<p dir="ltr">És a felnőtteket is, mert én még nem érzem elég felnöttnek magam 52 évesen ahhoz, hogy abbahagyjam a sikerélményt okozó játékokat. Legyen az a munkámban, vagy a szabadidőmben. Szerintem játszva minden nehézség könnyebben legyözhető, ill. tragédia helyett visszaáll nehézség kategóriába. Így azért könnyebb kezelni :-)<br>
Ági</p>
<div class="gmail_quote">2016.05.07. 7:28 ezt írta ("KEA" <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>>):<br type="attribution"><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">Miért van ennyi depressziós és szorongó ember?<br>
<br>
Pszinesztézia -- 2016. május 06., kovagopal<br>
<a href="http://pszinesztezia.blog.hu/2016/05/06/miert_van_ennyi_depresszios_es_szorongo_ember" rel="noreferrer" target="_blank">http://pszinesztezia.blog.hu/2016/05/06/miert_van_ennyi_depresszios_es_szorongo_ember</a><br>
<br>
<br>
Mert nem játszunk eleget!<br>
<br>
Számos elmélet igyekszik magyarázni, hogyan lehetséges, hogy a modern<br>
világunkban ennyire gyakori a depresszió, hogyan lehetséges, hogy<br>
ennyire sokan szoronganak. Vannak, akik szerint ennek az oka, hogy a<br>
társadalmunk egyre nagyobb elvárásokat támaszt felénk. Ezek az elvárások<br>
egészen sokrétűek: például az elhúzódó iskola, egyetemi képzések miatt a<br>
fiatalok jelentős része sokkal később kezdi el az önálló életét, mint<br>
tették azt a fiatalok pár évtizeddel ezelőtt. Emlegetni szokás még, hogy<br>
a médiában bemutatott „tökéletes” emberek, életek hatására sokan a saját<br>
életükre, testalkatukra, eredményeikre elégtelenként tekintenek.<br>
<br>
Más elméletek szerint azzal, hogy a világ kinyílt előttünk, jobban<br>
belelátunk más országok, más emberek mindennapjaiba, folyamatosan<br>
emlékeztetve vagyunk arra, hogy mennyi mindent elérhetnénk még. Ez az<br>
élmény sokak számára egészen bénító tud lenni. Megint mások az emberi<br>
kapcsolataink elsivárosodásával, a digitális világ embertelenségével<br>
magyarázzák a depresszió és a szorongás elterjedtségét. A sor még<br>
hosszan folytatható. Ebben a bejegyzésben egy ritkábban tárgyalt okot<br>
mutatok be: a játékot.<br>
<br>
<br>
A megoldás a játék!<br>
<br>
Az American Journal of Play-ben megjelent tanulmányok szerint mindennek<br>
az oka abban keresendő, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen<br>
megváltozott, mennyi szabad ideje van a gyerekeknek, és azt milyen módon<br>
tölthetik el.<br>
<br>
Manapság a gyerekeknek jóval kevesebb szabad ideje van, és ami van, azt<br>
is igyekeznek a szülők olyan módon megszervezni, hogy az minél<br>
kreatívabban, konstruktívabban teljen. A gyerekek nagy része az iskola<br>
vagy óvoda után szakkörökbe megy, sportolni jár, nyelveket tanul, otthon<br>
házifeladatot ír. Egy átlagos hétköznapon szinte alig van a gyerekeknek<br>
valós szabadideje: azaz olyan, amit a felnőttek nem kontrollálnak.<br>
<br>
Miért játsszon szabadon a gyerek?<br>
<br>
Az 50-es évek óta figyelhető meg a gyerekek szabad idejének meredek<br>
csökkenése, és ennek hatása súlyosabb, mint azt elsőre gondolnánk. A<br>
játszásnak felbecsülhetetlenül fontos szerepe van a gyermek fejlődésére.<br>
A játszás alatt a gyermek számtalan szerepet, szituációt próbálhat ki,<br>
ez az első lépcsője annak, hogy saját érdeklődési kört alakítson ki<br>
magának, és hogy ezek elérésére belső motivációt találjon. Azok a<br>
gyerekek, akiket nem hagynak játszani például felnőttként is sokkal<br>
nehezebben tudják eltölteni a szabad idejüket, számukra a munka nagyobb<br>
eséllyel lesz külső kényszereknek való megfelelés, mintsem hivatás.<br>
<br>
A játszás hatására fejlődik a gyerekek problémamegoldó képessége, ekkor<br>
erősödnek meg az önszabályozó mechanizmusaik. A játék során a gyerekek,<br>
akár egyedül, akár társaikkal, saját maguknak állítanak fel szabályokat,<br>
és ekkor gyakorolják, hogyan képesek megfelelni általában a<br>
szabályoknak. Ekkor gyakorolják azt is, hogyan lehet megküzdeni azzal,<br>
ha valami nehezen vagy egyáltalán nem elérhető. Talán furcsán hangzik,<br>
de bizonyos szempontból sokkal többet tanulnak a gyerekek a fegyelemről<br>
a szabad játékból, mint abból, ha a szülő igyekszik kontrollálni a<br>
játékidőt.<br>
<br>
Játék közben nem csak a szabályokról tanulnak a gyerekek, hanem a saját<br>
és mások érzelmeiről is. Ekkor tanulják meg, hogyan bánjanak az<br>
érzelmeikkel, hogyan fejezhetőek ki az érzelmeik mások számára, és mit<br>
kezdhetnek mások érzelmeivel. A szorongó emberek gyakran mondják, hogy<br>
elárasztják őket rossz érzések, és az is jellemző, hogy ezekről az<br>
érzésekről nem szívesen beszélnek mások előtt.<br>
<br>
Az érzelmek és a szabályok mellett az emberek közötti együttműködés<br>
alapjait is a játék közben sajátítják el a gyerekek. Akiknek nem adatik<br>
meg a szabad játék, azok felnőttként sokkal ügyetlenebbek lesznek a<br>
társas kapcsolataikban. Számukra az együttműködés alapjai hiányozhatnak,<br>
ezért kívülről önzőknek, felelőtleneknek tűnhetnek.<br>
<br>
Végére hagytam az egyik legfontosabbat: akinek volt lehetősége eleget<br>
játszani szabadon gyermekkorában, az minden bizonnyal el tudja foglalni<br>
magát, ha szabad ideje van. Akinek ez nem adatott meg, nagyobb eséllyel<br>
unatkozik, sokkal inkább függ attól, hogy mások határozzák meg, mit<br>
csináljon, mit tartson örömtelinek. Ennek különösen szomorú a<br>
következménye: olyan felnőttek, akik igazából semmiből nem tudnak<br>
töltődni, akik vagy nem is keresik, vagy ha keresik nem találják meg a<br>
hobbijukat.<br>
<br>
<br>
Ismerős kép<br>
<br>
Vegyük sorra, mire szoktak panaszkodni a mai fiatalokkal kapcsolatban.<br>
Nincs motivációjuk? Nem tudnak mit kezdeni a szabályokkal,<br>
fegyelmezetlenek? Azt hiszik, övék a világ? Igényeik vannak, de<br>
teljesíteni nem akarnak? Nem tudnak csapatban dolgozni? Ismerős, igaz?<br>
<br>
Ha a gyermekeink szabadidejét uralni szeretnénk, akkor olyan<br>
felnőttekkel lesz tele a társadalmunk, akik nehezen birkóznak meg az<br>
érzelmeikkel, akik nehezen építenek, és tartanak fent emberi<br>
kapcsolatokat, akiknek jóval gyengébb énvédő mechanizmusaik lesznek a<br>
szorongással és a depresszióval szemben.<br>
<br>
A megoldás végtelenül egyszerű: hagyjuk a gyerekeket játszani.<br>
<br>
(via)<br>
<br>
--<br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
----<br>
Keszthelyi András<br>
e. doc.<br>
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>