<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><br><br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150831_lanyi_andras_a_zurzavar_fele_migracio_es_mi_vii" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/20150831_lanyi_andras_a_zurzavar_fele_migracio_es_mi_vii</a><br><br><br><br></span></font></span><div><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150831_lanyi_andras_a_zurzavar_fele_migracio_es_mi_vii" target="_blank">Tíz pont a bevándorlókról − Migráció és mi VII.</a></span></font></span></div>

        <div><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><a href="http://mandiner.hu/tag/kulfold/" target="_blank">külföld</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/velemeny/" target="_blank">vélemény</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/belfold/" target="_blank">belföld</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/valsag/" target="_blank">válság</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/termeszet/" target="_blank">természet</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/tarsadalom/" target="_blank">társadalom</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/bevandorlas/" target="_blank">bevándorlás</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/vilag/" target="_blank">világ</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/allam/" target="_blank">állam</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/lanyi_andras/" target="_blank">Lányi András</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/kornyezet/" target="_blank">környezet</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/migracio/" target="_blank">migráció</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/menekultugy/" target="_blank">menekültügy</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/menekultek/" target="_blank">menekültek</a>, <a href="http://mandiner.hu/tag/migracio_es_mi/" target="_blank">Migráció és mi</a>.</span></font></span></div>

        <div>

            <div><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">2015. augusztus 31. 13:16                         </span></font></span></div>

            <div>

                <div><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="vertical-align:bottom;width:400px;min-height:20px"></span></span></font></span></div>

            </div>

            <div style="margin-top:3px">

            </div>

        </div>

        <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">

            Az egyén szabadságjogai nem játszhatók ki a népek 

önrendelkezési joga ellenében. Az állam feladata, hogy korlátozza a 

bevándorlást és szabályozza a letelepedést a maga földjén.

        </span></font></span></p>

                                 <div>

<div><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"></span></font></span></div>

        </div>

        <div>

            <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><i>Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot 

indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, 

mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó 

jelenségekről. Az eddig megjelent írások <a href="http://mandiner.blog.hu/tags/Migr%C3%A1ci%C3%B3_%C3%A9s_mi?utm_source=mandiner&amp;utm_medium=link&amp;utm_campaign=mandiner_201510" target="_blank">ezen a linken keresztül</a> olvashatók. <img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif"> <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">*<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif"> <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Tíz pont a bevándorlókról – Vagy mi megyünk oda (segíteni), vagy ők jönnek ide (lakni) <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Lányi András, az ELTE docensének írása <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">  <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">1.

 Hetek óta figyelem a tranzitzónák lakóit, megfigyeléseimet bárki 

ellenőrizheti. Úgy találtam, hogy az ott képtelen zsúfoltságban várakozó

 ázsiai családok, köztük a jövevények többségét alkotó fiatal férfiak 

igyekeznek a nomád körülményekhez képest kulturált módon berendezkedni. 

Őszintén szólva, nem tartom valószínűnek, hogy hasonló helyzetben 

honfitársaim ilyen fegyelmezetten viselkednének.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Aki valaha 

foglalkozott tartósan hátrányos helyzetű csoportokkal, azt is nyomban 

látni fogja, hogy a tranzitzónák lakóinak többsége nem ezek közül kerül 

ki. (Mondjuk, a Keleti pályaudvar környékén nem nehéz elvégezni az 

összehasonlítást.) A mögöttük álló út viszontagságaihoz képest meglepően

 jóltáplált és jólöltözött, méltósággal viselkedő emberek többsége 

odahaza nem a társadalom alsó rétegeihez tartozott, és életükre nem 

lehetett jellemző sem az állandó nélkülözés, sem a tartós üldöztetés.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Úgy

 tűnik tehát, az afgánok, szírek, pakisztániak, bangladesiek közül is 

elsősorban azok vállalkoznak a viszontagságos nyugati utazásra, akik a 

magyarok közül: az értékesíthető tudással, jó munkavégző képességgel 

rendelkező közepes helyzetű csoportok, s nem azok, akiknek az élete, 

biztonsága odahaza közvetlen veszélyben forog. Persze ilyenek is akadnak

 köztük, a migrációnak azonban szemlátomást nem ez a fő oka, legalábbis 

azoknak az esetében nem, akik egyáltalán eljutnak Magyarországig. A 

megtizedelt, földönfutóvá lett áldozatok, akiknek egyik napról a másikra

 kellett elhagyni az otthonukat, rendszerint a legközelebbi 

biztonságosnak vélt országba vagy országrészbe jutnak csak el, és 

általában nincsenek abban a helyzetben, hogy a költséges tengerentúli 

utazásba belevágjanak.  <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">* <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">2.

 Minden bizonnyal más a helyzet az Afrikából érkezők körében, akik 

Dél-Európa partjait ostromolják. A fekete kontinens a világ 

legszegényebb része, és itt növekszik a népesség a leggyorsabban. A 

bronzkori termelési és higiénés viszonyokat felváltó hirtelen 

modernizáció robbanásszerű változásokat hozott. A népesség 

megsokszorozódott, mert a megszülető gyermekek többsége megéri a 

felnőttkort, ugyanakkor a megélhetésüket biztosító természeti források 

beszűkültek. Szélsőséges hatalmi és vagyoni különbségek alakultak ki, 

melyek fennmaradását az egymással hadakozó kegyetlen terror- és 

erőszakszervezetek korszerű fegyverzete szavatolja, állandósítva a véres

 belháborúkat. A tudatlanság és a nők jogfosztottsága lehetetlenné teszi

 a családtervezést, az exportra termelő mezőgazdasági monokultúrák 

földéhsége a táplálék megtermelését, a klímaváltozás az ivóvízellátást. 

Az afrikaiakat az elemi ínség készteti, hogy elhagyják otthonaikat, és a

 gazdag Európába költözzenek.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Akár az ázsiai, akár az afrikai 

bevándorlókat nézzük, úgy találjuk tehát, hogy helytelen és megtévesztő a

 tömeges migrációt a menekült-kérdés és a menekült-jog fogalmi keretei 

között tárgyalni. Ami a tényleges üldöztetés elől menekülőket illeti, az

 új helyzet inkább nehezíti ügyük megkülönböztetett, a nemzetközi jognak

 megfelelő kezelését. Annál is inkább, minthogy a bevándorlók egy 

jelentős része úti okmányok nélkül érkezik, lehetetlenné téve, hogy 

kilétüket, származásukat, jogosultságukat az európai hatóságok 

ellenőrizhessék (ami jóhiszeműségre aligha vall).</span></font></span></p> <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">*</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">3. Bárkinek,

 aki felelős módon kíván véleményt formálni a mostani tömeges 

migrációról, először arra kell elfogadható magyarázatot adnia, hogy az 

Európa határain megjelenő illegális bevándorlók száma miért ugrott meg 

egyik évről a másikra, éspedig a Földközi-tengeren keresztül és a 

Balkánon át érkezőké ugyanakkor, az Ázsiából illetve Afrikából útnak 

indulóké egyidejűleg.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Mi történt vajon? E távoli országok lakói 

egymással össze nem beszélhettek; a terrorcselekmények közvetlen hatása 

sem kielégítő magyarázat: az érintett térségekben eddig is folytak helyi

 háborúk. A legtöbben mégis idén döntöttek úgy, hogy sok ezer kilométert

 tesznek meg idegen országokon, földrészeken, sivatagon, hegyláncokon, 

tengereken át, viszontagságos körülmények között, nem egyszer életüket 

kockáztatva.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Annyi bizonyos, hogy az utaztatásukat szervező és 

bonyolító hálózatoknak ez a hirtelen tömegessé lett transzkontinentális 

turizmus hatalmas üzletet jelent. Ezért okkal feltételezzük, hogy a 

migrációs láz gerjesztésében az utóbbiak aktív szerepet játszanak, akár 

üzleti, akár politikai célzattal teszik, s akár rábeszéléssel, akár 

ennél erőszakosabb eszközökkel érik el céljukat (a kettő természetesen 

nem zárja ki egymást). Annyi bizonyos, hogy a migrációs trendekben 

világszerte és egyidejűleg bekövetkezett hirtelen változásra elfogadható

magyarázattal még senki nem állt elő. <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">* <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">4.

 Milyen hatással lesz Európára a majdnem kizárólag muzulmán országokból 

érkező tömeges bevándorlás? Földrészünkön jelenleg kb 20-25 millió 

muszlim él, e családok túlnyomó többsége az elmúlt fél évszázadban 

telepedett le kontinensünkön. Ha a mostani migrációs trendek tartósnak 

bizonyulnak – amit nincs okunk kétségbe vonni <span>–</span>, akkor 

számuk egy-két évtizeden belül megkétszereződhet. Tudni kell azonban, 

hogy a jövevények termékenységi rátája az európainak a többszöröse. 

Ezért elképzelhető, hogy egyes célországokban az iszlám kultúra már 

ebben az évszázadban többségbe kerülhet.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Európa bűnei számosak: 

felelősségünk a globális klímaváltozásért, más földrészek lakóinak 

elnyomorodásáért tagadhatatlan, bűnhődni azonban most erényeinkért 

fogunk. A tudatos – ha nem is okvetlenül morális célokat követő – 

önkorlátozás, amelyet a szaporodás terén a huszadik század második 

felétől kezdve az európaiak tanúsítanak, sajnos, nem a helyi 

ökoszisztéma újjáéledését teszi majd lehetővé, hanem a fehér embernél 

szaporább jövevények térhódítását és többségbe kerülését. Az ökológiai 

gondolkodás klasszikusai már a múlt században rávilágítottak erre a 

kínos összefüggésre: egyesek racionális önkorlátozása rövid távon csak 

az irracionálisan önző mások számára biztosít előnyt, akiknek 

terjeszkedése (szaporodása) viszont hosszabb távon az egész 

ökológiai-társadalmi rendszer összeomlásához vezet, ami végül minden 

szereplőt maga alá temet. <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">* <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">5.

 A folyamat valóságos neve: népvándorlás. Népvándorlás és honfoglalás – 

emberek milliói a természeti és/vagy társadalmi viszonyokban 

bekövetkezett változások hatására felkerekednek, és új hazát keresnek 

ott, ahol az életkörülmények kedvezőbbek. E kedvezőbb életkörülményeket 

valaki megteremtette: ezek minden esetben egy olyan civilizáció 

gyümölcsei, amit a más civilizációs mintákat követő jövevények tömeges 

letelepedése és az ennek nyomán kialakuló kezelhetetlen konfliktusok 

válságba sodornak. Idővel azután a bennszülötteknél szaporább 

bevándorlók kiszorítják a régebben ott élőket, vagy a saját kulturális 

mintáik átvételére kényszerítik az addigra jócskán meggyengült befogadó 

népességet. A római birodalom hanyatlásának és bukásának története 

szépen példázza ezt a folyamatot.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Ha a fogadó országok nem 

tanúsítanak ellenállást, a honfoglalóknak nem kell okvetlenül erőszakhoz

 folyamodniuk. Míg a Nagy Népvándorlás idején a népek közötti érintkezés

 meghatározó módja a fegyveres harc volt, a mostani Még Nagyobb 

Vándorlás történetében a háborúskodás egyelőre alárendelt szerepet 

játszik, inkább oka, mintsem következménye a migrációnak. A végeredmény 

ettől még ugyanaz marad. Civilizációkat általában nem az ellenük viselt 

háború pusztít el, hanem az őket hordozó népesség eltűnése, s ez az 

eltűnés a régészek tanúsága szerint nem kihalást jelent, hanem 

beolvadást, elkeveredést.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Jelen esetben mégsem számíthatunk arra,

 hogy civilizációnk békés körülmények között tűnik el. Európa ugyanis 

egyike a leginkább túlnépesedett földrészeknek, s jólétét köztudomásúlag

 már régóta annak köszönheti, hogy technológiai-gazdasági és katonai 

fölényét más földrészek természeti forrásainak kisajátítására és 

felélésére használta. Ezek az egyenlőtlen csereviszonyok lassan bár, de 

mérséklődnek, s ennek következtében az öreg kontinens még a jelenlegi 

népességet sem fogja tudni a mostanihoz hasonló színvonalon eltartani, 

nemhogy annak a másfél- vagy kétszeresét. Az Európai Unió keretében 

zajló folyamatok máris jelzik ezt: a centrum-országok kíméletlen 

igyekezete, hogy gazdaságukat a periféria rovására tegyék 

fenntarthatóvá.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az erőforrások és a hely szűkössége előbb-utóbb 

óhatatlanul egymás ellen fordítja majd a befogadó és a bevándorló 

társadalom szegényeit, miközben a gazdag üzletemberek váltig örülnek az 

olcsó munkaerőnek, az arab milliomosok bevásárolják magukat az európai 

gazdaságba, és a politikailag korrupt uniós bürokraták nyitottságról 

fecsegnek. Azokon a településeken, ahol a színes bőrű, muzulmán többség 

érvényesíteni akarja majd jogos autonómia-igényét vagy bevezeti az 

iszlám törvénykezést, a kor szavára süket őslakosság ellenállása 

polgárháborúhoz fog vezetni. <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">* <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">6.

 Az új népvándorlást elsősorban a globális ökológiai katasztrófa 

váltotta ki. Az emberiség szaporodása már régen meghaladta a Föld 

eltartó képességének mértékét, eddig is csak más fajok kiszorítása, 

elpusztítása árán volt fenntartható. A megnövekedett népesség eltartását

 olyan tömeges hatású, nagyléptékű technológiák alkalmazása tette 

lehetővé, melyek rohamos ütemben pusztítják tulajdon létünk természeti 

alapjait. Az ipari társadalmak lakói ráadásul a jólétet 

összetévesztették az anyagi javak egyre gyorsabb ütemű elhasználásával, s

 miután ez a korcs életideál a kifosztott népekre ellenállhatatlan 

vonzerőt gyakorol, világszerte elterjedt, ami még inkább sietteti az 

élővilág pusztulását.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Elsőként – a klímaváltozás és a környezetszennyezés együttes hatására <span>–</span>

 az egészséges ivóvíz vált tartósan elérhetetlenné nagyjából az 

emberiség 15%-a számára. Figyelem! Ha egymásra helyezzük azoknak az 

országoknak a térképét, ahol a leggyorsabban süllyed a talajvíz szintje,

 a migránsokat kibocsátó országok térképével, döbbenetes egybeesést 

tapasztalunk. (Kína, amely hasonló ivóvíz-hiánnyal küzd, tömérdek 

energia felhasználásával képes jól-rosszul kezelni ezt a problémát.) 

Megváltoztatja-e a migrációs konfliktus megítélését, ha azt az ökológiai

 válság következményeként azonosítjuk? Erre a kérdésre rövidesen 

visszatérünk.</span></font></span></p> <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">*</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">7. Sokan úgy 

gondolják azonban, hogy az elöregedett kontinensnek mindettől 

függetlenül, kifejezetten jól jön a kívülről érkező vérfrissítés. A 

bevándorlók főleg olyan szakmákban helyezkednek el, ahol hiány van 

munkás kezekben, megjelenésük tehát felpezsdíti a gazdaságot, és segít 

eltartani az életkor meghosszabbodásával arányosan növekvő nyugdíjas 

népességet. A délről és keletről érkező milliókból idővel jó európaiak 

lesznek, a velük beáramló kulturális sokféleség pedig gazdagítja, 

színesíti majd életünket.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Ha pár évtizeddel ezelőtt gondolhattunk

 is ilyesmit, a tények azóta rácáfoltak a várakozásokra, melyekből 

legfeljebb a bevándorlók olcsó munkaerejére alapozott üzleti számítások 

teljesültek. Ezért az olcsóságért azonban hatalmas árat fizetnek Európa 

nagyvárosai. A bevándorlók többsége nem vált „jó európaivá”, nincsenek 

is ilyen szándékaik. Az első nemzedék élete rendszerint rámegy a 

civilizációs szakadék áthidalásának igyekezetére, a beilleszkedésre. A 

második bosszút áll a kudarcért, ami szüleiket a munka világában, őket 

magukat az iskolában éri. (Aligha véletlen, hogy az iskolában sikeres, 

„hajtós” kelet-ázsiai fiatalokkal van a legkevesebb baj.) Mint a téma 

szociológus kutatói megállapították, az életformák és szokások 

sokfélesége nem multikulturális társadalmat teremtett, hanem frusztrált,

 egymással szemben is ellenséges kisebbségeket, és legalább ennyire 

frusztrált befogadó társadalmat, katasztrofális közbiztonságot, hanyatló

 közoktatást, túlterhelt infrastruktúrát, egekbe szökő szociális 

kiadásokat.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A helyi társadalmat összetartó bizalom és 

szolidaritás alapja, az intézmények működőképességének elengedhetetlen 

feltétele ugyanis az a közös nyelv (volt), amit kultúrának nevezünk: 

egyetértés a szavak és cselekedetek értelmét illetően. Minden újabb 

nemzedék, minden újabb jövevény hozzátesz valamit ehhez az értelemhez, 

és ez által a rend nem sérül, éppen ellenkezőleg, új elemekkel 

gyarapszik. De hogy a régi és az új szervüljön, s ne keletkezzen véres 

zűrzavar, az mérték és idő kérdése. Néhány évtized leforgása alatt 

sokmillió jövevény beáramlása romba dönti a civilizációt, amelyet néhány

 ezer vagy tízezer idegen érkezése csak gazdagítana. (Ha a nyár folyamán

 részletekben hullik le ránk az a pusztító felhőszakadás, amely 

augusztus közepén elborította Budapestet, áldás lett volna a városra 

nézve.)</span></font></span></p> <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">*</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">8. Az emberi jogok 

védelmezői szerint azonban nem ez a kérdés. Sőt, mindez nem kérdés. Az 

alapvető szabadságjogok ugyanis minden embert egyformán megilletnek, s 

ezek között a szabad költözködés jogát Európa nyugati felén immár 

félezer éve nem szokás elvitatni. (Egészen pontosan azóta, hogy a 

földjeikről elűzött angol parasztok uraiktól cserébe ezt a „jogot” 

kapták: mehetnek, amerre látnak.) Megtagadhatjuk-e a jobb életre 

vágyakozó ázsiaiaktól és afrikaiaktól, hogy ott telepedjenek le 

családjaikkal, ahol akarnak?</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Erre a kérdésre általánosságban 

határozott igennel kell válaszolnunk: megtagadhatjuk, mert az egyén 

szabadságjogai nem játszhatók ki a népek önrendelkezési joga ellenében. A

 népfenség elvén (fikcióján, oké) működő demokratikus jogállam 

kizárólagos joga, hogy az általa képviselt közösség nevében eldöntse, 

kit és milyen feltételekkel bocsát be a maga területére. Kötelessége az 

ország törvényes rendjének, területi integritásának, lakói biztonságának

 védelme bárkivel szemben, így az állam egyes polgáraival és más államok

 polgáraival szemben is. A közszabadság és a közjó azért élvez ilyenkor 

elsőbbséget az egyén jogaihoz képest, mert az egyén szabadsága és 

erkölcsi méltóságának tisztelete nem valami velünk született adottság, 

hanem történelmi vívmány: elismerésükre tehát csak a közösség tagjaiként

 számíthatunk, amely elkötelezte magát ezen értékek mellett.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A 

közösség érdekében és felhatalmazásával az állam feladata, hogy 

korlátozza a bevándorlást és szabályozza a letelepedést a maga földjén. 

Határainak illegális átlépését éppen ezért bűncselekményként 

szankcionálja. Más a helyzet akkor, ha a határsértők nagy tömegben lépik

 át egy ország határait. Ezt rendszerint ellenséges támadásnak szokták 

minősíteni. A félreértések elkerülése végett: a migránsoknak én sem 

ellenséges, sem támadó szándékot nem tulajdonítok. De nem azért, mert 

fegyvertelenül lépik át a határt. Előfordulhat ugyanis, hogy épp a 

fegyvertelenség a legerősebb fegyverük. <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">* <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">9.

 A népszuverenitásra történt fenti hivatkozást azonban vagy fel kell 

adnunk, vagy meg kell védenünk egy jogos ellenvetéssel szemben, ami a 

bevándorlókat (pontosabban a bevándorlást) támogató álláspont morális 

alapját képezi, ez pedig így szól: az emberiség ma már, a globális 

egymásrautaltság korában egyetlen közösséget alkot. Az úgynevezett 

űrhajó-etika álláspontja szerint mindannyian egyetlen, Föld nevű űrhajó 

utasai vagyunk. A közösségen belüli szolidaritás parancsa tehát 

bennünket a bevándorlók költözési szabadságának elismerésére, azaz 

befogadására kötelez. Ha ezt a követelményt összekapcsoljuk azzal a 

korábban elfogadott vélekedéssel, mely szerint az őket otthonuk 

elhagyására késztető okok minden bizonnyal összefüggenek a globális 

ökológiai válság következményeivel, ezekért pedig mi mint a modern ipari

 civilizáció haszonélvezői igenis felelősséggel tartozunk, akkor 

elháríthatatlannak tűnik a végkövetkeztetés, hogy ügyük a mi ügyünk, és 

nekünk tárt karokkal kell fogadni őket.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az űrhajó-modell 

érvényességével szemben azonban súlyos rendszerelméleti aggályok 

merültek fel. Garret Hardin szerint az űrhajó hasonlat elsősorban azért 

sántít, mert a Föld és a földi folyamatok általunk elvben és lényegében 

is kormányozhatatlanok, ténylegesen pedig senki sincs, akit az utasok 

felhatalmaztak volna a kormányzásra. Ilyen felhatalmazással továbbra is 

csak a kisebb közösségek, nemzetek vezetői rendelkeznek. Globális 

felelősségünk és – mondjuk így – lokális cselekvőképességünk 

szembeállítása szinte megoldhatatlan erkölcsi dilemma elé állít 

bennünket. Ebből a lehetséges következményeket latolgatva keresünk 

kiutat. E következményeket Hardin szerint az űrhajónál hitelesebben írja

 le a mentőcsónak-hasonlat. Mindannyian a globális ökológiai katasztrófa

 hajótöröttjei vagyunk. A szerencsés vagy élelmesebb utasok 

mentőcsónakon menekülnek, a többiek megpróbálnak feljutni a máris 

túlterhelt és ingatag járművekre. Ha felvesszük őket, elsüllyedünk, 

senki se jár jobban, ezen a módon tehát nem vagyunk képesek megmenteni 

őket, legfeljebb mi is velük pusztulunk.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Létezne vajon a 

megmentésükre más módszer is? Igen, és a népvándorlás áldozatain csakis 

ez segíthet. Többségük ugyanis ugyanúgy nem „szeretne” Európában élni, 

ahogy a hajléktalanok többsége nem szeret a híd alatt aludni. 

Befogadásuk vagy elutasításuk épp ezért egyaránt afféle csővégi 

megoldás, vagyis egyáltalán nem megoldás, még csak nem is érinti a 

probléma lényegét.</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Megoldást az jelentene, ha békén élhetnének a 

szülőföldjükön. Pont. Nincs más megoldás. Ehhez a feltételek hatalmas 

áldozatok árán - de még így is: aránylag könnyebben – helyreállíthatók: 

„csupán” a javak eloszlásának szélsőséges egyenlőtlenségét kellene 

enyhíteni; hozzájuttatni őket – helyben és ellenszolgáltatás nélkül - az

 ökológiai változásokhoz való alkalmazkodás eszközeihez; s mindenekelőtt

 felszámolni a terror-államok, terrorista csoportok rémuralmát, amely az

 egész világ biztonságára nézve a legkomolyabb fenyegetést jelenti. Íme 

ez az, amit globális felelősségünk elismerése megkövetel, s ami a 

mentőcsónak utasait is megmenti a pusztulástól. <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">* <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">10.

 Azonban mindig felmerül a képmutatás gyanúja, ha valaki olyan megoldást

 javasol, ami nem áll a hatalmában, hogy ne kelljen megtennie azt, amit ő

 maga is tehetne. „Addig is”, amíg Európa vezetőit sikerül meggyőzni 

arról, hogy ne a letelepedésben, hanem az otthonmaradásban támogassák a 

kontinens határait szó szerint ostromló tömeget, mit kezdjünk velük?</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Láttuk,

 a jobb élet reményében ide igyekvő embermilliókra mindenképpen csalódás

 vár, mert a folyamat, ami Európába sodorja őket, megállíthatatlan, és 

rövid időn belül itt is felszámolja a viszonylagos jólétet, biztonságot 

és társadalmi békét, amelynek reménye őket otthonuk elhagyására 

késztette. (Ha pedig kiderülne, hogy mégiscsak kényszer hatására keltek 

útra, akkor útjuk egyengetésével e kényszer alkalmazóit s nem áldozatait

 jutalmazzuk.) Ezért rövid távon egyvalamit tehetünk: igyekeznünk kell 

csillapítani és korlátozni a bevándorlási lázat. Nem csak a magunk 

érdekében, ezt jól véssük az eszünkbe! Kimondani is kegyetlenség, 

azonban igaz: minden fekete kisgyerek megmenekülése, akit kimentenek a 

Földközi-tenger hullámai közül, három másik afrikai gyereket ítél 

hasonló szenvedésre. (Gyengébbek kedvéért: természetesen ki kell menteni

 őket.)</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Közhely a közlekedéstudományban: a túlterhelt útvonalak 

gondját nem kiszélesítésük oldja meg – az csak vonzza a forgalom 

növekedését <span>–</span>, hanem az út beszűkítése, az áthaladás útjába állított akadályok, amelyek az autósokat más megoldások felé terelik.</span></font></span></p> <p style="text-align:center"><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">*</span></font></span></p> <p><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A

 gyakorlati tennivalók megállapításához a publicista hozzáértése ritkán 

elegendő, két javaslatot azonban az alkalommal élve mégis 

megkockáztatnék. A felelősen gondolkodó magyar civilek, mindjárt akár 

a Mandiner szerkesztői, szerzői és olvasói kezdeményezhetnék országunk s

még inkább az Európai Unió vezetőinél az alábbi intézkedéseket: <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">1.

 Indítsanak expedíciókat a 3. pontban foglalt kérdés tisztázására: mi 

történt tavaly óta Afrika és Ázsia egymástól távoli országaiban, ami a 

migrációs robbanást előidézte, s az áldozatok hogy jutnak el idáig? <span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">2.

 Anyagi áldozatokat és diplomáciai erőfeszítéseket nem kímélve 

szervezzék meg a schengeni határokhoz érkező illegális bevándorlók 

haladéktalan és emberséges hazaszállítását.</span></font></span></p>        </div><span style="color:rgb(102,0,0)"><font size="4"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><br></span></font></span></div>

</div><br></div>