<div dir="ltr"><b>2016-03-14</b><br><br> <b>5. nagyböjti hét hétfő</b><br><p align="justify">
OLVASMÁNY Dániel próféta könyvéből
<br>
Élt Babilonban egy férfi, akinek Jojakim volt a neve,
Chilkija leányát vette feleségül, akit <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Zsuzsanná</b></span>nak hívtak.
Ez <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt,
mert szülei igazak voltak,
és leányukat is Mózes törvénye szerint nevelték.
</b></span>Jojakim igen gazdag volt.
Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában.
A zsidók nála szoktak összejönni,
mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.<br>
Abban az esztendőben <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a nép
két olyan vént tett meg bíróvá,
akikre ráillett az Úr szava:
„A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben a gonoszság,
noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet.”</b></span>
Gyakran megfordultak Jojakim házában,
ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt.<br>
Amikor déltájban szétoszlott a nép,
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe.</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált.
Fölgerjedt bennük iránta a vágy.
Józan eszüket elvesztették, szemüket elfordították,
hogy ne lássák az eget,
és ne emlékezzenek</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Isten igazságos ítéletére.</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Lesték hát a kedvező alkalmat</b></span>.<br>
Az egyik napon aztán az történt,
hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsöskertbe,
mint a többi napokon is szokott,
két szolgálója kíséretében.
Meg akart fürdeni, mert nagy hőség volt.
Senki se volt ott, csak a két vén,
akik elrejtőzve lestek.
A szolgálóknak meghagyta Zsuzsanna:
„Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt!
Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem.”<br>
Amikor a szolgálók elmentek,
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a két vén felugrott és odafutott hozzá.
Mindjárt azzal kezdték:
„A kertajtó most zárva van, nem láthat minket senki sem:
Ég bennünk a vágy.
Engedj tehát nekünk, és légy a miénk!
Különben tanúbizonyságot teszünk ellened,
hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted el szolgálóidat.”</b></span><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Zsuzsanna felsóhajtott:
„Szorongatás vesz körül mindenfelől.
Ha ugyanis ezt megteszem, halál vár rám;
ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg kezetekből.
De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem,
mint az Úr ellen vétkeznem.”<br>
Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan kiáltozni,</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>de a vének is kiabáltak ellene.</b></span><br>
Sőt az egyik odafutott a kert kapujához, és kinyitotta.
Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben,
a hátsó kapun berontottak,
hogy lássák, mi történt asszonyukkal.<br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>A vének elmondták vádjaikat.
</b></span>Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat,
mert Zsuzsannáról ilyet még sosem hallottak.
Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz,
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen,
hogy halálra adják.</b></span><br>
A nép előtt a két vén kiadta a parancsot:
„Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!”
El is mentek érte.
Ő meg is jelent szüleivel, fiaival és rokonaival.
Hozzátartozói és mindnyájan, akik csak ismerték,
zokogásban törtek ki.<br>
Odament <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a két vén,
és a nép előtt kezüket vádlóan Zsuzsanna fejére tették.</b></span>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Erre ő sírva az égre nézett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt.</b></span>
<b><span style="color:rgb(102,0,0)">A vének előadták a vádat:
„Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben,
ez bejött két szolgálójával,
bezáratta a kaput, majd elküldte a szolgálókat.
Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött,
és együtt volt vele.
Mi a kert szögletében tartózkodtunk,
és látva bűnös tettüket,
odarohantunk hozzájuk.
Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni,
mert erősebb volt nálunk.
Kinyitotta a kaput, és elmenekült.
Ezt azonban elfogtuk, és megkérdeztük tőle:
»Ki volt az az ifjú?«
De nem vallotta be nekünk.
Ennek mi magunk vagyunk a tanúi.”
A sokaság hitelt adott nekik,
hiszen a nép vénei és bírái voltak.<br>
*</span></b><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Zsuzsannát </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>halálra ítélték</b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b></b></span>, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ekkor ő hangosan felkiáltott, és így imádkozott:
„Örök Isten! Te ismered a titkokat,
és tudsz mindenről, még mielőtt megtörténne.
Te azt is tudod</b></span> h<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>ogy hazug módon megrágalmaztak.
Nézd, meg kell halnom,</b></span>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>noha semmit sem követtem el </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>mindabból,
amit gonoszul rám fogtak ezek.”</b></span><br>
Az Úr meghallgatta könyörgését.
Amikor a vesztőhelyre vitték,
az Úr felkeltette <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>egy Dániel nevű ifjú szívében
az (igazság) szent lelkét, úgyhogy hangosan felkiáltott:<br>
„Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>ontásában</b></span>!”<br>
Erre az egész nép körülfogta, és kérdőre vonta:<br>
„Miféle szavak azok, amelyeket mondtál?”<br>
Dániel megállt középen, és így válaszolt:<br>
„Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai!
Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok
és a tényeket felderítettétek volna,
elítélitek Izrael egyik leányát.
Tartsatok újra ítéletet,
mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!”
Erre a nép sietve visszatért.<br>
A vének ekkor így szóltak Dánielhez:<br>
„Jöjj közénk, és okosíts fel bennünket!
Mert hiszen neked adta meg Isten az öregkor élettapasztalatát.”<br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Dániel ezt válaszolta:<br>
„Különítsétek el őket egymástól jó messzire,
hogy kihallgathassam őket!”<br>
Amikor elkülönítették őket egymástól,
hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá:</b></span><br>
„Te megátalkodott, vén gonosztevő!
Most napvilágra kerülnek bűneid,
amelyeket eddig elkövettél.
Mert igazságtalan ítéletet hoztál,
elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket,
noha megmondta az Úr:
»Az ártatlant és az igazat ne öld meg!«
Most tehát,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ha csakugyan láttad, mondd meg:
Milyen fa alatt láttad őket együtt?”</b></span><br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Azt felelte: „Mézgafa alatt.”</b></span><br>
Dániel erre így válaszolt:<br>
„Bizony a vesztedre <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>hazudtál</b></span>.
Isten angyala ugyanis középen kettévág,
mert ez az Isten parancsa.”<br>
Majd félreállította ezt,
és előhívatta a másikat. Így szólította meg:<br>
„Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának!
A szépség elcsábított, és a vágy eszedet vette.
Így viselkedtetek Izrael leányaival,
s azok félelemből szóba is álltak veletek,
Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.
Mondd csak meg nekem:
Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?”<br>
Azt felelte: „<b><span style="color:rgb(102,0,0)">Tölgyfa alatt.”</span></b><br>
Dániel erre így válaszolt:<br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>„Bizony te is vesztedre hazudtál.</b></span>
Az Isten angyala kardjával készen áll rá,
hogy középen kettészeljen, és így megöljön benneteket.”<br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ekkor az egész sokaság hangos ujjongásban tört ki,
és áldották az Istent,
aki megmenti a benne bízókat.</b></span><br>
Ezután a két vénre rontottak,
mert Dániel a saját szájukból igazolta,
hogy <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>hamis tanúságot tettek.
</b></span>Úgy bántak el velük,
ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal.
Ebben <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mózes törvényei szerint jártak el:</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a véneknek meg kellett halniuk.</b></span><br>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.
</b></span><br>
Ez az Isten igéje.
<br>
<i>Ugyanez az Olvasmány rövidebb formában a *-tól: Dán 13,41c-62</i>
<br><b> Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62</b>
</p><a name="zsoltar"></a><p align="justify"> VÁLASZOS ZSOLTÁR <br>
Válasz: <b><span style="color:rgb(255,0,0)">A halál sötét völgyében is bátran járok, * nem érhet baj, mert ott vagy vélem</span>.</b> 4ab. vers.<br>
Előénekes: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az Úr nékem pásztorom: * <span style="color:rgb(102,0,0)">ínséget </span>nem kell látnom. <br>
Zöldellő mezőkön terelget engem, * csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti.<br>
Hívek: <span style="color:rgb(102,0,0)">A halál sötét völgyé</span>ben is bátran járok, * nem érhet baj, mert ott vagy vélem.</b></span><br>
E: <b><span style="color:rgb(255,0,0)">Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte</span></b>.<br>
A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.<br>
H: A halál sötét völgyében is bátran járok, * nem érhet baj, mert ott vagy vélem.<br>
E: Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje. <br>
Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.<br>
H: A halál sötét völgyében is bátran járok, * nem érhet baj, mert ott vagy vélem.<br>
E: Jóságod és irgalmad nyomon követ, * életemnek minden napján. <br>
Otthonom lesz az Isten háza, * mindörökké szünet nélkül.<br>
H: A halál sötét völgyében is bátran járok, * nem érhet baj, mert ott vagy vélem.
<br><b>Zsolt 22,l-3a.3b-4.5.6</b>
</p><p align="justify">EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS<br>
Én nem kívánom a bűnös halálát, † mondja a mi Urunk, Istenünk, * hanem
hogy a bűnös éljen, és hozzám térjen. Ez 33,11 – 3 a. tónus.
</p>
<a name="evangelium"></a><p align="justify">
<i>„A” és „B” évben: </i><br>
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
<br>
Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket.<br>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörés</b><b>en ért </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>asszonyt</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>vittek
eléje</b></span>. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>„Mester, ezt az
asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy
az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték,
hogy próbára tegyék, és vádolhassák.</b></span><br>
Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább
faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Az vesse rá az
első követ, aki közületek <span style="color:rgb(102,0,0)">bűn</span> nélkül van!”</b></span> Aztán újra lehajolt, s tovább
írt a földön. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak,</b></span> kezdve
a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította; <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”</b></span><br>
„Senki, Uram” – felelte az asszony.<br>
Erre Jézus azt mondta neki: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>vétkezzél</b></span>.”<br>
Ezek az evangélium igéi.
<br><br>
<i>„C” évben, amikor a fenti Evangéliumot nagyböjt 5. vasárnapján olvastuk, a következő Evangéliumot olvassuk ma helyette:</i><br><br>
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
<br>
Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz:<br>
„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”<br>
A farizeusok erre azt mondták: „Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”<br>
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis
érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti
ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint
ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz
az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki
küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy
együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát
magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”<br>
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem
nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek,”<br>
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a
templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.<br>
Ezek az evangélium igéi.
<br><b>„A” és „B” évben Jn 8,1-11<br>
„C” évben Jn 8,12-20</b> </p>
EGYETEMES
KÖNYÖRGÉSEK
<br>
Nagyböjt köznapjaira I.
<br>
Pap: Testvéreim! <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Kérjük a mindenható Atyát, hogy a nagyböjt szent idején
önmegtagadó életet éljünk, őszinte bűnbánatot tartsunk, és így
készüljünk elő a húsvéti örömre!</b></span><br>
Lektor: 1. Hogy népedet, Urunk, igaz bűnbánat által a keresztség kegyelmének megújulására vezesd!<br>
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!<br>
2. Hogy <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egyházad pásztorai szívesen vállaljanak minden áldozatot a maguk és nyájuk megszentelésére!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged...<br>
3. Hogy <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az államfők az igaz barátság szellemében intézzék a nemzetek sorsát!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged...<br>
4. Hogy <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>a népek egymásnak testvéri segítséget nyújtsanak az <span style="color:rgb(102,0,0)">éhség és a nyomor</span> megszüntetésére!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged...<br>
5. Hogy <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Krisztus keresztjéből erőt merítsenek a szenvedők és a betegek!</b></span><br>
Hívek: Kérünk téged...<br>
Pap: Mindenható, örök Isten, mennyei Atyánk! <b>Ne <span style="color:rgb(102,0,0)">nézd bűneiket</span></b>, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>hanem
tekints Szent Fiad engesztelő áldozatára, és könyörülj megtérő népeden.
Krisztus, a mi Urunk által</b></span>.<br>
Hívek: Ámen.<br></div>