<div dir="ltr"><div class=""><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160217_fogamzasgatlas_katolikus_modra_mi_fer_bele_es_mi_nem">Fogamzásgátlás katolikus módra: mi fér bele és mi nem?</a></div><br><div class="">
<a href="http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/fogamzasgatlas-katolikus-modra-mi-fer-bele-es-mi-nem">http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/fogamzasgatlas-katolikus-modra-mi-fer-bele-es-mi-nem</a><br>2016. február 18. 16:34
| <b>Írta: Viola Beáta</b> </div>
<p class="">
A katolikus családtervezésről rendeztek beszélgetést a
Talita keresztény női portál szerkesztői február 8-án este a Párbeszéd
Házában. Szokatlan szókimondás, helyenként torokszorítóan őszinte
megosztások és minden várakozást felülmúló hallgatói létszám jellemezte
az estét, melynek aktualitását a Házasság Hete adta. A legelterjedtebb
gyakorlatot azonban senki nem vállalta fel arccal-névvel.
</p>
<div class="" id="articleBillboard">
</div>
<div class="">
<p>Parázs témának számít a családtervezés a katolikus egyház
berkein belül, mert a hívők mindennapi gyakorlata ezen a téren válik el
legélesebben az egyház hivatalos tanításától. Jellemző, hogy végül nem
sikerült házaspárt találni a beszélgetésre, akik felvállalták volna,
hogy alapvető problémáik vannak a katolikus iránymutatással, félve
attól, hogy a közösségeik kiközösítik őket. Így ezt az álláspontot a
beszélgetés szervezői, a <a target="_blank" class="" id="tcount1839" href="http://talita.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201602">Talita</a> keresztény női portál alapító-szerkesztői, Kölnei Lívia és Kóczián Mari képviselték. </p><p>A beszélgetést indokolta az is, hogy VI. Pál pápa 1968-ban kiadott <a target="_blank" href="http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=120&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201602">Humanae vitae</a>
kezdetű enciklikája lassan félszáz éves lesz, és illő volna, ha az
értékelések közül nem hiányozna a laikusok véleménye sem, elvégre ők az
érintettek. Elgondolkodtató, hogy a családszinódus előtt kiküldött
kérdőíveket Magyarországon a laikusok helyett szakértők töltötték ki.
Németországban azonban laikusokkal töltették ki a kérdőívet, és elég
markáns eredmény született: a hívők 90 százaléka eltér az egyház által
javasolt gyakorlattól a családtervezés terén - hangzott el a fórumon.</p><p><strong>Nem dogma?</strong></p><p><em>„A katolikus szexuáletika nem dogma, hanem iránymutatás”</em>
– szögezte le Kölnei Lívia. Hozzátette: az egyház tanítása, ha lényegét
tekintve nem is, de súlypontjaiban sokat változott az idők során. Jézus
korában a válás, a többnejűség vagy a leánygyermek prostitúcióra
kényszerítése a család anyagi körülményeinek javítására még mindennapos
gyakorlatnak számított. Az egyházatyák már olyan erősen óhajtották
védeni a házasság intézményét, hogy még házasságon belül is szigorúan
bántak a szexualitással. Az első hivatalos egyházi iratok a
szexualitásról a 19. század körül keletkeztek, amikor bevezették a
polgári válást, és a pápa nem kerülhette el, hogy nyilatkozzon a témában
– foglalta össze Kölnei Lívia.</p><p>Ezek a kezdeti egyházi
dokumentumok még gyermekként kezelik a hívőket, minden eszközzel
elrettentve őket például a gumióvszer használatától, mintha nem lenne
átmenet a szabályok pontos betartása és a szabadosság között – tette
hozzá a Talita szerkesztője. – Ha valaki katolikus, akkor nem él
szabados életet akkor sem, ha gumióvszert használ. Ha pedig valaki
szabados, akkor a terhességfélelem sem tartja vissza. </p><p>Csupán az
utóbbi évtizedekben kezdett az Egyház a szexualitásra mint örömforrásra
és a házasság egyik fontos összetartójára tekinteni, és nem csak mint
gyermeknemző aktusra. II. János Pál pápának <em>A test teológiája</em> című műve nagy lépés volt ebben a folyamatban – vélekedett Kölnei. </p><p style="text-align:center"><img src="http://kereszteny.mandiner.hu/gallery/TalitaFogamzasgatlas.jpg" alt="" height="369" width="560"></p><p><strong>Közös minimumok</strong></p><p>A
történeti áttekintés után a szervezők tisztázták a jelenlévőkkel, mik
azok a közös minimumok, amiket mindenki el tud fogadni. A nagy többség
egyetértett abban, hogy minden házasságban vannak olyan időszakok,
amikor nem jönne jól egy újabb gyermek, ezért a családtervezés nem
megkerülhető; és hogy az abortív fogamzásgátlók minden formája
elutasítandó, így az esemény utáni tabletta és a spirál is.</p><p>Az
egyház iránymutatása ezen kívül nem javasolja a hormonális fogamzásgátló
használatát a női szervezetre tett hatása miatt. Sem a gumióvszer
használatát, ugyanis ideális esetben nem csak általában véve az egész
házasságnak, hanem minden egyes aktusnak nyitottnak kell lennie a
gyermekáldásra. (Hogy mi számít valódi nyitottságnak – hangzott el –,
arról lehetne vitatkozni, hiszen egy-két generációval korábban egyes
falvakban 10-14 gyermeket szültek az anyák – ilyen fokú nyitottságról
manapság nem igazán beszélhetünk). A természetes családtervezés esetén a
fogamzást nem akadályozza semmi még akkor sem, ha a pár a nem termékeny
napokon van együtt. (Bár ahogy egy hozzászóló megjegyezte, Istennek a
gumióvszer sem akadály…). </p><p>A megszólalók a fenti alapelvekkel
kapcsolatban képviseltek három álláspontot: a teljes egyetértést és
gyakorlati megvalósítást, az egyetértést de gyakorlatban való eltérést,
és az egyet nem értést.</p><p><strong>A családban mindenki tablettázott</strong></p><p>Dr.
Hortobágyiné Nagy Ágnes és férje, Tibor teljesen egyetértenek az egyház
tanításával és meg is valósítják azt. Sőt, Dr. Hortobágyiné Nagy Ágnes
orvosként arra tette fel az életét, hogy a termékenység-tudatos
fogamzásgátlás szemléletét minél több fiatallal és családossal
megismertesse. Kecskeméten alapították meg a <em>Boldogabb családokért – családi életre nevelés</em>
elnevezésű programot, melynek keretében házaspárok járják az iskolákat,
tartanak tanfolyamokat és tanácsadásokat a természetes
családtervezésről. </p><p><em>„A családomban mindenki tablettázott, én azt mondtam, akkor inkább nem megyek férjhez”</em>
– meséli kezdeti motivációját Nagy Ágnes, mely a természetes
családtervezés felé vitte, míg végül orvosként is erre specializálódott.
Személyes veszteség tette véglegessé a házaspár elkötelezettségét a
természetes családtervezés iránt, hiszen miután 19 hetesen elveszítették
az első kisbabájukat, semmilyen eszközt nem akartak bevetni, amely a
gyermekáldást megakadályozhatta volna.</p><p><strong>Isten kezében</strong></p><p>Dervarics-Boros Ágnes és férje szintén az egyházi iránymutatás szerint él. Első gyermekére hét évet várt a házaspár. </p><p>Az
ember először várakozik, aztán orvoshoz jár, aztán Isten kezébe ajánlja
a gyermekáldást – meséli az édesanya. Végül ebben a harmadik fázisban
született meg a kislányuk, aki szintén jelen volt a beszélgetésen, és a
folyosóról jelezte időnként, hogy hosszúnak tartja anyukája távollétét. </p><p>Felmerült:
külön beszélgetést lehetne arról is rendezni, hogy meddőség esetén a
gyermekáldásért meddig mehet el egy hívő. A Creighton-módszer, ahogy a <a target="_blank" href="http://csaladtervezo.hu/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201602">csaladtervezo.hu</a>
oldalon is olvasható, nem csak a gyermekáldás elkerülésére, hanem az
elérésére is alkalmas. S ha egy nő rendszeresen végzi a módszer alapját
képező önmegfigyelést, megismeri a saját szervezetének működését és
azonnal felismeri az esetleges változásokat, így az egészség megőrzésére
is jó a módszer – hangzott el a megszólalók részéről.</p><p><em>„Ha valaki azt mondja, hogy kilenc gyermekem lesz, férjhez sem megyek!”</em>
– kezdte vallomását a Forgács-házaspár női tagja, Margit. Ahogy a
legtöbb ismerősük, ők is a harmadik gyermek után kezdtek gondolkozni a
családtervezésen – a gyakorlóidőszakban aztán meg is érkezett a negyedik
gyermek, ahogy a legtöbb ismerősüknél szintén. A hatodik gyermekük
például már tcst-tanfolyam (tcst: természetes családtervezés) után
érkezett – mindent jól csináltak, de a meghosszabbodott
ondóélettartamról akkor még nem tudtak semmit. Kipróbálták a hormonális
fogamzásgátlót is. Kilenc gyermek után ők annak tudják ajánlani a
tcst-t, akik arra is nyitottak, hogy a védekezés ellenére mégis jön egy
baba.</p><p><strong>A szex körül van bástyázva főbűnökkel</strong></p><p><em>„Miért van az, hogy ha manapság egy katolikus fiatalt a hitéről kérdeznek, akkor a szexualitásról kezd el beszélni?”</em>
– tette fel a kérdést Kóczián Mária. Számára a hite szempontjából
mindig is sokadrangú volt a szexualitás. Kvázi keresztény és nem
szorosan katolikus normák szerint nőtt fel, és hálás a
jegyesoktatójának, hogy annak idején nem feszegette az egyház hivatalos
tanítását a házasság előtti nemi életről. Máig úgy gondolja, hogy a
szexualitás túlzott jelentőséget kap egyházi berkekben. </p><p>Mint
mondta: a modern orvostudománynak az egyház szexuáletikájának terén is
nyomot kell hagynia, akárcsak abban, hogy hogyan tekintenek például az
öngyilkosokra. Kölnei Lívia orvostörténészként ismertette azokat a
hiedelmeket, amelyeken ez az etika alapszik. Eszerint az ondóban
található maga a gyermek, ami a nőbe mint táptalajba kerülve fejlődik
ki. A petesejtről ugyanis sokáig nem volt tudomásunk. A nőt negatív
férfinak, a hüvelyt negatív pénisznek tekintették. Az ondóról pedig azt
tartották, hogy minél több ürül belőle, annál rövidebb lesz a férfi
élete. A spontán magömlést és az önkielégítést olyan betegségek
okozójának hitték, mint a gerincsorvadás vagy az agylágyulás. Ma az
önkielégítés a szexuális érés egy lépcsőfokának tekintik, de a
gyóntatószékekben még sokszor túl van dimenzionálva úgy a gyónók, mint a
gyóntatók részéről – vélekedett Kóczián Mari.</p><p>Ne érezzék magukat
rosszul az egyházon belül azok sem, akik az egyház által javasoltaktól
eltérően élnek. Az egyház pedig gondoskodjon róla, hogy a hívők minél
szélesebb köre ismerhesse meg és gyakorolhassa be a természetes
családtervezés módszereit. S ne csak elvárja az Egyház a sok gyermek
vállalását, hanem támogassa is a sokgyerekes családokat – foglalták
össze az este konklúzióját a szervezők.</p> </div></div>