<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
„Énvelem a hűség van jelen”
</h2>
<div class="">
2016. április 09. szombat, 21:50 | Írta: Szerkesztő<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2555:envelem-a-hseg-van-jelen&catid=62:orommondo&Itemid=88">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2555:envelem-a-hseg-van-jelen&catid=62:orommondo&Itemid=88</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/jozsef-attila-h%C5%B1s%C3%A9g.jpg" alt="jozsef-attila-hűség" height="239" width="159"> <br>Eperjes
Károly József Attila egy kései, 1937 októberében írt befejezetlen
verséről beszél egy interjúkötetben - a költészet napja tiszteletére
idézzük:</strong></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="margin-left:120px"> </p>
<p style="margin-left:120px"> </p>
<p style="margin-left:120px"> </p>
<p style="margin-left:120px"> </p>
<p style="margin-left:120px"> </p>
<p style="margin-left:90px"> <br>Az Isten itt állt a hátam mögött<br>s én megkerültem érte a világot<br>..................................<br>..................................</p>
<p style="margin-left:90px">Négykézláb másztam. Álló Istenem<br>lenézett rám, és nem emelt föl engem.<br>Ez a szabadság adta értenem,<br>hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.</p>
<p style="margin-left:90px">Úgy segített, hogy nem segíthetett.<br>Lehetett láng, de nem lehetett hamva.<br>Ahány igazság, annyi szeretet.<br>Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.</p>
<p style="margin-left:90px">Gyönge a testem: óvja félelem!<br>De én a párom mosolyogva várom,<br>mert énvelem a hűség van jelen<br>az üres űrben tántorgó világon.</p>
<p>„Négykézláb másztam" – azaz elvesztette istenképmás-létét. Állati
sorba jutott a bűnei miatt, nem volt méltó az Isten-gyermekségre. De ez
már múlt idő: igyekszik felállni. Észreveszi az álló Istent.</p>
<p>„Álló Istenem/ lenézett rám, és nem emelt föl engem... /Úgy segített,
hogy nem segíthetett." Hát persze, nem írhatom meg a gyerekem helyett a
leckét, mert ha megírom helyette, rossz úton indítom őt el. Rávezetni,
azt igen. Lehet vinni valakivel együtt a keresztet, mint Cirenei Simon.
Együtt szenvedni vele, mint az Anya. Odanyújtani neki a kendőt, mint
Veronika, és folytathatnám. Vagy csak kilépni a tömegből, személyiséggé
válni és tanúságot tenni, mint János. Az igen! De levizsgázni
mindenkinek a saját kereszthordozása után kell. A „lenézett" kifejezés
nem azt jelenti, hogy „megvet", hanem úgy néz rá az Isten, mint az apa
és az anya, aki vigyázza a gyerekét, de elengedi, mert különben sosem
tanul meg járni. És ha négykézlábra esik, nem szabad fölemelni, csak egy
kicsit segíteni neki.</p>
<p>„Ez a szabadság adta értenem,/ hogy lesz még erő, lábra állni,
bennem." Ez a lényeg: az igazi szabadság, a szabad akarat, hit és ráció
harmóniája! Elhinni, fölvenni a saját keresztemet, és követni Krisztust.</p>
<p>„Lehetett láng, de nem lehetett hamva." A láng a Szentlélek jelképe,
az Isten jelképe, ami nem emészti el a csipkebokrot, nincs hamva, tehát
nem matéria. (Ajánlom Szabó Lőrinc Materializmus című versét. Hibátlan
vers! Elmondja, mit jelent az anyagelvűség.)</p>
<p>„Ahány igazság, annyi szeretet." Az Isten mindenkit a saját talentumai szerint értékel, s hogy azokkal hogyan gazdálkodik.</p>
<p>„Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra" – tehát nem hagyta el,
hanem figyelemmel követi, ugyanúgy, mint a tékozló fiút a bibliai
példabeszédben az atyja: még a távolból is tartja vele a kapcsolatot az
ima és engesztelés által. Azért tudta a fiú később visszanyerni a szabad
akaratát. Azt szokták mondani: milyen könnyű volt felállni annak a
fiúnak, hiszen otthon volt a kaja, pia, naná, hogy hazamegy a marhája!
Ha valóban csak a kaja, pia, meg a pénz miatt ment volna haza, így nyit
be: „Fater, elfogyott a lóvé! Adj még!" De az ilyen kölök csak
hazalődörög. Az igazi hazatérő kincset visz, még akkor is, ha minden
pénzét elherdálta. Mi volt ez a múlhatatlan kincs? A tékozló fiú,
elszórva a vagyonát, rosszabb helyzetbe került, mint a zsidók szemében
tisztátalan állat, a disznó. Boldogan megette volna a moslékot is, de
még azt sem tehette. Elege lett a bűnből, a rendetlenségből és az ezzel
járó nyomorból. Haza vágyott a rendbe. Nem lett volna lehetősége további
bűnökkel „segítenie" a rossz során? Dehogynem! Ellophatta volna a
disznók moslékját. Agyonverhetett volna egy disznót, hogy a húsát
megegye. Agyonverhette volna a disznók gazdáját, és övé az egész
disznófalka. Spontán privatizáció! Nem tette: neki a bűnből volt elég.
Visszavágyott a szeretetbe. Amikor hazaérkezett, azt mondta: „Bocsáss
meg, vétkeztem az Isten és teellened." Tökéletes bűnbánat. Földi kincsét
ugyan elszórta, de múlhatatlan kincsét megtalálta a szívében és az
eszében. Ezért mondja az atya: „Örüljünk, mert elveszett és megkerült!"
Lelkileg tökéletesen jött haza, és a papa nem a kreditkártyája szerint
ítélte meg, hanem a lelki állapota szerint.</p>
<p><em>Forrás: Az igazat mondd, ne csak a valódit" Eperjes Károllyal beszélget Kölnei Lívia. Budapest, Kairosz Kiadó</em></p></div><div id="DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #aaabb6">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/2016/icons/icon-envelope-open-tick-round-orange-v1.png"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:20px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>