<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Az ember első bűne: a kétely
</h2>
<div class="">
2015. november 04. szerda, 06:00 | Írta: Jorsits Attila<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2402:az-ember-els-bne-a-ketely&catid=43:lelki&Itemid=69">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2402:az-ember-els-bne-a-ketely&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/151026.jpg" alt="151026" height="163" width="245"><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Hogyan döntötte romlásba a Kísértő</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az embert</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy egyszerű kétely segítségével? Milyen csapdát rejt a kételkedés mechanizmusa?</span></strong></p>
<p> </p>
<p class=""><em>"<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei
állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól:
Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az
asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak
annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten:
Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt
mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha
esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten:
tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz."</b></span> (1Móz 3,1-5)</em></p>
<p>A bűnbeesés az egyik legismertebb bibliai történet, rengeteg
magyarázat fűződik hozzá, számtalan alkalommal értelmezték a különböző
tudományok és művészetek képviselői. Éppen emiatt egyúttal az egyik
legterheltebb rész is. Bár a Kísértő és Éva párbeszéde kétségtelenül a
történet középpontja, mégis épp ennek a vizsgálata sikkad el sokszor a
történet erőteljes szimbólumainak elemzése közben, pedig napjaink embere
számára is igencsak megfontolandó tanulságokat rejt.</p>
<p>Először nézzük röviden és tömören a párbeszéd lefolyását. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
kiindulási alap, hogy Isten figyelmeztette az embert, ne egyen a jó és
rossz tudásának fájáról,</b></span> mert meghal.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A kígyó ezután megkérdőjelez</b><b>i</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az
isteni tiltás okát </b></span>– vagyis azt, hogy az ember meghal, ha eszik a fáról.
Úgy tűnik,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Éva döntési helyzetbe került. Döntenie kell, kinek hisz.</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> A
kérdés eldöntéséhez viszont pontosan arra a tudásra lenne szüksége,
amellyel a tiltott fa kecsegtet; </span><span style="background-color:rgb(182,215,168)">tudnia kellene, az ellentétes állítások
közül melyik a jó, és melyik a rossz.</span></b><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span>Éva számára tehát a jó és rossz
tudásának megszerzése szükséges a kérdés eldöntéséhez. Enni a jó és
rossz tudásának fájáról tehát – úgy tűnik – Éva számára az egyetlen
eszköz, amelynek segítségével eldöntheti, kinek van igaza.</p>
<p>Elemezhetnénk bőséggel ezt a párbeszédet, de most csak arra szeretnék
rámutatni, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Évát a kétely determinálta a bukásra.</b></span> Ennek oka, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
Kísértő </b></span>valójában nem döntési helyzetet teremtett, hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a kétely
elültetésével olyan kényszerpályára helyezte Évát, melynek a végén nem
tehetett mást: ennie kellett a gyümölcsből. Miért? A válasz nagyon
egyszerű: a kétely miatt már csak így tudhatta meg,</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>kinek van igaza. </b></span>Az
addig egyértelmű helyzetet a kétely <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egy hamis dilemmá</b></span>vá alakította,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
melynek lényege, hogy </b><b>csak akkor tudja meg az igazságot, ha enged a
kísértésnek és eszik, ezzel megkockáztatva saját halálát.</b></span></p>
<p>Érezzük a helyzet abszurditását?<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Addig élt, és mindene megvolt,
tudta, hogy örökké élhet, és bár nem akart meghalni,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a kétely miatt
mégis megkockáztatta a halált. </b></span>A dilemma hamissága abban állt, hogy a
Kísértő úgy állította be a helyzetet, hogy Éva választhat a jó és rossz
közül; ám az ember már eleve a jóban, az életben volt, ezért bármi más
választás csak a rosszat jelenthette. Az élethez képest a más választás a
halál volt. A kétely így determinálta mesteri módon az embert a
halálra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Kísértő abban a pillanatban győzött, amikor</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az ember </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>helyet adott<span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az Isten</b></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>nel szembeni kételynek</b></span>. Egy dologban viszont a kígyó igazat
mondott. Az ember végül megtudta az igazságot: Isten nem hazudik. És
miközben ez semmi újat nem mondott számára, mégis elvesztette mindenét. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Még jó, hogy Isten nem hagyta ennyiben a történetet...</b></span></p>
<p> </p>
<p><em>Forrás: T<a href="https://www.teologiablog.hu/az-ember-elso-bune-a-ketely/">eologiaBlog</a></em></p>
<p> </p></div>