<div dir="ltr"><div class="">Szulejmán barátok figyelmébe</div>
<div class=""><br>Tíz tény, amit talán nem tudott Szulejmán szultánról</div>
<div class=""><span class=""><br>A szultán nemzetünk egyik
legkönyörtelenebb pusztítója volt, akinek gyilkos terrorja évszázadokkal
megelőzte az Iszlám Állam és más terrorosztagok véres hódításait.</span></div>
<div class="">
</div>
<div class="">
2016. január 30. 10:43<br><br>
</div><div class="">
</div>
<div class=""><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/97382.jpg" alt="" class=""></div>
<div class=""><div class=""><dl><dt>Kapcsolódó cikkeink</dt><dd><a href="http://gondola.hu/cikkek/97768-Hogy_Europa_Europa_maradjon.html">> Hogy Európa Európa maradjon</a></dd><dd><a href="http://gondola.hu/cikkek/99197-Tobb_szempontbol_is_fontos_Szulejman_turbejenek_megtalalasa.html">> Több szempontból is fontos Szulejmán türbéjének megtalálása</a></dd></dl></div>
</div>
<p>
A Hetek cikkét az <a href="http://atv.hu">atv.hu</a> idézi fel.</p>
<p>
<strong>1. Nevéhez fűződik az önálló magyar államiság megdöntése, amely a magyar történelmet évszázadokra kényszerpályára szorította.</strong>
Miután az általa irányított mohácsi csatában megsemmisítette a magyar
haderőt, és II. Lajos király életét vesztette, majd 1541-ben elfoglalta a
fővárost, Budát, ennek következtében megszűnt a királyi udvar, így
Magyarország irányítása hosszú időre külföldre, Bécsbe helyeződött, ami
számos súlyos következménnyel járt.</p>
<p>
<strong>2. A tények alapján ő tekinthető Magyarország egyik legnagyobb pusztítójának az ország 1100 éves történelme során.</strong>
Uralkodása a szakadatlan háború és rombolás negyvenöt esztendejét
jelentette az országnak. Ilyen hosszú időn át tartó hatalmas mértékű
pusztítást az ország egyetlen ellensége sem okozott. A Batu kán vezette
tatárjárás egy bő éven át tartott 1241-42-ben. A náci német megszállás, a
nyilas rémuralom és a szovjet felszabadítás pusztításai is egy
borzalmas esztendőn át tartottak 1944 tavaszától 1945 tavaszáig.
Szulejmán első hadjáratát 1521-ben azonnal Magyarország ellen indította.
Élete utolsó hadjáratát is ez ellen a föld ellen vezette már súlyos
betegen 1566-ban, és Szigetvár ostroma során fejezte be földi
pályafutását 72 éves korában. Egyik legfőbb életcéljának Magyarország
leigázását tekintette: 1521 és 1566 között hét hatalmas hadjáratot
indított Magyarország újabb és újabb területeinek bekebelezéséért.
Hadműveletei során falvak százait gyújtatta fel, városok hosszú sorát
lövette rommá, égettette fel. Ez történt Szigetvárral is, amelynek első
módszeres szétlövetője, felégetője, lerombolója éppen Szulejmán volt.
Ezért megdöbbentő, ha az ő tiszteletére akarnak napjainkban dzsámit és
minaretet emelni Szigetváron.</p><div id="billboardbanner"><span class="">
<div id="zone54876" class=""><div>
<ins style="display:inline-block;width:300px;height:250px" class=""><ins id="aswift_1_expand" style="display:inline-table;border:medium none;height:250px;margin:0px;padding:0px;width:300px;background-color:transparent"><ins id="aswift_1_anchor" style="display:block;border:medium none;height:250px;margin:0px;padding:0px;width:300px;background-color:transparent"></ins></ins></ins>
</div></div><div id="beacon_46" style=""><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=46&clientid=56&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=f3713e6062ccf77f779f036a91b528e5" alt="" style="width: 0px; height: 0px;" height="0" width="0"></div>
</span></div>
<p>
Szulejmán seregének pusztításairól egybehangzó leírásokat adnak a
korabeli török és magyar beszámolók. A szultán győzelmi jelentése az
1526-os hadjárattal kapcsolatban a következőket mondja: „A hit harcosai
elszéledvén az országnak minden része és tájéka felé, bárhol találták az
alávaló gyaurokat, akár mezőn, akár hegyekben, közülük a férfiakat a
kardok és nyilak áldozataivá tették, a nőket és gyermekeket pedig
fogságba hurcolták, lakóhelyeiket feldúlták és felégették, s ők maguk
megrakodtak töménytelen zsákmánnyal és mindenféle javakkal.”</p>
<p>
1532-ben Brodarics István, a mohácsi csatát is megjárt királyi
kancellár, akit Szapolyai János király a Bécs elleni hadjáratából
visszavonuló Szulejmánhoz küldött tárgyalni, a látottak alapján a
következőket jelentette a szultáni sereg pusztításairól: „Szörnyen
romboltak, égettek és öldököltek, az embereket korra és nemre tekintet
nélkül elhurcolták.”</p>
<p>
<strong>3. A szultán emberéletben is hatalmas veszteségeket okozott Magyarországnak.</strong>
Uralkodásának négy és fél évtizede alatt a nem szűnő háború és
pusztítás során magyarok tízezreit ölték meg, és százezres
nagyságrendben hurcolták el őket rabszolgaságba az országból. 1530 őszén
Oláh Miklós, Mária királynénak, II. Lajos özvegyének titkára a
következőképpen számolt be Erasmusnak, a híres humanistának Mehmed bég,
nándorfehérvári kapitány Magyarországra betört tízezres seregének
pusztításairól: „… a teherbíróbb, életerősebb férfiakat és ifjakat,
tizenötezernél többet fogolyként Törökországba indított. Amikor Thurzó a
török eltakarodása után kiment, hogy szemügyre vegye, milyen
kegyetlenségeket követtek el, több mint ötszáz, részben karddal
lemészárolt, részben földhöz csapdosott kisgyereket talált ott holtan.
Talált közöttük ötvenet, akik még úgy-ahogy lélegeztek, ezeket – mélyen
megrendülve a félholt apróságok iránti szánalomtól és a törökök
bestialitása miatt – kocsin várába, Semptére vitette.”</p>
<p>
<strong>4. A szultáni iratokban rendszeresen megvető, becsmérlő hangnemben beszélt Magyarország lakosairól.</strong>
A Mohács utáni győzelmi jelentésében például a magyarokat a következő
szavakkal minősítette: „szemtelen és becstelen magyarság”, „alávaló
átkozottak”,„feslett életű gonoszok”, „tévhitben élő gazok”, a magyar
katonákat pedig „ördöggel cimboráló dögök”-nek nevezte.</p>
<p>
<strong>5. Látványos külsőségek között mészároltatta le magyar hadifoglyok ezreit.</strong>
A magyar hadifoglyok tömeges lenyakazására a mohácsi csatát követő
napon került sor, Szulejmán győzelmi ünnepének keretében. A szultán
arannyal bevont trónusán ülve fogadta főtisztjeinek kézcsókjait és
osztogatta számukra a kitüntetéseket, majd a vörös szultáni sátor körül
felsorakozó oszmán vezérkar tagjai elé odavezették a mintegy kétezer
láncra vert magyar hadifoglyot és valamennyiüknek fejét vették. Meg kell
jegyezni, hogy Szulejmánnak ez a brutális tette messze felülmúlja
napjaink Iszlám Államának eddigi legkegyetlenebb tömeges kivégzését,
amelynek során mintegy kétszázötven foglyot nyakaztak le.</p>
<p>
<strong>6. Az ország lakossága ellen tudatosan alkalmazta a megfélemlítés fegyverét.</strong>
Ezt nemcsak katonai megfontolásból tette, hanem ezt diktálta számára
vallása is. A Korán 8. szúrájának (fejezetének) 60. verse ugyanis arra
szólítja fel az iszlám követőit a nem muszlim emberekre vonatkozóan,
hogy „keltsetek félelmet bennük!” Seregének szerves részét alkották a
könnyűlovas martalóc csapatok, az akindzsik, akiknek a neve is azt
jelenti: „égető, dúló”. E „hitharcosok” borzalmas pusztításai, brutális
kegyetlenkedései nem csupán a zsákmányszerzést szolgálták, hanem azt is,
hogy az újabb és újabb területek megszerzését félelemkeltéssel is
előkészítsék. Várak, városok feladását is kegyetlen fenyegetésekkel
igyekeztek siettetni.</p>
<p>
A már elfoglalt területek lakosságát is félelemben kívánták tartani. Az
adók serény beszolgáltatása érdekében nem egyszer „nyársba vonással”,
azaz karóba húzással fenyegették meg a késlekedő falvakat, elrettentésül
hivatkozva olyan falvakra, ahol már beváltották fenyegetésüket.</p>
<p>
<strong>7. Az uralma alá került hatalmas területen példátlan és szisztematikus rablás zajlott,</strong>
amelyhez foghatót se előtte, se utána egyetlen hódító hatalom sem
hajtott végre az országban. Minden nemesember, városi polgár és a
keresztény egyház is elvesztette a föld tulajdonjogát. Az összes föld
egyedüli birtokosa a szultán lett. Az elfoglalt országrész mintegy 80
százalékát katonai szolgálat fejében török lovaskatonák kapták meg, ezek
főleg a falvak területei voltak. A meghódított területek legértékesebb
része, mintegy 20 százaléka a török kincstár kezelésébe került. Ide
elsősorban a különböző városok tartoztak. Mindez többnyire a
települések hanyatlását eredményezte. Mivel a török kormányzat számára a
jól karbantartott, gondozott város képe nem jelentett értéket, a
városok hamar nagyon elhanyagolt, lepusztult állapotba kerültek.</p>
<p>
Jól mutatja ezt az egykori királyi főváros, majd az egész hódoltság központjává tett Buda állapotát bemutató leírás 1555-ből.</p>
<p>
A Fugger bankház megbízottja Hans Dernschwam a következőket írta az
egykori polgárházak, paloták látványáról: „A házak sorban, egymás után
beomlanak. Építkezésnek nyoma sincs, legfeljebb annyi, hogy a lakó
meghúzhassa magát az eső és a hó elől. A nagy, tágas termeket, szobákat
istállószerűen kőből-agyagból-fából összeeszkábált cellák tömegére
darabolták fel. Pincékre nincs szükségük. Ezeket szeméttel töltötték
meg. Saját házának senki sem ura és gazdája. A házak egytől egyig
disznóólakká váltak. Annyira körülépítették őket, hogy az ember
jószerivel rá sem ismer a kapukra és a nagy hintóbejárókra. Ugyanis a
házak elé – mi több, a házakhoz tapasztva – ereszalját, zsibárus bódékat
építettek, melyekben a kézművesek török módi szerint a nyílt utcán
ülnek és dolgoznak. A Fugger urak házában most a török kincstartó lakik.
A ház előtt fából épített lóistálló, amely egészen a városházáig
elnyúlik.”</p>
<p>
<strong>8. Az általa elfoglalt területeken a megmaradt lakosság súlyos
és tartós elszegényítését eredményező gazdasági berendezkedést
honosított meg.</strong> Egyrészt ő vezette be a szpáhi rendszert. A
magyar tulajdonosoktól elvett földek döntő részét katonai szolgálat
fejében használó szpáhik egyike sem tudhatta, hogy mikor helyezik át
másik birtokra, ezért nem fektetett be a gazdaságába, nem fejlesztette
birtokát, hanem abban volt érdekelt, hogy amíg ő használja az adott
birtoktestet, addig is minél nagyobb hasznot tudjon belőle húzni. Ez
kíméletlen rablógazdálkodáshoz vezetett szerte a hódoltság területén. A
szpáhi földesurak a jobbágyoktól nemcsak pénzjáradékot és különféle
terményjáradékot szedtek, hanem a legkülönbözőbb egyéb címeken is
igyekeztek pénzt kisajtolni tőlük. Így például házasságkötéskor fizetni
kellett a menyasszonyért stb. A török földesurak mellett nagy
nyomorgatója volt az itt élő lakosságnak Szulejmán török államapparátusa
is.</p>
<p>
Jól mutatja ezt, hogy az állami adó török nevéből a „haradzs”-ból új magyar kifejezés született, a „harácsolni”.</p>
<p>
<strong>9. Tudatos megtévesztéssel, barátságot színlelve, tárgyalás ürügyén</strong>
hívatta magához 1541-ben a csecsemő János Zsigmond magyar király egyik
gyámját, Török Bálintot, hogy ott elfogja és az isztambuli hírhedt
Héttoronyba zárassa élete végéig. Kínálkozik a történelmi párhuzam, hogy
az 1956-os forradalom idején a szovjetek szintén tárgyalás ürügyén
hívatták főhadiszállásukra Maléter Pál honvédelmi minisztert, hogy aztán
a tárgyalások megkezdése után Szerov tábornok, a KGB elnöke berontva a
terembe fogságba vitesse a magyar vezetőt.</p>
<p>
<strong>10. Ellensége, pusztítója és elnyomója volt a kereszténységnek.</strong>
A keresztény templomok egy részét már a hódító hadjáratok során
elpusztíttatta. A megmaradottak jelentős részét mecsetekké, illetve
dzsámikká alakíttatta, de voltak olyanok is, amelyeket istállóvá tettek.
A keresztények kezén hagyott templomok használatáért tetemes összegeket
kellett fizetni a török hatóságoknak. A harangok használatát mindenütt
megtiltották. Új templom építését, a régiek kijavítását csak hitványabb
anyagokból engedték és torony nélkül.</p>
<p>
Kulcsár Árpád / <a href="http://www.hetek.hu/" target="_blank">Hetek</a></p>
<p>
<em>(A szerzô történész)</em></p></div>