<div dir="ltr"><div><p class="MsoNormal" style="text-indent:35.4pt"><b><i><span style="font-size:16pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:rgb(0,0,204)">Fekete István: Az ima</span></i></b></p></div><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Az
ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az
ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">– Mondd, kisfiam...</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">És
én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est
zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge
gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Később
– a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol
elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak
a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig
megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem
könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A
kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és
csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Aztán
jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült
kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos
csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló
gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul
szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Ó,
milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik
káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy
az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és
imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi
férfiasság.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Aztán
jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen,
az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet
megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy
„szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a
harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem
halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a
nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálraítéltség posványából.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Amilyen
csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya,
és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert
akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És
elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni
kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a
dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent pillanatokban
mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy
sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több
helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a
karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet
magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a
kocsmaküszöb.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Mindenki
„imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét...
megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát,
tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen,
utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség,
mentsvár, csak az ima.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align:justify;text-indent:35.4pt"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black">Ne
imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved
szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert
nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna,
ha veled van az imádság és veled van az Isten.</span></p><div><p class="MsoNormal"><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span><b><i><span style="font-size:16pt;font-family:"Lucida Handwriting";color:rgb(0,0,204)">Fekete István</span></i></b><span style="font-size:14pt;font-family:"Lucida Handwriting";color:black"></span></p></div><span style="font-size:14pt;font-family:"Arial","sans-serif";color:black"> </span></div><div id="DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/2016/icons/icon-envelope-tick-round-orange_184x116-v1.png" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>