<div dir="ltr"><h1 class="">Jelenits István beszéde Nemeskürty István temetési szertartásán </h1>
<div class="">2015. november 4. szerda 14:03<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/jelenits-istvan-szentbeszede-nemeskurty-istvan-temetesi-szertartasan">http://magyarkurir.hu/hirek/jelenits-istvan-szentbeszede-nemeskurty-istvan-temetesi-szertartasan</a><br></div>
<h3 class="">November 3-án a budapest-belvárosi (Szervita téri)
Szent Anna-templomban helyezték örök nyugalomra az életének
kilencvenegyedik évében elhunyt Nemeskürty Istvánt. Gyászszertartását
szentmise keretében Jelenits István piarista szerzetes vezette,
búcsúztató beszédét az alábbiakban közreadjuk.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=65249&img=o_1.jpg" rel="lightbox['g65249']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=65249&p=1&img=c_1.jpg" alt="" border="0"></a><br><em><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-nemeskurty-istvan">Nemeskürty Istvánt</a>
– hozzátartozói kérésére – a család és Orbán Viktor miniszterelnök
kísérte el utolsó útjára, hamvait a templom urnatemetőjében helyezték
el.</em></p>
<p style="text-align:center">* * *</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nemeskürty István,</b></span> akinek hamvait imádságos szívvel helyezzük el itt,
a szervita templom oltára alatt, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>90 éve, 1925-ben született. Katonának
készült, fiatal hadnagyként,</b></span> még nem is húszévesen <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>került a háború
utolsó heteiben amerikai fogságba.</b></span> Rá is illenek azok a sorok,
amelyekkel a nála négy évvel idősebb Pilinszky János jellemezte 1965-ben
nemzedéküket: „A mai negyveneseket az elmúlt háború érlelte nemzedékké.
Sötét keret, tragikus indulás. Mégis úgy érzem, kevés nemzedék kapott
szélesebb és egyetemesebb tanítást útravalóul… <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A háborúban valamennyien
otthontalanokká váltunk, s maga a közös tragédia lett egyetemes
otthonunk…</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A mi nemzedékünk – ha szabad így fogalmaznom – egyetemességre
van ítélve, önzetlenségre, igazságra és humánumra.</b></span> Szenvedései mellett<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
ritka ajándékokban is részesült: elemi erejű tapasztalatokban, amelyek
az egész emberiség felebarátjává tették.</b></span> Mert éheztem, mert szomjaztam,
mert mezítelen voltam. Jézus szavai nem ismeretlen dolgokról szólnak
hozzánk. A polgári élet zsebszótára után mi ismét természetes hangon
használhatjuk a világ nagy szótárát, Shakespeare szótárát, a görög
tragédiák szótárát, az Evangélium szavait. A Passió története számunkra
ismét hétköznapi valóság.”</p>
<p>Mikor <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>’45 tavaszán a fogolytáborból hazakerült, Nemeskürty István
sietve beiratkozott magyar–olasz szakos tanárjelöltként a budapesti
egyetem bölcsészkarára. Ötvenre el is végezte egyetemi tanulmányait. Még
tanítványa lehetett néhány régi nagy professzornak</b></span>, akiket aztán
rövidesen újabbakkal váltott fel a diktatúra. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Fiatal tanárként először
egy-egy nyitottabb középiskolában vállalt tanári állást. De hivatást
érzett s alkalmat keresett a tudomány művelésére is. </b></span>Katonaszemmel,
katonaként edzett figyelemmel sajátosan tudott tájékozódni a régi magyar
irodalomban. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Először a <em>Vigiliá</em>ban közölte érdekes
tanulmányait. Hamarosan a film, a mozi világa került érdeklődésének
középpontjába. </b></span>A mozi akkoriban nagyon sok olyan embert vonzott magához,
aki könyvet nehezebben vett a kezébe, de érdeklődött a világ, az emberi
viszonyok mélységei iránt: nemcsak szórakozást keresett, hanem az
életben való eligazodást.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Nemeskürty István nyelvtudásával, friss
figyelmével egykettőre kiváló filmesztétává képezte magát.</b></span> Cikkeivel,
megszólalásaival rendezők, színészek figyelmét, barátságát szerezte meg.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hamarosan az újonnan szerveződő filmesztétikai képzés egyik meghatározó
alakja lett. Talán neki köszönhetjük, hogy a mozi nálunk nem vált</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pusztán pártpolitikai eszközzé,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hanem igazi esztétikai értékek hordozója
lett. Segítette az embereket abban, hogy megismerjék egymást,
önmagukat, s hogy jobban eligazodjanak az emberi élet szövevényei közt.</b></span></p>
<p>Később új meg új meglepetést jelentettek <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a sokoldalú tudós
meg-megjelenő könyvei az irodalomtörténet és a magyar történelem egészen
változatos témáiról. Nem szűkítette figyelmét egyetlen korra vagy
kérdéskörre. Volt meglepő és elgondolkodtató mondanivalója a törökkor
Magyarországáról, Balassi költészetéről, de az egész magyar
olvasóközönséget megszólította, amikor a Don-kanyarból visszatérő (vagy
vissza nem térő) második világháborús magyar katonák sorsát,
viszontagságait dolgozta fel.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A fordulat után</b></span>, amikor nemzedéktársai már egyre ritkultak körülötte,
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>összefoglaló műveivel és személyes bölcsességével tudott sokakat
türelemre, a megtisztulás és a kibontakozás hűséges munkálására
ösztönözni: </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egymással is meghasonló csoportokat</b></span>. Most, hogy
kilencvenegyedik évében elszólította közülünk az Úristen, megilletődve
búcsúzunk tőle és vesszük számba, amit köszönhetünk neki. Imádsággal
kísérjük a Mindenható Isten elé. Bizakodva kérjük, ismerje a magáénak,
közöttünk pedig áldja meg, tegye élővé, jövőt alakítóvá azt az
örökséget, amelyet ránk hagyott.</p>
<p>Fotó: Piarista.hu</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>