<div dir="ltr"><a href="http://divany.hu/kolyok/" class="">KÖLYÖK</a>
<a name="top"></a>
<h1>Így fordítsuk javunkra a kamasz kritikáját</h1>
<div id="cikk_top">
<ul><li><a href="mailto:koncza@mail.index.hu?subject=http://divany.hu/kolyok/2016/02/28/igy_forditsuk_javunkra_a_kamasz_kritikajat/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu">Cziglán Karolina, pszichológus</a></li><li><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/igy-forditsuk-javunkra-kamasz-kritikajat">http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/igy-forditsuk-javunkra-kamasz-kritikajat</a></li></ul><div id="share_top" class="">
</div>
</div>
<div id="szoveg" class="">
<p>Az ember előbb-utóbb megtudja, mi a gyereke
véleménye arról, jól sikerült-e a nevelése. Ha ezt nyíltan nem is fejezi
ki, és sértődött megjegyzések formájában sem dörgöli a szülő orra alá,
akkor onnan megtudható, hogyan beszél arról, ő majd milyen elvek szerint
szeretné nevelni a gyerekét. Amiben persze benne rejlik, milyen hibákat
akar elkerülni (amiket vele elkövettek), mit szeretne másképp. De a
legtöbb anya, apa nem ússza meg ilyen indirekt célzásokkal: jellemzően a
kamaszkor annak az időszaka, mikor a fiatal kritikusan nagyító alá
veszi, milyenek a szülei, és ő hányféle nevelési hibának vált
áldozatává, és meg is osztja észrevételeit az „elkövetőkkel”.</p>
<p>Erre a témára egyszerre igaz, hogy komolyan
kell venni, mert ennek közös feldolgozása fontos a tini számára, és
egyszerre igaz, hogy tudnia kell a szülőnek, hogy sok torzítás és
igazságtalanság is lehet a visszajelzésekben, így nem szabad mindenféle
megfontolás nélkül magára vennie az észrevételeket. A tini még nem élte
át, milyen gyereket nevelni, és azt hiszi, pusztán a szülői
elhatározáson és jóindulaton múlik, mennyire adekvátan reagált a
szükségleteire anya és apa, milyen légkört teremtettek otthon. Még jópár
év fog eltelni, mire fokozatosan megérti, hogy a szülő maga is sebzett
ember, aki csak abból tud adni, ami ő maga. Neki is megvannak a maga
tökéletlen kötődési mintái, a maga vakfoltjai, nem ismeri önmagát
tökéletesen: persze, hogy képtelen valami tökéletes szeretet- és
törődéscsomagot adni a gyereknek. Aztán azt is sok év megérteni, hogy
nem egyedül a szülőn múlik, mit ad. Például az, hogy mennyire nyugodt az
élet őkörülötte, hogy kell-e szorongania az anyagi kiszolgáltatottság
miatt, hogy milyen a párkapcsolat a szülők közt és még sok szempont
befolyásolja, hogy képes-e megteremteni a biztonságos burkot a gyerek
körül.</p>
<div id="szerkfoto_image_11153861" class="">
<div id="szerkfoto_image_11153861_2776793" class="">
<span class="" style="width:640px"><img id="kep_szerkfoto_image_11153861" src="http://kep.index.hu/1/0/1115/11153/111538/11153861_11601aacce6e8563d3d5613c8644f698_wm.jpg" alt="shutterstock 282567512" height="427" width="640"><span class=""></span></span><div class="" style="width:630px"><div class="">Fotó: Shutterstock</div></div></div>
</div>
<p>Amikor a tizenéves véleményt mond, az
ítéletét úgy hozza meg, hogy abban minden oka és felelőse a szülő, aki,
ha valamit elszúrt, amögött kevés a felmentő szempont a gyerek szemében.
Anyát és apát talán kevéssé vigasztalja, de ez a jó hozzáállás ebben az
életkorban! Ugyanis át kell mennie annak a feldolgozásán, hogy vannak
gyerekkori élményei (mindenkinek vannak!), amik fájdalmasak, amik miatt
szomorú és haragszik, és ahhoz, hogy végül minden a helyére kerüljön, át
kell élnie a haragot, a dühöt, a keserűséget. Aki már az elején elkeni,
hogy „kicsit keveset foglalkoztak velem, de megtettek minden tőlük
telhetőt”, az sosem fog eljutni a valós elfogadásig.</p>
<p>Tehát komolyan kell venni, ha a gyerek
elmondja, neki mi fájt, mi bántotta. Itt a szülő-gyerek kapcsolatról van
szó, azt, hogy a szülőnek mindez miért így sikerült, később egyszer
talán meg fogja érteni, de nem dolga ebben az életkorban. Ezért nem is
érdemes azzal érvelni, hogy „azt mondod, mindig ingerült voltam veled,
de értsd meg, hogy rengeteget kellett dolgoznom, értetek tettem”. Ezt
elég, ha az anya vagy az apa tudja saját magáról, erre neki van szüksége
ahhoz, hogy magában elgyászolja a múltat, azokat az alkalmakat, mikor
nem tudott olyan szülő lenni, amilyen szeretett volna, például azért,
mert feszült volt a munkája miatt. De a felelősséget vállalnia kell a
gyerek irányába, hiszen ő nem tehetett a szülő munkájáról, annak a
gyereknek szüksége lett volna a türelmes szülőre, és joggal fájhat neki,
ha nem kapta meg.</p>
<p>Bármilyen furcsán is hangzik, a kamaszkor
lehet a gyerek és szülő őszinte, közös gyászának az ideje, és felemelő,
megtisztító, ha ez megtörténik. A „gyász” most annak a megsiratását
jelenti, hogy nem volt minden tökéletes. Hogy volt, ami fájt, ami
hiányzott, hogy nem mindig találták meg az utat egymáshoz, hogy volt,
amit bán a szülő, és amiért haragszik a gyerek. (Nem feltétlenül fedi át
a kettő egymást.)</p>
<p>Nehéz eljutni addig a nyitottságig, addig a
lelkiállapotig, amiben a felnőtt be tudja fogadni a kritikákat, és nem
fél tőlük. A gyerek könnyen eljut odáig, hogy fekete szemüvegen át
lásson mindent, anyját, apját is, de teljesen érthető reakció, ha a
szülő első válasza, hogy hárítani próbál. Egyszerűen pimaszkodásnak
veszi a visszajelzéseket, valamiféle kamaszkori „tünetnek”, vagy annak
bizonyítékaként, mennyire rosszul látja a gyerek a helyzetet. Előfordul,
hogy a szülő okként, a jobb kapcsolat akadályaként a gyereket jelöli
meg: „Azt mondod, nem foglalkoztam veled, de hát épp te küldtél mindig
ki!” Csakhogy ez nem ad választ a gyerek bánatára, aki azt szeretné
kifejezni, hogy gyakran egyedül érezte magát.</p>
<p>Akkor juthatnak el a katarzisig, ha a szülő
félre tudja tenni azt a szempontot, hogy kinek van igaza, mi jogos, és
mi nem. Itt nem igazságot kell tenni, hanem együtt átélni annak a
szomorúságát, mikor elmentek egymás mellett, mikor nem találták meg a
közös hangot, mikor félreértették egymást.</p>
<p>A gyerek sokszor támadóan adja elő a
kritikáit, akár kifejezetten utálkozva. Persze, mert dühös. Könnyű
félreérteni a dühét, és azt hinni, önostorozást vár a szülőtől, vagy
azt, hogy védje meg magát, magyarázza ki, miért így vagy úgy történt.
Nem, valójában megértést vár. Azt várja, hogy legyünk vele együtt. Hogy
lássuk az ő olvasatát, amit három-hat stb. évesen még nem tudott
megfogalmazni, de tizenévesként újra szeretne megpróbálkozni vele. Ha a
szülő hajlandó erre a fájdalmas munkára, akkor igazán közel kerülhetnek
egymáshoz a kamasz gyerekével.</p>
<p>Cziglán Karolina <br><a href="http://www.lelki-segely.hu" id="hyperlink_d6331959fca0ab1bb84b137f9c73f055" rel="nofollow" target="_blank">pszichológus</a></p>
</div></div><div id="DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br>
<table style="border-top:1px solid #aaabb6">
<tr>
<td style="width:470px;padding-top:20px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Ezt az e-mailt egy Avast védelemmel rendelkező, vírusmentes számítógépről küldték. <br><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>