<div dir="ltr"><div><img src="http://mandiner.hu/attachment/0147/146937_iszlamizmus_1.jpg" alt="" title=""><div>Iszlamizmus</div></div> <div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20151216_maroth_az_iszlam_radikalisok_nem_ismerik_az_iszlamot" target="_blank">Maróth: Az iszlám radikálisok nem ismerik az iszlámot</a></div>
<div><a href="http://mandiner.hu/tag/kulfold/" target="_blank"></a><br></div>
<div>
<div>2015. december 16. 10:17 | <b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/rajcsanyi_gellert" target="_blank">Rajcsányi Gellért</a></b> </div>
<div>
<div><span style="vertical-align:bottom;width:400px;min-height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Az iszlám egyszerre vallás és politika,</span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> a kettőt nem lehet
elválasztani egymástól </span></b></span>– mondta Maróth Miklós orientalista professzor,
akadémikus a többek között a Danube Institute által a Nyugat és az
iszlám radikalizmus viszonyrendszeréről szervezett konferencián. Maróth
szerint<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> <b>az iszlamista radikalizmus egyik fő oka az arab „nemzetállamok”
életképtelensége és demográfiai robbanása, a radikalizmus ugyanakkor
elégtelen iszlám-ismereteken alapul.
</b></span> </p>
<div>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Konferenciá</b></span>t szervezett az iszlám radikalizmus és a
Nyugat viszonyrendszeréről a Danube Institute az MTA Bölcsészettudományi
Kutatóközpontjával és a Professzorok Batthyány Körével
együttműködésben. A rendezvényen magyar és nemzetközi szakértők az
iszlám és egyáltalán, a korunk egyik legnagyobb kihívásáról értekeztek.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif"></p><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>Martonyi János </b></span><a href="http://mandiner.hu/cikk/20151215_martonyi_az_iszlam_a_harc_civilizacioja?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201512" target="_blank">megnyitó beszéde után</a> – melyben
a volt külügyminiszter arról bes<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style=""><span style="background-color:rgb(182,215,168)"></span></span></span>zélt: az iszlám a harc civilizációja,
de a Nyugat és az iszlamizmus közötti konfliktus megértéséhez először is
meg kell érteni az iszlámot; valamint a Nyugatnak is újjá kell építenie
a saját identitását, <i>„különben vesztesek leszünk”</i> –, az <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>iszlám
radikalizmus gyökereiről beszélt Maróth Miklós akadémikus</b></span>, valamint
David Pryce Jones brit Közel-Kelet szakértő és újságíró.<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif"></p><p style="text-align:center"><img src="http://mandiner.hu/gallery/image/maroth_miklos.jpg" alt="" height="280" width="560"></p><p style="text-align:center">Maróth Miklós</p><p><b>Mesterséges államok szabdalják szét az iszlám világot</b></p><p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Egyszerre
vallás és politika az iszlám, ezt a két arcát nem lehet elválasztani
egymástól</b></span> - kezdte Maróth Miklós orientalista professzor, a Magyar
Tudományos Akadémia tagja a felszólalását. Szerinte<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a probléma gyökere a
Közel-Kelet demográfiai robbanásában rejlik</b></span>: száz évvel ezelőtt
Egyiptomnak, Iránnak és a komplett Török Birodalomnak 10 millió körüli
lélekszáma volt, míg<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> <b>mára ezeknek az országoknak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a népessége a
sokszorosára nőtt.</span></b> <b>Hatalmas problémát jelent ma <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az ottani tömegek
kilátástalansága, a sivatag terjedése, az élelmezési hiány. </span></b></span></p><p>A
demográfiai robbanáson túl Maróth Miklós szerint <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a közel-keleti
államiság átalakulása okozta a mai iszlamista radikalizmus kialakulását.
Míg a 20. század elejéig a Török Birodalom és a hozzá tartozó kalifátus
intézménye lefedte szinte a teljes arab világot, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az elmúlt száz évben
nyugati mintára próbáltak létrehozni a térségben nemzeti
államokat </span>– amikbe viszont <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egymással történelmileg ellenséges népek és
vallások lettek összezárva, </span>lásd a síitákat és szunnitákat, arabokat és
kurdokat magába foglaló Irakot, vagy Libanon és Líbia példáját. </b><i><b>„A
Közel-Keleten csak Egyiptom, Irán és Törökország számít természetes,
történelmi országnak, a többi mesterségesen megteremtett, szekuláris
nacionalizmusra épülő állam volt.</b>”</i></span> Maróth szerint jelentős probléma
a modern államiság és az iszlám elvei közötti feszültség: ugyan voltak
próbálkozások pánarab uniók létrehozására, de ezek elbuktak. De magukkal
az arab nemzetállamokkal is alapvető problémák voltak és vannak, a
működésképtelenség miatt folyamatosan erősödik a nosztalgia az egykori
egységes és sikeres iszlám államiságra, így erősödik a politikai
iszlámhoz való visszatérés is.</p><p>Maróth Miklós kitért arra is:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(182,215,168)">a
Közel-Kelet fontos ütközőpontja Izrael, amely két részre választja szét
az arab világot.</span></b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span>A professzor emlékeztetett arra: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">palesztinokat
elhajtották Izraelből, viszont az arab országok sem fogadták be őket,
miközben óriási demográfiai robbanáson mentek keresztül.</span></b></span></p><p><b>Nem működik a demokrácia a Közel-Keleten</b></p><p>Az
akadémikus a problémák forrásaként tüntette fel azt is, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a 20.
században létrejött arab országok eredetileg jellemzően brit vagy
francia protektorátusok voltak, ahol a nyugati cégek szinte ingyen
jutottak erőforrásokhoz, különösen így volt ez az olaj felfedezése után.</b></span>
Maróth szerint a <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Közel-Kelet országai 1945-ig alulfejlettek voltak, így
a '45 utáni vezetőik </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">– a professzor szerint – </span><b>nem tehettek mást, mint
hogy az államosításhoz nyúljanak, hogy így orvosolják akut működési
problémáikat</b></span>. Ez természetesen nyílt konfliktust jelentett a nyugati
hatalmakkal, emlékezzünk csak Egyiptom vagy Irán példájára. </p><p>Maróth
Miklós úgy látja: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a fenti megoldások rendszeres gyakorlattá álltak
össze a Közel-Keleten. Jött egy új állami vezető, az erős kéz
politikájához kellett nyúlnia, szimpatizálni kezdett a fasiszta vagy épp
kommunista eszmékkel, szembefordult a Nyugattal, mire Nyugaton
despotának kezdték nevezni, jöttek a konfliktusok, aztán a szankciók,
amik csak újabb problémaforrást jelentettek</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> az adott közel-keleti állam
számára. </b></span><i>„A hetven évnyi európai béke azon alapul, hogy a
konfliktusokat kiszervezték a Közel-Keletre, lásd most a Nyugat és
Oroszország konfliktusát Szíria területén”</i> – fogalmazott Maróth.</p><p>A professzor szerint <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>lehet, hogy nyugati mércével mérve minden közel-keleti vezetőt despota; de ha a demokráciát <i>„rákényszerítik” </i>a</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>z adott közel-keleti országra, akkor rendre a Nyugat számára<i> „rossz”</i> erőket
választanak meg, ezt meg nem tudja elfogadni a Nyugat.</b></span> Maróth szerint a
demokráciával való példálózás csak kényszerítő eszköz a Nyugat kezében a
Közel-Kelet megzabolázására.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> A közel-keleti tömegek viszont az iszlám
aranykorát sírják vissza, mert úgy hiszik, akkor megoldódnának a
problémáik.</b></span></p><p>Ebben a közhangulatban létrejöttek a radikális
mozgalmak, amelyek felléptek a szekulárisabb állami vezetők ellen. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
most újjáéledő radikális iszlám híveit a neofita buzgóság jellemzi.
Különösen jellemző ez az európai muszlim fiatalokra, akik elégedetlenek
az élethelyzetükkel, így vonzó alternatívát jelent számukra a radikális
mozgalomhoz való csatlakozás.</b></span> Maróth szerint fontos tudni, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>az
iszlámban nem értelmezhető a <i>„fundamentalizmus”</i> nyugati
fogalma.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az Iszlám Állam és az al-Nuszra hívei az iszlámra hivatkoznak,
csakhogy kontextus nélkül értelmezik a Korán egy-egy kiragadott
passzusát.</b></span> <i><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Az iszlám radikalizmus egyoldalú és elégtelen iszlám-ismereteken alapul, </b></span>és az elégtelen közel-keleti állapotok terméke”</i> – zárta szavait Maróth Miklós orientalista akadémikus.</p><p><b>Pryce-Jones: Nem akarom, hogy levágják a fejemet</b></p><p>A
magyar szakértő után David Pryce-Jones brit Közel-Kelet szakértő, a
Financial Times és a Spectator volt szerkesztője szólalt fel, aki a
hatvanas-hetvenes években brit lapok közel-keleti tudósítója volt.
Pryce-Jones a budapesti helyszín kapcsán azzal nyitott: A muszlimok itt
voltak, aztán kihajtották őket. De a régióban még mindig vannak
földrajzi nevekben utalások az egykori jelenlétükre. A brit szakértő
szerint a 16-17. században a Török Birodalom és Perzsia számítottak a
legerősebb hatalmaknak. <i>„Búcsút inthettük volna a felvilágosodásnak, ha ők szövetségre lépnek egymással ellenünk.”</i></p><p>Pryce-Jones
úgy látja:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a világrend jelenleg változóban van, és nem az előnyünkre.
Emlékeztetett arra: az iszlám világban a muszlimok Isten embereinek
tartják magukat, akiknek terjeszteniük kell a vallásukat. Szerintük csak
az iszlám az igaz és legitim uralom. <i>„Mohamed óta ez a felfogásuk.” </i>A
felfogásnak része az is, hogy a hatalom a legerősebb embert illeti meg:
azé a hatalom, akinek a legerősebb serege van; és amíg te győzöl le
másokat, addig a tiéd a hatalom.</b></span></p><p>A brit szakértő <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az iszlámon
belüli <u>három egyenlőtlen emberi viszony</u>ra, <u>a hívők és hitetlenek</u>, <u>a
férfiak és nők</u>, valamint <u>az úr és a szolga</u> közötti egyenlőtlen
kapcsolatra is kitért. Emlékeztetett arra: Mauritániában, Szudánban vagy
Szaúd-Arábiában most is vannak rabszolgapiacok; miközben a fejlett
Nyugaton, például Nagy-Britanniában megtűrt saría-bíróságok becsempészik
ezeket az egyenlőtlenségeket a demokráciákba. </b></span></p><p>Pryce-Jones
szerint ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy belső meghasonlás jellemzi az iszlám világot.</b><b> A
muszlimok felsőbbrendűnek tartják magukat a hitetleneknél,</b></span> és <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>pont ezért
nem értik, hogyan lehet, hogy nyugati katonák tapossák a földjeiket
vagy a sokuk által <i>„kutyáknak” </i>tartott zsidók államot hoztak létre az arab világ közepén</b></span>.</p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az
iszlám extremizmus</b></span> a brit szakértő szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">ebből az ősi emberi
érzésből, érzelmi feszültségből, a szégyenérzetből és a becsület
igényéből</span> születik.</b></span> Khomeini ajatollah óta <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a síiták és a szunniták
egymással versenyeznek a radikalizmusban, és amit most a Közel-Keleten
látunk, az pont ennek a síita-szunnita erőpróbának a fokozása </b></span>–
Pryce-Jones szerint a halálig.<i> „Felőlem harcolhatnak egymással a
halálukig, ahogy mi is ezt tettük a 17. században.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A síita és szunnita
ugyanazt akarja, levágni a fejünket”</b></span> </i>– tette hozzá a brit közíró. </p><p>David
Pryce-Jones hatalmas problémának tartja, hogy a nyugati értelmiség egy
része internalizálta, Európa belső ügyévé tette ezt a bel-muszlim
konfliktust. Szerinte <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b>minderről beszélni nem iszlamofóbia és nem
rasszizmus</b></u></span>. <i>„Én nem akarom, hogy levágják a fejemet, nem akarom, hogy az iszlám egyenlőtlenségei nálunk is érvényesüljenek.”</i> A
brit szakértő szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az öngyilkos merénylőknek végtelen az
utánpótlása, ezeknek a merényleteknek pedig vallási indíttatása van.</b></span> <i>„A vallási indíttatásukról én nem tehetek, viszont meg kell védenem magamat”</i> – zárta szavait Pryce-Jones.</p> </div></div>