<div dir="ltr"><h1 class="">Az irgalmasság kapuja </h1>
<div class="">2015. december 19. szombat 18:03<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/az-irgalmassag-kapuja">http://www.magyarkurir.hu/hirek/az-irgalmassag-kapuja</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,229,153)">A szent kapu és a hozzá kapcsolódó búcsúk</span> jelentőségét
magyarázza Eamon Duffy cambridge-i egyháztörténet professzor írása,
amely a Pécsi Egyházmegye „Vadfüge” rovatában jelent meg Csigi Péter
fordításában.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66314&img=o_65918-1448823479-szentkapu02.jpg" rel="lightbox['g66314']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66314&p=1&img=c_65918-1448823479-szentkapu02.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Olyan korban élünk, amely látta a berlini fal leomlását, de amely
egyúttal a biztonsági ellenőrzések és a zárt lakóparkok korszaka is,
amikor menekültek és az otthonukból kiszorultak a Nyugat kerítéssel
lezárt határain vesztegelnek. E körülmények között <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a nyitott ajtó
szimbolikája bizonyosan igényel némi értelmezést.</b></span></p>
<p>A jubileumra kiadott, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><em>Misericordiae Vultus</em> avagy <em>Az irgalmasság arca</em>
kezdetű bullájában Ferenc pápa kijelenti, hogy a szent kapu „ez
alkalommal az Irgalmasság Kapuja lesz. Ha valaki átlép rajta,
megtapasztalja a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten
szeretetét.</b></span>” (MV 3. A bullát Diós István fordította magyarra.) <b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ez egy
olyan barátságos kapu, amelyen minden szükséget szenvedő átléphet, de
egyúttal az az ajtó is, amelyen keresztül az egyház kilép, hogy
mindenkinek irgalmasságot hirdessen.</span></b> „Ragadjuk meg kezüket és vonjuk
magunkhoz őket, hogy érezzék jelenlétünk, barátságunk és testvériségünk
melegét. Tegyük magunkévá kiáltásukat, hogy együtt lebonthassuk a
közömbösség barikádját, mely gyakran elég hatalmasnak tűnik ahhoz, hogy
elrejtse az önzést és a képmutatást.” (MV 15.)</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A jubileum az ókori Izraelben az irgalom és a szabadulás ideje volt,
amikor a rabszolgákat felszabadították, és a föld visszatért eredeti
tulajdonosához. 1300-ban VIII. Bonifác pápa hirdette meg az első
keresztény jubileumi évet, amikor teljes búcsút nyert mindenki, aki
elzarándokolt Rómába.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66314&img=o_boniface-viii-bar800.jpg" rel="lightbox['g66314']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=66314&p=1&img=c_boniface-viii-bar800.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Giotto: VIII. Bonifác pápa (freskó, 1300 körül, lateráni Szt. János-bazilika, Róma)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A búcsúk teológiája manapság alig érthető a katolikusok többsége
számára. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az eredete abban található, hogy úgy hitték, hogy bár a
megtérést, a gyónást és a feloldozást követően a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnök </span>meg vannak
bocsátva, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bizonyos fajta lelki heg: teher, tartozás vagy „ideig tartó
büntetés” azért hátra marad,</span> amely bűnbánattal vagy jócselekedetekkel
állítható helyre. <span style="background-color:rgb(182,215,168)">Ha pedig a tartozást nem egyenlítették ki ebben az
életben, akkor a purgatóriumban kell érte bűnhődni, ami elég ijesztő
kilátás.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Azt is hitték azonban, hogy <b>a pápa hatalma a kulcsok felett nem csak
arra terjed ki, hogy felmentést adjon egyes elégtételek elvégzése alól,
hanem felszámolhatja magát a tartozást is. Az efféle felmentés vagy
„búcsú” lehet részleges, amelyet napokban vagy években mérnek a vezeklés
napjai vagy évei számának megfelelően, vagy lehet teljes búcsú, amely
az összes lelki adósságot eltörli.</b></span></p>
<p>Az irgalmasság e hatalmának nagybani gyakorlása aláásta az egész
középkori bűnbánati rendszert, különösen is akkor, amikor a keresztes
háborúkban való részvétel vagy a római zarándoklat szigorú elvárása
kapcsolódott hozzá. Eleinte még csínján bántak a hőn áhított búcsúkkal,
mint manapság az államfői kegyelemmel. VIII. Bonifác úgy akarta, hogy a
jubileumi búcsút egy évszázadban csak egyszer nyújtsák. A lelkipásztori
nyomás azonban a búcsúk és a jubileumi évek megsokszorozásához vezetett,
és a szükséges feltételeket is leszállították néhány imára vagy jámbor
cselekedetre.</p>
<p>A teológusokat kezdettől fogva töprengésre késztette, hogy hogyan
magyarázzák a búcsúk működését. A legáltalánosabb elmélet szerint –
amely eltávolodott a büntetés, büntetési tételek és jogi kegyelmezés
igazságszolgáltatásból eredő képeitől – az egyház a kegyelem és irgalom
bőséges kincsestárával rendelkezik, amelyben Krisztus és a szentek
végtelen érdemei bőven kompenzálják a többiek hiányosságait.</p>
<p>Ebben az olvasatban az egyház olyan, mint egy takarékszövetkezet,
amelyben a tehetősebbek kamatmentesen kölcsönözhetnek azoknak, akik a
bűneik miatt mínuszba fordultak. Ebben az értelemben a búcsúk a szeretet
szüntelen „csereforgalmának” és Isten szeretete kiáradásának
kifejeződései, ami voltaképpen az egyház élete. Ekképpen látja ezt
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ferenc pápa</b></span> is.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A <em>Misericordiae Vultus</em>ban ezt írja: „A Szentháromság
szívéből, Isten misztériumának legmélyéből fakad és árad szüntelenül az
irgalmasság nagy folyama. E forrás soha nem apadna el, bármilyen sokan
is közelednek hozzá. Amikor csak szüksége van rá valakinek, hozzá
siethet, mert Isten irgalmassága végtelen. Ilyen kifürkészhetetlen az
irgalmasság misztériumának mélysége, ennyire kimeríthetetlen a belőle
áradó gazdagság.</b></span>” (MV 25.)</p>
<p>Azt nem lehet tudni, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a szent kapu szimbóluma</b></span> mikor lett a
jubileumi év szerves része. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Lehetséges, hogy a XIII. századi
Portiuncula-búcsú szimbolikájából lett kölcsönözve, amelynek egyik
feltétele volt az átlépés annak a kicsiny assisibeli kápolnának az
ajtaján, amelyben Szent Ferenc meghalt</b></span>. Mindenesetre a túláradó irgalom
képe hamarosan részévé vált a szent kapu szimbolikájának.</p>
<p>Az, ahogyan a pápa ráüt a befalazott kapura, Mózesre emlékeztet,
amint a sziklára sújtott, hogy az élő víz forrásai törjenek elő belőle
az emberek számára. Emellett a kinyitott ajtó más szentírási
referenciákat is magába gyűjtött a jubileumok liturgiájában. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az Úr
kapuja az, amin keresztül az igazakat belépésre hívja a 118. zsoltár, és
a jubileumi zarándokok is ugyanígy tettek. A 122 (121). zsoltárban
szereplő zarándokoknak is az örömteli célja volt, hogy „lábunk már
átlépi kapuidat, Jeruzsálem!” (Zsolt 122,2). Az Emberfia, „akié Dávid
kulcsa” a Jelenések könyvében (3,7), a megmentés kapuját nyitja ki</b></span>
Filadelfia üldözött egyháza számára: „Nézd, ajtót nyitottam előtted,
melyet senki nem tud bezárni” (Jel 3,8a). Az alvilág kapuját a feltámadt
Krisztus tépte fel, hogy az odabenn lévő foglyoknak meghirdesse a
szabadulást. Azután, amint Jákob sziklája a Teremtés könyvének 28.
fejezetében, úgy Isten házának kapuja is a mennyország ajtaját jelenti.
Izajás szerint a templom kapuja az az Isten hegyén, és „odaözönlenek
mind a nemzetek” (Iz 2,2b). János evangéliuma szerint pedig Krisztus
maga a kapu a juhok számára (10,9), az út, az igazság és az élet (Jn
14,6).</p>A szent kapu megnyitása Ferenc pápa esetében sem veszít ezekből a
gondolatokból, de ő hozzáadott néhányat a sajátjaiból. Összekapcsolta,
ahogy azt az irgalmasság szentéve megtestesíti, a II. vatikáni zsinat
ötvenedik évfordulójával, amikor „az Egyház [...] történelmének új
szakasza kezdődött el” (MV 4.), és amikor „lebontva a falakat, melyek az
Egyházat hosszú időre mintegy kiváltságos fellegvárba zárták,
elérkezett az idő, hogy új módon hirdessék az evangéliumot” (MV 4.).
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ferenc számára a szent kapu egyszerre jele azok befogadásának, akik
igyekeznek megszabadulni terheiktől, és jönnek befelé, és ugyanakkor
ajtót nyit a missziónak, amelyen keresztül Isten irgalmát kell kivinni
az erre várakozó világba, hogy így „megtapasztaljuk majd, hogy mit
jelent megnyitni a szívünket azok felé, akik a modern világ [...]
perifériáin élnek”, és „hogy észrevegyük a világ nyomorúságát, a
méltóságuktól megfosztott fivéreink és nővéreink sebeit” (MV 15.). A
nyitott ajtó – Izajás próféta szavaival – meghívás arra, hogy „Törd
össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd
szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek
kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba.” (Iz 58,6b-7a)
Jól fejeződik ki mindebben a mostani pápaság központi témája, az
irgalom. </b></span>Irgalmasság a szegények iránt, azok felé, akik a margóra
szorultak, akiket az összetört házasságuk elzárt a szentségektől, az
irgalom üzenete „mindenkihez – hívőkhöz és távol állókhoz is [...], mint
Isten már köztünk jelen lévő országának jele” (MV 5.).</p>
<p><em>Eamon Duffy a kereszténység történetének nyugalmazott professzora a Cambridge-i Egyetemen. Cikke a <strong>The Tablet</strong> katolikus hetilap 2015. december 5-i számában jelent meg. A fordítást Csigi Péter készítette.</em></p>
<p>Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye</p>
<p>Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank" class="">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p></div>