<div dir="ltr"><h2>Skrabski Fruzsina: „A cél, hogy „menő” legyen az, hogy családunk van.”</h2>                                                        
                              
            
        











<div>
<div><a href="http://csaladhalo.hu" target="_blank">csaladhalo.hu</a></div><div>Vajda Boglárka<br><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/tortenetek/skrabski-fruzsina-cel-hogy-meno-legyen-hogy-csaladunk-van" target="_blank">http://csaladhalo.hu/cikk/tortenetek/skrabski-fruzsina-cel-hogy-meno-legyen-hogy-csaladunk-van</a><br></div>
<div>2016. 05. 23. 15:00</div>
</div>




<div> </div>

<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div> 
<br></td>
<td>


<div>



</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div> 


        
        <div>
                <div>
                        <a href="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0031_1.jpg" rel="lightbox[2]" title="családháló.hu - Képszerkesztőség, Ancsin Gábor" target="_blank"><img src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/cikk-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0031_1.jpg" alt="" title=""></a>
                </div>
        </div>

             
<p><span style="font-size:12px;line-height:20.4px">Skrabski Fruzsina
 filmrendezővel, újságíróval, a Három Királyfi, Három Királylány 
mozgalom vezetőjével a család és a munka egyensúlyáról, a 
gyermekvállaláshoz vezető rögös útról, a lombikprogramról, a vágyak 
beteljesüléséről és az élethez szükséges alázatról is beszélgettünk. </span><span style="font-size:12px;line-height:20.4px">„A nővéremmel elképzeltük, hogy együtt babázunk, de ez nem jött össze, náluk születtek sorban a gyerekek, nálunk nem.”</span></p>

<hr>
<p><b>Családháló: Április 4-én volt 4 éve, hogy Édesanyád, Kopp 
Mária meghalt. Ő a tudásával sokat adott nekünk, magyaroknak, 
mondhatjuk, hogy a lelkén viselte a magyar nép problémáit, elsődlegesen a
 gyerekvállalás kérdését.</b></p>
<p><b>Milyen édesanya volt? A sok munka ellenére tudott elég időt 
veletek tölteni? Te is édesanya vagy. Miként látod: mennyire lehet 
egyensúlyt teremteni az anyaság és a hivatás között? Ő mennyire volt 
erre képes?</b></p>
<p><b>Skrabski Fruzsina: </b>Nem éreztem soha ebből hátrányt. 
Abban nőttem fel, hogy mindig dolgozott. Én nagyon bújós voltam, amire 
nekem szükségem volt, azt megkaptam. Esténként újságot vagy könyvet 
olvasott és akkor én mindig odabújtam hozzá és vakargatta a hátamat. 
Mindig számíthattam rá. Ha szükségem volt rá, mindig ott volt, és velem 
foglalkozott. Félretette a munkáját, ha bementem hozzá. Soha nem 
éreztem, hogy fontosabb más számára, mint mi.</p>
<p>Ő egy nagyon okos anyuka volt.  Néha pszichológiai kísérlet alanyai 
is voltunk a testvéremmel. Néha apukámmal kitalált dolgokat, amikre ha 
utólag felnőttként nézek, akkor nem biztos, hogy jót tettek vele.</p>
<p><b>CSH: Mik voltak például ezek?</b></p>
<p><b>SF</b>: Például nem mamának és papának szólítottuk őket,
 hanem a keresztnevükön, Marinak és Árpinak. Ezt én megváltoztattam 
kamaszként és elkezdtem őket Mamának és Papának hívni. Ezt akkor azért 
találták ki, hogy gyerekként egyenlő partnerekként kezeljenek. Szerintem
 ez nem volt jó ötlet. Nem érzem, hogy emiatt sérültem volna, de én nem 
nevelném így a gyermekemet.</p>
<p>Volt még néhány döntése: például nem vett nekem Barbie babát, meg 
Moncsicsit. Ezt utólag felhoztam neki, és mondtam, hogy ezek nem voltak 
jó döntések. A gyerek társadalomban, ha egy fiatalnak pl. nincs farmerje
 vagy Barbie-ja, abból több hátránya származik, mint előnye. Nem vitatom
 persze, lehet, hogy a fajátékok jobbak, ez egy elv, de nekem például ez
 nem volt jó élmény.</p>
<p>Alapelve volt, hogy rengeteget dícsért. Minket, a gyerekeit is 
állandóan értékelt. Ez nagyon jó volt. Esténként, amikor összejött a 
család, akkor dicsértük egymást. Ez különleges érzés volt. Pezsgett az 
élet, mindenki elmesélte a napját. Ezzel sokat adott nekünk.</p>
<p><b>CSH: Mennyire voltál jó tanuló? Anyukád ezt az oldaladat miként értékelte?</b></p>
<p><b>SF: </b>Rossz tanuló voltam, de verseket írogattam. Erre
 mindig azt mondta anyukám, hogy különleges vagyok, és más értékeim 
vannak, mint másoknak. Ezt akkor én nem értettem meg, és rosszul esett a
 sok rossz jegy, de utólag átértékelve, teljesen más jelentősége volt. A
 gyerekemnek azt akarom én is továbbadni, hogy az iskolában szerzett 
jegyeknek például nem akkora a jelentősége, mint amennyire ezt ma 
kihangsúlyozzák. Az a lényeg, hogy az ember megtalálja azt, amihez ért, 
amit szívesen csinál, és amiben jó. Attól lesz boldog.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0190_0.jpg" title=""></p>
<p><b>CSH: Menyire lázadtál kamaszkorban?</b></p>
<p><b>SF: </b>Nagyon rossz kamasz voltam. Kirúgtak az 
iskolából, elszöktem többször otthonról, mégis mindig azt éreztem, hogy 
anyukám bízik bennem. Soha nem faggatott, hogy kábítószereztem-e és, 
hogy kivel voltam. Persze nem örült neki, ha megszöktem, aggódott. 
Egyszer például stoppolni akartunk Gibraltárig egy barátnőmmel, de azt 
mondtuk, hogy vonatozni megyünk. Persze kiderült az utolsó pillanatban 
az igazság. Nem akartak elengedni, de aztán végül elengedtek azzal a 
feltétellel, hogy kétnaponta bejelentkezünk, hogy jól vagyunk. Ezt be is
 tartottuk.</p>
<p>Utólag visszahallottam, hogy apukám azt mesélte a baráti társaságban,
 hogy milyen vagány a lánya. Ezeket ők mindig megfordították és az olyan
 dolgokat, amiktől egy hétköznapi szülő infarktust kap, ők jónak 
állították be, bizalmat szavaztak. Ebben például biztos vagyok, hogy 
azért nem kezdtem el például drogozni, noha körülöttem sokan tették, 
mert akkora bizalommal voltak irányomban, amivel nem léptem át bizonyos 
határokat. Ezt nagyon jól csinálta anyaként.</p>
<p><b>CSH: Milyen nagymama volt? Mennyire kötődött az unokáihoz?</b></p>
<p><b>SF: </b>Kötődött hozzájuk, bár a nővérem kicsit 
hiányolta nagyszülőként, neki három gyermeke van. Az egész Három 
Királyfi, Három Királylány Mozgalom – amit a szüleim hoztak létre - 
arról szól, hogy megszülessenek a kívánt gyerekek és ehhez fontos a 
nagyszülő támogatása. Anyukám azonban nem volt túl aktív nagyszülő.</p>
<p><b style="font-size:12px;line-height:20.4px">CSH: Hogyan láttad rajta foglalkoztatta a kérdés, a nagyszülői szerepnek megfelel-e vagy nem?</b></p>
<p><b>SF:</b> Igen foglalkoztatta. Amikor azonban a nővéremnek
 megszületett az első gyermeke, akkor kiderült, hogy az apukám rákos és 
anyukám úgy gondolta, hogy azzal segít apukámnak, ha minél többet 
pihennek, kikapcsolódnak, együtt töltik az idejüket. Nagyon szerette 
volna hogy apukám minél tovább éljen. Emellett persze szerette az 
unokákat is. Úgy érzem, ő nem érezte olyan felelősnek magát, mint a 
saját gyerekeivel kapcsolatban.</p>
<p>Egy dolog biztos: amikor viszont az unokáival foglalkozott, olyan 
intenzitással tette, ami mindenkinek példaértékű. Programokat talált ki,
 mesélt nekik, játszott velük. A mai napig jó emlékeket őriznek róla a 
gyerekek.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0122_0.jpg" title=""></p>
<p><b>CSH: Mennyire élnek azok a programok, szervezetek, amiket 
életében létrehozott, elindított? A Három királyfi, három királylány 
mozgalom, a Népesedési kerekasztal stb.</b></p>
<p><b>SF: </b>Abszolút megy tovább, és „él” mindegyik. A 
Magatartástudományi Intézet viszi az örökségét, a munkáját. A halála 
után is kiadtak egy kötetet. A tudományos munkája nagy erőkkel 
folytatódik.</p>
<p>A mozgalomnál pedig, amíg anyukám élt addig nem voltam túl aktív, 
pedig a férjem, Mészáros Dávid és a szüleim alapították és Dávid 
finanszírozta a mozgalom munkatársait. Nekem akkor még nem volt 
gyerekem, ezért nehezen éltem meg. Amikor pedig meghalt anyukám, akkor 
úgy éreztem, hogy ez is meghalhat és nem szabad hagynom. Így Székely 
Andrással és a Vígh Józseffel újraindítottuk. Kitaláltunk stratégiákat 
arra, hogy miként működhet jól.</p>
<p>Ez nem a fő tevékenységem, elsősorban nem ezzel foglalkozom. Rábízom 
kicsit mamára és az a hihetetlen benne, hogy abszolút megy és érzem a 
jelenlétét és a segítségét.</p>
<p>Amikor mama meghalt több oldalról bíztattak, nagyon sokan megkerestek
 és támogattak. Azt érzetem, hogy ezt nem hagyhatom annyiban, vinnem 
kell tovább ezt az örökséget.</p>
<p><b>CSH: Milyen lépéseket tettél a mozgalom fellendítésére?</b></p>
<p><b>SF: </b>Megkerestem az összes frakcióvezetőt, hogy 
írjanak alá egy nyilatkozatot, ezzel is azt akartam elérni, hogy 
független legyen ez a mozgalom. Mindenki aláírta. Fantasztikus érzés 
volt, hogy mindenkitől igen választ kaptam.</p>
<p>Azóta is növünk, és mindig azt érzem, hogy óriási társadalmi erő van 
benne és mögötte. A gondolatba és üzenetbe, hogy szülessen meg minden 
„kívánt gyermek”, ebbe nem lehet belekötni. Ezt nem lehet csúfolni. Ez 
nem egy kritizálható gondolat.</p>
<p>Egyre többen csatlakoznak azóta is. Most már ismert a mozgalom. Az 
anyagi hátterét is meg kellett teremtenünk. Most stabilizálódott, lesz 
öt állandó munkatársunk is. Élő, létező, országos mozgalom leszünk. 
Remélem nemsokára több tízezer taggal.</p>
<p>Nemzetközi viszonylatban sincs ehhez hasonló szerveződés. 
Családszervezetek vannak, de a kívánt gyermekekért nincs más mozgalom 
csak ez. Ez egy magyar unikum. Abban is gondolkodunk, hogy nemzetközi 
szintre is nyissunk.</p>
<p>Nagy élmény ezzel foglalkozni.</p>
<p><b>CSH: A hazai demográfiai adatok azt mutatják: nagy a 
probléma. Egyre kevesebb gyermek születik. Mit gondolsz, hogyan 
segíthetünk az országon ezen a területen?</b></p>
<p><b>SF: </b>Utánanéztünk, amikor indultunk, hogy mik azok, 
amik akadályozzák a fiatalokat abban, hogy gyereket vállaljanak. Ilyenek
 például a párkeresés, utána a család karrier összeegyeztetése, az 
anyagi biztonság megteremtése, munkahely biztonság, aztán a válás 
problémája. Ezekre próbál a szervezet megoldást nyújtani. Társkereső 
oldalt indítottunk, népszerűsítő, segítő füzeteket adunk ki. Számos 
tartalmas programot szervezünk.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0207_0.jpg" title=""></p>
<p><b>CSH: Közösségben az erő?</b></p>
<p><b>SF: </b>Pontosan. Nem attól változik majd meg a 
hozzáállás, ha egy embert meggyőzünk. Olyan társkereső program kell 
például, ami egy kommunikációs tréninggel egybekötött. Szülőknek 
előadásokat szervezünk, amíg a gyerekekkel játszanak a többiek. Az a 
lényeg, hogy nem egyénileg tudunk hatni, a közösségekben lesznek 
változások. Például a mozgalom keretében adjuk a családbarát munkahely 
címet. Kimutatható, hogy azoknál a cégeknél, ahol bevezettek családbarát
 intézkedéseket, ha elkezdenek szülni a nők, ott ez hat a többiekre, ők 
is szülnek és családot vállalnak. A közösség hatása indít el egy ilyen 
folyamatot.</p>
<p>Sok kis közösséget akarunk létrehozni és meglévőket támogatni, és 
ezeknek lesz hatása. Ma már nem divat az, ami a szüleinknél, hogy az 
egyetem alatt szültek a fiatalok. Hiszek benne azonban, ha megalakul egy
 közösség az egyetemen, ahol elkezdenek gyereket vállalni a fiatalok, 
akkor kedvet kapnak a többiek is.</p>
<p><span style="font-size:12px;line-height:20.4px">Ezen kívül nagy 
hangsúlyt fektetünk arra, hogy a családot pozitív képként mutassuk be. 
Kisfilmekkel például vagy a Kényszerszinglik című valóságshowval, ahol 
bebizonyítottuk, hogy ez a bulvár műfaj pozitív célra is használható.</span></p>
<p>A cél, hogy „menő” legyen az, hogy családunk van.</p>
<p><b>CSH: Hogy érzed, Édesanyád segíti a munkátokat?</b></p>
<p><b>SF: </b>Abszolút segít. Nagyon vallásosak voltak a 
szüleim. Ebben nőttem fel, Az anyukám mindig mondta, hogy beszélgessek a
 nagyszüleimmel, akiket nem ismertem, úgyhogy ez beépült az életembe, 
hogy a halottakkal „kommunikálhatunk”. Amikor anyukám meghalt ez 
folytatódott.</p>
<p>„Együtt” irányítjuk a mozgalmat. Amikor sok idő elteltével kismama 
lettem, akkor mondtam neki, hogy most sokkal fontosabb a kisbabám, 
úgyhogy a segítségét kértem.</p>
<p>Szerveztem egy megbeszélést a mozgalomban résztvevőknek, ahová 
mindenkit elhívtam. Át akartam adni valakinek a feladatomat. Az egyik 
lány, Tordai Ágnes a program végén bejelentette, hogy van egy PR cége és
 ingyen - amíg én otthon vagyok – szervezi tovább a mozgalmat. Ekkor is 
éreztem anyukám jelenlétét. Ági egyébként azóta a mozgalom ügyvezetője 
lett.</p>
<p>Sok ilyen helyzet van.</p>
<p>Ez egy mozgalom. Amíg az emberek csatlakoznak hozzá, amíg az embereknek szüksége van rá, addig működik.</p>
<p><b>CSH: Térjünk át a gyerekvállalás kérdésére. Sokáig vártatok 
férjeddel a gyermekáldásra. Lujza végül lombikbabaként fogant. Mennyire 
viselt meg az a jó pár év, ami alatt nem jött össze a baba?</b></p>
<p><b>SF: </b>Hosszú évek után jutottam el a lombik programig.
 Sokat próbálkoztunk, számtalan orvosnál voltam. Természetes úton is 
kezeltek. Semmi nem használt.</p>
<p>A lombik negyedik próbálkozásra sikerült. Előtte a tíz év volt nagyon
 nehéz, amíg csak a vágy volt bennünk. Én is ódzkodtam a lombiktól, és a
 férjem is elvi okokból. Igazán nem is tudtuk pontosan miről szól a 
beavatkozás. Az volt az aggályunk például, hogy nem akartunk embriót 
megsemmisíteni. Nem ismertük a program részleteit.</p>
<p>Aztán amikor mindenen túl voltunk, és még nem jött össze a baba, 
akkor elmentem egy intézetbe. Korábban is egyszer elmentünk, de akkor az
 az orvos nem volt megértő. Mikor mondtuk, hogy keresztények vagyunk, és
 ilyen szempontból közelítenénk a lombikhoz, elzárkózott. Nem 
magyarázott el semmit. Ha akkor a megfelelő emberhez kerülünk, akkor 
előrébb lennénk néhány évvel.</p>
<p>Akkor azonban ez kimaradt. Utána néhány év múlva visszamentünk egy 
keresztény orvoshoz. Nagyon sokat segített a döntésben Somfai Béla 
jezsuita bioetikus is, aki elmagyarázta részletesen, mi, hogy működik. 
Ha az életadás a cél és a család, akkor ez nem bűn. Ez volt a végső 
meggyőző erő.</p>
<p>Az egész időszak Lujza születése előtt nagyon nehéz volt, mert mindig
 is akartam gyereket.  Az abortusz mindig kizárt volt. 28 évesen 
házasodtunk össze a Férjemmel, és akkor már nagyon szerettem volna 
gyereket. A nővérem egy évre rá házasodott és neki megszületett az első.
 Mi egy házban is lakunk, ahol szüleim is laktak. Elképzeltük, hogy 
együtt babázunk, de ez nem jött össze, náluk születtek sorban a 
gyerekek, nálunk nem.</p>
<p><b>CSH: Nyíltan vállalod, hogy Lujza lombikbaba. Ebben a témában megkeresnek a kételkedő szülők? Tanácsért?</b></p>
<p><b>SF: </b>Most sokan keresnek meg ezzel, én mindenkinek 
azt javaslom, hogy egyből menjenek lombikra. Ne húzzák az időt, ne 
várjanak éveket. Amit másként csináltam volna, hogy az elején elmegyek a
 programra.</p>
<p><b>CSH: Szeretnétek még gyermeket?</b></p>
<p><b>SF: </b>Igen próbálkozunk még, szeretnénk másodikat.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0299_0.jpg" title=""></p>
<p><b>CSH: Hogyan kezelted magadban a várakozás éveit, a férjeddel 
hogyan éltétek meg? Nehezítette a házasságotokat, vagy nem törte meg?</b></p>
<p><b>SF: </b>Az én istenkapcsolatom soha nem az volt, hogy 
mit adott és mit nem adott. Alapvetően úgy érzem, hogy nagyon nagy 
szerencsém van más ismerőseimhez képest. Nagyon sokat kaptam: a 
gyerekkoromat, a szüleimet, a barátaimat, a férjemet, a testvéremet, 
azt, hogy a hobbim a munkám. Minden olyan jól alakult az életemben. Ez 
egy nehezebb helyzet volt, de most, hogy már gyermeket is kaptam, nagy 
áldás. Nincs is több kívánságom.</p>
<p>Jó van: még egy gyermek :)</p>
<p>A férjemnek nem volt kardinális kérdés: ő az elejétől úgy volt vele, 
ha nem lesz gyereke, semmi baj. Ez jó dolog volt, hogy nem volt rajtam 
nyomás. Mindig mellettem állt.</p>
<p>Én próbáltam úgy élni, ha nem lesz gyerek, akkor is teljes életet 
éljek, úgyhogy mindenbe belevetettem magam, amit fontosnak tartottam és 
közben mindent megtettem, hogy legyen, és közben vártam.</p>
<p><b>CSH: Az örökbefogadáson gondolkodtatok?</b></p>
<p><b>SF: </b>Gondolkodtunk, de a férjem nem akarta, én pedig inkább csak elméleti szinten. Igazából végül is nem akartuk.</p>
<p>Én úgy voltam vele, hogy végigmegyünk a lombikprogramon és aztán 
kitalálunk valamit, hogy van-e tovább vagy nincs tovább. Szerencsére jól
 alakult és megszületett Lujzika.</p>
<p><b>CSH: Miként élted meg a 9 hónapot? Mennyire voltál aggódód kismama?</b></p>
<p><b>SF: </b>Három hónapot feküdtem. Megtehettem, 
szerencsére, a férjem segített. Korábban megfogadtam, ha összejön a 
baba, akkor három hónapot fekszem. Így is tettem.</p>
<p>Utána viszont többször utaztunk, még repülőn is ültem. Lazán 
kezeltem. Igyekszem Lujzikát sem túlfélteni. Szerintem sikerül. 
Tudatosan figyelek erre.</p>
<p><b>CSH: Mi lesz, ha hasonló lázadó kamasz lesz, mint Te voltál?</b></p>
<p><b>SF: </b>Majd megnevelem (<i>nevet)</i></p>
<p><b>CSH: A szülésre mennyire készültél?</b></p>
<p><b>SF: </b>Mindent tudtam a szülésről, rengetegen szültek a környezetemben. Nekem egy csodálatos szülésélményem volt.</p>
<p>Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, sírtam. Mondták, hogy egy hónap 
múlva kell csak orvoshoz menni. De akkor tudtam, hogy nem bírom ki. 
nekem kellett egy olyan orvos, akit bármikor el tudok érni, akit 
éjjel-nappal kereshetek. Akkor ajánlottak egy orvost, Dr. Vida Gábort. 
Megértő volt, és ő végigkísérte a kilenc hónapomat.</p>
<p>Szülésfelkészítő tanfolyamon is részt vettünk a férjemmel egy 
dulánál, Halász Katalinnál. Ez nagyon jó volt, mert pontról pontra 
felkészített minket a szülésre. Még egy masszázsfajtát tanított. Ez 
segített és oldotta a görcsöket szülés közben.</p>
<p>Az oktatáson a természetes szülésre helyezték a hangsúlyt. A dúla azt
 javasolta, hogy ne adjanak semmit szülés alatt, se érzéstelenítést, se 
oxitocint.</p>
<p>Nem kértem epidurális fájdalomcsillapítást. Ezt megbántam, szerettem 
volna szülés közben kérni, de akkor már késő volt. Utólag örülök, hogy 
nem adtak.</p>
<p>Rábíztam magam teljesen az orvosra, de előtte végigbeszéltük a 
dolgokat, és így nagyon szép szülésem volt. Egy dolog van, amiért hálás 
vagyok: mindenki azt mesélte, hogy első éjszaka elvitték a gyermekét, és
 az azért jó, mert kipihenhette a fáradalmakat.</p>
<p>Amikor Lujzi megszületett, akkor rám rakták, kérdezték, hogy 
elvigyék-e. A férjem azt mondta: jaj, ne maradjon egyedül szegény. Azóta
 is hálás vagyok a férjemnek ezért. Együtt feküdtünk kettesben, mint egy
 buborékban az ágyon, és ennél nem volt nagyobb élményem.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-kep/cikk/2016/05/uid-1864/ag_20160505_0031_2.jpg" title=""></p>
<p><b>CSH: Az otthonszülésről mi a véleményed?</b></p>
<p><b>SF</b>: Van barátnőm, aki otthon szült. Én jónak tartom 
az arányokat. Kellenek a kórházi körülmények. Ha már fejlett a 
technológia, szerintem élnünk kell vele. De akkora élmény volt az, hogy 
rám tették, hogy együtt aludtunk, hogy ez egy külön csoda. Láttam 
születést és halált is. Szerintem nagyon fontos, hogy ott legyünk, hogy 
átéljük ezeket a pillanatokat.</p>
<p>Abban egyetértek azokkal, akik támogatják az otthonszülést, hogy 
fontos, hogy ne vigyék el a babát, hogy rád rakják szülés után, meg, 
hogy az egészet ne a technika irányítsa, hiszen ez az élet 
legtermészetesebb dolga.</p>
<p> </p>
<div>
<p style="text-align:center"><b>Skrabski Fruzsina filmjei:</b></p>
<p style="text-align:center"><b>Föld sója,</b> forgatókönyvíró</p>
<p style="text-align:center"><b>Becsengetünk és elfutunk,</b> műsorvezető       </p>
<p style="text-align:center"><b>A csepeli kettős gyilkosság</b>, producer          </p>
<p style="text-align:center"><b>Lejáratás és bomlasztás</b> - A hálózat örök, producer </p>
<p style="text-align:center"><b>Történet a mangalicáról</b>, producer    </p>
<p style="text-align:center"><b>Balatoni halászat</b>, producer   </p>
<p style="text-align:center"><b>Győztes,</b> producer     </p>
<p style="text-align:center"><b>Kényszerszinglik,</b> rendező, forgatókönyvíró</p>
<p style="text-align:center"><b>Befogad és kitaszít a világ,</b> rendező </p>
<p style="text-align:center"><b> Elhallgatott gyalázat,</b> rendező         </p>
<p style="text-align:center"><b>Bűn és büntetlenség</b>, rendező, producer       </p>
<p><b>CSH: Alkotótársaddal, Novák Tamással készítettétek Biszku 
Béláról a Bűn és büntetlenség dokumentumfilmet. Elmaradt a felelősségre 
vonás, pedig a filmből egyértelműen kiderült, hogy a volt miniszter nem 
bánja az 56-os tetteit. Ez mennyire viselt meg Téged?</b></p>
<p>SF: Én nem azt akartam, hogy egy 86 éves embert bebörtönözzenek. 
Nekem csak az hiányzott, hogy felelősségre vonják. Az, hogy a bíróság 
kimondja, hogy bűnös. Most meghalt. Maradt bennem egy kis tüske, de 
túlteszem magam rajta.</p>
</div>
<br></div>