<html>
<head>
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8">
</head>
<body text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
Barátomtól kaptam.<br>
<br>
Üdv.<br>
Béla<br>
<div class="moz-forward-container"><br>
<br>
-------- Továbbított üzenet --------
<table class="moz-email-headers-table" border="0" cellpadding="0"
cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<th nowrap="nowrap" valign="BASELINE" align="RIGHT">Tárgy: </th>
<td>FW: levél</td>
</tr>
<tr>
<th nowrap="nowrap" valign="BASELINE" align="RIGHT">Dátum: </th>
<td>Thu, 18 Feb 2016 12:23:16 +0100</td>
</tr>
<tr>
<th nowrap="nowrap" valign="BASELINE" align="RIGHT">Feladó:
</th>
<td>koz.haz <a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:koz.haz@zamardikhaz.t-online.hu"><koz.haz@zamardikhaz.t-online.hu></a></td>
</tr>
<tr>
<th nowrap="nowrap" valign="BASELINE" align="RIGHT">Címzett:
</th>
<td><a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:jancso.bela@gmail.com">jancso.bela@gmail.com</a>, 'Németh Zoltán dr.'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:nemeth.zoltan48@upcmail.hu"><nemeth.zoltan48@upcmail.hu></a>, 'elter imre'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:elterimi64@indamail.hu"><elterimi64@indamail.hu></a>, 'Tóth Józsefné '
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:tothildi@citromail.hu"><tothildi@citromail.hu></a>, 'Kiss Jenőné'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:kovaevakiss@gmail.com"><kovaevakiss@gmail.com></a>, '"Bemné Dr. Schneider
Mária"' <a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:schneidermaridr@gmail.com"><schneidermaridr@gmail.com></a>, 'Csákovics
Gyula polgármester' <a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:zamardipolgm@t-online.hu"><zamardipolgm@t-online.hu></a>,
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:info@tarrkamilitaria.hu">info@tarrkamilitaria.hu</a>, 'Witzmann Mihály'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:witzmann.mihaly@gmail.com"><witzmann.mihaly@gmail.com></a>, 'Gál István'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:gal2069@citromail.hu"><gal2069@citromail.hu></a>, 'Gál Erzsébet'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:kiscsoka63@citromail.hu"><kiscsoka63@citromail.hu></a>, 'Bálint István'
<a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:guderian@index.hu"><guderian@index.hu></a></td>
</tr>
</tbody>
</table>
<br>
<br>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8">
<meta name="Generator" content="Microsoft Word 12 (filtered
medium)">
<style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
a:link, span.MsoHyperlink
{mso-style-priority:99;
color:blue;
text-decoration:underline;}
a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed
{mso-style-priority:99;
color:purple;
text-decoration:underline;}
span.magazincim
{mso-style-name:magazincim;}
span.E-mailStlus18
{mso-style-type:personal-reply;
font-family:"Calibri","sans-serif";
color:#1F497D;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
font-size:10.0pt;}
@page Section1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026" />
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapelayout v:ext="edit">
<o:idmap v:ext="edit" data="1" />
</o:shapelayout></xml><![endif]-->
<div class="Section1">
<div>
<p class="MsoNormal"
style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto"><span
style="color:#1F497D">Ha ez mind igaz, akkor Nyugat-Európa
azon része nemcsak
dekadens, hanem diabolikus.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"
style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto"><span
style="font-size:11.0pt;font-family:"Calibri","sans-serif";color:#1F497D">Üdv!
péter<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"
style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Krónika
(Kolozsvár), 2016. febr. 15.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Norvégia
felett beborult az ég<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Tízezrek
gyűltek össze az elmúlt hónapokban, hogy tiltakozzanak a
Bodnariu család
gyermekeinek elvétele miatt. Az ügy jelzésértékű – a
norvég gyermekvédelmi
rendszer eddig ugyanis több tízezer gyermeket szakított
el a családjától.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Ma
már közismert Marius Bodnariu és norvég felesége, Ruth
története. Tragikus
esetük sokakat megmozgatott. Százával, ezrével vonultak
utcára az elmúlt
hetekben Washingtonban, Houstonban, Vancouverben,
Londonban, spanyol, olasz és
ausztrál városokban, Bukarestben, Kolozsváron,
Nagyváradon, Nagybányán,
kifejezve szolidaritásukat, követelve a család
újraegyesítését. Demonstrációra
készülnek a következő időszakban San Franciscó-ban és
New Yorkban is.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A
történet röviden a következő: 2015. november 16-án a
norvég gyermekvédelmi
intézet, a Barnevernet, elvette mind az öt gyermeket a
Bodnariu családtól. A
vád: keresztény radikalizmus, családon belüli erőszak. A
feljelentő a 9 éves
Eliana és a 7 éves Naomi iskolai igazgatója volt, aki
szerint a kislányok
„nagyon keresztények”. Az igazgatónő szerint a lányok
keresztény dalt énekeltek
az iskolában, ami elfogadhatatlan, mint ahogy az is,
hogy a nagymamájuk olyat
mondjon: „Isten megbünteti a bűnösöket”. Az ilyen
tanítás hátrányosan
befolyásolja a kicsik fejlődését, ezért a szülők „állami
segítségre” szorulnak
a nevelésben.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A
tanárnő ezzel fordult a Barnevernethez (lépését később
megbánta). Az ideológiai
indíttatású feljelentést a lányok rajtaütésszerű
kihallgatása követte. Még
aznap megfogalmazódott a vád, a családot pedig nyomban
szétszakították. A
lányokon kívül elvitték az 5 éves Matthew-t, a 2 éves
Johnt és a mindössze
három hónapos Ezékielt is, akit édesanyja szoptatott. A
gyermekeket titkos
helyekre szállították Norvégiában.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A Bodnariu-eset
nem egyedi történet. Bár a sajtó egy része nem, vagy
alig beszél róla, több
tízezer hasonló esetről tudni Norvégiában. A dolgok
mögött az a „független”
norvég gyermekvédelmi rendszer áll, amelynek vezetőit az
oslói kormány nevezi
ki, és amelyet Milos Zeman cseh elnök a náci rendszerhez
hasonlított.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A
norvég szisztéma<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Marius
Reikeras, a Bodnariu család ügyvédje egy emberi jogokban
specializálódott
jogász, aki éveken át tanulmányozta a norvég gyermekek
eltulajdonításának
problematikáját. Vizsgálataiból kiderült, hogy a
Barnevernet minden alkalommal
a családok végleges szétszakítását, a gyermekek végleges
elvételét tartja szem
előtt. Ez ellentmond az emberi jogoknak, amelyek a
gyermekek ideiglenes
elvételét írják elő, s azt is csak extrém, igazolt
esetekben. A problémák
helyreálltával pedig a gyerekek azonnali visszaadását
sürgetik, a család
újraegyesítésére fektetik a hangsúlyt. A különbség
kapitális. Reikeras levélben
hívta fel erre kormánya figyelmét, utalva rá, hogy az
egyéni és családjogi nemzetközi
normákat Norvégia is aláírta, ám nem tartja be.
Erőfeszítései azonban nem
jártak sikerrel.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Reikeras
szerint az 1992-ben alapított norvég rendszert eleve úgy
tervezték, hogy ne
rendelődjék alá az emberi jogoknak. Emiatt a megyei
jellegű intézetek köré
csoportosuló bürokraták szabadon titkosíthatják
ügyeiket, nem kell számot
adniuk senkinek arról, amit tesznek. Hiába ítélte el
Norvégiát 1996-ban az
Európai Emberjogi Bíróság, vagy marasztalták el több
alkalommal is – például
2007-ben amiatt, hogy a rendszer hamis bizonyítékokat
gyártott a családok ellen
–, a film forog tovább.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A
norvég kormány továbbra is hatalmas összegekkel
finanszírozza a rendszert,
amely köré egy széles körű szociális szféra is kiépült.
Sok alkalmazott,
pszichológus, jogász és bíró él a Barnevernet jelentette
anyagi előnyökből, az
elvett gyermekeket befogadó családok pedig óriási
támogatásokat kapnak, ami
havi 10–12 ezer euróra is rúghat. Ekkora pénzeket,
ekkora ambíciókat ölni egy
ilyen tevékenységbe?! Tévéreklámokat finanszírozni a
befogadók számának emelése
érdekében ott, ahol a családoktól elvett gyerekek aránya
már a rendkívül magas,
7 százalékos is meghaladta? Nos ahol baloldali
politikusok szerint a gyermekek
25 százaléka (250 ezer) állami fennhatóság alá kell hogy
kerüljön, ez már nem
is olyan meglepő.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Több
száz eset megvizsgálása alapján dr. Åge Simonsen arra
hívta fel a
figyelmet, hogy a gyerekek eltulajdonítása mögött csak
néhány esetben voltak
komoly problémák. Az esetek zömében a bürokrata
szubjektivitása döntötte el az
okot, amiért a szülőkre „a gyermeknevelési képesség
hiánya” címkét aggatták, és
megfosztották őket palántáiktól. Marianne Skånland
professzor, a kérdés
szakértője hatvankilenc ilyen okot sorolt fel,
amelyekből idézek néhányat. A
gyermeket el kell venni, mert:<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
az anya nagyon alacsony növésű, s amikor a lánya felnő,
nem lesz képes vigyázni
rá</span></span><span style="letter-spacing:-.1pt"><br>
<span class="magazincim">– a gyermek túl gyorsan eszik<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
a gyermek túl lassan eszik<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
az anya nem tudott olyan rántottát sütni, amellyel
kielégítette volna gyermeke
szükségletét, ráadásul a kenyeret is túl vékony
szeletekre vágta<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
a gyermek érdeklődve tekint az idegenekre, néha mosolyog
rájuk – ez azt
jelenti, hogy eltávolodott az anyjától<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
az apa túl aktív, az anya pedig passzív<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
az anya ideges lett, mikor a macskájuk a parkettre
vizelt<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
a baba elfordítja arcát, mikor az apja elkezdi mosni<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
az anya a nagymamára bízza, hogy gyermekét vigye
pszichológushoz, vagy más
orvosi kezelésre – ez azt jelenti, hogy érdekeit a
gyermeke elé helyezi<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">–
a nagymama meg akarta ölelni az unokáit – az ilyen
cselekedet rossz
mellékhatásokat eredményez</span></span><span
style="letter-spacing:-.1pt"><br>
<span class="magazincim">– az anya nem engedte 14 éves
lányát, hogy elmenjen egy
partira<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Magyarul:
„gyermekeiteket akkor vesszük el, amikor akarjuk”.
Hátborzongató. Igen, ez történik
Norvégiában. Ilyen „érvek” alapján szakítanak szét
családokat, kergetnek
kétségbeesésbe szülőket és nevelnek át „norvég módra”
gyermekeket (közéjük
tartozik a tömeggyilkos Breivik is). A Norvég Városi és
Regionális Kutatási
Intézet (NIBR) jelentése szerint ezeknek a gyerekeknek a
körében nyolcszor
nagyobb az öngyilkosok aránya, mint a saját családjukban
felnövőké. A szülők
pedig tehetetlenek. A máskor oly hangos civil
szervezetek és a nyugati sajtó
hallgat. Ez lenne a jövő Európája?<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Add
vissza!<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Adott
hát egy komoly pénzekkel finanszírozott rendszer, melyet
senki sem
ellenőrizhet, független az emberi jogoktól, bármilyen
ügyet titkosíthat, és
ipari porszívóként szívja el a családoktól a gyerekeket.
Ha a szülők perbe
fogják a Barnevernetet, a jogi procedúrák évekig
elhúzódnak. Gyerekeiket
győzelem esetén sem kapják vissza (sok ilyen eset volt),
mert „már
beilleszkedtek új otthonukba, és ártana nekik, ha megint
megbolygatnák
életüket”. Ha pedig a médiához vagy más nyilvános
fórumhoz fordulnak, lépésüket
a bíróság gyengeségként értékeli, megerősítő
bizonyítékként arra nézve, hogy
képtelenek a rendes nevelésre (ez az indoklás szintén
megtalálható
Skånland listáján).<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Jan
Simonsen egykori norvég parlamenti képviselő, az Európa
Tanács Emberjogi
Bizottságának volt tagja vehemensen kritizálta ezt a
rendszert a családok ellen
elkövetett mindennapi abúzusok és az aberráns
kritériumok miatt, amelyek
alapján ezt megengedik maguknak. Simonsen hazugsággal
vádolta Norvégiát és
annak bukaresti nagykövetét, amikor védelmébe vette a
Barnevernetet. De a film
forog tovább. A szavak közt pedig kiolvasható a háttér
is: „a mintaértékű
norvég jogok fölülírják az emberi és családi nemzetközi
jogokat”. Vagyis: itt
az új ideológia. A baloldali marxizmus és a nácizmus
után kicsírázott az új
élan vital (a dolgok belső éltető energiája – szerk.
megj.), a baloldali...
mindegymi.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Marius
Bodnariu informatikusként dolgozott Bukarestben, majd
megismerkedett Ruthtal,
és összeházasodtak. Ezután Norvégiába költözött, ahol a
helyi polgármesteri hivatalban
folytatta pályafutását; jelenleg is ott dolgozik
programozóként, immár 11 éve.
Felesége asszisztens a helyi kórházban. Szomszédaik,
ismerőseik és munkatársaik
egyaránt rendes embereknek tartják őket. Erkölcsi
züllési problémák szóba se
kerülnek, távol áll tőlük az ilyesmi. Szép család, ami a
fényképekből is
kitűnik. És mégis. Egyszer csak megjelennek a „System”
emberei, s a
gyermekeiket elviszik. Csak úgy, minden bizonyíték
nélkül. Rájuk rontanak, mint
valami terroristákra, a feljelentőjük szerint ugyanis a
gyerekek „túl
keresztények”.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Ez
pedig – a keresztény magatartás és a szülői fegyelmezés
– az új ideológia
szerint bűnnek számít! A szülők még előzetes
figyelmeztetést sem kaptak. A
kicsiken végzett orvosi vizsgálatok sem mutattak ki
semmilyen rendellenességet,
a rendszer bürokratái mégsem foglalkoztak azzal, hogy
kihallgassák őket. Nem
érdekelte őket a szülők hozzáállása, nem mondták nekik:
„nézzétek, ezek a
törvényeink, mi így értelmezzük őket, vigyázzatok, ilyet
vagy olyat többé ne
cselekedjetek”. Ezt a lépést is kihagyták, holott a
nemzetközi szabályok ezt is
előírják.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Norvégia
felett beborult hát az ég. Egy önkényes rendszer, egy
vaskos pénzkötegekkel
operáló monstrum szívja el tízezrével a kicsiket a
szülőktől, ideológiai
alapon, egyre gyorsuló ütemben.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Három
hónap, egy találkozás<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">Majd’
három hónap elteltével Ruth és Marius végre
találkozhattak a kislányokkal. A
lányok örömujjongással futottak ki az irodából, s
ugrottak a nyakukba. Naomi
Marius nyakába vetette magát, Eliana majdnem ledöntötte
Ruthot. Majd mikor
Marius is átölelte Elianát, a kislány zokogásban tört
ki.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A
rendszer felügyeletével megszervezett találkozó egy órát
tartott, ami
pillanatok alatt véget ért. Jött a kényszer, az elválás.
Eliana szemében minden
benne volt, ami ilyenkor lehetett; Naomi pedig
semmiképpen sem akarta elengedni
édesapját. Hogy a jogi helyzetükön ne nehezítsenek, a
szülők győzködték a
piciket, hogy jobb, ha most elmennek, ígérve nekik,
hamarosan újból
találkoznak. Aztán elmentek...<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt">A
bürokraták meg bezárták a dossziét, a démonok pedig
dörzsölték a markukat.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span class="magazincim"><span
style="letter-spacing:-.1pt"><a moz-do-not-send="true"
href="mailto:janos@polysoft.ro"><span
style="color:windowtext;text-decoration:
none">Lőrinczi Lóránd</span></a><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal"
style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto"><o:p> </o:p></p>
</div>
</div>
<br>
</div>
<br>
</body>
</html>