<div dir="ltr"><p><font color="#008080" size="+2">2015.10.05. hétfő</font></p>
<p><font color="#ff0080"><i><b> Elindult Jónás, hogy meneküljön az Úr elől</b></i></font></p><p>
</p><hr>
<p><a name="Jón 1,1 - 2,1.11"><font color="#800080" size="+1">Jón 1,1 - 2,1.11</font></a></p>
<p>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az Úr szózatot intézett Jónáshoz,</b></span> Amittai fiához, mondván: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Kelj fel,
menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne,</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)">hogy gonoszsága
felhatolt <b>elém.</b></span>’’ <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön
az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló
hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen
velük az Úr színe elől. </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és
nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem
fenyegette, hogy összetörik</b></span>. <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a
saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat,
hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment
le, mélyen aludt. A hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta
neki: ,,Miért alszol olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet!
Hátha gondol ránk az az Isten, és nem veszünk el!’’ Majd így szóltak
egymáshoz: ,,Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért
minket ez a veszedelem!’’ Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra
esett. Erre azt mondták neki: ,,Mondd el nekünk, miért jött ránk ez a
veszedelem? Mi a foglalkozásod, melyik a hazád, hová mégy, és milyen
nemzetből való vagy?’</b><b>’ Ő azt felelte nekik: <span style="color:rgb(255,0,0)">,,Héber vagyok én, és az
Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.’</span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)">’</span>
Igen megrémültek erre azok az emberek, és azt mondták neki: ,,Miért
cselekedted ezt?’’ Megtudták ugyanis a férfiak, hogy<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> az Úr színe elől</b></span><span style="color:rgb(56,118,29)"><b>
menekült, </b></span>mivel elmondta nekik. <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>Majd azt mondták neki: ,,Mit csináljunk
veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?’’ A tenger ugyanis
egyre jobban háborgott. Erre ő azt mondta nekik: ,,Fogjatok meg engem és
dobjatok a tengerbe, és megszűnik a tenger háborgása ellenetek, mert
tudom, hogy miattam jött rátok ez a nagy vihar.’’ Erre a férfiak
eveztek, hogy a szárazra visszajussanak, de nem sikerült nekik, mert a
tenger egyre jobban háborgott ellenük. Erre az Úrhoz kiáltottak és
mondták: ,,Kérünk, Urunk, ne vesszünk el ez ember élete miatt, és ne
háríts ránk ártatlan vért, mert te, Urunk, úgy cselekedtél, amint
akartad!’’ Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a
tenger háborgása.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Erre azok az emberek nagy félelemmel teltek el az Úr
iránt, és áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek. Erre
az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal
gyomrában volt három nap és három éjjel. Ekkor az Úr parancsára a hal
kihányta Jónást a szárazra.
</b></span></p>
<p><a name="Jón 2,2-8"><font color="#800080" size="+1">Jón 2,2-8</font></a></p>
<p>
Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, s így szólt:
,,Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem; az
alvilág gyomrából kiáltottam, és Te meghallgattad szavamat. Belevetettél
a mélységbe, a tenger közepébe, és az ár körülvett engem. Valamennyi
örvényed és hullámod összecsapott felettem. Azt mondtam: �,,Elvetettél
szemed elől! Bárcsak látnám ismét szent templomodat!�'' <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Körülvettek
engem a vizek egészen a torkomig, bekerített engem a mélység. Fejemet
elborította a hínár, lesüllyedtem a hegyek alapjáig. Örökre
összecsukódtak felettem a föld zárai, de te kihúztad a gödörből
életemet, Uram, én Istenem! </b><b>Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra
gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
</b></span></p>
<p><a name="Lk 10,25-37"><font color="#800080" size="+1">Lk 10,25-37</font></a></p><span style="color:rgb(56,118,29)"><b>
</b></span><p><span style="color:rgb(56,118,29)"><b>
Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt:
,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?’’</b></span> Ő ezt válaszolta
neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?’’ Az így felelt:
,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden
erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint
önmagadat’</b></span>’ [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd
ezt, és élni fogsz.’’ De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte
Jézust: <span style="color:rgb(56,118,29)"><b>,,De ki az én felebarátom?’’ </b></span>Jézus akkor így kezdett beszélni:
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>,<span style="color:rgb(255,0,0)">,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment,</span> és rablók kezébe került. Azok
kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.
Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment.
Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt,
elment mellette.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és
amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort
öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára,
elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a
fogadósnak, és ezt mondta: �,,Viseld gondját neki, és ha többet
költenél, amikor visszatérek, megadom neked.�'' ,,Mit gondolsz, e három
közül melyik volt felebarátja</b></span> annak, aki a rablók kezébe került?’’ Az
így felelt: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.’’ Jézus erre azt
mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!’’
</b></span></p></div>