<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Milyen a szeretet a Bibliában? 3.
</h2>
<div class="">
2016. április 20. szerda, 05:29 | Írta: Jorsits Attila<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2566:milyen-a-szeretet-a-bibliaban-3&catid=43:lelki&Itemid=69">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2566:milyen-a-szeretet-a-bibliaban-3&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/Tavol-a-vilag-zajatol.jpg" alt="Tavol-a-vilag-zajatol" height="183" width="245"><br>Kik állnak <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a bibliai tanítás szerint a szeretet-rangsor</span> élén? Mit jelent a „felebarát" a szeretet prioritásai tekintetében?</strong></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><br><br><br>Több olvasóm is kérte, hogy az előző részben említett
koncentrikus szeretetmodellt kicsit részletezzem, illetve keressünk
választ arra, hogyan viszonyul ez a modell a felebarát szeretetének
parancsához.</p>
<p><strong>Mindenekelőtt látnunk kell, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a szeretet ilyen jellegű
fontossági, prioritási sorrendje a bibliai emberek gondolkodásában
természetes volt,</span> sőt ezt Jézus is egyértelmű tényként kezeli.</strong> <br><br>„Mester,
melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az
Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez:
Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mt 22,36-39) A koncentrikusan
bővülő modell alapja már itt látszik abban, hogy Jézus Isten szeretetét
elsőként, a felebarát szeretetét pedig másodikként írja le. Rendben, ez
két kör, de hogyan lesz ebből család, hittestvérek, rászorulók stb.
sorrendisége?</p>
<p><strong>Elsőnek érdemes belegondolnunk, hogy a szeretet
egyenlőségének elve, vagyis az, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy mindenkit egyformán szeressünk,
mennyire megvalósíthatatlan, sőt mennyire ütközik a Biblia egyéb
tanításaival.</span></strong> <br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A szeretet tett és felelősség, </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>ezek
nélkül semmit sem ér. </b></span>Milyen szeretet az, amely nem igyekszik segíteni a
szeretett fél baján? Viszont ha mindenkit egyformán kell szeretnünk,
akkor pl. egy ismeretlen kéregetőre ugyanannyi figyelmet, időt, pénzt
kellene áldoznunk, mint saját gyermekeinkre? (Ezzel kapcsolatban sokszor
idézik szintén téves kontextus alapján Jézus „aki kér, annak adj"
szavait – Lk 6,30.) Ráadásul mindez csak egy példa; bővítsük ki a kört
ténylegesen „minden" emberre.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Osszuk meg mindenünket egyenlő módon
mindenkivel? Ezt kéri </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus?</b></span> Ha igen, akkor mit kezdjünk pl. a
házastársak és gyermekek elsőségéről szóló apostoli tanításokkal?
Látható, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>itt valami komoly probléma van.</b></span></p>
<p><strong><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Mindenkit egyformán szeretnünk ugyanis nem csupán megvalósíthatatlan, hanem egyértelműen ütközik </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">a Biblia egyéb tanításaival.</span></strong></p>
<p>Akkor hát mit kezdjünk a felebarát szeretetének körével? Itt két
dologra kell odafigyelnünk. Az első a felebarát szó jelentése, a második
Jézus tanításainak apostoli kifejtései. Nézzük e kettőt részletesebben:<br>A
„felebarát" szó az egyik legfélreértettebb kifejezés a Bibliában. A
felebarát nem honfitárs, nem hittestvér, nem rászoruló és legfőképp nem
„mindenki". A fogalom részletes értelmezéséről már írtam az irgalmas
samaritánusról szóló sorozatban, most csak a lényeget szeretném
kiemelni: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><em>a felebarát egy olyan valaki, akivel közeli és felelős kapcsolatban vagyunk.</em>
A közelség itt egyértelműen fizikai értelemben veendő, a felelősség
pedig a ránk bízott állapotot jelenti. A felebarát tehát közel van
hozzám, és olyan valaki, akit ember vagy Isten rám bízott. </b></span>A megbízatás
származhat emberi vagy isteni törvényből, vagy akár speciális
elhívásból. Ebből is látszik, hogy a felebarát fogalma elég nagy halmaz
lehet még úgy is, hogy nem jelent mindenkit, akivel valaha is
találkoztam vagy találkozni fogok.<br><br>A problémát Jézus tanításainak
apostoli magyarázatai oldják meg. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Jézus azt ígérte apostolainak, hogy
mennybemenetele után elküldi a Szentlelket, aki vezeti majd az
apostolokat:</span><em><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span>„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben
küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat
mindent, amit én mondtam nektek."</em> (Jn 14,26) Az apostolok
magyarázták és értelmezték az egyes élethelyzetekre Jézus szavait, így
bontva ki az általa adott sokszor általános tanításokat. Így történt a
felebarátok körébe tartozók további rangsorolása is.</p>
<p><strong>Az apostoli tanításban ugyanis már egyértelmű sorrendet találunk az egyes felebarátok – közeli, felelős kapcsolatok – között.</strong></p>
<p>Nézzünk az utóbbira néhány példát. A család előző részben említett
elsőségét Pál apostol még az isteni szolgálattal szemben is kiemeli.
Timóteusnak írt első levelében például a püspökök szolgálatával
kapcsolatban írja, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> csak az lehet püspök, aki elsőként a saját
családjára visel gondot. <em><span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?</span>"</em></b></span>
(1Tim 3,5) <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A jótettek gyakorlásában is prioritásokat állít fel az
apostol. </b></span>Az általános „tegyünk jót mindenkivel" kijelentéshez hozzáfűzi,
hogy ebben is<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> elsősorban a hittestvéreinkre viseljünk gondot és aztán
másokra. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><em>„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben."</em></span></b></span>
(Gal 6,10) Folytathatnánk még a sort, de azt hiszem, ennyi elég ahhoz,
hogy lássuk, a Jézus által adott köröket az apostoli tanítás tovább
részletezi. A szeretet prioritásainak vizsgálata során tehát kevés
egy-egy igét idézni,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a teljes újszövetségi képet kell vizsgálni,</b></span> hiszen
az apostolok a Jézustól kapott megbízatásuknál fogva tovább részletezik a
tanítást. Az Újszövetségben tehát a szeretet prioritásairól szóló
tanítás egyértelmű fejlődést mutat, amit emiatt kizárólag egységében
szabad értelmeznünk.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><strong>Hogyan tud a szeretet a leghatékonyabban működni? Mi köze az egyháznak a szeretet prioritásaihoz?</strong></span></p>
<p>Láttuk tehát, hogy a szeretet prioritásainak kérdését a teljes
Újszövetség fényében kell vizsgálnunk, hiszen a Jézus által adott
kijelentéseket az apostolok tovább részletezték. Ennek oka, hogy Jézus
tanításai néhány esetben annyira általánosak voltak, hogy a más-más
élethelyzetben vagy kultúrában élők számára nem voltak egyformán
alkalmazhatók. Az apostolok feladata volt tehát – a Jézustól kapott
megbízatással – a tanítás pontos kifejtése, az egyes élethelyzetekre
való alkalmazása. Jó példa erre az étkezésekkel kapcsolatos apostoli
szabályozás (1Kor 8). Ez különböző – gyakorlatilag szituációfüggő –
szabályokat ír elő az étkezés kérdésében, pedig tudjuk, hogy Jézus ezt a
tanítást jóval egyszerűbben foglalta össze Mt 15-ben. A szeretet
kérdésében sem elég egy-egy jézusi mondattal lezárnunk a témát, hanem
meg kell vizsgálnunk azt is, hogy az apostoli iratok minként fejtették
ki a Jézus által elmondottakat (lásd előző rész).</p>
<p>Jézus tanításában Isten után a felebarátok szeretete következik, közöttük <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az apostolok így állítanak fel sorrendet:</b></span><br><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">1. Isten<br>2. Család<br>3. Hittestvérek<br>4. Egyéb közeli (fizikai értelemben, pl. közel lakó) rászorulók<br>5. Mindenki más.</span></b></p>
<p>A szeretet prioritásainak ez a koncentrikus kiáradásmodellje nem
ismeretlen a bibliai gondolkodás számára. Talán a legjobb példa erre az
evangélium terjesztése, melyet szintén ilyen, a közeliektől a távoliak
felé való kiáradásként tudunk leírni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A bibliai szeretetmodell valójában
nagyon egyszerű és életszerű. Legelső dolgunk teljesíteni a belső
körökre vonatkozó szeretetparancsokat: <em>Isten szeretetét</em> azért,
mert az Ő szeretete táplál minket, ráadásul aki az emberszerető Istent
szereti, az nem fordít hátat embertársainak sem. A <em>család szeretetét</em>
azért, mert a legbelső körben, a szülők, házastársak és gyermekek
körében megvalósuló szeretet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül minden más csak képmutatás</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> Ők azok,
akiket elsősorban ránk bízott Isten. A <em>hittestvérek szeretetét</em> pedig azért, mert Krisztusban egyek vagyunk velük – lásd Pál apostolnak a Krisztus testéről szóló tanításait (pl. 1Kor 12,27).</p>
<p>Ha ezt egy kicsit alaposabban végiggondoljuk, láthatjuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ezeknek
a szeretetparancsoknak a teljesítése valójában egy olyan erős
háttérbázist hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy közös erővel árasszuk
ki Isten szeretetét a távolabbi emberek felé</b></span>.</p>
<p><strong>Ha a keresztények valóban megélik a Biblia tanítása szerinti
szeretet-prioritásokat, akkor valami nagy dolog történik: létrejön az
egyház.</strong></p>
Az egyház az az intézmény, melyet Isten megtestesült Szeretete hozott
létre, és melynek egyik legfontosabb feladata, hogy megélje a biblikus
szeretetet. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tanítja ezért elsősorban Isten szeretetét, mint mindennek
alapját; hirdeti a házastársi tisztaságot, hűséget, a családi kötelékek
szentségét; segíti tagjait és bátorítja őket a testvériség megélésére a
közösségben és a szentségek által Krisztusban. Végül a hívek Isten és
egymás iránti szeretetére és áldozatkészségére alapozva kiárasztja a
kívülállók felé Isten cselekvő emberszeretetét (karitasz). </b></span>A bibliai
szeretetfogalmak mögött tehát nagyon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>komoly, logikus rendező elv</b></span>et
találunk. Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a bibliai szerinti
aktív, cselekvő szeretet csak a megfelelő prioritások szerint
megvalósítva tud hatékony maradni. Helyesen megélve viszont mindig
Istenből indul ki és Isten felé mutat.</b></span><br><em><br>(Vége)<br></em></div>