<div dir="ltr"><p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ez a Jézushoz odalépő ember keresi az Istent. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Betart minden törvényt,</span>
de úgy érzi, </b></span><u><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy valami még hiányzik. </b></span></u>Valami több kellene. Ezért megy
Krisztushoz, mégpedig - a Márk-evangélium ábrázolásában - már a Golgota felé
menő Krisztushoz (vö. Mk 9,30; 10,32). Letérdel előtte (Mk 10,17), és azt
mondja: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>"Jó Mester, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?</b></span>" <span style="background-color:rgb(234,153,153)"><b>Jézus
ezt feleli: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten"
</b></span>(Mk 10,18). Úgy gondolom, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ez a jézusi válasz provokáció. Jézus azt kérdezi,
miért mondtad, hogy én jó vagyok? Tudod-e, hogy mit mondtál igazában? Miért
jössz pont hozzám, hogy keresd a helyes utat, a jót? Tudod-e igazából, hogy ki
vagyok én? Mit tartasz te az Emberfiáról? Kinek tartasz engem? Jézus
elgondolkodtatja ezt az ifjút,</b></span> tudja-e, hogy mit mondott. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Tudja-e, hogy Jézus
valóban a Jónak a forrása és megtestesülése. Ő valóban a Jó Mester.</b></span><br>
<br>
</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Az ifjú - nevezzük így - azt kérdezi: mit kell tennem, hogy elnyerjem
az örök életet? Krisztus korában a rabbik igen gyakran adtak pót-útmutatásokat,
speciális jámborsági gyakorlatokat a Tóra mellé. Egy ember kegyességét
leginkább ezeken a külön parancsokon mérték le, a külön böjtökön és külön
imádságokon. Feltehető, hogy a gazdag ifjú valami ilyesmire várt: "Mit
kell még tennem?" Mutatja ezt az is, hogy mennyire csalódik, amikor Jézus
csak a régi parancsokat mondja, a Tízparancsolatot sorolja el neki. Nem erre
várt a gazdag ifjú.<br>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus egyetlen paranccsal azért megtoldja a Tízparancsolatot, hozzáteszi azt is
a Márk-evangélium leírása szerint: "Ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csalj</span>!" (Mk 10,19), <span style="background-color:rgb(182,215,168)">ami a
biblikus nyelvben főként</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a napszámosok bérének a visszatartására vonatkozik
</span></b></span>(Lev 19,13). A gazdagnak teljesen aktuális volt ez a kiegészítés, hiszen ő is -
minden bizonnyal - sok embert foglalkoztatott. Azt mondja az Evangélium:
<b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">"Jézus ránézett és megkedvelte." Akire Krisztus ránéz, annak az
életében új fejezet kezdődik. </span></b>Valami gyökeresen új kezdődhet. Jézus fölkínálja
neki a meghívást a titok mélyébe. Fölkínálja neki Önmagát. <span style="background-color:rgb(234,153,153)"><b>"Jöjj, és
kövess engem!</b></span>" Megnyílik hirtelen az út valahova, Isten titkának mélyébe.
Valami olyasmi történik itt, amiről József Attila ezt írta: "Reám néztél,
s én mindent elejtettem. / Meghallgattál, és elakadt szavam" (Gyermekké
tettél). Krisztus ránéz erre az ifjúra és megkedveli.<br>
<br>
</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Jézus így folytatja: "Valami hiányzik még belőled - mondta neki.
Menj, add el, amid van, (...) aztán gyere és kövess engem" (Mk 10,21).
Máté hozzáteszi: "Ha tökéletes akarsz lenni..." (Mt 19,21). Szent
Márknál ez a félmondat még nem szerepel. Máté saját hozzátoldása ez, mely
kicsit rímel a hegyi beszéd mondatára: <span style="background-color:rgb(234,153,153)"><b>"Legyetek hát tökéletesek, amint
Mennyei Atyátok tökéletes!</b></span>" (Mt 5,48). Ez a hozzátoldás azonban, ha
helyesen értjük, nem vezet félreértéshez.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Nem feltétlenül azt jelenti, hogy két
út van: egy a ’köznépnek’, egy pedig a ’szentség
arisztokratáinak’, akik a tökéletesség felé törekszenek. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus meglátja,
hogy ez az ember, ez a fiatalember többre vágyik, radikálisan keresi az Istent.
Jézus erre azzal válaszol, hogy meghívja őt. Meghívja őt erre a teljességre. </b></span><br>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A fiatalember azonban képtelen lemondani a vagyonáról.</b></span> Szent Márk így
fogalmazza szó szerint: "Az ember beborult" (Mk 10,22), ahogyan az ég
elborul. Egy időjárásra vonatkozó szó áll itt (sztügnadzó). Az ifjú elhagyja a
Világosságot, Krisztust, és az élete elsötétedik, elszürkül.<br>
Jézus azt mondja, <span style="background-color:rgb(234,153,153)"><b>könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak
bemenni Isten országába </b></span>(Mk 10,25). Sokféle okos magyarázatot találtak erre a
radikális krisztusi kijelentésre. Sokan azt mondják, Jeruzsálemnek volt egy
kicsi kapuja, amit így neveztek: ’tű foka’, és ahol nehéz volt a
tevéket átpréselni. Azonban semmilyen adatunk nincs arra, hogy valaha is
Jeruzsálemnek ilyesfajta kapuja lett volna. Ezt íróasztalnál találták ki
egzegéták több száz évvel később. Tágítani próbálták a tű fokát, mert túlságosan
szűknek tűnt a számukra. Jézus a közmondásosan legnagyobbat és legkisebbet - a
tevét és a tű fokát - hasonlítja össze, ahogyan a rabbik is gyakran tették.
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Nehezen jut be a gazdag</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Isten országába</b></span>,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> nehezen jut be az ember</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az Isten
országába</b></span>. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Nehéz megtanulnunk azt,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy az életünket arra kaptuk, hogy
odaadjuk. </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Nehéz mindent odaadni.</b></span><br>
<br>
</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">A katolikus exegézis a gazdag ifjú történetéből vezette le az
evangéliumi tanácsokról szóló tanítást. A protestáns exegézis pontosan az
ellenkező végletre jut el. Luther azt mondja, hogy Krisztus nem azt akarja
parancsolni, hogy le kell mondani a vagyonunkról. Hiszen ő maga sem tette ezt.
Nem adta el a ruháit, ő maga is evett és ivott. A vagyonát mindenkinek meg
lehet tartani, és a sajátjai, az övéi javára köteles azt az ember felhasználni.
Sőt, mondja Luther, a polgári ember még erőszakkal meg is védheti a javait.
Krisztus - Luther szerint - csak szembesíteni akarta a gazdag embert az
üdvösségre való képtelenségével, és azzal, hogy az üdvösség kegyelemből,
ingyenesen, ajándékként lesz az ember osztályrésze.<br>
Érdekes, hogy elméleti prekoncepció, a lutheri teológia mennyire elvakíthat,
mennyire a feje tetejére állítja ezt a történetet. Természetesen a protestáns
exegézis nem állt meg itt, és jelenleg a protestáns egyházakban is több helyen
szerzetességhez hasonló közösségek léteznek.<br>
<br>
</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A gazdag ifjú története nem feltétlen a klasszikus, két lépcsős etikát,
a parancsok és a tanácsok tanát alapozza meg</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>. II. János Pál pápa <i><span style="font-style:italic">Veritatis splendor</span></i> című enciklikájában (n.
28) újra és újra hangsúlyozza, hogy minden krisztushívőnek, minden tanítványnak
a hivatása a tökéletesség. Ez a hívás mindenkinek szól. Mégis világosan
látszik, hogy ez a fiatalember valami többet akart, radikálisan akarta
Krisztust követni, mint nagyon sokan mások. Úgy látszik, hogy Krisztus erre a
vágyra válaszolt, igent mondott rá. Megnyitotta az ajtót a fiatalember számára</b></span>.<br>
<br>
</span></font></p>
<p class="MsoNormal"><font face="Times New Roman" size="3"><span style="font-size:12pt">Japánban azt mondják, hogy amit nagyon kell magyarázni, az már gyanús.
Azt hiszem, itt is olyan titokkal állunk szemben, amit nem szabad túlmagyaráznunk.
A szeretet titkával állunk szemben. A szeretetnek nincsenek egészen egzakt
észérvei. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A szeretet titkába lép be ez a gazdag ifjú, oda kap meghívást</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ott
torpan meg. </b></span></span></font><b><u><font size="4"><span style="font-size:14pt;font-weight:bold"></span></font></u></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><b><u><font face="Times New Roman" size="4"><span style="font-size:14pt;font-weight:bold"><span style="text-decoration:none"> </span></span></font></u></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align:justify"><i><font face="Times New Roman" size="4"><span style="font-size:14pt;font-style:italic">(részlet
dr. Székely János püspök elmélkedéséből)</span></font></i></p>
<font face="Arial" size="2"><span style="font-size:10pt;font-family:Arial"><br></span></font></div>