<HTML><HEAD></HEAD>
<BODY dir=ltr>
<DIV dir=ltr>
<DIV style="FONT-SIZE: 12pt; FONT-FAMILY: 'Calibri'; COLOR: #000000">
<DIV>
<DIV
style='FONT-SIZE: small; TEXT-DECORATION: none; FONT-FAMILY: "Calibri"; FONT-WEIGHT: normal; COLOR: #000000; FONT-STYLE: normal; DISPLAY: inline'>Újratárgyalják
a MÁV holokausztperét</DIV>
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV style="FONT-SIZE: 14px; FONT-FAMILY: arial">
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV lang=HU vlink="#954F72" link="#0563C1">
<DIV>
<DIV>
<P class=MsoNormal><FONT face=Calibri>Népszava-információ|2016. febr 5.
05:12</FONT></P></DIV></DIV>
<DIV>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><FONT face=Calibri>Tudomásul veszi az amerikai
Columbia kerületi szövetségi fellebbviteli bíróság döntését a Nemzeti
Fejlesztési Minisztérium (NFM), ami alapján első fokon újratárgyalják a
holokauszttúlélők és leszármazottaik egy csoportja által a magyar állam és a MÁV
ellen indított pert – írta csütörtöki számában a Magyar Nemzet.</FONT></P></DIV>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><FONT face=Calibri>Az NFM véleménye mindazonáltal
az amerikai fellebbviteli bíróság döntéséről az, hogy a Magyarországot, vagy
annak egyes szerveit és korábbi magyar állampolgárokat érintő perekben a magyar
bíróságoknak kell eljárniuk. Tájékoztatásuk szerint az amerikai fellebbviteli
bíróság a nem vagyoni jellegű igények tekintetében 2014-ben első fokon a
permegszüntetésről határozott, amely döntését most helyben is hagyta. Ezzel
Magyarországgal szemben teljes körben megszüntette az eljárást.</FONT></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><FONT face=Calibri>Ahogyan azt korábban megírtuk,
a felperesek - túlnyomórészt a magyar holokauszt áldozatainak Izraelben és az
Egyesült Államokban élő hozzátartozói - 240 millió dollár vagyoni kár és
egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítéséért indítottak pert még 2010-ben.
Szerintük a MÁV "tudatosan biztosított" szerelvényeket ahhoz, hogy 1944 márciusa
és októbere között 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi
gázkamrákba, megszegve ezzel a népirtás tilalmáról szóló nemzetközi
egyezményt.</FONT></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><FONT face=Calibri>A hat éve benyújtott
periratukhoz egy olyan fotót is csatoltak, amelyen MÁV feliratú vagonok és
előtte emberek láthatók, az aláírás szerint pedig zsidók szállnak be a kocsikba.
A kereset szövege szerint a vasúttársaság "pontosan tudta ekkor, hogy mit tesz",
így csaknem minden szerelvényét éjjel-nappal arra használta, hogy az embereket
Auschwitzba szállítsa. "Az alperes által biztosított szerelvények nélkül több
százezer zsidót nem lehetett volna Auschwitzba szállítani" - olvasható az
okmányban.</FONT></P>
<DIV>
<P><FONT face=Calibri>és</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>SZAMOSVÁRI ZSOLT</FONT></P>
<P><SPAN style="FONT-SIZE: 22pt; COLOR: black"><FONT face=Calibri>Gondolataim a
Saul fiáról</FONT></SPAN></P></DIV>
<P><FONT face=Calibri>Elhatároztam, hogy a dicsfény ellenére nem fogom
megtekinteni a Saul fiát. Azért, mert már a hócipőm is tele van a Saulokkal és
az ő erőszakos történelemhamisításukkal, az állandó követelésükkel, a pereikkel.
Mielőtt még antiszemét, és az új vallás, a holokauszt tagadásával vádolnának, és
bíróság elé citálna a TEV-nek nevezett sauli gondolatrendőrség, kijelentem, hogy
nem tagadom a holokausztot.</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>Igen, a második világégés alatt nagyon sok zsidót öltek,
hurcoltak meg. De a zsidó áldozatok száma elenyésző a háború 50 millió
halottjához képest, melyből csak a Szovjetunió magáénak tudhat 20 milliót.
Mégis, szinte naponta kell szembesülnünk a saulok szenvedésével, az őket ért
gyalázattal, mintha az egész háborúban csak ők szenvedtek volna, csak őket érte
volna gyalázat, míg mindenki más vígan élte volna az életét. Ha egy alkotó ehhez
a témához nyúl, az eleve magában hordozza a Nobel-díjat vagy az Oscar-díjat. Én
nem sajnálom ezt senkitől, azt sajnálom, hogy mára az átlagember
történelemismerete ki is merült ezzel a témával. Ki kell jelentenem, hogy a Saul
fia, dacára a milliárdos magyar állami támogatásnak, nem az én filmem, ez a film
a sauloké.</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>Az én filmem ebben a világban soha nem fog elkészülni.
Miről szólna az én filmem? A családom szenvedéséről. Igen, ők is, mint megannyi
magyar és európai család, szenvedett a háborúban és az utána következő világban.
Megszenvedték a frontot, megszenvedték a szeretteik pusztulását, megszenvedték a
bombázásokat, az idegen hadseregek tagjainak zabrálását, erőszakosságát. De
ezekről sem irodalmi alkotás, sem film nem fog készülni, mert nincsenek benne
saulok, csak magyarok. Röviden leírom a történetüket.</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>Apai Nagyapám esztergomi földműves ember volt, mulatságok
keresett harmonikása. Már a 30-as évei elején járt, amikor 1942-ben megkapta a
behívóját Komáromba, a lovas tüzérekhez. Igen, ő a tragikus sorsú második magyar
hadsereggel megjárta a Don-kanyart. Azon szerencsés kevesek közé tartozott,
akik, bár meggyötörve, kimerülten, de életben maradtak és visszajöttek. 1943
nyarán szerelték le. Hazatérte után nemsokára munkát is kapott, erdészként
alkalmazták a kárpátaljai Körösmezőn, ahova nagyanyámmal és az akkor 3 éves
apámmal el is költözött. Körösmező és Kárpátalja akkor még magyar terület volt.
1944 egyik forró nyarának reggelén elkezdte szokásos körútját az erdőben, és
ezzel együtt az örökkévalóságba távozott. Nagyanyám hiába várta haza
ebédre, délutántól hiába kereste a többi erdész és falubeli, soha nem lett meg.
Nem tudjuk, mi történt vele, nagyanyám évekig kerestette a Vöröskereszttel, csak
a ’70-es években adta fel a reményt. Nagyanyám hazajött a kisgyermek Apámmal, új
életet kezdeni. A sors nem volt kegyes hozzájuk, sokat küzdött, hogy legyen hol
lakniuk, hogy Apám iskolába járhasson, szakmát tanulhasson. Tudjuk, hogy
közvetlen a háború utáni időszak nem kedvezett az egyedül álló anyáknak,
dolgozott kőművesek mellet, elutazott élelemért falura, minden munkát elvállalt.
És Apám felnőtt, rendes, dolgos munkásember lett.</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>Anyai Nagyapám a Heves megyei Mariska tanyán élt
feleségével, kislányával, szüleivel. Ők nagygazdaságot vittek, a Remenyik
kastély szomszédságában, ahol Anyám kislányként sokat játszott. Több száz
holdjuk volt, több lovuk, tehenük, számtalan baromfi. Dolgoztak éjjel-nappal a
béresekkel együtt. Dédnagyapám külön fogatos lovakat is tartott, a bricskának.
Ezzel mentek el a közeli Besenyőtelekre templomba, vagy Egerbe, vagy a
füzesabonyi állomásra. A debreceni csata idején a németek hadikórházat rendeztek
be a tanyán, ahol Nagymamám elmondása szerint a német katonaorvosok ellátták a
német, magyar, de orosz sebesülteket is. Aztán a Mariska tanyát elérte a front.
A kozákok karddal fejezték le a baromfit, a lovakat, teheneket elhajtották, a
sertéseket leölték, elvitték. Aztán vittek mindent, ami mozdítható volt, és a
szemükben értéket jelentett. Hónapok múltán került elő csak az egyik ló,
kimerülten, sebesülten, hogy ott pusztuljon el az istállójában. A zabráló
katonák ellen a nőket és a vagyont védő Nagyapámat egy géppisztolysorozattal
lőtték le. A gazdaság soha nem állt talpra. Dédnagyapámat kuláknak
minősítették, a Mariska tanyát tagosították. A TSZ később az épületeket is
eldózerolta. Csak három magányos sír maradt a besenyőtelki temetőben. Nagyanyám
Esztergomba jött kislányával új életet kezdeni, itt pedagógusként
dolgozott.</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>A két félárva, Apám és Anyám az esztergomi csónakházban
ismerkedett meg, majd ’62-ben össze is házasodtak. Becsületesen éltek, neveltek
engem. Belesimultak a kádári hétköznapokba, igyekeztek mindent megadni, elérni,
amit lehetett, a politikától távol tartották magukat. Életük végéig szeretetben
éltek. E történet szereplői ma már nincsenek közöttünk. Legutoljára apai
Nagymamám hagyott itt minket, ő 95 évet élt meg.</FONT></P>
<P><FONT face=Calibri>Nos, az én filmem erről a történetről szólna. Minden
európai családban hagyott valami tragédiát a háború. Minden család szenvedett
veszteséget, főleg itt, Közép-Európában, de a művészi alkotások mégsem róluk
szólnak. Őket lassan elfelejti a nemzeti, családi emlékezet, tisztelet a
kivételnek, míg a saulok időről időre a világ képébe vágják a maguk fájdalmát,
és a világnak újra és újra le kell borulnia, és mea culpázni kell előttük. Én
csak azt szeretném tudni, hogy Nagyszüleim előtt mikor borul le a világ, és kér
bocsánatot a nekik okozott kínért,
szenvedésért?</FONT></P></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV>
<P><BR><BR><FONT face=Calibri>----- Vége a továbbított levélnek
-----</FONT></P></DIV>
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV> </DIV>
<DIV dir=ltr>
<DIV class=gmail_quote>
<DIV lang=HU vlink="#954F72" link="#0563C1">
<DIV>
<P><BR></P></DIV></DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV></DIV>
<DIV> </DIV></DIV></DIV></DIV></DIV>
<br />
<table style="border-top: 1px solid #aaabb6;">
<tr>
<td style="width: 470px; padding-top: 20px; color: #41424e; font-size: 13px; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">Ezt az e-mailt egy Avast védelemmel rendelkező, vírusmentes számítógépről küldték. <br /><a href="https://www.avast.com/sig-email" target="_blank" style="color: #4453ea;">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
</BODY></HTML>