<div dir="ltr">Kiemelés a fenti cikkből, köszönettel KEA-nak:<br><br>Chesterton a nagy angol író azt mondta, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a hazafiságot azért elítélni, mert az emberek<br>
patrióta okokból háborúznak, olyan, mint a szerelmet elítélni azért, mert egyes szerelmek gyilkosságba torkollnak.</b></span><br></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2016-07-24 10:34 GMT+02:00 KEA <span dir="ltr">&lt;<a href="mailto:kea@turul.banki.hu" target="_blank">kea@turul.banki.hu</a>&gt;</span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">Fenyegetést jelent az unió Európára<br>
<br>
Václav Klaus: A Brexit minden szabadon gondolkodó európai győzelme<br>
<br>
Magyar Hírlap -- 2016.07.22., Lovas István<br>
<a href="http://magyarhirlap.hu/cikk/61510/Fenyegetest_jelent_az_unio_Europara" rel="noreferrer" target="_blank">http://magyarhirlap.hu/cikk/61510/Fenyegetest_jelent_az_unio_Europara</a><br>
<br>
<br>
„A mai liberálisok leginkább álcázott kommunistáknak tekinthetők”<br>
<br>
A közgazdász végzettségű Václav Klaus tíz éven át volt Csehország<br>
államfője és öt évig miniszterelnöke. Csehszlovákia 1968-as szovjet<br>
lerohanásakor megfosztották tudományos akadémiai tagságától. Az 1989-es<br>
„bársonyos forradalom” idején a Polgári Fórum Mozgalom egyik alapítója,<br>
majd országa első nem kommunista pénzügyminisztere volt. Alapítója és<br>
elnöke volt a cseh Demokratikus Polgári Pártnak (ODS). Ma Prágában a<br>
róla elnevezett Václav Klaus Intézet nevű agytrösztöt vezeti, ahol a már<br>
németül is kapható, Népvándorlás című, a kontinenst sújtó migrációs<br>
válságról szóló, nagy sikerű könyve apropóján beszélgettünk vele.<br>
<br>
- Nemrégiben egy interjúban említette, hogy 1992-ben miként dobta ki<br>
Prágából a Soros György-féle Közép-európai Egyetemet (CEU). Amelynek,<br>
teszem hozzá, az akkori magyar kormány csillogó szemekkel adott otthont<br>
Budapesten. Netán a Hradzsinból jobb kilátás nyílik a világ dolgaira,<br>
mint a Duna partjáról?<br>
<br>
- Nagyon jó megjegyzés, de sajnos egy dologban hibádzik. Akkor még nem<br>
elnök, hanem miniszterelnök voltam, és így a Moldva partjáról néztem a<br>
világot. A Hradzsinban viszont Václav Havel elnök ült, aki imádta<br>
Sorost. Havel nagyon nem örült a döntésemnek. Tudja, országainkban a<br>
politika iránya és minősége fluktuál. Akkor jóval jobboldalibbak és<br>
radikálisabbak voltunk, mint az akkori magyar kormány.<br>
<br>
- Egy nemrég adott interjúban a Soros-féle CEU kihajítására is utalva<br>
említette, mindig azon volt, hogy Soros jelenlétét korlátozza<br>
Csehországban. Mostanában országa – néhány kisebb Soros-entitástól<br>
eltekintve – Soros-mentes?<br>
<br>
- Nem vagyunk azok. Sok nem kormányzati szervezet van, amelyek nagyon<br>
hasonlatosak hozzá mentalitásukat tekintve. De ha nem tévedek, közvetlen<br>
tevékenysége nincs Csehországban. Abban az időben, amelyet említett,<br>
arra nagyon vigyáztunk, hogy egyeteme ne kaphasson valódi egyetemi státust.<br>
<br>
- Ugyanebben az interjúban azt is mondta, hogy Sorosról nem változott a<br>
véleménye az azóta eltelt negyed évszázad alatt. Szívhez szólóan<br>
fogalmazva hozzátette, hogy ő a gonosz megtestesítője.<br>
<br>
- Mi azt akartuk, hogy az átmenet a mi szándékaink szerint történjék<br>
meg. Hogy a mi eszméinket valósítsuk meg a kommunista társadalom<br>
átalakításának folyamatában. Miközben Soros úr meg akarta nekünk<br>
mondani, hogy hogyan tegyük azt. Ami nekünk elfogadhatatlan volt. Mi<br>
normális politikai pártrendszert akartunk létrehozni. Ő politikai pártok<br>
nélkül akarta a számára előnyös változásokat végrehajtani nem<br>
kormányzati szervezeteken keresztül, melyek senkit nem képviselnek.<br>
Legkevésbé a választókat. Ez volt tehát a politikai vita vele.<br>
<br>
- Ön szerint az Európai Unió miért fordít annyi figyelmet e globális<br>
spekulánsra? Például a migráns-ügyben.<br>
<br>
- Nem mondanám, hogy figyelmet szentel neki. Ott persze olyanfajta homo<br>
sapiensek ülnek, akiket nemrégiben homo bruxellarumnak neveztem. Ők<br>
hasonló módon gondolkodnak. De nem állítanám, hogy Soros urat<br>
Brüsszelben nagy barátnak tekintenék. Lehet persze, hogy ez az én<br>
értelmezésem.<br>
<br>
- A migránsválságról írt könyvének néhány hete megjelent német kiadása<br>
harmincharmadik oldalán kiemelten dicséri Magyarországot, mint azon<br>
egyetlen országot, amely hatékony intézkedéseket foganatosított a<br>
migránshullám lefékezésére. Ugyanitt az Európai Bizottságot és az uniós<br>
tagországok vezetőit gyáváknak nevezi. De mitől félnek?<br>
<br>
- Tartok tőle, hogy tőlünk nem félnek. Nem félnek Orbán úrtól, senkitől,<br>
semmitől. Meg akarják változtatni az európai népesség összetételét.<br>
Hisznek a multikulturalizmusban. Talán el is hiszik, amikor azt mondják,<br>
Európát gazdagítani fogja a beáramló migránsok tömege. És hogy az új<br>
európai lesz Európa jövője.<br>
<br>
- De ön azt írta, „gyávák”. Kitől félnek?<br>
<br>
- Az eredeti cseh szövegben „puhány” van.<br>
<br>
- Az is jó.<br>
<br>
- Azért puhányok, mert hisznek ebben a multikulturális ideológiában.<br>
<br>
- Brüsszel azt mondta, fejenként negyedmilliárd euró büntetést kap<br>
egy-egy ország egy visszautasított migránsért. De ha a migráció olyan jó<br>
üzlet, akkor miért kell büntetni azt, aki nem akar a részese lenni?<br>
<br>
- Ez nagyon jó kérdés. Egyértelműen ez egy olyan eszköz, amellyel az<br>
országokat kényszeríteni akarják a migránsok befogadására. De nem<br>
hinném, hogy ők elhiszik, miszerint a migránsok az európai társadalmak<br>
produktív erőivé válnak belátható időn belül. Megértették, hogy hibáztak<br>
a migránsok behívásával, és most nem tudják, miként kezeljék őket<br>
Németországban. Ezért akarják elosztani őket Európában. A magyarokat és<br>
a cseheket, akik nem hajlandók befogadni őket, meg akarják büntetni.<br>
<br>
- Miért akadályozta meg államfőként, hogy az Európai Unió zászlaját az<br>
elnöki palota bejárata fölé függesszék 2004-ben, Csehország csatlakozásakor?<br>
<br>
- Először is az EU-zászló az Európai Uniónak nem hivatalos lobogója.<br>
Erről volt egy emlékezetes vita a lisszaboni szerződés kapcsán, hogy az<br>
EU-alkotmányba befoglalják e zászlót, de azt elvetették. De ennél jóval<br>
fontosabb, hogy úgy gondolom, Csehország szuverén állam, és így ne<br>
lobogjon a Hradzsin tetején uniós zászló. Országunk német megszállása<br>
alatt se szerettük a náci lobogót.<br>
<br>
- Amikor 2008. december 5-én az országainkban közismerten közszeretett<br>
Daniel Cohn-Bendit átadta önnek az EU-lobogót, mintegy emlékeztetve rá,<br>
hogy annak kitűzését az elnöki palotára megakadályozta, azt mondta, nem<br>
érdekli, mi a véleménye önnek a lisszaboni szerződésről, és hogy azt alá<br>
kell írnia. Punktum. Erre azzal felelt, hogy éppen úgy beszél, mint<br>
ahogyan azt a szovjetek tették. Mi az oka annak, hogy manapság a<br>
liberálisok éppen olyan módon beszélnek, mint annak idején a<br>
kommunisták? És miért van az, hogy ma tisztességes emberek éppen olyan<br>
intenzíven utálják a liberálisokat – legalábbis Magyarországon –, mint<br>
egykor a kommunistákat?<br>
<br>
- Ön a mai liberálisokról beszél. Akiknek édeskevés közük van a<br>
klasszikus liberálisokhoz. Sokkal inkább álcázott kommunisták.<br>
Cohn-Bendit úr nem liberális a hagyományos liberális értelemben. És<br>
pontosan úgy gondolkodik, mint 1968-ban.<br>
<br>
- Ha ma Magyarországon a kormány bármilyen lépést tesz, a liberális<br>
ellenzék azonnal „központosításról” kiabál. Ugyanakkor imádják a<br>
centralizációt, ha azt Brüsszel teszi. Önöknél is léteznek az ilyenfajta<br>
liberálisok?<br>
<br>
- Nem. Itt, a Cseh Köztársaságban nem nevezzük őket liberálisoknak.<br>
Egyszerűen meg vagyok döbbenve azon, hogy Magyarországon, mint most<br>
mondta, ezeket az embereket liberálisoknak nevezik.<br>
<br>
- Sajnálom: ők maguk hívják önmagukat liberálisoknak.<br>
<br>
- Magyarországon, de nem nálunk. A Cseh Köztársaságban az ilyeneket<br>
szociáldemokratáknak nevezik. De különben is, a „liberális” kifejezést<br>
nem használjuk.<br>
<br>
- Elnök úr, örömében az ablakon át hirtelen besütött a nap… Tanúja<br>
voltam, hogy amikor ön néhány évvel ezelőtt az Európai Unió soros<br>
elnökeként beszédet intézett az Euró­pai Parlamenthez, a képviselők<br>
hordákban rohantak kifelé az ajtón. Az Európai Parlament akkori elnöke,<br>
Pöttering úr pulykavörös arccal, a dühtől szinte fuldokolva hallgatta,<br>
hogy lekommunistázta őket azt a párhuzamot említve, hogy akárcsak a<br>
szovjet diktatúrában, Brüsszelben se tolerálnak semmiféle kritikát.<br>
Azóta felpuhultak a nézetei e tekintetben?<br>
<br>
- Nem. Ugyanazok maradtak. Talán még keményedtek is. Hiszem, hogy az EU<br>
fenyegetést jelent Európára, és annak folyamatos, állandó hanyatlását<br>
okozza a mai világban.<br>
<br>
- Európa – az illúziók szétrombolása című, 2011-ben csehül és még abban<br>
az évben angolul is megjelent könyvében idézi Chestertont, a nagy angol<br>
írót, aki azt mondta, a hazafiságot azért elítélni, mert az emberek<br>
patrióta okokból háborúznak, olyan, mint a szerelmet elítélni azért,<br>
mert egyes szerelmek gyilkosságba torkollnak. Hadd legyek az ördög –<br>
mondjuk a liberálisok – ügyvédje: nem gondolja, hogy a Brexit növelheti<br>
a háborús veszélyt Európában?<br>
<br>
- Dehogy is! Meg vagyok győződve, hogy a referendum eredménye minden<br>
szabadon gondolkodó ember győzelmét jelenti Európában.<br>
És ez számomra egy új korszak nyitánya. Azért, mert az uralkodó elit és<br>
a nép közötti feszültség akár Nagy-Britanniában, akár Európa más<br>
orszá­gaiban csak nőtt. És pontosan itt van a Brexit jelentősége, amely<br>
e feszültséget csökkenti.<br>
<br>
- Amikor 2012. június 11-én egyik könyvét bemutatta Los Angelesben, azt<br>
mondta, hogy Európában folyamatosan aláássák a demokratikus<br>
folyamatokat, mivel az EU igen gyors ütemben alakul át egy olyan<br>
szuperállammá, ahol a tagországok­ban az embereket úgy tájékoztatják,<br>
hogy azok azt higgyék, a demokratikus nemzetállamok Európájába<br>
menetelnek vissza. Ma, négy évvel később, nem gondolja, hogy ugyanezen<br>
országokban az emberek többsége már kinyitotta szemét, és éppen ezért<br>
választanak olyan politikusokat és pártokat – vagy ahogyan a tőlük<br>
rettegők nevezik, „populista” erőket –, amelyek ezt a folyamatot<br>
ellenzik, ugyanakkor, ezt szintén ön mondta, a globális kormányzás ellen<br>
vannak?<br>
<br>
- Egyrészt azt mondanám, hogy a közelmúlt választási és népszavazási<br>
eredményei azt mutatják, hogy igen, az emberek Európa egyes részein már<br>
kinyitották a szemüket. Ez volt a helyzet a nemrégiben tartott osztrák<br>
elnökválasztásnál. Vagy előtte a felső ausztriai tartományi<br>
választásoknál. Vagy az EU–Ukrajna társulásáról tartott holland<br>
népszavazásnál, vagy az Alternatíva Németországnak nevű párt sikere<br>
egyes német tartományi választásokon. Ezek ugyanazon jelenségek<br>
eredményei, mint a Brexité. Vagyis ugyanazon logika, ugyanazon jelenség.<br>
Más szavakkal: egy népfelkelés kezdete. Három nappal ezelőtt Athénban<br>
beszéltem egy konferencián, ahol idéztem Ortega y Gasset száz évvel<br>
ezelőtt írt remekművéből, a Tömegek lázadásából. Ez történik most<br>
Európában. Nem vagyok naivan optimista, hogy kijelentsem, az emberek<br>
nagyobb részének már kinyílt a szeme, de a folyamat feltétlenül és<br>
kézzelfoghatóan megindult.<br>
A Brexit nekem nem valami elszigetelt jelenség volt, hanem egy nagyobb<br>
valaminek a része. És azzal provokáltam az athéni hallgatóimat, hogy<br>
elmondtam nekik, véleményem szerint a Brexit a kommunizmus bukása óta a<br>
legjelentősebb szinguláris esemény Európában.<br>
<br>
- Bocsánat, hogy ilyen durván leegyszerűsítő megfogalmazásban kérdezem:<br>
az ön által is emlegetett globális kormányzás összeegyeztethetetlen a<br>
demokráciával?<br>
<br>
- Igen. De a globális kérdések helyett inkább beszéljünk Európáról. Most<br>
tehát az én ellenségem egy európai kormányzás.<br>
<br>
- Az előbb említett, migrációról szóló könyve vége felé azt is ajánlja,<br>
ne engedjük, hogy Merkel asszony és a brüsszeli adminisztráció tulajdona<br>
legyünk, és utasítsunk vissza minden olyan elképzelést, hogy a<br>
politikájával való egyet nem értés az „európai értékek” visszautasítása,<br>
a jobboldali erőkkel való rokonszenv megnyilvánulása, hálátlanság, a<br>
szolidaritás hiánya, hanem az a nemzetállam túlélésének kérdése. Miért<br>
van az, hogy a liberálisok Verhofstadtól a fősodratú újságírókig a jelek<br>
szerint élvezik, hogy egy ilyen, német vezetésű, kvázi totalitárius<br>
EU-nak legyenek a szolgái?<br>
<br>
- Mintha nem csak feltenné, hanem egy picit meg is válaszolná a kérdést.<br>
Hozzátennék egy dolgot. Ami az „európai értékeket” illeti. Két hete volt<br>
egy megbeszélés Dél-Franciaországban vezető francia politikusok<br>
részvételével, ahol felszólaltam. Amire Madame Guigou, akit nyilván<br>
ismer (Elisabeth Guigou volt szocialista európai parlamenti képviselő, a<br>
Jospin-kormány egészségügyi minisztere – a szerk.) azzal szállt vitába<br>
velem, hogy mi azzal, hogy beléptünk az Európai Unióba, egyértelműen<br>
elfogadtuk az „európai értékeket”, akkor elkezdtem nagyon hangosan –<br>
hogy is mondjam – beszélni. Azt mondtam neki, hogy mi az európai<br>
értékeket már az elmúlt századokban és évtizedekben is elfogadtuk, nem<br>
pedig akkor, amikor beléptünk az unióba. És a kommunizmus legsötétebb<br>
korszakában is elfogadtuk. Majd azt mondtam, hogy Juncker, Schulz és<br>
Tusk urak nem az európai értékek őrzői.<br>
<br>
- Ugyanezen könyve legvégén azt írja, hogy Európa népe meg fogja<br>
állítani a migrációs hullámot. Ebben biztos?<br>
<br>
- Miután Merkel asszony a törökökkel megállapodást kötött, észrevette,<br>
hogy a törökök mennyire lefékezték a migránsok beáramlását az Európai<br>
Unióba? Ha az adatok nem csalnak, akkor az idén az Afrikából és a<br>
Közel-Keletről Olaszországba érkező migránsok száma tizennégyszer<br>
nagyobb, mint a Törökországból Görögországba áramló migránsoké. Vagy­is<br>
Törökország sikeresen állította le, illetve erősen korlátozta a tömeges<br>
migrációt az Európai Unióba. Ami azt mutatja, hogy igenis, a migrációs<br>
beáramlás megakadályozása technikailag is lehetséges. Ha megvan rá az<br>
akarat. A török hatóságok pedig úgy döntöttek, hogy nekik megvan erre az<br>
akaratuk. Miközben az európai politikusok azt bizonyították, hogy nekik<br>
nincs meg rá. Nem hinném, hogy Merkel asszony az elmúlt napokban<br>
megváltoztatta a véleményét a nizzai tömegmészárlás, a törökországi<br>
puccs vagy a würzburgi vonattámadás óta. Nem tudnám megmondani, hogy<br>
bármilyen tény, esemény meg tudja-e változtatni a gondolkodását.<br>
Nemrégiben hallottam beszélni hosszú idő után. Megdöbbentett, mennyire<br>
érzelem nélkül, mennyire semlegesen beszélt. Hogy mennyire nem fogott<br>
meg a beszéde. Lehet, hogyha a német televíziót naponta nézném, nem<br>
sokkolt volna ennyire.<br>
<br>
- Ha Ausztria, Írország, Svájc, Svédország vagy Finnország képes<br>
megvédeni magát anélkül, hogy a NATO tagjai, miért marad a Cseh<br>
Köztársaság vagy Magyarország ennek a szövetségnek tagja, holott a<br>
szovjet rendszer összeomlása után fenntartásának semmilyen más oka<br>
nincs, mint ellenségek kitalálása, illetve gyártása? Ma Oroszország,<br>
előtte Irán…<br>
<br>
- Meg kell különböztetnünk két folyamatot. Az egyik a belépés egy olyan<br>
entitásba, mint a NATO vagy az EU.<br>
A másik pedig az a döntés, hogy elhagyjunk egy ilyen entitást. Ez két<br>
külön folyamat. Akár Magyarország, akár Csehország NATO-ba való<br>
belépését annak a végső bizonyítékának tekintették, hogy a<br>
kommunizmusnak vége. Mindkét országban az emberek a NATO-tagságot<br>
pozitívnak tekintették. De kilépni belőle: nos ez teljesen másfajta<br>
változás.<br>
<br>
- Elnök úr, ha például egy latin-amerikai ország valamelyik váro­sának<br>
utcáin sétál, és összeismerkedik valakivel, aki azt kérdezi, honnan<br>
való? Akkor azzal válaszol, hogy „európai vagyok”, vagy hogy „cseh vagyok”?<br>
<br>
- Jó kérdés! Attól függ, hol kérdeznek meg erről. Ha a bolíviai hegyek<br>
között vagy az amazonasi esőerdőben, akkor talán azt mondom: „Tudja, egy<br>
olyan kontinensről jövök, amelynek talán hallotta a nevét: Európa.” De<br>
van egy példa, amelyet sokszor felemlegetek. Még az 1990-es években az<br>
Egyesült Államokban történt. És mint tudja, az ottani emberek<br>
„ártatlanok” a földrajz terén. Colorado szövetségi államban vettem részt<br>
egy konferencián, ahol reggel elmentem síelni. Kaptam egy fiatal<br>
síoktatót, aki mutatta, merre menjek. Ő kérdezte, honnan való vagyok.<br>
Emlékszem, csak ránéztem, és azt mondtam neki – életemben először –,<br>
hogy „Európából vagyok”. Pedig nem igazán érzem magam „európainak”. Az<br>
„európai” inkább földrajzi meghatározás. Azt hiszem, legtöbbünk büszke<br>
arra, hogy magyar, cseh, olasz, görög és a többi. De nem arra, hogy<br>
„európai”.<br>
<br>
- A visegrádi négyek három tagjának azonos a nézete az Oroszországgal<br>
való kapcsolatról. Mint ahogyan azt Frank-Walter Steinmeier német<br>
külügyminiszter nemrégiben, főnökasszonya bosszúságára, azt<br>
javasolta, hogy hagyja már abba a NATO ezt az Oroszország elleni<br>
hisztérikus üvöltözését és kardcsörtetést. Gondolja, hogy Varsó<br>
meggyőzhető erről?<br>
<br>
- Barátja vagyok Lengyelországnak. De nem hiszem, hogy meggyőzhetők. El<br>
kell fogadnom, hogy Lengyelországnak más a történelme, mint a Cseh<br>
Köztársaságnak vagy Magyarországnak. Önök megtapasztalták 1956-ot. Mi<br>
1968-at. De bennünket történelmünk során orosz katonák soha sem szálltak<br>
meg. Annak ellenére, hogy azt hiszem, a lengyelek drámaian túloznak<br>
manapság Oroszországgal kapcsolatban, értem őket.<br>
<br>
- Tekintettel erre az egyet nem értésre, gondolja, hogy a visegrádi<br>
csoport befolyása nőhet a jövőben?<br>
<br>
- Bár így lenne. De az az érzésem, hogy a visegrádi országok közötti<br>
hirtelen egyetértés rövid távú lesz csak. Azt hiszem, hogy ez az egység,<br>
ez az egyetértés elvész. A leggyengébb láncszemnek a jövőbeli<br>
együttműködésben a Cseh Köztársaságot tekintem. Azt hiszem, hogy a<br>
magyar, a lengyel és a szlovák politikusok inkább fenntartanák az<br>
együttműködést.<br>
<br>
 – Az ismert hegeliánus, marxista filozófus, a szlovén Slavoj Zizek a<br>
minap interjút adott a Szabad Európa/Szabadság Rádiónak, amelyben azt<br>
mondta, hogy a demokratikus kapitalizmus válságban van…<br>
<br>
- Tudja, engem az lep meg, hogy ez a rádió még mindig létezik. És még<br>
mindig része akar lenni a nyilvánosságban folyó vitáknak. Nem tudom, ki<br>
van mögötte?<br>
<br>
- Hogy a mai SZER/Szabadság Rádiót a Soros-féle emberek és az amerikai<br>
neokonzervatívok nagyon szeretik, kétségtelen. De e magát túlélt rádió<br>
nem az én kertemben működik, hanem Prágában.<br>
<br>
- Ha rajtam és nem az elődömön múlott volna, akkor nem is indul meg. Ez<br>
egy amerikai rádióállomás, amelynek semmi köze a véleményformáláshoz,<br>
vagyis ahhoz, hogy mi miként tekintsünk a világra.<br>
<br>
- Elnök úr, hálásan köszönöm az interjút. És szeretném azt mondani,<br>
hogyha a lapomnak lenne a politikusi szavak és tettek bátorságáért<br>
odaítélendő díja, önnek adnám.<br>
<br>
- Kár, hogy nem tudja átadni.<br>
<span class="HOEnZb"><font color="#888888"><br>
--<br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</font></span></blockquote></div><br></div>