<div dir="ltr"><h2>Hívom a családokat - Bíró László püspök 2016. májusi levele</h2>
<div id="cikk-normal-realtop-topad">
<div class=""><a href="http://csaladhalo.hu">csaladhalo.hu</a></div><div class="">MKPK</div>
<div class="">2016. 04. 29. 12:13<br><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/hivom-csaladokat-biro-laszlo-puspok-2016-majusi-levele">http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/hivom-csaladokat-biro-laszlo-puspok-2016-majusi-levele</a><br></div>
</div>
<div class=""> </div>
<div class="">
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td class="">
<div class="">
</div>
<br></td>
<td class="">
<div class="">
</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div>
<p>2015 májusában, amikor Ferenc pápa gyerekekkel és fiatalokkal
találkozott, egy kislány megkérdezte tőle, hogy veszekedett-e a
családjában. A pápa azt válaszolta, hogy mindnyájan veszekedtünk, ez
hozzá tartozik az élethez. Csak az a fontos, hogy a veszekedés
békekötéssel záruljon. </p>
<hr>
<p>A családban a négy fiú között gyakoriak voltak a veszekedések, sőt
nem volt ritkaság a verekedés sem. A szülők igyekeztek fiaikat féken
tartani, de szigorú szabályokat nem akartak bevezetni. Úgy gondolták:
fontos, hogy ők maguk találják meg konfliktusaik megoldását, hogy ne a
szülői „hatalom” hatására, hanem önként, belső indíttatásra juttassák
érvényre a testvéri szeretetet. Édesanyjuknak feltűnt azonban, hogy a
legkisebb fiú, lévén a leggyengébb is, a verekedésekben más harcmodort
alkalmaz, mint a többi. Ő kevesebbet üt, nem leteperni igyekszik
„ellenfelét”, inkább csíp, karmol, sőt, ha módja van rá, harap. A
legérdekesebbnek azonban azt találta, hogy míg a két nagyfiú hamar
ellátja a kis „vadmacska” baját, addig a harmadik fiú a
csípések-harapások ellen nem védekezik, hanem fájdalmában elsírja magát,
és ekkor a támadó legtöbbször visszavonul. A két nagy ilyenkor rászól
öccsükre: Mit bőgsz, vágj inkább oda neki, hiszen te vagy az erősebb! De
hiszen tudjátok – válaszolt a kisebb –, hogy mennyire szeretem!
Érdekes, hogy noha a verekedést kiváltó konfliktus ilyenkor nem oldódik
meg, de gyorsan elévül.</p>
<p>A gyerekek veszekedése összetartozásukból fakad<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. A felnőtt
társadalomban az emberek sokféleképpen tudnak egymással szembekerülni,
leggyakrabban a versengés, a rivalizálás miatt alakulnak ki egyet nem
értések, veszekedések</b></span>. „A családi élet- és szeretetközösséget a
fájdalom, a bűn és az erőszak feszíti szét. …<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A Biblia lapjain sok
vérrel szennyezett szenvedéssel találkozunk, kezdve Káin erőszakos
testvérgyilkosságával.</b></span>” (AL 18-19) Globalizálódó világunk két nagy
kihívása <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az atomizálódás és az eltömegesedés</b></span>, az arctalan tömeggé válás.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
Az individualizmus előtérbe helyezi az egyéni érdekeket, a másik ember
érdekeinek figyelembe nem vétele addig lazítja a társadalom kohézióját,
míg az atomjaira hullik szét. Ugyanakkor azok az emberek, akiknek életét
nem szilárd és megalapozott értékrend, hanem csak a – legtöbbször
pillanatnyi – érdekek mentén való küszködés vezérli, a társadalom
alaktalan tömegévé válnak, a tömegben nem tudják személyiségüket
kibontakoztatni, személyi méltóságukat érvényre juttatni.</b></span> A
szétforgácsolódás és az eltömegesedés egymás mellett létezik, és egymást
kölcsönösen erősítik, ugyanakkor mindegyik támogatja a fogyasztói
gazdaságot.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az emberi civilizáció alapja a közösség és a termékenység</b></span>. A Biblia
megfogalmazása szerint a Teremtő egymásnak ajándékozta a férfit és a
nőt, így közösséggé és termékennyé váltak, majd behelyezte őket a világ
kertjébe, hogy annak termékenységét gondozzák és megőrizzék. Így jött
létre a család, amelyre az emberi társadalom épül. A szétforgácsolódás
és eltömegesedés kihívásaira a bibliai eszmény szerinti család a válasz,
mert <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a család képes a személyest és a közösségit összhangba hozni, ez
az összhang pedig képessé teszi arra, hogy a javakkal és természeti
erőforrásokkal hosszútávon fenntarthatóan és igazságosan gazdálkodjék.</b></span>
(vö. Ferenc pápa audienciája, 2015. szept. 30.)</p>
<p><strong><em>Idézzetek fel eseteket saját életetekből, amikor
valamiről azért mondtatok le, hogy egy általatok fontosnak tartott
értéket tudjatok szolgálni! Mondjatok példákat olyan intézkedésekre,
amelyek rombolják a társadalmi kohéziót! Mit tehet ilyenkor egy-egy
család, vagy egy nagyobb közösség?</em></strong></p>
<p>2015 májusában, amikor Ferenc pápa gyerekekkel és fiatalokkal
találkozott, egy kislány megkérdezte tőle, hogy veszekedett-e a
családjában. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A pápa azt válaszolta, hogy mindnyájan veszekedtünk, ez
hozzá tartozik az élethez. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Csak az a fontos, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a veszekedés</span>
békekötéssel záruljon. </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A gyerekek egész életére döntő befolyással van
az, ahogyan a családon belüli veszekedések lezárulnak. A gyermekek
érzelmi és erkölcsi fejlődését az határozza meg, hogy mennyire bízhatnak
szüleikben. A szülői intelmeket és példát csak akkor fogják fenntartás
nélkül követni, ha érzik és tudják,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy szüleik szeretik őket, hogy
mindenben a javukat akarják és kialakul bennük a szülők iránti
szeretetteljes tekintélytisztelet</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A gyermeknek éreznie kell, hogy
szülei akkor is szeretik, amikor büntetik, hogy gyermekeik javát
szolgálják, amikor dorgálják őket, és hogy szüleik nem örülnek annak, ha
<span style="background-color:rgb(182,215,168)">büntetniük, dorgálniuk kell,</span> sőt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez fájdalmat okoz</span> nekik.</b></span> A<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>z
irgalmasság pedig nem a gyöngeség, hanem a szeretet jele.</b></span> A liturgia
egyik legrégebbi könyörgésében is így imádkozunk: „Istenünk, te
leginkább azzal mutatod meg mindenhatóságodat, hogy könyörületes és
irgalmas vagy hozzánk.” (MV 6.)</p>
<p><strong><em>Beszéljétek el, milyen veszekedésekre emlékeztek
gyerekkorotokból? Mi volt a veszekedést kiváltó ok, és hogyan sikerült
kibékülni? Hogyan hatott rátok mások veszekedése?</em></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jónak lenni jó, jót tenni öröm.</b></span> A gyermeknevelés nem idomítás, a
nevelőnek – legyen az szülő, tanár, vagy felügyelő – <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>tisztelnie kell a
gyermek személyi méltóságát, azaz arra kell törekednie, hogy a gyermek
maga tudjon a jó és igaz mellett dönteni, és jócselekedeteit ne
kényszernek érezze, hanem örömforrásnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hatásos eszköz erre a szülői
példa, a döntések segítése akkor<span style="background-color:rgb(182,215,168)">,</span></b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> amikor a gyermek még nem érett az
önálló döntésekre</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>és egy sor olyan jó szokás kialakítása, amelyekre a
magasabb értékek szolgálata fokozatosan ráépülhet</b></span>. (vö. AL 263-267)</p>
<p>Mindenfajta emberi közösségben, így a családban is <b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">jelentkezhetnek
konfliktusok,</span> </b>ezek megfelelő kezelése a család élete szempontjából
meghatározó jelentőségű. A <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>társadalmunkban jelenlévő problémák hatnak</b></span> a
családra és könnyen okozhatnak válsághelyzetet. Ilyenek <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a demográfiai
krízis, a nevelési gondok, a meg nem született élet elfogadása és az a
teher, amit az öregek gondozása ró a családra, a szegények és gazdagok
közötti különbség, a bizonytalan jövő; ezek mind-mind konfliktusokhoz
vezethetnek, amelyek gyakran erőszakba torkollnak</b></span>. (vö. AL 43)<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A
leginkább érintettek azok a családok, amelyeken belül hiányos a
kommunikáció, amelyeknek tagjai nem egymás támaszai, ahol nincsenek
</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>minden családtag részvételével megrendezett családi események</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ahol
mindennaposak a szülők veszekedései, és ahol ellenséges viszony van </b></span>a
szülők és gyermekek között.(vö. AL 51)</p>
<p>Korunkban egyesek a családi erőszak és a család feladatainak nem
megfelelő végrehajtása miatt azt állítják, hogy a hagyományos család
elavult, nem szolgálja a jövőt. Ezért az egy férfi és egy nő házasságára
épülő család-modellt nem tartják követendőnek, és több másfajta pár- és
társas kapcsolatot támogatnak. Ezzel hátráltatják a személyek
kiteljesedését, rombolják a közösségi értékeket, akadályozzák a
társadalom erkölcsi fejlődését. A tartós elkötelezettség értékének el
nem ismerése oda vezet, hogy hosszú távon nem biztosítható a
termékenység sem. A házassághoz hasonló pár- és társas kapcsolatok ugyan
valamiféle társadalmi stabilitást jelentenek a szingli életformához
képest, tehát ellene hatnak a társadalom atomizálódásának, de nem
szolgálják a jövőt, mert nem képesek a rájuk bízott gyermekek érzelmi és
erkölcsi fejlődését helyes irányba terelni. (vö. AL 52)</p>
<p><strong><em>Hogyan tudjátok gyerekeiteket segíteni abban, hogy maguk
döntsenek a jó és igaz mellett? Milyen jó szokásokat tudtok
gyerekeitekben meggyökeresíteni? Hogyan tudtok másoknak segíteni
konfliktusaik kezelésében?</em></strong></p>
<p>Este, amikor a négy fiú már békésen aludt, az édesapa megjegyezte:
Nem értem ezt a gyereket. A két bátyja példája arra indíthatná, hogy jól
elverje a kicsit, hogy elmenjen a kedve a csípéstől-harapástól. Ő pedig
azért, mert „annyira szereti” inkább tűri, noha fáj neki a csípés,
sírva is fakad. Azt gondolom – válaszolta az édesanya –, hogy neki a
csípésnél jobban fáj az, hogy a szeretett, és mindannyiunk által
dédelgetett kicsi ilyen gorombán viselkedik vele. Talán mi is hibáztunk,
amikor nem tiltottuk meg a verekedéseket, abban bízva, hogy majd maguk
rájönnek, hogy erőszakkal nem lehet a konfliktusokat megoldani. Az
erőszakoskodást, pláne a verekedést semmi esetre sem tanulhatták tőlünk.
Ez a gyerek azonban most leckét adott a többieknek is, meg nekünk is: a
szeretet minden konfliktus megoldója, a szeretet mindig győz, a
szeretet a legerősebb „fegyver”.</p>
<p> </p></div>