<div dir="ltr"><h1>Hívom a családokat 2015 decemberében – Bíró László püspök levele </h1>
<div>2015. december 2. szerda 08:00<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2015-decembereben-biro-laszlo-puspok-levele" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2015-decembereben-biro-laszlo-puspok-levele</a><br></div>
<h3>Hívom a családokat, a házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és
mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65974&img=o_10.jpg" rel="lightbox['g65974']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65974&p=1&img=c_10.jpg" alt="" border="0"></a><br>Annyiszor
kértelek, hogy ne gyere be a szobába utcai cipőben – mondta a feleség
–, így is alig bírok rendet tartani a lakásban. Nem elég, hogy már soha
nem segítesz takarítani, még nem is vigyázol a tisztaságra. Tisztelem a
tisztaságmániádat – válaszolt a férj –, de inkább azzal törődnél, hogy a
fürdőszobában legyen használható fogkrém, ma reggel is alig tudtam a
tubusból valamit kipréselni, pedig rohannom kellett.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az utóbbi időben
egyre gyakoribbá váltak közöttük az ilyenféle viták.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Pedig házasságuk
első éveiben minden olyan szép volt.</b></span> Sokat dolgoztak, munkahelyükön is,
otthon is. A férj inkább új lakásukkal meg a kis kerttel foglalkozott, a
feleség a háztartási feladatok körül fáradozott, de sokat segítettek
egymásnak, lényegében együtt csináltak mindent. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Aztán amikor jöttek a
gyerekek</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(182,215,168)">annyi új, eddig ismeretlen és sürgősen megoldandó feladat
jelentkezett, hogy nem tudtak tervet, munkabeosztást csinálni,
mindegyikük kivette a részét majdnem mindenből.</span> Arra sem volt idejük,
hogy megbeszéljék:<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> jó-e az, ahogyan megoldják dolgaikat.</span></b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Örültek a
gyerekeknek, élvezték otthonukat, az együttlétet, és örültek, hogy a
feladatokat sikerült megoldaniuk úgy, ahogy azt az élet megkívánta. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy
idő után sok minden rutinná vált, fárasztó, örömöt nem okozó kötelező
teendők ismétlődő sorozatává.</b></span> Ugyan meg-megbeszélték, hogy kinek mi
legyen a feladata, de ezeket a megállapodásokat egy-kettőre „felülírta
az élet”, ahogy védekezésül mondani szokták, amikor valamelyikük számon
kérte a másik „mulasztását”. Az ilyen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> viták során néha indulatosan
felhánytorgattak régi sérelmeket, a maguk idején jelentéktelennek
tartott megbántásokat, csendesen feledésbe merült megállapodásokat.</b><b>
Egyre gyakrabban fordult elő, hogy éles hangú szóváltás keletkezett, és
ilyenkor megfagyott a levegő a házaspár körül. </b></span><br><br>A család megelőzi
a civil társadalmat, a közösséget, a politikai államot, mert a család a
természetjogon alapul. Nem a társadalom találja fel vagy alapítja meg a
családot, hanem a család képezi a társadalom alapját: „Így <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a társadalom
alapja a család, amelyben különböző nemzedékek élnek együtt és segítik
egymást a nagyobb bölcsesség megszerzésében és abban, hogyan lehet a
személyek jogait összehangolni a társadalmi élet egyéb
követelményeivel.</b></span>” (GS 52) <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A családnak ez a szemlélete sokáig egyetemes
szemlélet volt, az ENSZ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában </b><b>1948
decemberében ezt így rögzítette: „A család a társadalom természetes és
alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam
védelmére.</b></span>” (16. Cikkely, 3. pont) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Korunkban egyre több politikai és
tudományos intézmény új módon képzeli el a családot. Szerintük <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a család
megalapításához</span> nincs szükség <span style="background-color:rgb(255,229,153)">házasságra</span>,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a hagyományos házasságot </span>pedig
elavult intézménynek tartják, mert korlátozza az egyén szabadságát.</b></span>
Eltekintenek a nemi különbségekkel és a nemzéssel való szerves
kapcsolattól, a házasságot olyan szerződésnek tekintik, amelynek
feltételei szabadon módosíthatók. A nagyobb szabadság jelszavával egyre
kevesebb kötelezettséget és kötelességet rónának a házas felekre. De
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>minthogy szerintük a család a modern világban nem tudja a társadalmat és
az államot építeni, az államnak kell szabályoznia, felügyelnie és
engedélyeznie a család működését. </b></span><br><br><i><b>Beszéljétek meg,
milyen lenne egy család nélküli társadalom? Milyen érdekeket szolgál a
természetjoggal össze nem egyeztethető családpolitika és családjog?</b></i><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten
terve szerint a család az élet és a szeretet bensőséges közössége. Az a
feladata, hogy egyre inkább azzá váljon, noha mint minden teremtett és
megváltott valóság, ez csak Isten országában fog beteljesedni.</b></span> A család
lényegét és feladatát végső soron a szeretet határozza meg. A családnak
az a küldetése, hogy <i>őrizze, nyilvánítsa ki és közölje a szeretetet</i>,
azaz alakítsa a közösséget és legyen annak részese, szolgálja az
életet, részesedjen a társadalom fejlődésében és az Egyház életében és
küldetésében. (vö. FC 17)<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A házasság igazi természetének</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> aláásása
vagy téves értelmezése meggyengíti</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a családot.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A meggyengült családban,
mivel mindnyájan bűnösök vagyunk, hajlunk egyfajta brutális
individualizmusra, nagyon könnyen eltávolodunk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus gyengédségének
hagyományától és szövetségének fegyelmétől</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Rendezetlen vágyaink,
gazdasági nehézségeink, a pornográfia, a fogamzásgátlás, a válás, és a
jogi és intellektuális zűrzavar egyaránt fenyegeti</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>azt a
szeretetközösséget, amire teremtve vagyunk. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szívünkben lévő
rendezetlenségnek társadalmi összefüggései és társadalmi következményei
vannak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az erős család arra készteti a férjet, a feleséget, és a
gyerekeket, hogy olyan közösséget hozzanak létre, amely Jézus irgalmán,
nagylelkűségén, szabadságán és hűségén alapul, hogy Isten szövetségének
mintájára gyakorolják az önátadás művészetét.</b><b> A család küldetése a
szeretet, a szeretet fényével deríti fel a világot, újítja meg az
Egyházat és a társadalmat. </b></span><br><br><i><b>Idézzetek fel családi,
rokoni, baráti, ismerősi körből olyan eseteket, amelyekben a házasfelek
„szívében lévő rendezetlenségeket” a szeretet legyőzte!</b></i><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><br>A
családok az élet és a szeretet igazán bensőséges közösségévé csak Isten
országában válhatnak. Mindennapi feladatuk mégis azon munkálkodni, hogy
egyre közelebb kerüljenek ehhez az ideálhoz. </b></span>A családon belül és a
család és környezete között sok minden miatt adódhat nézeteltérés,
keletkezhet konfliktus. Ferenc pápa erről így tanít: „Gondoljuk meg,
milyen lenne az a társadalom, család, vagy baráti társaság, amelyben
sohase jelentkeznének feszültségek és konfliktusok! Olyanok lennének,
mint egy temető. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Csak a holt dolgok között nincs sohase feszültség és
konfliktus<span style="background-color:rgb(182,215,168)">.</span></b><b> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ahol élet van</span>, ott van feszültség és konfliktus is. </b></span>Fontos
tehát meggondolnunk, hogy milyen okokra vezethetők vissza feszültségeink
–<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a feszültség azt jelzi ugyanis,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy élünk</b></span> –, és hogy milyenek is
konfliktusaink. Ezek majd csak a paradicsomban tűnnek el. Ott majd
mindnyájan békében leszünk egyek Jézus Krisztussal. Mindenkinek fel kell
ismernie a feszültségeket és konfliktusait saját életében. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A
feszültségek<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> hozzájárulnak növekedésünkhöz, kibontakoztatják
bátorságunkat. …</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span>A családban is megjelennek a feszültségek.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Hogyan lehet
ezeket feloldani? Párbeszéddel.</b></span> Ha a családban a párbeszéd jelen van,
ha az ember spontán megmondhatja, amit gondol, akkor a feszültségek
hamar feloldódnak. … Nem szabad félnünk a feszültségtől. De <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vigyázat: ha
valaki kedveli a feszültséget a feszültség kedvéért, az magának és
környezetének is árt, mert mindig feszültségek között fog élni.</b></span>” (Ferenc
pápa beszéde fiatalokhoz 2015. aug. 7)<br><br>Globalizálódó világunk
társadalmi, gazdasági, politikai és vallási zűrzavarában nagy szükség
van arra, hogy a családok tanúságot tegyenek a szeretetről. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Az Istenben
élő család ma arra hivatott, hogy megakadályozza </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a modern társadalmak
elsivatagosodását</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Társadalmunkban ugyanis hiányzik<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a szeretet,</span> eltűnt</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
mosoly </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és terjed a sivatag. </b></span>Van bennük ugyan sok vidámpark, számos a
lehetőség az unalom elűzésére, de hiánycikk a mosoly és a szeretet. A
mosolygós családok képesek az elsivatagosodás megállítására,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a mosolyra
pedig a szeretet tesz</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">i </span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">őket </span><b>képessé.</b></span> Nincs az a gazdasági, vagy
politikai intézkedés, amely helyettesíthetné a családok mosolyát. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
bábeli terv nyomán életnélküli felhőkarcolók jöttek létre,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>de Isten
lelke </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a sivatagot</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>paradicsommá tudja alakítani.</b></span> (vö. Iz 32,15). Hagyjuk
el a tornyokat és az elit páncélozott termeit, és <span style="background-color:rgb(255,229,153)">látogassuk meg újra
meg újra a szeretetre szomjas emberek sokaságának házait és kertjeit.</span>”
(Ferenc pápa beszédéből a 2015. szept. 2-i általános kihallgatáson)<br><br><i><b>Milyen
gócpontjait látjátok mai társadalmunk elsivatagosodásának? Milyen
szerepe van az elsivatagosodás megakadályozásában a közösségeknek, az
emberek közötti kapcsolatok kultúrájának?</b> </i><br><br>Egy
élete nyolcvanadik évén túl lévő férj nemrégen elmondta, hogy hosszú
házasságuk során ugyan voltak kisebb-nagyobb koccanásaik, de nagyjából
békében teltek napjaik. Az utóbbi években azonban rendszeressé vált,
hogy apróságokon vesztek össze, kiabáltak egymással, mérgesen zárták a
napot, aztán mérgükben nem tudtak aludni, másnap rosszkedvűen ébredtek. A
helyzet egyre rosszabb lett, míg egyszer csak hallották <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ferenc pápa egy
jótanácsát a házasoknak: három szót ajánlok figyelmetekbe:<u> Kérem,
köszönöm, bocsáss meg.</u></b></span> Elhatározták, hogy ezzel a három szóval fogják
kezdeni egymáshoz intézett szavaikat. „Kérem, hogy ne tedd ide az
ásványvizes flakont, mert nem látom tőle a tv-t”. Azelőtt ezt úgy
mondták, hogy „vidd innen ezt a ronda vizet, nem veszed észre, hogy
útban van?” – a válasz pedig az volt, hogy „nekem nincs útban, tedd te
odébb!” Vagy például: „köszönöm, hogy elmosogattál, pedig tudom, hogy
nem ez a kedvenc munkád”. Régebben ez így hangzott: „na, végre egyszer
voltál szíves elmosogatni, de persze a serpenyőt kifelejtetted.”
Régebben naponta sok dolog miatt lett volna alkalmuk egymástól
bocsánatot kérni, amióta az új rendszert bevezették, úgy tűnt, nincs
miért bocsánatot kérni. Ezért esténként, elalvás előtt, mindig
kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól mindazért, amit a másikért, a
másiknak aznap jobban, szebben tehettek volna.<br><br></p>
<p style="text-align:right">Bíró László<br>az MKPK családreferens püspöke<br>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</p>
<p><br>Magyar Kurír</p></div>