<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class=""> 
Anya, a dolgozó nő 7. – Öt gyerek &quot;karrier&quot; helyett és közben
</h2>

<div class="">
2016. március 03. csütörtök, 12:40 | Írta: Vértes Judit<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2519:anya-a-dolgozo-n-7-oet-gyerek-qkarrierq-helyett-es-koezben&amp;catid=52:egyuett&amp;Itemid=79">http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2519:anya-a-dolgozo-n-7-oet-gyerek-qkarrierq-helyett-es-koezben&amp;catid=52:egyuett&amp;Itemid=79</a><br></div>
</div>

<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/iskola_tan%C3%A1r_v%C3%A9rtes.jpg" alt="iskola tanár vértes" height="130" width="236">  <br>Húszévesek
 voltunk. A pécsi székesegyház feletti úton bandukoltunk egy este, 
viszonylag még a kapcsolatunk elején, amikor a fiú hozzám fordult és 
megkérdezte: „ És hány gyereket szeretnél?&quot; „Ötöt&quot; – válaszoltam. 
„Miért, te hányat?&quot; „Hát, mondjuk hármat, de max. négyet.&quot;<br><br></strong></p>



<p> </p>
Öt gyermekünk lett. Legnagyobb fiam még az egyetem alatt, a többiek 
„karrier&quot; helyett és közben (!) jöttek a világra. Családom a harmadiktól
 kezdve aggodalmasan követte az eseményeket. Segítségre nagyjából csak 
magunktól számíthattunk, mert a „túl fiatal&quot;, dolgozó nagymamák és 
nagypapák legfeljebb csak hétvégén tudtak a gyerekekre vigyázni. <br><br>Mi
 tagadás, nem volt mindig felhőtlen és madárdalos az élet. Tudniillik 
közben tanár is vagyok. Van, aki szerint így könnyű, hiszen ott a sok 
szünet, meg egyébként sem én tartom el a családot.... Nos, ez utóbbi 
állítás igaz, de lássuk, hogy is fért meg család és munka az elmúlt 27 
évben.<br><br>Egyetem után egy évig tanítottam, majd nyolc évig voltam 
otthon főállású anyaként, bár közben magánórákat adtam és spanyolul, 
később pedig franciául tanultam. A negyedik gyermekem hároméves korában 
óvodába került, én pedig kénytelen voltam új munkahelyet keresni, mert 
munkáltatóm – nem túl családbarát módon - esti gimnáziumi órákat 
ajánlott fel, amit természetesen gondolkozás nélkül visszautasítottam. 
Ekkor 1998-at írtunk.<br><br>Új iskolám egy felekezeti gimnázium lett, 
ahol először csak angolt, később magyart is tanítottam – persze 
részmunkaidős, határozott időre szóló szerződéssel. Kereknek éreztem az 
életemet, s bár az iskola zűrös viszonyok közt evickélt, kereszt(y)én(y)
 kollégák vettek körül, szakmailag is képeztem magam. Ekkor érkezett – 
last minute ajándékként – legkisebb fiunk, akivel csak két évet 
töltöttem otthon. Ez botrányosnak számíthat nagycsaládos körökben, 
kaptam is hideget-meleget, mégis úgy érzem, jól döntöttem. A bölcsi két 
percre volt gyalog a munkahelyemtől, és csak délig voltak óráim, így 
általában délután 1-re már otthon voltunk, s kezdődhetett a „második 
műszak&quot;.<br><br>Később munkahelyet váltottam, teljes állású tanár, majd 
osztályfőnök is lettem. Amikor gyerekeim már nagyobbak lettek, és a 
család elbírta, hosszabb szakmai továbbképzésekre is be tudtam 
iratkozni, amelyek jelentősen gazdagították pedagógiai repertoáromat. 
Jelenleg is tanítok, munkaközösséget vezetek, közben irodalomterápiás 
gyakorlatokra járok azokkal, akikkel a képzést végeztem, amúgy pedig 
tanárosan épülget a karrierem.<br><br>Úgy érzem, szakmai eredményeim 
visszahatnak mentálhigiénés állapotomra, tanári és szülői tapasztalataim
 folyamatosan kölcsönhatásban állnak egymással, egyik segíti a másikat. A
 kollégáim alkotta intellektuális közeg épen és ébren tartja a szellemi 
frissességemet, vitakészségemet. Az, hogy állandóan kamaszok között 
vagyok, naprakészségre nevel, nem enged elpunnyadni, lemaradni. Nem 
vitás, hogy a család mindig az első, de nem az lennék, aki vagyok, ha 
nem tanítanék.<br><br><em><br>A <a href="http://static01.nyt.com/images/2012/01/04/business/JP-TEACHER1/JP-TEACHER1-articleLarge.jpg">kép</a> csak illusztráció</em>.<br><br><em><strong>Sorozatunk előző részeiből:</strong></em></div><div id="DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br>
<table style="border-top:1px solid #aaabb6">
        <tr>
                
                <td style="width:470px;padding-top:20px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Ezt az e-mailt egy Avast védelemmel rendelkező, vírusmentes számítógépről küldték. <br><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&amp;utm_source=link&amp;utm_campaign=sig-email&amp;utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a>                 </td>
        </tr>
</table>
<a href="#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>