<div dir="ltr"><h1 class="" id="articleTitle">A család életben tartó ereje - egy feleség '56-os emlékei</h1><p><b><span id="articleLead"><a href="http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/a-csalad-eletben-tarto-ereje-egy-feleseg-56-os-emlekei">http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/a-csalad-eletben-tarto-ereje-egy-feleseg-56-os-emlekei</a><br></span></b></p><p><b><span id="articleLead">Az '56-os hősök helytállása mellett ritkán esik szó a feleségekről,
pedig az ő küzdelmeik jelentették a bebörtönzötteknek az élet
folytonosságát.</span>
</b>
</p>
<p>1956 hősei között ritkán említik a
feleségeket. A bebörtönzöttek helytállása mellett az ő láthatatlan
küzdelmeik jelentették a fogságban lévőknek az élet folytonosságát, a
család megtartó erejét. Az egyik ilyen feleség <u><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Fekete Pálné, akinek
férjét</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">1957-ben életfogytiglani börtönre ítélték.</span></b></u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Míg a férj a
kínzásoktól, a rabságtól szenvedett, addig</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> az asszonyt két csöppséggel</span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindenhonnan elüldözték,</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">mégsem tört meg, s nem adta fel.</span></b></u><br><br></p><div class=""><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/A%20finn%20vadon/palne.jpg"><center><u><b>1956
hősei között ritkán említik a feleségeket. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A bebörtönzöttek számára</span>
sokszor az<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> ő láthatatlan küzdelmeik jelentették az élet folytonosságát, a
család megtartó erejét.</span></b></u><br></center></div><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b>"Az egyetemen találkoztunk
és én a hírébe szeretettem bele, nagyon rokonszenves volt nekem, amiket
hallottam róla. Ő másodéves volt, én első éves, aztán megismerkedtünk
személyesen is, és hát egy nagyon nagy szerelem volt a miénk.</b></u>"</span> -<b> meséli Fekete Pálné Ágnes</b> a Kossuth Rádió riporterének. <br><br>A
Békés megyében ismert és tisztelt Fekete Pál 1956 októberében a megyei
forradalmi bizottság elnöke lett. Nyelvtudása különösen fontos szerepet
töltött be, <u><b>a fiatalember anyanyelvi szinten értett oroszul</b></u>.<u><b> A
november 4-i megszállás előtt kétszer is beszélt a szovjet hadsereg
ottani parancsnokával, aki megígérte, elkerülik Békéscsabát. Aztán mégis
megtámadták a várost.</b></u><br><br><div class=""><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/A%20finn%20vadon/1956_szabadnak_lenni_jo%281%29.jpg"><center>"Ilyen nagy dolog a Szabadság?"<br></center></div><br><br><u><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Fekete
Pált </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">1957. február 10-én éjszaka vitték el békéscsabai otthonából, s
még aznap éjjel a Berényi úti temetőben a fal mellett elkezdték ásatni
vele a sírját, miközben sorozatot lőttek a feje fölött a kerítésbe.</span> </b></u>21
éves felesége, <u><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ágnes héthónapos terhes volt ekkor,</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">s egyéves
kislányukkal </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">maradt egyedül.</span></b></u> <u><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Férjét
</span><span style="background-color:rgb(182,215,168)">előzetes letartóztatása idején még havonta láthatta.</span><em class=""><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> "Az, hogy havonta
láthattam még kibírható volt,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bár jöttek ki véres ingek és ez rettenetes
volt...</span>"</em></b></u> - meséli Ágnes. <br><br><b><u>1957 májusában került sor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
tárgyalásá</span>ra</u></b>, amelyet először elnapoltak, majd decemberben Szegeden a
katonai bíróság zárt tárgyaláson hozta meg az első fokú ítéletet. "Ennek
ellenére, <u><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">mi hozzátartozók természetesen ott szorongtunk a
folyosókon,</span> <em class="">hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> láthassuk,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amikor beviszik és kiviszik<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">a szeretteinket </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
tárgyalóterembe</span>.</em></b></u>" A márciusi fellebbviteli tárgyalást Budapesten
tartották, - "ott is ott voltunk, Mezőtúron szálltam fel a vonatra, és
már fent voltak a Rabovszky Laci szülei, ő tíz évet kapott első fokon, -
emlékszik vissza Ágnes. Laci egyetemista volt Budapesten, és ő hozta
Csabára a forradalom hírét, szellemét, amikor hazajött.<u><b> A szüleivel,
Jóska bácsival és Orsi nénivel az utat Budapest felé soha el nem
felejtem: <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Orsi néni nagyon vallásos volt és végig imádkozta az utat a
fővárosig, végig. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Tudtuk, hogy súlyosbítások vannak..."</span></b></u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>Akkorra már
valóban tudni lehetett, hogy súlyosbításra lehet számítani, s a halálos
ítélettől a fellebbezés visszavonása mentheti csak meg a fiút, a férjet,
a szeretteiket.<br><u><b><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Fekete Pált </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">1958. március 19-én jogerősen
életfogytiglanra ítélték.</span></b></u> "De még ennek is örülhettünk, - állítja Ágnes,<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">előtte két héttel még halálos ítéletek is születtek: 20 halálos ítélet
</span>és <span style="background-color:rgb(255,229,153)">ebből csak egy kapott kegyelmet</span></b></u><span style="background-color:rgb(255,229,153)">."</span> Ágnes Dombegyházára került a két
kisgyerekkel, de ott is csak egy évet tölthetett, a férje miatt
elküldték a faluból - <em class="">"a falu párttitkára szó szerint ezt mondta nekem: 3
napon belül tűnjön el a faluból."</em><br><br><div class=""><b><img src="http://pozitivnap.hu/uploads/images/A%20finn%20vadon/56kep%281%29.jpg"></b><center>1956 ismeretlen hősei: fiúk, apák, fivérek, nővérek, anyák, lányok... Családok.<br></center></div><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><u class="">"Viszont olyan megnyilvánulások is voltak az én irányomba Pali miatt, ami szinte hihetetlen volt.</u></b></span>
Például beállított egy hentes, még Csabán, egy egész disznócombbal.
Akkor volt egy drága könyvtáros, Szabad Olga, ő megjárta az auschwitzi
tábort. Nem is ismertük akkor, hogy mi is az a narancs. Jött az
édesanyjával a Szabad Olga és hozta a kicsi gyerekeknek a fügét,
narancsot - hát ők Izraelből kapták. Drága Olga" - emlékszik vissza
Ágnes.<br><br><u class="">A
férjét évente kétszer - júliusban és decemberben - látogathatta meg, és
kétszer küldhetett neki levelet</u>, valamint egy-egy háromkilós csomagot.
<u>1</u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><u>959-ben Vácon tartották fogva Pált, és az egyik látogatás alkalmával
szívrohamot kapott, Ágnes annyit látott, hogy férjét a lábánál fogva
kivonszolják a beszélőről és nem tudhatta,</u> hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> túlélte</span>-e. </b></span>"<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nem tudtam eljönni, egyszerűen nem bírtam.
Volt ott egy szálloda tele<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> poloskákkal,</span> és ott töltöttem az éjszakát a
nagyobbik kislányommal.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Másnap elmentem<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> a börtönparancsnokhoz</span> a
gyerekkel és fogadott.</b></span> Elmondtam neki, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> én innen el nem megyek
addig, amíg nem látom, hogy a férjem él-e <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vagy hal-e.</span> </b></span>Végül felhozatta Palit az irodájába." <br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>"1962
karácsonyán voltam beszélőn Palinál, és ő boldog volt, ami addig soha,
de soha nem fordult elő. Azt mondta, hogy nemsoká találkozunk!" És
valóban Fekete Pál hamarosan szabadult, s a következő év március végén </b></span><em class=""><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
hazatérhetett feleségéhez és gyermekeihez</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>több mint 6 év fogság után</b></span></em><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. </b></span>
"Március utolsó napja volt, éjszaka. Akkor a Gyöngytyúk utcában laktunk
egy több lakásos társasház egyszobás lakásában. Pali átugrott a kapun,
mert zárva volt. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Arra keltem, hogy zörgetnek az ajtón, kérdeztem ki az, ő válaszolt: hát én... Az én boldogságom."</b></span><br><br><br></div>