<div dir="ltr"><h2>Hívom a családokat - Bíró László püspök 2015. novemberi levele</h2>
<div><br><div><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/hivom-csaladokat-biro-laszlo-puspok-2015-novemberi-levele" target="_blank">http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/hivom-csaladokat-biro-laszlo-puspok-2015-novemberi-levele</a><br></div>
</div>
<div> </div>
<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div>
<p>Egy középiskolai tanárnő osztálya szülői értekezletén arra
emlékeztette a szülőket, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>profit központú világunkban</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ne felejtsék
el, a gyermekek személyek, személyi méltóságuk van. Miközben a szülők a
családért dolgoznak, arra is legyen gondjuk, hogy a gyermekek
kibontakoztathassák személyiségüket.</b></span></p>
<hr>
<p>A szülők mélyen hallgattak. Egy idő után az egyik anya azt mondta,
hogy ez régebben talán még lehetséges volt, de <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>ma a szülők minden
energiája arra fordítódik, hogy biztosíthassák a család megélhetését, se
idő, se erő nem jut</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a személyiség formálására, a lelki nevelés<span style="background-color:rgb(255,229,153)">r</span></b><b>e</b></span>. Mások
bizonygatták, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a gyermeknevelésnek ez a része </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olyan nagy kihívást
jelent, amelyre az átlag szülő nincs felkészülve</b></span>, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>azért választ
lehetőleg jó iskolát, mert az iskolától várja, hogy felszínre hozza az
értékeket a gyerekből.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Olyan is volt, aki őszintén bevallotta, hogy
életében sokat bukdácsolt, bármit mondana a gyereknek, az <span style="background-color:rgb(182,215,168)">nem lenne
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">hiteles.</span></span></b></span> A tanárnő azt vetette ellen, hogy ő viszont azt tapasztalja,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a fiatalok </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olyan nevelési hiányosságokkal érkeznek az iskolába,
amelyeket </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a pedagógusok már aligha tudnak korrigálni</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mai társadalmunkban eluralkodott a piaci szemlélet, mindennek az
értékét a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg</b></span>. Gyakran <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem azt
nézzük,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy valami helyes-e, valamilyen tettel jót teszünk-e</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hanem
azt, hogy megéri-e.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Érdemes-e jónak, becsületesnek lennünk, hasznos-e
hűségesnek lennünk,</b></span> van-e – anyagiakban is mérhető – hozadéka egy
erőfeszítésünknek? <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Előnyös-e szerényen, tapintatosan viselkednünk</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vagy
sikeresebb az, aki kíméletlenül erőszakos?</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem fizetünk-e rá,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ha bízunk
mások szavában, ígéreteiben,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> vagy okosabb abból kiindulnunk, hogy rá
akarnak szedni, be akarnak csapni ugyanúgy, ahogy mi magunk is csak a
saját hasznunkat keressük? </b></span><b>Van-e értelme</b> annak, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy igazat mondjunk</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
nem célravezetőbb-e úgy beszélnünk, hogy azzal beszélgetőtársunkat,
hallgatóinkat megnyerjük?</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A jónak, a szépnek, az igaznak és a szentnek</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
piac szab árat,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ezek önértéke</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kezd háttérbe szorulni.</b></span></p>
<p>Régen a lehetőségeknek csak egy szűk választéka állt rendelkezésre<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>,
ma eddig soha nem látott gazdag, csábító kínálattal állunk szemben</b></span>,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
nehéz </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>okosan, a dolgokat az igazi értékek mércéjével mérve dönteni</b></span>.
Gondoljunk csak arra, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> régen a férfi és a nő kapcsolatára csak egy
legális lehetőség volt: a házasság. A polgári jog és a vallási előírások
alapján megkötött házasság összetartozása határozottan és általánosan
elismert volt, lényegében megfeleltek egymásnak és egymást kölcsönösen
támogatták.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ma nemcsak a polgári és a templomi házasság távolodott el
egymástól, hanem a társadalom a párkapcsolatra több más, törvényes és
általa elfogadott lehetőséget is kínál.</b></span></p>
<p><b><i>Mondjatok példákat a mai társadalom olyan kínálataira,
amelyeket régebben természetesnek, vagy éppen kötelességnek tartottak!
</i><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><i>Lehet-e egy-egy cselekedetünk értékes akkor is, ha nem</i><i> látszik
hasznosnak?</i></span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ferenc pápa</b></span> egyik beszédében Philadelphiában, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a Családok 8.
Világtalálkozóján,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mai társadalmunkat egy nagy kulturális
szupermarkethez hasonlította,</b></span> amelyben az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>áruk tömege a vásárlót állandó
és folyamatos fogyasztásra csábítja, nem törődve <span style="background-color:rgb(255,229,153)">azzal,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> hogy az
embereknek valójában mire lenne szükségük</b></span>. Ebben a szupermarketben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
kereskedő és a vevő között nincs </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>személyes kapcsolat</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> nincs</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>párbeszéd,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
nincs</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>bizalom,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a személytelen piac törvényei uralkodnak.</b></span> A cél a piac
működtetése, a fogyasztás fokozása, kapcsolatokat, barátságokat
fogyasztani, szakképzettséget fogyasztani, nemet fogyasztani, vallást
fogyasztani, közösséghez tartozást, akár egy nemzethez, országhoz való
tartozást fogyasztani, fogyasztani bármi áron, a következmények nem
játszanak szerepet. Az se baj, ha csalódsz abban, amit eddig
fogyasztottál, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>dobd el a régebbit, keress magadnak újat a bőséges
kínálatból, válassz újabb kapcsolatot, barátokat, nemet, vallást,
szakképzettséget, hazát! Fogyasztás, amely nem gazdagít, nem hoz létre
sem értéket, sem emberi kapcsolatokat, fogyasztás, amely az emberi
kapcsolatokon kívül áll. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A kapcsolatok </span>csak a szükségletek
kielégítésének közvetítői.</b></span> Egy személytelen árus (vállalat, intézmény,
áruház, on-line shop) áll szemben a fogyasztóval, aki már nem felebarát
arcával, történetével, vágyaival. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az a jó fogyasztó, akinek nincs</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
kialakult értékrendje</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> aki akkor, amikor fogyaszt, csak a saját
pillanatnyi, vélt érdekét tartja szem előtt és mindig rávehető, hogy
kövesse a legújabb trendet.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Igazi és tartós kapcsolatok</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> nélkül az emberek elmagányosodnak, és
egyedül maradnak, tartózkodnak</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> minden lekötöttségtől, elköteleződéstől,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
nehogy szabadságukban korlátozva érezzék magukat</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egyre kevesebben
kötnek <span style="background-color:rgb(255,229,153)">házasságot</span> és egyre több <span style="background-color:rgb(255,229,153)">gyermek </span>születetik házasságon kívül.
Ezek a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> gyerekek</span> már nehezen fogják megérteni a <span style="background-color:rgb(255,229,153)">kapcsolatok értékét,</span>
maguk sem mernek</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elköteleződni</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> „A házasságot</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyre inkább csupán az
érzelmi elégedettség egyik formájának tekintik, mely tetszés szerint
bármi mással helyettesíthető és módosítható.</b></span> Ezzel szemben a házasság
társadalomnak nyújtott szolgálata felülmúlja az érzelmesség és a párra
tartozó szükségletek szintjét. …<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A posztmodern és globalizált
individualizmus kedvez annak az életstílusnak, mely elgyöngíti </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
személyek közötti kötelékek kifejlődését és stabilitását</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> s eltorzítja</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
családi kapcsolatokat</b></span>.” (EG 66-67)</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><i>Hova vezet, </i><i>ha erkölcsi kérdésekben</i></span><i> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindig csak az anyagi szempontok mérlegelése alapján döntünk</span>?</i></b></p>
<p>Nemrégen hallottam három kiemelkedő személy – egy mérnök, egy
karmester és egy biológus – beszélgetését a televízióban magas állami
kitűntetésük átvétele után. Megegyeztek abban, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> <b>„azokkal a
fiatalokkal szeretnek együtt dolgozni, akiknek jó volt a gyermekkoruk.
Az ilyen fiatalok udvariasak, tisztelettudók, fegyelmezettek és
együttműködők.”</b> </span>Ezt hallva arra gondoltam: az, hogy jó gyermekkoruk
volt, azt jelenti, hogy jó családi légkörben nevelkedtek. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„A család a
maga nevelő tevékenységével az embert méltóságának teljességére formálja
annak valamennyi dimenziójában, ideértve a társadalmi dimenziót is.</b></span> A
család ugyanis olyan szolidáris szeretetközösség, amely egyedülálló
módon alkalmas kulturális, erkölcsi, társadalmi, lelki értékek
megtanítására, átadására, ezek pedig a család és egyúttal a társadalom
tagjainak fejlődése és jóléte szempontjából alapvető értékek.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A család
azzal, hogy betölti nevelői küldetését, a közjóhoz járul hozzá: a minden
társadalomban nélkülözhetetlen közösségi erények elemi iskolájává lesz.
A személy a családban kap segítséget ahhoz, hogy növekedjék
szabadságban és felelősségben, ami viszont elengedhetetlen feltétele
bármiféle társadalmi feladat ellátásának.”</b></span> (ETTK 238.)</p>
<p><b><i>Idézzetek fel rokoni, baráti, ismerősi körből olyan
családokat, amelyekben a kulturális, erkölcsi, társadalmi és lelki
értékek átadását jórészt a család szeretetteljes légköre tette lehetővé?
</i></b></p>
<p>A beszélgetés kezdett vitává alakulni – folytatta a középiskolai
tanárnő –, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>voltak, akik azzal vádolták </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az iskolát, azaz a pedagógusokat,</b></span>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hogy azért hangoztatják a szülők nevelői felelősségét, mert ők
képtelenek saját feladatukat ellátni.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mások pedig úgy vélekedtek, hogy
álproblémáról beszélünk, az ifjúság a mai modern, nyitott társadalomban
él, az hat rá, jobb, ha senki sem akarja a szerinte <span style="background-color:rgb(255,229,153)">helyes elveket</span> rájuk
erőltetni.</b></span> Lezárásként elmondtam, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a legmodernebb emberjogi,
társadalmi és politikai megnyilatkozások egyértelműen leszögezik, hogy a
szülők felelősek gyermekeik fejlődéséért, a gyermekeknek pedig joguk
van szüleik gondoskodására, és az államnak kötelessége a szülőket
felelősségük gyakorlásában támogatni. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek
és az iskolának együtt kell működnie a fiatalok nevelésében. A nevelés
nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szorítkozhat arra</span>, hogy megtanítjuk a gyerekeket köszönni és
késsel-villával enni. Fontos, hogy ne <span style="background-color:rgb(182,215,168)">csak különbséget tudjanak tenni</span> a
jó és a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rossz,</span> a szép és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a csúf</span>, az igaz és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a hamis</span>, valamint a szent és
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">profán</span> között, hanem hogy mindig a jó, a szép, az igaz és a szent
mellett döntsenek.</b></span> Szerencsés az a szülő, aki a magáéval azonos
értékrendű iskolába tudja beíratni gyermekét. Ugyanakkor jogos elvárás,
hogy az iskola tartsa tiszteletben a szülők értékrendjét. Szerencsés az a
gyermek, akinek mind az iskoláját, mind pedig a családját <i>a szeretet</i>
légköre járja át. Mert<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> aki az igaz szeretet légkörében tanul meg a jó, a
szép, az igaz és a szent mellett dönteni, az igaz emberré válik.</b></span></p>
<p>A tanárnő szavait hallgatva eszembe jutott Szent Pál korintusi
levele:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem
kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem
gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de
együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél,
mindent elvisel.</b></u></span>” (1Kor 13, 4-7)</p>
<p style="margin-left:8cm" align="center"> </p>
<p style="margin-left:8cm" align="center">Bíró László<br> az MKPK családreferens püspöke<br> a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</p></div>