<div dir="ltr"><h1>Hívom a családokat 2016 júliusában – Bíró László püspök levele </h1>
<div>2016. július 1. péntek 09:03<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele</a><br></div>
<h3>Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és
mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70631&img=o_fc.jpg" rel="lightbox['g70631']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=70631&p=1&img=c_fc.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Amikor a tudományos ülésszakon a következő előadóra került sor, az
ülést vezető professzor így mutatta be őt: „kiváló, rendkívül tehetséges
fiatal kolléga, példás apa és férj, feleségével négy gyermeket
nevelnek, köztük egy halmozottan fogyatékosat, akinek a megszületése –
minden várakozás ellenére – nem rontotta meg házasságukat”. Előadását
elkezdve szerényen kiegészítve a bemutatást megjegyezte, hogy ő maga
középiskolába Szingapúrban járt, apja ott teljesített ugyanis
szolgálatot, majd egyetemre Budapesten járt, doktori fokozatot viszont
ösztöndíjasként Oxfordban szerzett; most pedig ebben a kutatóintézetben
dolgozik. Az előadásnak nagy sikere volt. Közvetlen munkatársai
gratuláltak, de furcsának tartották, hogy a prof bemutatását ki
merészelte egészíteni. Talán mégsem egyedül az jellemez engem –
válaszolta –, hogy van egy fogyatékos kisfiam.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A világhoz való viszonyunk emberi identitásunk lényegi része.
</b></span>Születésünk helye és körülményei döntő befolyással vannak ránk,
fokozatosan kialakuló kapcsolatrendszerünk meghatározza helyünket a
társadalomban. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem mi választjuk meg, hogy hol és mikor és milyen
családba születünk bele,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de ha megértjük, hogy létezésünk minden apró
részletét is a Teremtő irántunk érzett feltétel nélküli és határtalan
szeretete határozta meg, </b></span>akkor nemcsak megváltoztathatatlan ténynek
fogadjuk el szülőhelyünket, szüleinket és rokonainkat, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ebben
látjuk harmonikus egyéniségünk alapjait is</b></span>. A néprajz tanúsága szerint a
földön minden nép minden egyes embernek nevet ad.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A név szorosan
hozzátartozik az emberhez. Aki a nevét elárulja valakinek, mintegy
leleplezi, kiszolgáltatja magát; most már hívható, felszólítható, de el
is utasítható. Akit nem tudunk nevén szólítani, az számunkra nem önálló
személy, csak egy a tömegből, </b></span>akivel így személyes kapcsolatot sem
tudunk teremteni. Nevünk önazonosságunk szempontjából is fontos tényező,
mert nevünk alapján egész életünk folyamán, sőt még azon túl is
azonosíthatók vagyunk. Vannak azonban olyanok is, akik valamiért nem
tudnak, vagy nem akarnak nevükkel azonosságot vállalni, ezért
megváltoztatják nevüket. Művészek szoktak művésznéven szerepelni,
kisebbségi népcsoporthoz tartozók a többséghez való csatlakozásuk miatt a
többségi nyelvnek megfelelő új nevet választhatnak, van, aki valamiért
„új életet” akar kezdeni, ezért megváltoztatja nevét.</p>
<p><b><i>Beszéljétek meg családi, baráti, rokoni körben, hogy
tudtok-e örülni annak a környezetnek, amelybe beleszülettetek? Mit
változtatnátok meg, ha rajtatok állna? Szeretitek-e neveteket? </i><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><i>Teréz
anya leírta, hogy olyan nyomorultakon is segített, akiknek neve sem
volt. Hogyan tudnátok ti ilyenekkel kapcsolatba lépni? </i></span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vannak azonban személyiségünknek olyan vonásai, amelyek kialakulását
magunk is befolyásolhatjuk.</b></span> Ma általában az ember szabadon választja <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
életpályá</b></span>ját, azt szoktuk mondani, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ez egy életre szóló döntés.</b></span> A jó
orvos például nemcsak megtanulja a szakmáját, hanem testestül-lelkestül
orvossá válik, azaz azonosul választott életpályájával, azt hivatásának
érzi. Senki sem születik férjnek, vagy feleségnek, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>házastársát mindenki
maga választja</b></span>. Az új család megalapítása, az anyai és apai hivatás
tudatos vállalása az identitás átalakulásával jár. Házasságkötéskor a
feleségnek gyakran a neve is megváltozik.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Az emberi egyén Isten képmása, azaz személyi méltósága van, tehát
nem valami, hanem valaki. Képes arra, hogy megismerje és birtokolja
önmagát, hogy szabadon átadja magát és közösségre lépjen más
személyekkel. A kegyelem révén arra nyert meghívást, hogy szövetségre
lépjen saját Teremtőjével, és hogy megadja Neki a hit és a szeretet
válaszát,</b></span> s ezt senki más nem képes megadni helyette.”(KEK 357)</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nehéz helyzetbe kerül az ember, ha önmagának és a természetnek
tökéletes autonóm egzisztenciát tulajdonít. Az ember és a dolgok minden
transzcendens vonatkozás nélküli szemlélete a teremtés gondolatának
elvetése, Isten és a világ közötti kapcsolat tagadása. Ezzel meginog az
ember identitásának alapja, hogy ti. része a teremtett világnak és
idegennek kezdi érezni magát a világban</span>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Az emberi teremtmény az
Istennel való párbeszédben talál rá a maga identitására, ebből a
párbeszédből nyer késztetést és szabályokat arra, hogy a maga és a világ
jövőjét megtervezze, hogy gondozza azt a kertet, amelyet Isten neki
adott,</b></span> „hogy művelje és őrizze”. (Ter 2,15) A bűn sem vet véget ennek a
feladatnak, csak szenvedéssel és fájdalommal terheli meg. (vö. Ter
3,17–19)</p>
<p><b><i>Mondjatok példákat ismerőseitek köréből olyanokra, akik
ugyan hátrányos helyzetből indultak, de szorgalommal, kitartással
sikerült felemelkedniük. Mi volt a titkuk? </i></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szilárd és egyértelmű identitása annak van, akinek külső élete
összhangban van bensőjével, akinek minden cselekedete és magatartása
megegyezik belső meggyőződésével, a hite szerinti helyes erkölcsi
értékrenddel.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Előfordul, hogy valaki úgy érzi, konfliktusba kerül</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>saját
identitásával, ugyanis hivatásaként kezeli munkáját,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>emiatt nem tud
teljesen eleget tenni</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>azoknak a kötelességeknek, amelyeket a családi
hivatása ró rá. </b></span>A gazdaság világában ugyan sokszor próbálnak segíteni
különböző munkahelyi szabályzásokat bevezetve, ezek azonban hátrányos
diszkrimináció veszélyével járnak, azaz újabb konfliktusok forrásai.
Ezekben az esetekben <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>valójában annyi érdek ütközik, hogy nehezen
képzelhető el egy minden érintett számára megfelelő megoldás.</b></span> Szerencsés
helyzetben vannak azonban azok a házaspárok, akik elmondhatják
magukról, „ketten vagyunk hármasban”. Náluk ugyanis adva van a
lehetőség, hogy mindketten Is<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span></span></span>tennel való párbeszédben találjanak rá a
maguk igaz identitására, hivatásukra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b><i>Hogyan tudjátok gyerekeiteket identitásuk kialakításában segíteni?</i></b></span></p>
<p>Nehogy valaki azt higgye – folytatta a fiatal kutató –, hogy
szégyellem a fogyatékos gyerekemet, vagy nem szeretnék róla beszélni.
Biztos, hogy mindannyiunkon, feleségemet és gyerekeinket is beleértve,
sokat változtatott az ő megérkezése a családba, másképp látjuk most a
világot, az életet, tisztult az értékrendünk. Hálás vagyok ezért
Istennek, és tudom, hogy nem büntetett, hanem megajándékozott. Sokkal
gazdagabbak lettünk. Mint ahogy hálás vagyok azért a sok nagyszerű
lehetőségért, amit eddigi életemben kaptam. Nem volt mindig könnyű,
például Szingapúrban gimnáziumba járni, de olyan ismeretekre és
tapasztalatokra tehettem szert, amelyekkel gazdagodhattam, amelyek
nélkül nem lennék az, aki vagyok. Erre akartam célozni akkor, amikor
bemutatásomat kiegészítettem. </p>
<p style="text-align:right"><br><i>Bíró László,</i><br><b><i>az MKPK családreferens püspöke,</i><br></b><i>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</i></p>
<p>Fotó: Famigliacristiana.it</p></div>