a
fiatalok által lengetett zászlók színes kavalkádja:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az ifjúsági
világnapon ugyanis a nemzeti zászlók szebbé válnak, mondhatni
„megtisztulnak”, és egymással szembenálló nemzetek zászlói is egymás
mellett lobognak. Milyen szép ez! </b></span>Itt is vannak zászlók… mutassátok
csak!</p>
<p>Így, e nagy jubileumi találkozójukon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a világ fiataljai elfogadták az
irgalmasság üzenetét, hogy mindenhová elvigyék az irgalmasság testi és
lelki cselekedetei által. </b></span>Köszönetet mondok minden fiatalnak, aki eljött
Krakkóba! Köszönetet mondok azoknak is, akik csatlakoztak hozzánk a
föld minden tájáról! Hiszen <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>sok országban kis helyi ifjúsági találkozót
szerveztek, és összeköttetésben voltak a krakkóiakkal.</b></span> Az ajándék,
melyet kaptatok, váljon mindennapi válasszá az Úr hívására! Nagy
szeretettel emlékezem meg Susannáról, arról a római lányról – ebből az
egyházmegyéből –, aki nem sokkal az után, hogy részt vett az IVT-n,
Bécsben meghalt [agyhártyagyulladásban – a ford.]. Az Úr, aki már
biztosan befogadta a mennybe, erősítse meg családtagjait és barátait!</p>
<p>Ezen az úton <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>meglátogattam a częstochowai kegyhelyet is. </b><b>Szűz Mária</b></span>
ikonja előtt megkaptam az anya tekintetének ajándékát, aki különösképpen
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>anyja a lengyel népnek, annak a nemes nemzetnek, amely sokat
szenvedett, de a hit erejével és az ő anyai kezét fogva mindig felállt.</b></span>
Köszöntöttem néhány lengyelt itt [a teremben]. Derék emberek vagytok,
derék emberek! <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ott, Mária tekintete alatt, megérti az ember e nép
útjának spirituális értelmét, e nép történelme ugyanis
elválaszthatatlanul összekapcsolódik Krisztus keresztjével. Ott kézzel
érinthetjük Isten hűséges, szent népének hitét, ez a nép ugyanis megőrzi
a reményt a megpróbáltatásokban, és megőrzi azt a bölcsességet is,
amely egyensúly hagyomány és újítás, emlékezet és jövő között.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b>
Lengyelország ma egész Európát emlékezteti arra, hogy a földrésznek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem
lesz</span> jövője azon alapító értékei <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül</span>, amelyeknek középpontjában az
ember keresztény felfogása áll. </b></u></span>Ezen értékek között van <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az irgalmasság,
amelynek különleges apostola volt a lengyel föld két nagy gyermeke:
Szent Faustina Kowalska és Szent II. János Pál.</b></span></p>
<p>Végezetül, ennek az útnak is világméretű távlatai voltak: a világnak
válaszolnia kell a „darabokban” zajló háború fenyegetésére és
kihívására. Ennek összefüggésében<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Auschwitz-Birkenauban </span>tett látogatás
szótlan csendje beszédesebb volt minden szónál.</b></span> Abban a csendben
hallottam, éreztem mindazok lelkének jelenlétét, akik ott jártak;
éreztem Isten együttérzését, irgalmasságát, amelyet nem egy szent lélek
oda tudott vinni, abba a feneketlen mélységbe is. Abban a nagy csendben<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
imádkoztam az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">erőszak és a háború </span>összes áldozataiért</b></span>. És ott, azon a
helyen, megértettem – mint még soha – az emlékezés értékét, nemcsak mint
elmúlt események felidézését, hanem mint figyelmeztetést és
felelősséget a ma és a holnap számára, hogy a gyűlölet és az erőszak
magja ne verjen gyökeret a történelem földjének barázdáiban. És ebben a
háborúkra és sok sebre, sok megélt fájdalomra való emlékezésben jelen
van az a sok mai férfi és nő is, akik háborútól szenvednek, sok
testvérünk és nővérünk! Amikor néztem azt a rendkívüli kegyetlenséget
abban a koncentrációs táborban, rögtön a mai kegyetlenségekre gondoltam,
melyek hasonlóak: nem annyira koncentráltak, mint azon a helyen, de az
egész világon jelen vannak; ezen a kegyetlenségtől, fájdalomról,
háborútól, gyűlölettől, szomorúságtól beteg világon. Ezért<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> kérem tőletek
mindig, hogy imádkozzatok: adjon az Úr békét!</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Köszönetet mondok mindezért az Úrnak és Szűz Máriának! </b></span>Ismét
kifejezem hálámat Lengyelország elnökének és a többi állami vezetőnek,
Krakkó bíboros érsekének és az egész lengyel püspöki karnak, továbbá
mindazoknak, akik – nagyon sokféleképpen – lehetővé tették ezt az
eseményt, amely a testvériség és a béke jelét mutatta fel
Lengyelországnak, Európának és a világnak.<b> S<span style="background-color:rgb(255,229,153)">zeretnék köszönetet mondani a
fiatal önkénteseknek is, akik több mint egy éven keresztül dolgoztak a
találkozóért. </span></b>Szeretnék köszönetet mondani a médiának is, azoknak, akik a
tömegkommunikáció<b> </b>területén dolgoznak: nagyon köszönöm, hogy lehetővé
tettétek, hogy ezt a világnapot az egész világon láthassák. Nem
feledkezhetem meg Anna Maria Jacobiniről, arról az olasz újságírónőről
sem, aki ott halt meg, váratlanul. Imádkozzunk őérte is: éppen
szolgálatvégzés közben távozott el.</p>
<p>Köszönöm!<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP<br><br>Fotó: Vatikáni Rádió</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>