<div dir="ltr"><div class=""><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20151209_hamar_daniel_a_kozos_eneklestol_az_advent_lenyegeig">A közös énekléstől az advent lényegéig</a></div><br><div class="">
            2015. december 9. 15:32<br><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20151209_hamar_daniel_a_kozos_eneklestol_az_advent_lenyegeig">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20151209_hamar_daniel_a_kozos_eneklestol_az_advent_lenyegeig</a></div>

                
        <p class="">
            A családok ellehetetlenítése az, ami miatt nincs elég 
gyermek, nincsenek meg a megfelelő családi kötődések, ami miatt sok a 
divatos szóval mondott „szingli”. Interjú.
        </p>
                          
                                                 <div class="" id="articleBillboard">
                   
        </div>
                
        
        <div class="">
         <p><em>„<strong>Hagyománynak tekinthető, hogy adventben a 
Muzsikás együttes az ünnepkörnek megfelelő koncerteket ad. Miért tartják
 fontosnak, hogy az adventi üzenetet ilyen módon is hangsúlyozzák?</strong></em></p><p><em>Európában,
 így hazánkban is a legnagyobb ünnep a karácsony, mégis az emberek 
gyakran el szoktak arról feledkezni, hogy valójában mit is ünneplünk. Ez
 nem az ajándékozás és a szeretet ünnepe, hanem a Megváltó születésének 
az ünnepe. Erre fel kell készülni, rá kell hangolódni. Nem a vásárokban 
egymás sarkának a taposása és az ajándékok habzsolása vezet el minket a 
karácsony ünnepéhez, hanem a készülődés! Mi úgy gondoljuk, ebben az 
időszakban az elcsendesedés, a magunkba fordulás nagyon fontos, ennek 
egyik eszköze a zene. Számomra ezt jelenti az advent.<br></em></p><p><em><strong>Kodály
 Zoltán vagy Erdélyi Zsuzsanna kimagasló gyűjtései rávilágítanak arra, 
hogy elődeinknél nemcsak a mindennapi életből kiszakított időnek 
számított advent, hanem ennek megfelelően az énekkincs is igencsak 
gazdag volt...</strong><br></em></p><p><em>Nagyon jellegzetes az a fajta
 kultúra, amit a paraszti életmód alakított ki. A kemény munka mellett 
nagyon komoly akarat és vágy volt bennük arra, hogy az ünnepeket valóban
 megünnepeljék. Ez tette számukra elviselhetővé azt az igen megfeszített
 munkát, mely évszázadokon keresztül jellemezte ezt a társadalmi 
réteget. Nem véletlen, hogy éppen itt alakultak ki azok a nemes és 
tiszta zenék, melyeket mi is csodálattal hallgatunk. Gyűjtők is, így mi 
is, de Bartók Béla is vagy bárki, aki ezeken a vidékeken járt, 
tisztelettel beszél és beszélt a hagyományokról, a zenéről, a táncról. 
Sok mindent érdemes a mai gondolkodásunkba átvenni ebből. Például, hogy a
 hétköznapok és az ünnepnapok között nagyon erős különbséget kell tenni,
 hiszen az ünnepnek lélektanilag is nagyon fontos szerepe van az ember 
életében. (...)<br></em></p><div><p><em><strong>Az ünnephez hozzátartozik a családi együttlét, valamint a családi éneklés is…</strong><br></em></p><p><em>Ma
 a közösségek felbomlásának, mondhatnám, hogy mesterséges 
felbomlasztásának idejét éljük.– Ma a közösségek felbomlásának, 
mondhatnám, hogy mesterséges felbomlasztásának idejét éljük. Amikor azt 
sugallja a </em>»<em>mainstream</em>«<em> média, hogy nem a közösség a 
fontos, hanem az egyén, azon belül is az önérvényesülés, akkor nemcsak a
 nemzetállamokat támadják, hanem a kis közösségeket és a családokat is. A
 családok ellehetetlenítése az, ami miatt nincs elég gyermek, nincsenek 
meg a megfelelő családi kötődések, ami miatt sok a divatos szóval 
mondott </em>»<em>szingli</em>«<em>. Lehet, hogy ők a munkájukban nagyon
 sikeresek, de az életük voltaképp kudarc, még ha nem is tudják. Egyre 
több a magáért élő, önző ember. Ebben a közegben nehéz elképzelni, hogy 
az énekek megszólalnak…. A másik fő probléma az énekoktatás 
visszaszorítása. A Kodály Zoltán által kifejlesztett oktatási rendszer 
bármennyire is bevált, nem alkalmazzák, sőt, úgy tesznek, mintha soha 
nem is lett volna Kodály-módszer. A kodályi iskolákban heti hét énekóra 
volt, és mindenkinek játszani, zenélni kellett, és kórusba is jártak a 
gyermekek. Az ottani diákok nemcsak egész életükre kapták meg 
ajándékként a zene szeretetét, hanem könnyebb volt minden más területen 
is sikereket elérniük, mert a képességeiket a zenén keresztül játékosan 
tudták fejleszteni. Ma már csak egy énekóra van hetente. Ez a két ok már
 elég arra, hogy ne legyen az, ami jó lenne, hogy leülnek a családok és 
együtt énekelnek… Ennek ellenére tudok olyan családokról, ahol ma is 
szokás a családi éneklés. Ők mintha az árral szemben úsznának. Az ilyen 
családokban megvalósul az, amiről Kodály oly sokszor írt: Az ember 
közösségi lényként igényli az összetartozás érzését, és ennek egyik 
legcsodálatosabb módja az együtt éneklés.”</em></p></div><p> </p>        </div></div>