<div dir="ltr"><h1 class="">Interjú Erdő Péter bíborossal a családszinódus végéhez közeledve </h1>
<div class="">2015. október 22. csütörtök 18:21<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/interju-erdo-peter-biborossal-csaladszinodus-vegehez-kozeledve">http://magyarkurir.hu/hirek/interju-erdo-peter-biborossal-csaladszinodus-vegehez-kozeledve</a><br></div>
<h3 class="">Október 21-én, szerdán V<span style="background-color:rgb(255,229,153)">értesaljai László készített interjút Erdő Péter bíborossal </span>a Vatikáni Rádióban.</h3><p style="text-align:center"><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64961&img=o_erdo_interju-10_22.jpg" rel="lightbox['g64961']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64961&p=1&img=c_erdo_interju-10_22.jpg" alt="" border="0"></a></strong></p>
<p><strong>– Bíboros úr! <span style="background-color:rgb(182,215,168)">Lassan végéhez közeledik a háromhetes rendes
családszinódus</span>. Jóllehet a fontos záró rész még hátra van, és ez nagyon
nagy munka lesz. Először is, <span style="background-color:rgb(182,215,168)">milyen légkörben zajlott</span> a szinódus az
aulában?</strong></p>
<p>– Természetesen <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>sokkal jobb légkörben</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mint azt a sajtó közvetítette.</b></span>
Nagyon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>testvéri és őszinte légkör</b></span> volt. De az őszinteség nem azt
jelenti, hogy veszekedések voltak, hanem azt, hogy mindenki elmondta a
saját véleményét, tapasztalatát: az összes földrész egyházi élete
kirajzolódott előttünk. Bár <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a fölszólalások rövidek voltak, mert három
percet kapott mindenki, mégis egy egész nagy panorámát kaptunk, és
mindenkiben megvolt az a készség, hogy figyelemmel hallgassa a másikat,
és tiszteletben tartsa a véleményét </b></span>és a meggyőződését.</p>
<p><strong>– A tavalyi rendkívüli családszinódushoz képest ez a mostani hordozott-e a hangulatában, légkörében valami újat?</strong></p>
<p>– Annyiban biztosan, hogy volt idő arra, hogy mindenki átgondolja a
főbb témákat. És ez az idő valahogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„összeérlelte” a világ püspökeit</b></span>.
Talán a különbségek már nem voltak olyan nagyok, talán a felvetések nem
voltak olyan váratlanok, hiszen, ismétlem, átbeszéltük ezt a dolgot. Az
elmúlt egy évben tudományos kongresszusok voltak, könyvek egész sora
jelent meg azokról a problémákról, amelyek itt előkerültek. Tehát ez sem
múlt el nyomtalanul. Azok, akik eljöttek, fölkészültek a témából.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(182,215,168)">Néhány szinódusi atya rögtön az első nap estéjén levélben
jelezte a Szentatyának észrevételeit</span>. Ez a levél mennyiben befolyásolta a
szinódus menetét?</strong></p>
<p>– Maga a levél aligha befolyásolt bármit is, hiszen a szinódus
nyilvánossága előtt nem is volt róla szó. De<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> még a folyosón sem volt
jellemző, hogy erről a levélről suttogtak volna a kávészünetben egymás
között az atyák.</b></span> Hanem megint<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> csak a média volt, amely emlegetett
valamilyen levelet, aztán leközöltek egy szöveget, másnap közölték, hogy
nem egészen úgy volt, aztán azt is, hogy ki és mit írt. Azt hiszem, ez
inkább egy külső keveredés volt</b></span>. Lehet, hogy valakik írtak valamilyen
levelet, de minden bíboros írhat levelet a Szentatyának. Úgyhogy ennek a
szinódusi közösségen belül nem volt igazán semmiféle megosztó vagy
komolyabban zavaró hatása.</p>
<p><strong>– Amúgy is a Szentatya ott van az üléseken, tehát bármikor,
az ülések között, a szünetben megszólítható, elérhető. Gondolom, minden
szinódusi atya élt azzal a lehetőséggel, hogy legalább </strong><strong>pár szót </strong><strong>váltson vele </strong><strong>személyesen</strong></p>
<p>– Ez nagyon is így van. Sőt, a pápa előbb bejön az ülésterembe, mint
ahogy kezdenénk a tárgyalást, így a beérkezőket még üdvözli is. Hogyha
valaki nem olyan modortalan, hogy sok-sok percre lefoglalja a Szentatyát
a bejáratnál, akkor a többiek is mind kezet foghatnak vele. Ha valaki
nagyon sokáig megállítja, akkor a többiek kénytelenek megkerülni, hogy a
termet fel tudjuk tölteni. Tehát <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a valóság az, hogy közvetlenül,
személyesen lehet neki kérdést feltenni vagy javaslatot tenni.</b></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A pápa</span> a szinóduson kívül és bent, a szinódusi aulában is jelen van. Az ő<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> jelenléte milyen hatással van a püspökök gyűlésére?</span></strong></p>
<p>– Itt megint csak mást szoktak a médiában emlegetni, és mást éltünk
át mi. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mi azt éltük át, hogy egy jóindulatú atya, aki figyel bennünket,
akinek minden hozzászólás fontos, de ő nem reagál ezekre. Sem a
nyitóbeszédében, sem a második nap elején, amikor röviden szólt hozzánk.
Nem reagált a felszólalásokra, és nem adott senkinek igazat, vagy nem
korrigált senkit. Hanem hagy mindenkit, és rezzenéstelen jezsuita arccal
hallgatja végig a különböző felszólalásokat. Nem lehet leolvasni az
arcáról, hogy melyik tetszett neki, vagy melyik nem. Ezzel is azt segíti
elő, hogy mindenki szabadon kifejtse a véleményét.</b></span> Ő ezt nem
befolyásolja.</p>
<p><strong>– Több szinódusi atyától hallottam, hogy ez egy olyan szabad fórum, ahol nincs olyan dolog, amit ne lehetne elmondani.</strong></p>
<p>– Így van. Nyilvánvalóan itt felelős emberek beszélnek, akár a
püspökök, akár a meghívott szerzetesek, plébánosok, világiak. Azt
hiszem, nem is olyan szándékkal érkeztek, hogy olyasmiről beszéljenek,
amit nem helyénvaló egy szinóduson elmondani. Nagyon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>megragadó volt a
tizennyolc házaspár tanúságtétele. Ha családról beszélünk, akkor
szóljanak a családok. Például az a tizenkét gyermekes házaspár, aki négy
hónapos legkisebb fiát, Dávidot behozta ölben a szinódusi terembe</b></span> is,
ami után azt írták az újságok, hogy megjelent a szinódus legfiatalabb
résztvevője. Ez a család arról tett tanúságot, hogy<span style="background-color:rgb(180,95,6)"><b> <span style="background-color:rgb(230,145,56)">mindenki azt hiszi,
tizenkét gyermeket felnevelni valami szörnyű nagy fáradság és nehézség</span></b></span> –
azt mondták, biztos, hogy egész energiájukra szükség van hozzá, de az
életben minden más is ilyen, és a korábbi életükhöz képest ebben <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
házasságban a gyermeknevelés sodrában sokkal boldogabbak voltak, mint
egyébként. Már itt a földön is a család, sőt a nagycsalád az igazi
boldogság forrása.</b></span></p>
<p><strong>– A szinódus létszáma meglehetősen nagy. Nem okoz ez nehézséget, tekintve a háromperces hozzászólásokat?</strong></p>
<p>– Az idén azért sikeredett ilyen rövidre a hozzászólási idő, mert új
módszert vezettek be. Három részre osztották a témát, háromszor
újrakezdődött az általános vita, és azután háromszor újra szétosztották a
témát a nyelvi csoportok között. Emiatt úgy alakult az időkeret, hogy a
rendes felszólalások három percre korlátozódtak. Három perc alatt nem
lehet részletes teológiai, jogi vagy pasztorális érvelést kifejteni.
Viszont tapasztalatokat, gondolatokat össze lehet foglalni. S hogyha az
atyák ügyesek, és sokszor látszott, hogy azok; akár egy földrész vagy
egy ország képviselői megosztották egymást között a témát, s ki egyik,
ki másik oldalról világította meg ugyanazt. Kirajzolódott például nagyon
sok afrikai ország helyzete, az a pasztorális probléma, amelyet a több
lépésben kötött házasság szokása jelent. Vagy az a valóságos felismerés,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Afrikában még szerencsére nem az elmagányosodás a fő veszély, bár a
nagyvárosokban már ott is megjelent. A család mint egy nagyobb egység
működik, és inkább arra kell vigyázni, hogy ennek a kölcsönös
segítségnyújtásnak a hálója megmaradjon az emberek között</b></span>, mert ha ebből
kiszakadnak, főleg akik elhagyják a régiót, akik elvándorolnak
Afrikából, azok utána támasz nélkül maradnak. Aztán érdekes volt<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az
indiai tapasztalat, amely a kombinált házasságokat emlegeti újra meg
újra. Azokat a házasságokat, amelyeket a család és a közvetítők
segítségével boronálnak össze. Ez nem jelenti feltétlenül, hogy a
házasuló fél akarata ellenére van. Sőt, legtöbbször akarják ők maguk is a
házasságot. Lehet nem a személy iránti szerelemből, hiszen nem ismerik
még egymást annyira, de a saját családjuk iránti bizalom alapján.
Sokszor ezek a házasságok teherbíróbbak, és több segítséget kapnak a
rokonságtól.</b></span> Úgyhogy nem teljesen elvetendő, viszont a személyes döntés,
a személyes szabadság szerepét itt is hangsúlyozni kell.</p>
<p><strong>– A szinóduson jelen van az összes földrész. Ez a
sokszínűség, ami legalábbis kontinentális szinten megjelenik, zavaró
vagy inkább megtermékenyítő?</strong></p>
<p>– Szerintem ez nélkülözhetetlen. E nélkül a sokféle tapasztalat
nélkül nem is tudunk reálisan gondolkozni a központi témáról, magáról a
családról. A család az egész emberiség kincse, az nem egy regionális
sajátosság. A kihívások nem mindig problémák, a kihívások sokszor
pozitív lehetőséget jelentenek. Ezek lehetnek mások régiók szerint, de
ezek egymást gazdagítják, mert az egyik régió pozitív tapasztalata olyan
szempontot húz alá, amely a másik régióban nem jutott az emberek
eszébe. De lehetőségként felmerül. Azt hiszem, nemcsak pozitív, hanem
szükségszerű is a többféle nézőpont.</p>
<p><strong>– Hogyan lehet a sokféle hozzászólást valamiféleképpen közös
mederbe terelni, s aztán csoportosan összerendezni? Hiszen ez éppen
maholnap feladat lesz.</strong></p>
<p>– Mindenekelőtt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a sokféle hozzászólásnak van egy közös alapja. Ez
pedig a katolikus hitünk. </b></span>Azért ez egy nagyon fontos kérdés, mert nem
általában szociológiai szempontból beszélünk a témáról, hanem a hitünk
fényében. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ugyanakkor van egy munkaokmány, az Instrumentum laboris,
aminek a fejezetei és pontjai szerint kellett a hozzászólásokat
megtenni. Minden hozzászólónak meg kellett mondania, hogy melyik ponthoz
fűzi a megjegyzését. Ez önmagában is kanalizálja a témát,</b></span> mert a
hozzászólásokat rögtön számok szerint lehet rendezni, s ott
konfrontálódik az ember később a bizottságban azzal, hogy ehhez a
ponthoz például ellentétes megjegyzések vagy egymást kiegészítő
szempontok születtek.</p>
<p><strong>– Bíboros úr, ön hivatalból mint főrelátor tagja a szinódus
záródokumentumát előkészítő bizottságnak. Óriási rohammunka lesz tető
alá hozni a hatalmas hozzászólás halmazból a szinódusi atyák elé kerülő
tervezetet, amelyről aztán végül majd szavaznak. Kikristályosodtak-e a
legfontosabb pontok, észrevételek, megállapítások új igények és
esetleges továbbgondolandó kérdések?</strong></p>
<p>– Sok minden kikristályosodott. Például <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a házasságra való felkészítés
és a házasság kísérése</b></span>. Minden nyelvi csoport, minden régió kéri és
hangsúlyozza azt, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyház szervezettebben, mondjuk püspökkari
szinten megfogalmazva is, jelölje meg a távolabbi, közelebbi, közvetlen
házassági előkészítésnek a szertartás szép, hatásos lefolytatásának az
útját, és azt, hogy hogyan kísérjük a fiatal házasokat később.</b></span> Mindez az
jelenti, hogy egyrészt a házasulandóknak legyen meg már az elmélyült, a
személyes, a felelős katolikus hite, tehát ne csak mint egy természetes
emberi közösséget nézzék a házasságot, hanem legyen meg bennük a
természetfeletti szempont is. Másrészt nagyon fontos, hogy a közösséggel
legyenek kapcsolatban már az előkészület ideje alatt, és később.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Hiszen
ez segít rengeteg olyan problémának a megoldásában, ami a házasságot
egyébként megterheli. Ebben közös a hang és közös a kívánság. Aztán
nagyon fontos dolog az is, hogy a társadalom előtt a családok érdekében
fel kell lépni mindenütt, a helyi hatóságok felé, mindenütt, ahol az
ember részt tud venni a közéletben.</b></span> Ezt az alapvető szempontot, a
családoknak az igazi javát a puszta gazdasági hasznosság fölé kell
helyezni, s ezt a hangot érvényesíteni kell. Ez egy szociálteológiai
kérdés, az egyház társadalmi tanításának a kérdése, de minden földrészen
szorgalmazzák, hogy ennek megfelelő közösségi szervezettségi cselekvést
is mutassunk fel, ne csupán tanítsunk ezekről a kérdésekről. Ez nagyon
fontos, hiszen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ma a család, és ez megint egy közös szempont volt,
szembenéz egy olyan ideológiával, a genderideológiával, amely a családot
mint közösséget meg akarja szüntetni. Amely a definíciók dolgában, az
alapfogalmak dolgában is teljesen el akar tekinteni az eddig ismert
emberi intézményes fogalmi világtól,</b></span> úgy a házasság, úgy a család, mint
az egyéb közösségek vonatkozásában.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Mi pedig azt valljuk, hogy a család
olyan emberi értékeknek az átadója, olyan nélkülözhetetlen alap, amire a
társadalomnak épülnie kell,</b></span> ami nélkül a teljes emberségre való
fejlődés is zavarba kerül, és legtöbb esetben nem is válik lehetségessé.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Igazán nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a családnak a becsületét, a
családnak az értékét is ismerje el a tágabb emberi közösség is. Nem
azért, mert mi ezt így szeretnénk, hanem mert ez az emberiség érdeke.</b></span></p>
<p>Forrás és fotó: <a href="http://hu.radiovaticana.va/news/2015/10/21/interj%C3%BA_erd%C5%91_p%C3%A9ter_b%C3%ADborossal_a_szin%C3%B3dusi_munk%C3%A1latokr%C3%B3l/1181003" target="_blank">Vatikáni Rádió</a></p>
<p>Magyar Kurír</p></div>