<div dir="ltr"><h2>Idén megfogadom... - de vajon be is tartom?</h2>                                                        
                              
            
        









<div>
<div><a href="http://csaladhalo.hu" target="_blank">csaladhalo.hu</a><br><a href="http://csaladhalo.hu/interju/iden-megfogadom-de-vajon-be-tartom" target="_blank">http://csaladhalo.hu/interju/iden-megfogadom-de-vajon-be-tartom</a><br></div>
<div>Csontos Dóra</div>
<div>2016. 01. 06. 13:35</div>
</div>





<div> </div>

<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div> 
<br></td>
<td>


<div>



</div>

<br></td>
</tr></tbody></table>
</div> 


        
        <div>
                <div>
                        <a href="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/hir/2016/01/uid-1689/live-461731_1920.png" rel="lightbox[2]" title="" target="_blank"><img src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/ij-kep/hir/2016/01/uid-1689/live-461731_1920.png" alt="" title=""></a>
                </div>
        </div>

     
<p>Miért fogadunk meg újévkor bármit is, ha úgysem tartjuk be? Vagy 
kérdezhetnénk úgyis,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> miért nem tartjuk be, ha már valamit megígértünk 
magunknak?</b></span> Utánajártunk a témának és <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Skultéti-Szabó Katalin klinikai 
szakpszichológust </b></span>kérdeztük az újévi fogadalmak buktatóiról. </p>

<hr>
<p>A <a href="http://www.skultetiszabo.hu" target="_blank">szakértő</a> szerint <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nincs baj az újévi fogadalmakkal, <u>ha elég érettek</u> vagyunk hozzá. </b></span>Vajon idén hány magunknak tett ígéret teljesül?</p>
<p><b>Családháló: Miért teszünk fogadalmat újévkor?</b></p>
<p><b>Skultéti-Szabó Katalin</b>: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A december az ünneplésről 
szól.</b></span> Ebben az időszakban <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nagyokat dőzsölünk,</b></span> összegyűlik a rokonság, 
jókat főzünk, eszünk-iszunk és több alkoholt is fogyasztunk. Ilyenkor 
nem gondolunk semmi másra, és ennek az egész jólétnek a január elseje 
fog megálljt parancsolni, mert akkor újból elkezdünk dolgozni, indul az 
iskola, az ovi, a bölcsi. Ekkor szoktuk azt mondani magunknak, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„jó,
 itt az év eleje, ideje lefogyni, leszokni a cigiről, satöbbi”. 
Elkezdünk magunkhoz szigorúbbak lenni, mert év eleje van </b></span>és elkezdődnek a
 hétköznapok. Valahogy ennek a január elsejének egy kicsit mágikus ereje
 van. Új év, új kezdet és akkor most majd menni fog, gondoljuk mi, de 
ezek a fogadalmak útközben elszoktak vérezni.</p>
<p><b>CSH: Miért fogadunk meg valamit, amiről valószínűleg mi magunk is tudjuk, hogy nem tartjuk be?</b></p>
<p><b>SZK: </b>Nem biztos, hogy tudjuk, lehet, hogy a 
felszínen mi is akarjuk. Nem úgy indulok neki, hogy fogadalmat teszek és
 tudom, hogy nem fog sikerülni, hanem valahol önmagamat is becsapom. 
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mielőtt valaki fogadalmat tesz, mindenképp tegye fel magának a kérdést, 
hogy valóban akarja-e a változást.</b></span></p>
<p><b>CSH: Mik a leggyakoribb kívánságok? És mik a legnagyobb hibák, amiket elkövetünk ezeknek a megfogadásakor? </b></p>
<p><b>SZK:</b> Leggyakrabban a fogyás/sport, a dohányzásról 
való leszokás és a több szabadidő a családdal szerepel az emberek 
listáján. Az kell eldönteni, hogy tényleg megvan-e bennünk az a nagyon 
erős belső motiváció, ami szükséges a fogadalmunk betartásához, vagy 
inkább csak egy külső körülmény hatására - például a feleség unszolására
 - ígérjük meg magunknak, hogy leszokunk a cigiről. De ez nem egy belső 
motiváció, hanem ezt a feleség akarja, amivel maximum azt érjük el, hogy
 titokban fog dohányozni a férjünk.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/inline-keep-kep/ij/2016/01/uid-1689/champagner-1071356_1920.jpg" title=""></p>
<p><b>CSH: Említette az önbecsapást. Azzal, hogy becsapjunk önmagunkat, nem ártunk az önértékelésünknek? </b></p>
<p><b>SZK: </b>Ez leginkább személyiségfüggő. Van, aki 
lazábban veszi a dolgot, és azt mondja, hogy jó, ez nem teljesült idén, 
míg más teljesen összeomlik.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Ahhoz, hogy fogadalmat tegyünk, szükséges 
egyfajta felkészültség os és az, hogy a realitás talaján maradjunk. </b></span>Én 
mindenkit arra buzdítanék, hogy ha már ígéretet akar tenni önmagának, 
akkor az egy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> reális cél legyen</b></span>. Fontos, hogy ne vállaljuk túl magunkat, 
ne célok tömkelegét tűzzük ki magunk elé, mert az úgysem fog menni. 
Gondolkodjuk előre, hogy lássuk, mi az, ami a leginkább teljesíthető, 
így elkerülve a biztos kudarcot és azt, hogy az önbizalmunk lejjebb 
csússzon.   </p>
<p><b>CSH: Sokan álomalakot vagy álomnyaralást terveznek a 
következő évben, de ehhez tudatosítani is kéne magunkban, hogy ezért 
tenni is kell. </b></p>
<p><b>SZK: </b>Pontosan így van. Ezért mondom én is, hogy a 
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>racionálisan kell kívánnunk.</b></span> A nők többsége fogyni szeretne januártól, 
de ehhez azt is tudatosítani kell magunkban, hogy ez egy hosszú 
folyamat. Lesznek benne visszaesések, lehet, hogy nem olyan ütemben 
alakul a testünk, ahogy azt terveztük, de nem kell pánikba esni és 
feladni az egészet. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Bármikor becsúszhat egy bőségesebb ebéd, egy szelet 
torta. Ez nem kudarc. Tudatosítani kell magunkban, hogy vannak 
gyengeségeink, nem szabad fekete-fehéren gondolkodnunk.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b>Tovább kell 
lépni és kitartanunk a célunk mellett</b></u></span>.</p>
<p><b>CSH: Magyarán azt kell magunkban tudatosítani, hogy vétkezhetünk. </b></p>
<p><b>SZK:</b> Igen. A lényeg, hogy ne vállaljuk túl magunkat,
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> számítsunk arra, hogy, amiért küzdenünk kell, abban lehetnek 
visszaesések</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha ezeket észben tartjuk és megvan a kellő motiváció, 
akkor lehet, hogy végig tudjuk vinni.</b></span> Ha nincs meg ezek közül valami, 
akkor érdemes egy másik időpontot választanunk a január elseje helyett, 
amikor már kellőképp felkészültek vagyunk egy fogadalom betartására. </p>
<p><b>CSH: Egyre többször hallom, hogy sokan egy cetlire írják a 
kívánságaikat, majd évközben pipálgatnak, esetleg hozzáírnak. De olyan 
„praktikáról” is hallottam, hogy valaki nem egyszer kíván és azért küzd,
 hanem folyamatosan kisebb célokat megvalósítva halad előre. Ezek 
segíthetnek? </b></p>
<p><b>SZK: </b>A praktikák, trükkök segíthetnek, de én 
továbbra is abban hiszek, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>csak akkor vagyunk képesek a változásra, 
ha készen állunk rá</b></span>. Igazából minden nap leírhatom egy kívánságomat, de 
ha nincs meg bennem a változásra való képesség, akkor mindegy. Azon 
gondolkodjunk, hogy valóban akarunk-e változni. Ha igen, akkor 
segíthetnek ezek a módszerek. Mindannyian tudunk olyan példát mondani, 
hogy egy tragédia vagy valamilyen „vészjelzés” hatására változott 
pozitív irányba a személyiség. De ha nincs meg belül semmi, akkor hiába 
kötjük a misztikus január elsejéhez az életünk megváltoztatását, nem fog
 menni. A fogadalmak helyett szerintem fontosabb az, hogy egy számvetést
 készítsünk arról, hogy milyen volt az előző évünk. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Gondoljuk végig, 
hogy min akartam az életemben változtatni</b></span> és <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>ha ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style=""></span>nem sikerült</span> akkor 
annak mi lehetett az oka. Túl általános dolog volt? Túl magasra tettük a
 mércét? Ezek fontos kérdések</b></span>. Készítsünk összegzést arról, hogy mik 
voltak a sikereink, mit vinnénk szívesen tovább a következő évben, mi 
az, amit szívesebben csinálnánk. Vegyünk számba mindent: az 
egészségünket, a magánéletünket, a munkánkat. Azt, hogy kik azok az 
emberek, akikre számíthatunk és kik azok a kapcsolataink, akik csak 
„vannak”. Mindezt számba venni és értékelni sokkal fontosabb, mint azt, 
hogy csak azért mert elseje van, tegyünk egy ígéretet, ami, ha nem jön 
be, akkor lerombolja az önértékelésünket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Várjuk meg azt az időt, amikor
 elég érett lesz a személyiségünk ahhoz, hogy változni tudjunk.</b></span></p></div>