<div dir="ltr"><p><font color="#008080" size="+2">2015.11.21. szombat: <b> SZŰZ MÁRIA BEMUTATÁSA</b>
</font></p>
<p><font color="#ff0080"><i><b> Visszagondolok azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem</b></i></font></p><p>
</p><hr>
<p><a name="1512870e952107e2_1Mak 6,1-13"><font color="#800080" size="+1">1Mak 6,1-13</font></a></p>
<p>
Amikor<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> Antióchosz király</b></span> a felső tartományokat járta, azt hallotta, hogy
Perzsiában van egy igen neves város, Elimaisz, amely ezüstben és
aranyban bővelkedik. Temploma is igen gazdag, és ott vannak azok az
arany páncélok, vértek és pajzsok, amelyeket Sándor, Fülöp fia,
Makedónia fejedelme hagyott ott, aki először Görögországon uralkodott.
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Elindult tehát és megpróbálta bevenni és kifosztani azt a várost,</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>de nem
bírta, mert a város lakói előre értesültek a tervről. Felvették vele a
harcot, úgyhogy menekülnie kellett onnan.</b></span> Ő nagy szomorúsággal távozott,
és visszatért Babilóniába. Ekkortájt jött valaki és azt a hírt hozta
neki Perzsiába, hogy azok a seregek, amelyek Júdea földjén voltak,
megfutamodtak, és hogy Líziász kivonult egy hatalmas sereg élén, de
menekülnie kellett <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>a zsidók</b></span> elől. Ezek <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>megerősödtek </b></span>a fegyver és a
gazdag zsákmány által, amelyet a megvert seregtől vettek el; <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>lerombolták</b></span>
<span style="color:rgb(153,0,0)"><b>azt az utálatosságot, amelyet ő a jeruzsálemi oltáron épített</b></span>, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>és a
szent helyet magas falakkal vették körül, mint azelőtt,</b></span> valamint az ő
városát, Bétszúrát is. T<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>örtént pedig, hogy amikor meghallotta a király
ezt a jelentést, megrendült és igen felindult. Majd ágynak dőlt és
bánatában beteggé lett, mivel nem az történt, amit ő akart. Ott is
maradt sok napig, mert kiújult nagy szorongása, és már úgy érezte, hogy
meg kell halnia.</b></span> Ezért előhívatta valamennyi barátját és így szólt
hozzájuk: ,,Eltávozott az álom a szememtől, le vagyok sújtva, a szívem
elcsüggedt az aggodalomtól és így töprengtem magamban: <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Mily nagy
nyomorúságba jutottam és milyen tengerébe a bánatnak, amelyben most
vagyok. Pedig hát kedves voltam és szerettek uralkodásomban.
Visszagondolok most azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem
Jeruzsálemben, mert elvittem onnan zsákmányul minden ott lévő arany és
ezüst tárgyat és elküldtem, hogy kiirtsák Júdea lakóit ok nélkül. Tudom,
hogy ezért zúdultak rám ezek a csapások, és íme, nagy bánatomban idegen
földön pusztulok el.’’
</b></span></p>
<p><a name="1512870e952107e2_Zs 9,2-19"><font color="#800080" size="+1">Zs 9,2-19</font></a></p>
<p>
Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.
Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges,
nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s
elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan
ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az
istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát
vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el
emlékük is. Íme <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja
trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a
népeket. Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között
alkalmas időben segítője. Bízzanak is benned, akik megismerték neved,
mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram. Zengjetek az Úrnak, aki a
Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között</b></span>. Mert megemlékezett
róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.
Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a
halál kapuiból engem, hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion
leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon. A nemzetek beestek a maguk
ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.
Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a
gonosz. Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely
megfeledkezett Istenről! Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem
vész el végleg a szegények reménye.
</p>
<p><a name="1512870e952107e2_Lk 20,27-40"><font color="#800080" size="+1">Lk 20,27-40</font></a></p>
<p><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>
<span style="color:rgb(56,118,29)">Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a
feltámadást, és megkérdezték őt: ,,Mester, Mózes előírta nekünk: Ha
valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem,
akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének</span>
[MTörv 25,5-6; Ter 38,8].<span style="color:rgb(56,118,29)"> Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán
meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül
őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind
meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek
lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.</span>’’ Jézus
ezt felelte nekik: ,,E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok
pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való
föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg
sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a
feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes
is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat �,,Ábrahám Istenének, Izsák
Istenének és Jákob Istenének�'' [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a
holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.’’<span style="color:rgb(56,118,29)"> Ekkor néhány
írástudó azt mondta neki:</span> ,,Mester! Helyesen feleltél.’’<span style="color:rgb(56,118,29)"> És többé nem
mertek kérdezni tőle semmit</span></b></span><span style="color:rgb(56,118,29)">.
</span></p></div>