<div dir="ltr"><h1>Somos László: Elmegyek a cigánytelepre, hogy Jézussal találkozzak </h1>
<div>2016. június 9. csütörtök 13:20<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/somos-laszlo-elmegyek-ciganytelepre-hogy-jezussal-talalkozzak" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/somos-laszlo-elmegyek-ciganytelepre-hogy-jezussal-talalkozzak</a><br></div>
<h3>Pappá szentelésének 25. évfordulóját ünnepli Somos
László kaposfői plébános. Az ünnepi szentmisét június 12-én fél 12-kor
tartják a kaposfői plébániatemplomban. Az irgalmasság szentévében arról
kérdeztük, mit jelent irgalmas szívvel jelen lenni a szegények, a
cigányok életében. </h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&img=o_IMG_0926.jpg" rel="lightbox['g69592']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&p=1&img=c_IMG_0926.jpg" alt="" border="0"></a><br><b>– Huszonötéves papi jubileumát ünnepli. Miért választotta a papi hivatást?</b></p>
<p>– Pál apostol korintusiaknak írt első leveléből választottam papi
jelmondatomat:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak
van javára, hogy üdvözüljenek.”</b></span> (1Kor 10,33) –<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> eszerint próbálom megélni
papi hivatásomat.</b></span> Azért lettem pap, mert úgy éreztem, akkor tudom
megélni az Istennel való kapcsolatomat, ha teljesen odaadom az életemet
Istennek.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Fontos számomra, hogy mindennek az alapja a Jézussal való
kapcsolat legyen, erre épül minden tevékenység.</b></span> Odaadom magam Istennek
és rajta keresztül embertársaimnak.</p>
<p>Szeretnék Isten művévé válni, hogy általam tegye, amit Ő akar.
Ahogyan Teréz anya mondta: „Istenem, csak ceruza legyek a kezedben, írj
velem, amit akarsz.<span style="background-color:rgb(255,255,255)">” Jézus az utolsó vacsorán megmossa tanítványai lábát
– ezzel megmutatja nekünk a szolgáló szeretet útját, ami főleg a
legkisebbek szolgálatát jelenti. „Milyen nehéz méltóvá válni azok
szolgálatára, akik sokat szenvednek” – mondta Páli Szent Vince. N</span>em én
vagyok, aki jót teszek, hanem méltóvá válok a szolgálatra, a Jézussal
való kapcsolat által – lassan, folyamatosan, az egész életem során.</p>
<p><b>– Mi vezette lelkipásztorként a cigányok közé?</b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Soha nem terveztem, hogy cigányokkal foglalkozom majd. Amikor
huszonkét évvel ezelőtt Kaposfőre kerültem, bejelentették egy cigány
gyerek keresztelőjét. A család nem jött el a megbeszélt időpontban.
Tudtam a lakcímüket, megkerestem őket, és megdöbbenve láttam, milyen
körülmények között élnek: hatalmas szegénységben, vesszőkből font,
sárral tapasztott kunyhókban. Nekik is a plébánosuk vagyok, hozzájuk is
van küldetésem. Jézus is azt mondta, „menjetek el minden néphez”,
gondoltam, és elkezdtem kijárni hozzájuk az esti misék után.
</b></span>Beszélgettem, ismerkedtem velük, ők is kezdtek engem megismerni. A
cigányok bármikor szívesen fogadják az embert, nem kell bejelentkezni.
Én nem telefonálok senkinek, csak odamegyek, bemegyek a házba, és már
ülök is le. Nagyon közel áll hozzám, hogy tettetés nélküli, természetes
emberi kapcsolatok jellemzik őket. Ha az asszony mos, főz, a férfi ház
körüli munkát végez, nem hagyja abba, de közben lehet vele beszélgetni.
Az elején mindig kértem egy pohár vizet: ők is hadd adjanak valamit. Az
ember mindig tud inni egy keveset, és vizet mindenki tud adni. Néhány
éve eltűnt ez a szokás, már nincs rá szükség. Könnyen el lehet igazodni a
világukban.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Csak el kell menni hozzájuk. A gyerekek rögtön másznak az
ölembe, nem félnek az emberektől, közvetlenek. A felnőttek pedig
szeretik, ha a gyerekeikkel foglalkoznak.</b></span></p>
<p><b>– Mi történt, amikor már egy ideje járt hozzájuk? Elkezdett terveket szőni arról, hogyan lehetne jobb az életük?</b></p>
<p>– Előre nem terveztem semmit, nem is lehet.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Az első feladat: minél
többet köztük lenni. Akkor látjuk meg, miben tudunk segíteni. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Először
arra kértek, értelmezzem a hivatalos iratokat, segítettem a
kitöltésükben. Nem mindig elég kitölteni az adatlapot, el is kell
kísérni őket. </span></span>Egyszer megírtam egy ötgyerekes, analfabéta cigány asszony
papírjait a gyerekek után járó juttatáshoz, és a hivatalban azt mondták
neki, nincs jól kitöltve. Fogtam a papírokat meg az asszonyt, bementem
vele a hivatalba, és amikor sorra kerültünk, beadtam a papírokat. Az
ügyintéző szólt, hogy ezt csak személyesen lehet elintézni. Kérdezte, az
élettársa vagyok-e. Elmagyaráztam, hogy a kaposfői plébános vagyok, a
hölgy pedig az egyik hívem, eljöttem, hogy segítsek neki elintézni az
ügyeket. Rám nézett, és azt mondta, rendben van. És elfogadta
ugyanazokat a papírokat, amelyeket előtte visszaküldött.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Láttam, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs ruhájuk</span>, a gyerekek ugyanabban járnak
szeptemberben és decemberben is. Az édesanyám, a húgom, a barátaim
gyűjtöttek ruhákat, én pedig kiosztottam közöttük. Sokszor elmentem
velük az orvoshoz, hogy ne<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> két méterről vizsgálják meg </span>őket, a
gyerekeket pedig elvittem a kórházba vizsgálatra, ha kellett.</b></span> Elkísértem
valakit munkainterjúra is – igaz, két nap múlva indoklás nélkül
kirúgták az illetőt, akit akkor felvettek. Ha krízishelyzet volt,
próbáltam élelmet adni. Aztán<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> arra gondoltam, leginkább a gyerekeket
kellene korrepetálni. Mielőtt létrehoztuk a tanodát, tanítóképzős
hallgatók kezdték tanítani őket szombaton és vasárnap délelőtt a falusi
templomok sekrestyéjében. Ez nem volt elég, de így is volt, aki
leérettségizett közülük.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&img=o_IMG_0963.jpg" rel="lightbox['g69592']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&p=1&img=c_IMG_0963.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Kapott valakitől tanácsot, amikor a cigányokkal kezdett foglalkozni?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Sója Miklós mondta ezt, aki negyven évet töltött el a cigányok
között, volt sok tapasztalata. Amikor Lankó József kiköltözött egy
homogén cigány faluba, Alsószentmártonba papnak, tanácsot kért Sója
Miklóstól, és ő ezt írta neki: „Legyél minél többet köztük, és ha van
nagy, irgalmas szíved, úgyis megtudod, mit kell tenned.” Én Lankóhoz
mentem el tanácsért a kilencvenes évek közepén, amikor ő már tíz éve
foglalkozott cigányokkal. Elmondta, mennyire családcentrikusak a
cigányok, sok értéket említett, amely a többségi társadalomból sok
helyen hiányzik. Tovább faggattam, mit csináljak én Kaposfőn, hátha tud
egy jól bevált receptet. Ekkor elmondta ezt a történetet, amelyben a
tanácsnak van egy folytatása is: „Ha nincs nagy, irgalmas szíved,
mondhatok neked bármit.” Ez az igazság.</span></p>
<p>Dolgoznak már nálam mások is, nem egyedül szaladgálok a cigány
közösségekhez: így mindenhol van állandó jelenlét. Aki újként kezd,
annak azt mondom: „Ne csinálj semmit, látogasd a családokat, ülj le,
beszélgess velük. Ne akarj tanácsot adni. Ez a nagy »semmittevés«
alapozza meg a munkádat, de ne hagyj ki egy házat se. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Cigánypasztorációt
csak rendszeresen, állandó jelenléttel érdemes végezni, ha az ember az
életéből egy jó nagy részt odaajándékoz nekik.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem vezet eredményre, ha
valaki kimegy sajnálkozni, ad valamit, hogy a lelkiismerete
megnyugodjon, és aztán magukra hagyja őket…”</b></span></p>
<p><span>Szeretném megemlíteni, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Beer Miklós váci püspök írt <a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/beer-miklos-puspok-korlevele/" target="_blank">egy szép körlevelet</a> a cigánypasztorációról: egy igazán jól használható, önvizsgálatra serkentő írás ez, amely gyakorlati útmutatást ad.</span></span></p>
<p><b>– Mit érez, amikor bemegy a legnagyobb nyomorban élők otthonába?</b></p>
<p>– Azt nézem, mi tudok én ott segíteni. Mert én szerencsés ember
vagyok, van lehetőségem segíteni másoknak. És<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ez az életem legnagyobb
sikere: van kapcsolatom olyan emberekkel, akik <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megvetett</span>ek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">lenézett</span>ek,
akiket gyerekestül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kitaszítanak</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindenhonnan.</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Ha városi pap lennék, és
hajléktalanok élnének körülöttem, nekik vinnék vacsorát; ha sérültek
otthona működne itt, oda járnék; ha idősek otthona lenne, akkor pedig
oda. Itt cigányok vannak.</span></span></p>
<p>Jézus az életét adta értem. Én pedig befogadom Jézus szeretetét, ami
irgalom, kegyelem, amit nem az érdemeinkért, az imáinkért, gyönyörű
keresztény életünkért kaptunk. És ha befogadom – vagy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ahogyan Gyökössy
Endre mondja,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> ha egyszer ebbe már beleremegett a szívem, akkor indul el
valami. Akkor elmegyek a sérültekhez, a hajléktalanokhoz, a cigányokhoz</span>.</b></span>
A legkisebbeket mindjárt meglátom, ha rádöbbenek arra, mit tett értem
Jézus. És <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>akkor meglátom bennük Jézust, a szenvedő Jézust, az alázatos
Jézust, aki azonosítja magát ezekkel az emberekkel. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Óriási szeretetet
kaptam, azt viszonzom. Szerintem ez az alapja a cigánypasztorációnak:
Milyen a kapcsolatom Jézussal? Rádöbbentem-e arra a nagypénteki
szeretetre, hogy Jézus odaadta értem az életét? </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ez nem csupán
vallásgyakorlat…</span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&img=o_IMG_0996.jpg" rel="lightbox['g69592']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&p=1&img=c_IMG_0996.jpg" alt="" border="0"></a><b><br>–
Sokszor mintha mégsem értenénk ezt, miközben átéljük a szertartásokat, a
nagypénteki szertartást is. Az evangéliumban Jézus, amikor meglátja a
tömeget, megrendül a szíve. Amikor mi meglátunk egy cigány sokaságot,
nem megrendülünk…</b></p>
<p>–<b> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Elmegyek a cigánytelepre, hogy Jézussal találkozzak. A városban
elmennék a hajléktalanok közé, hogy Jézussal találkozzak. Ezt kellene
megértenünk, hogy Jézus ennyire alázatos. Maga mondja, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">amit a
legkisebbnek adtál, azt nekem adtad: pohár vizet, élelmet, ruhát.</span> Sokáig
voltam börtönlelkész is, ami sokakban kivágta a biztosítékot. „Elmenni
hozzájuk?” – kérdezgették. „Igen”, mondtam, „ők a legkisebbek”</span></b>. „De amit
tettek!” Mi nem választjuk szét a bűnt és az embert. Pedig Jézus nem
mossa össze a kettőt, szétválasztja a bűnt és az embert. Mi akkor is
összemossuk, ha magunkról gondolkodunk: ha valaki bűnös, azt gondolja,
őt nem szereti az Isten.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Pedig Jézus nem hagyja el a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>öst, meghal
érte. Szívesen elmentem a börtönbe, mert ott vannak a legkisebbek.
Megérdemlik a büntetést, nem kentem el a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>üket, hanem mint
lelkipásztor jártam hozzájuk, Isten irgalmasságát vittem el. A <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn az
bűn</span>, de én nem ítélkezem fölötte.</b></span></p>
<p>„Én is bűnös ember vagyok, és rászorulok az Isten irgalmára” – mondta
Ferenc pápa egy Úrangyala imádságon az irgalmasság évének meghirdetése
után. „Egy bűnös ember vagyok, akit megtalált Isten irgalma” – mondta
máskor. Ha én bűnös ember vagyok, másokat nem ítélhetek el. A pápa azt
is mondta, hogy tartsunk mindenkit magunknál különbnek.</p>
<p><b>– Meghalljuk, megértjük Ferenc pápának ezeket a szavait?</b></p>
<p>– Én iszom Ferenc pápa minden szavát, olyan jókat mond. Assisi Szent
Ferenc azt mondta: „Én vagyok a világ legbűnösebb embere.” A szentek ki
merik ezt mondani. Amíg ezt nem merjük kimondani, addig nem haladunk
előre a lelki életben. A misén is el szoktam mondani: bűnös ember
vagyok, de Isten irgalmában bízom, aki akar, csatlakozzon hozzám. Így
kezdjük a közösségi gyónást. Komolyan kellene vennünk ezt a bűnbánati
részt a szentmise elején. Meg vagyunk döbbenve, amikor azt mondja a
pápa, hogy bűnös ember, pedig mi is elmondjuk minden mise elején.</p>
<p>Kozma Imre atyának van egy jó mondása:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a jó cselekedetek, az
irgalmasság cselekedetei sok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>t takarnak el.</b></span> Ebben sok igazság van.
Ide például olyanok is jöttek dolgozni, akik korábban nem voltak
vallásosak. Van például egy kiváló pedagógus a tanodában, én nem
erőltettem, csak köztük éltem, és ő is elkezdett misére járni.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&img=o_IMG_1018.jpg" rel="lightbox['g69592']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&p=1&img=c_IMG_1018.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– A cigány emberek irgalmas szívűek? Mit tanulhatunk mi tőlük?</b></p>
<p>– Én rengeteget kaptam a cigányoktól. Az istenképet, az Istennel való
kapcsolatomat, imaéletet, a Szentírás értelmezését, a felebarát
fogalmát – ezt mind tőlük kaptam, csak hálás lehetek nekik. A szegények
tanítanak minket, bárhol is éljenek.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A cigányok nagyon összetartanak, ha nem így tettek volna, már rég
kihalt volna ez a nép. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Sok történetem van erről. Egy család tudott venni
egyszer egy disznót, és nekem is szóltak, amikor levágták. „Na, most
tele a hűtő” – mondtam nekik. „Hát, ott volt öt éhes gyerek a
szomszédnál, meg a másiknál is, mindenkinek adtunk, a végén elfogyott az
egész” – válaszolták. Máskor egy fiú jött hozzám azzal: „Atya, nálunk
hét éhes Jézus van.” Gondoltam is, milyen jó, hogy legalább ennyit
megtanult a Szentírásból: Jézus nem bünteti őket, hanem tényleg velük
van, mert ők éhesek. Összeszedtem neki egy kis ennivalót, aztán fél óra
múlva eszembe jutott, hogy a mélyhűtőben még van valami. Elvittem nekik,
és ott találtam náluk a hét éhes gyereken kívül a szomszédot a három
gyerekével. Pedig amit adtam, nekik sem lett volna elég. „Ne haragudjon,
hogy adtunk nekik, de ők is olyan éhesek voltak”</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span>– mondták.</p>
<p>Vagy egy másik történet: tudtam, hogy az egyik családnak van egy
kihúzható alumíniumlétrája, szükség lett volna rá a közösségi házban.
Azt mondta a férfi, kölcsönadnák, de annak a másik családnak nem volt
ennivalója, és leadták az ócskavastelepen, kaptak érte pénzt. „Te mit
szóltál ehhez?” – kérdeztem. „Legalább egyszer jóllaktak” – válaszolta.
Nem haragudott.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Ha a gyerekek a tanodában kapnak csokit, édességet,
zsebre teszik, hazaviszik a testvéreiknek. Ha valaki kap egy zacskó
cukrot, chipset, addig osztja, amíg nem marad semmi, és a végén neki sem
jut több, mint a többieknek. Az egyik kislány kapott egy gyöngyökből
készült karkötőt, gyorsan szétszedte, és mindenkinek adott a
gyöngyökből, nekem is. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Náluk nincs olyan, hogy</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> mindent csak nekem,
nekem, nekem.</span> Ezt nagyon meg kellene tanulnunk.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Azért él ez a nép, mert
tud osztozni. Hol az egyiknek megy jobban, hol a másiknak, és kisegítik
egymást.</b></span></p>
<p><b>– A hiten kívül mit ad hozzá az evangélium a cigányok
életéhez?<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Amikor a lelkipásztor vagy a keresztény ember odamegy hozzájuk
az evangélium indíttatására, mit ad nekik ezzel?</span></b></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>– <u>Az emberi méltóságot. A cigányok legnagyobb problémája az
önbecsülés <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hiánya</span></u></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> Az egyik cél, amit kitűztem magam elé, hogy a
cigányok felismerjék emberi méltóságukat. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sok probléma – az
agresszivitás, a gyerekek rossz viselkedése stb. </b></span>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>abból adódik,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy
nincs</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> önbecsülésük</b><b>. <u>Az önbecsülés visszaadására a kereszténység képes
leginkább, mert azt mondja: az ember Isten képmása. </u>Ők is ugyanolyan
értékesek, az<u> Isten ugyanúgy szereti őket, mint a többi embert. És azt
is mondja a kereszténység: érted halt meg Jézus.</u> Érdemes megnézni egy
nagypénteki kereszthódolatot a cigányoknál.</b></span></p>
<p>Egy nyári táborban jöttem rá, hogy a cigányokat segíteni kell a
méltóságuk felismerésében. A tábortűznél, késő éjjel az egyik cigány
lány kérdezte tőlem: „Atya, miért vert meg engem az Isten?” „Miért
gondolod ezt?” – kérdeztem. „Azért, mert cigánynak születtem” –
válaszolta. Az összes gyerek egyetértett azzal, hogy ez nem más, mint
istenverése. Amikor hazamentem és elmeséltem a szüleiknek, ők is
egyetértettek ezzel: őket nem szereti az Isten. Innen aztán elindult egy
egész folyamat.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&img=o_IMG_0949.jpg" rel="lightbox['g69592']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&p=1&img=c_IMG_0949.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Változott azóta az életük, az önbecsülésük?</b></p>
<p>– Tavaly ősszel tizenhat felnőtt bérmálkozónk volt, ők már egészen
másképp gondolkodnak. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Vannak a magyar falvakban jószívű emberek, akik
mondták is, hogy a cigányok ma mások<span style="background-color:rgb(234,209,220)">, </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mint régen voltak: azelőtt
lehajtott fejjel jártak, </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>most már felemelik a fejüket és mosolyognak.
Fontos támogatni őket abban, amiben sikeresek lehetnek. Ilyen például a
tánc, amelyben mindig sikerélményük van a gyerekeknek. Sok minden tudnak
ők</b></span>, csak az nem kell az iskolában:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> egy 10-12 éves lány az egész
családnak meg tud főzni, egy kis csecsemőt is rá lehet bízni, mindent
tud, amit kell. A fiúk a lovakkal, fémgyűjtéssel, gyógynövényekkel
kapcsolatban tudnak mindent.</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A szülők megtanítják a gyerekeket arra,
amit ők szükségesnek tartanak, foglalkoznak velük, csak éppen az ő saját
kultúrájukra tanítják őket</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">.</span> Ha ők sem tanulták a sósav képletét, az nem
is fontos nekik, nem is tudják, mi az… Régen az oktatási intézményekben
tanultak az őseink hittant.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Az ő őseik nem jártak iskolába, így
hittanra sem. Mégis nagyon vallásosak, tele van náluk minden
szentképekkel, a közösségi házunk is. Apáról fiúra, anyáról leányra
száll a hit, így adják át egymásnak. Olyan a hitük, mint a bimbó, amely a
meleg napsütés, a szeretgetés hatására gyönyörű virág lesz.</span></p>
<p><b>– Mit jelent számukra a vallásgyakorlás, a szentségekkel való találkozás? Mekkora feladat bevonni őket az egyház életébe?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A gyerekek mind járnak hitoktatásra. A felnőttekkel is elkezdtük,
jól haladunk, volt már néhány templomi esküvő is. A temetés és a
keresztelés mindig megvolt: a még beszélni nem tudóval és a már beszélni
nem tudóval az egyház mindig foglalkozott, csak a kettő között maradt
el a pasztoráció. Tavaly 72 cigány gyereket kereszteltem,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>magyar gyerek</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
30 sem volt. </b></span>A feltétel csak annyi, hogy a szülő kérje a keresztelést.
Előtte kicsit beszélgetünk, olyan ez, mint a keresztelési előkészítő.
„Eljöttök ide, és beszélgetünk a keresztelésről” – mondom nekik. Ők
pedig amúgy is örülnek, ha idejöhetnek.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Esküvő előtt sem azt mondom,
hogy jegyesoktatás lesz, hanem hogy el kell járni a plébániára: ez sem
nehéz, hiszen büszkék, hogy házasodnak, és még többet, még szívesebben
jönnek ide. Ha kialakul egy személyes kapcsolat, ha bíznak valakiben,
akkor mindent meg lehet csinálni. A munkatársaimban is megbíznak, mindig
elmondom nekik, hogy ők az én kinyújtott kezeim, úgy fogadják őket,
mintha én lennék ott. Nagyon könnyű pasztorálás ez: nem kell mást tenni,
mint irgalmas szívvel ott lenni. A cigány ember nyitott a vallásra, az
emberi kapcsolatokra, a szeretetre, csak el kell menni hozzá. </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Olyan
egyszerű, hogy nem is igaz!</span></p>
<div>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&img=o_IMG_0901.jpg" rel="lightbox['g69592']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=69592&p=1&img=c_IMG_0901.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Somos László 1952. október 17-én született Pécsen. 1991. június 15-én
Veszprémben szentelték pappá. 1991 és 1993 között a kaposvári Jézus
Szíve-templomban volt káplán, majd 1993–94-ben Nagykanizsán. 1994 és
1999 adminisztrátor volt Kaposfőn, 1999-től plébános. Szintén 1999-től
esperes.</p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A kaposfői plébánia területéhez tartozó rászorulók között naponta
négyszáz adag ebédet osztanak ki. A plébános maga több mint húsz éve
ismeri a cigányokat, akik a faluhoz közeli két telepen – Kaposfőn és a
Kaposmérőhöz közeli Baglas-pusztán –, valamint a környék falvaiban
élnek, létrehozta a Szent Erzsébet Alapítványt, amely tanárokat és
szociális munkásokat foglalkoztat, akik segítik a pasztorációt. Kaposfőn
tanodát működtetnek, iskola után foglalkoznak a cigány gyerekekkel –
mára már mindegyikük elvégzi a nyolc osztályt. A Szent Erzsébet
Alapítvány Kaposfőn és Baglason is épített közösségi házat, mellette
pedig mosókonyhát és zuhanyzót alakítottak ki. Délutánonként itt is
segítenek a tanulásban, a jövő tanévtől pedig a közösségi házban szintén
működtetnek majd tanodát. A szociális munkások nemcsak a gyerekekkel,
hanem a felnőttekkel is foglalkoznak: segítenek nekik eligazodni a
hivatali ügyekben, ismernek minden családot, igyekeznek támogatást
nyújtani mindennapi gondjaikban.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Fotó: Lambert Attila</span></p>
<p>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</p></div>