<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa homíliája a családszinódust megnyitó szentmisén </h1>
<div class="">2015. október 4. vasárnap 18:10<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-homiliaja-csaladszinodust-megnyito-szentmise">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-homiliaja-csaladszinodust-megnyito-szentmise</a><br></div>
<h3 class="">A Szentatya homíliája <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a püspöki szinódus 14. rendes
közgyűlését megnyitó szentmisén a Szent Péter-bazilikában, 2015. október
4-én.</span></h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64470&img=o_4.jpg" rel="lightbox['g64470']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64470&p=1&img=c_4.jpg" alt="" border="0"></a><br>„Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes lesz bennünk” (1Jn 4,12).<br><br>Úgy
tűnik, mintha a mai [27. évközi] vasárnap olvasmányait egyenesen az
egyháznak erre a kegyelmi eseményére, vagyis a püspöki szinódus
családdal foglalkozó rendes közgyűlésére választották volna, amely ezzel
a szentmisével veszi kezdetét.<br><br><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szentírási szövegek</b></span> három témára irányítják figyelmünket, ezek pedig<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>: <em>a magány drámája, a férfi és nő közötti szeretet és a család.</em></b></span><br><br><strong>A magány</strong><br><br>Ádám,
miként az olvasmányban hallottuk, a paradicsomban élt, nevet adott
minden teremtménynek, s ezáltal uralmat gyakorolt felettük, ami
megmutatja az ő vitathatatlan és páratlan felsőbbrendűségét, de ennek
ellenére egyedül érzi magát, mert „nem talált segítőtársat, aki hasonló
lett volna hozzá” (Ter 2,20), és megtapasztalta a magányt.</p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A magány, a magány drámája ma is sok férfit és nőt sújt. Gondolok
azokra az öregekre, akiket még szeretteik és saját gyermekeik is magukra
hagytak. Gondolok az özvegyekre, azokra a férfiakra és nőkre, akiket
elhagyott a feleségük vagy a férjük, arra a sok-sok emberre, akik
ténylegesen úgy érzik, hogy egyedül vannak, hogy nem érti és nem
hallgatja meg őket senki. Gondolok az elvándorlókra és a menekültekre,
akik háborúk és üldöztetések elől menekülnek; azután a
megszámlálhatatlan fiatalra, akik a fogyasztás, a „használd és dobd el”,
a kiselejtezés kultúrájának áldozatai.</b></span></p>
<p>Ma <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a globalizált világ ellentmondásosságában élünk, ahol sok
luxuslakást és felhőkarcolót látunk, de egyre kevésbé</b></span> látjuk<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az otthon
és a család melegét;</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>rengeteg ambiciózus tervünk van, de kevés időnk,
hogy éljünk azzal, amit már megvalósítottunk. A szórakozás számtalan
kifinomult formája mellett egyre üresebb az ember szíve; millió élvezet,
de kevés</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> szeretet;</b></span> rengeteg szabadság, de kevés önállóság…<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Egyre nő
azok száma, akik egyedül érzik magukat, de azoké is, akik önzésbe,
búskomorságba, romboló erőszakba, a gyönyör és a pénzisten
rabszolgaságába zárkóznak.</b></span></p>
<p>Ma bizonyos értelemben Ádám tapasztalatát éljük át: az óriási
hatalmat nagy magány és sebezhetőség kíséri; és a család ennek a
tükörképe. Az emberek egyre kevesebb komolysággal törekednek arra, hogy
szilárd és szeretetben termékeny kapcsolatot létesítsenek, olyat, amely
kitart egészégben és betegségben, jólétben és szegénységben, jó- és
balsorsban. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A tartós, hűséges, lelkiismeretes, stabil és termékeny
szeretetet</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyre jobban kigúnyolják és elavult dolognak tartják. </b></span>Úgy
tűnhet, hogy éppen <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a legfejlettebb társadalmak azok, ahol a legkisebb a
születési arányszám, és a legmagasabb az abortusz, a válás, az
öngyilkosság, a környezeti és társadalmi szennyezés aránya.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64470&img=o_7.jpg" rel="lightbox['g64470']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64470&p=1&img=c_7.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>A férfi és nő közötti szeretet</strong></p>
<p>Az olvasmányban még azt is hallottuk, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>fájdalom járja át Isten
szívét, amikor látja Ádám magányát, és azt mondja: „nem jó az embernek
egyedül lennie: alkotok neki segítőtársat, aki hozzá hasonló” </b></span>(Ter
2,18). Ezek a szavak rámutatnak arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az ember szívét semmi más nem
teszi boldoggá, csak egy olyan szív, amely hozzá hasonló, amely
megfelel neki, szereti, és kiemeli </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>magányából s egyedüllétéből</b></span>. Arra is
rámutatnak, hogy Isten nem szomorúságra vagy egyedüllétre, hanem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
boldogságra teremtette az embert, arra, hogy megossza életét egy másik
személlyel, aki kiegészíti őt, hogy megélje a szeretet csodálatos
tapasztalatát: vagyis azt, hogy szeret és őt is szeretik, hogy meglássa
termékeny szeretetét gyermekeiben</b></span>, ahogyan a ma hallott zsoltár is
mondja (vö. Zsolt 128).</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ez Isten álma szeretett teremtményéről: hogy lássa kibontakozását a
férfi és nő közötti szeretet egyesülésében, hogy boldognak lássa őket
közös életükben, termékenynek a kölcsönös odaadásban</b></span>. Ez ugyanaz a terv,
amelyet Jézus a mai evangéliumban összefoglal ezekkel a szavakkal:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
„Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért
elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test
lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy”</b></span> (Mk
10,6–8; vö. Ter 1,27; 2,24).</p>
<p>Jézus a neki feltett költői kérdésre – amelyet valószínűleg csapdának
szántak, hogy hirtelen ellenszenvessé tegyék az emberek szemében, akik
követték őt, és akik a válást megszokott és érinthetetlen valóságként
gyakorolták – egyenesen és nem várt módon válaszol: mindent a kezdethez
vezet vissza, a teremtés kezdetéhez, hogy megtanítsa nekünk: Isten
megáldja az emberi szeretetet-szerelmet, ő az, aki egyesíti az egymást
szerető férfi és nő szívét, és egyesíti őket egységben és
felbonthatatlanságban. Ez azt jelenti, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a házasélet célja nemcsak
az, hogy mindig együtt éljenek, hanem hogy mindig szeressék egymást!
Jézus így helyreállítja az eredeti és eredetet adó rendet.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64470&img=o_8.jpg" rel="lightbox['g64470']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64470&p=1&img=c_8.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>A család</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Amit tehát Isten egybekötött, azt az ember ne válassza szét” </b></span>(Mk
10,9). Ez <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>buzdítás a hívőknek arra, hogy győzzék le</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az individualizmus
és legalizmus minden formáját, amelyek szűkkeblű önzést és attól való
félelmet leplez</b></span>nek, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy elfogadják a házasság és az emberi szexualitás
igazi jelentését Isten tervében.</b></span></p>
<p>Ugyanis <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>egyedül Jézus ingyenes húsvéti szeretete őrültségének
fényében válik érthetővé az egyetlen és halálig tartó házastársi
szeretet ingyenességének őrültsége.</b></span></p>
<p>Isten számára a házasság nem egy kamaszos, rózsaszín vágyálom, hanem
olyan álom, amely nélkül az ő teremtménye magányra van ítélve! Az attól
való félelem ugyanis, hogy elfogadjuk ezt a tervet, megbénítja az emberi
szívet.</p>
<p>Paradox módon<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a mai embert is</b></span> – aki gyakran gúnyolódik ezen a terven –
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vonzza és elbűvöli minden hiteles szeretet, minden szilárd szeretet,
minden termékeny szeretet, minden hűséges és tartós szeretet.</b></span> Látjuk,
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a mai ember ideig tartó szeretetfajták után kullog,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miközben az
igazi szeretetről álmodik;</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>testi gyönyörök után fut,</b></span> de <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>közben a teljes
odaadásra vágyik.</b></span></p>
<p>Ugyanis „manapság, amikor a határtalan szabadság ígéreteit mind
kiélveztük, új értelmet kezdünk tulajdonítani a »világ szomorúságának«. A
tiltott élvezetek vonzereje a tiltás megszűntével nyomban elveszett.
Egyre szélsőségesebbé és felfokozottabbá kellett és kell ma is válniuk,
de véges voltuk miatt mégis elvész a zamatuk, mert<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az ember a végtelent
élvezi” (Joseph Ratzinger: <em>Krisztusra tekintve</em>.</b></span> <em>A hit, a remény és a szeretet gyakorlása</em>, Vigilia, Budapest, 2005, 52.).</p>
<p>Ebben a társadalom és a házasság szempontjából meglehetősen nehéz helyzetben az egyháznak <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az a feladata, hogy <em>küldetését hűségben, igazságban és szeretetben élje meg</em>.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Küldetését hűségben kell élnie, hűségben mesteréhez, hogy pusztában
kiáltó hangként védje a hűséges szeretetet, és bátorítsa azt a nagyszámú
családot, amelyek olyan helyként élik meg házasságukat, ahol
megmutatkozik az isteni szeretet; továbbá hogy oltalmazza az élet,
minden élet szent voltát; oltalmazza a házassági kötelék egységét és
felbonthatatlanságát mint Isten kegyelmének jelét, valamint annak jelét,
hogy az ember képes komolyan szeretni.</b></span></p>
<p>Az egyháznak az a feladata, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><em>küldetését igazságban élje meg</em>,
igazságban, amely nem változik a múló divatok vagy az uralkodó
közvélemény szerint. Az igazságban, amely megvédi az embert és az
emberiséget</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az önmaga körül forgás kísértéseitől, és attól, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a
termékeny szeretetet </span>meddő önzéssé,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a hűséges egybekelést</span> ideiglenes
kapcsolatokká alakítsa.</b></span> „Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba
süpped, és üres foglalattá válik, amely önkényesen tölthető meg.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ez
végzetes veszély </b></span>a szeretet számára egy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> igazságot nélkülöző kultúrában</b></span>”
(XVI. Benedek: <em>Caritas in veritate</em> enciklika, 3.).</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az egyháznak az a feladata, hogy <em>küldetését szeretetben élje</em>,
szeretetben, </b><b>amely nem </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mutogat ítélkezőn a másikra</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>, hanem – anyai
természetéhez hűen – kötelességének érzi, hogy megkeresse és gyógyítsa a
sérült párokat a befogadás és az irgalmasság olajával. Az a feladata,
hogy „tábori kórház” legyen, nyitott kapukkal, hogy mindenkit
befogadjon, aki segítséget és támaszt keres, sőt az is feladata, hogy
igaz szeretettel kilépjen kerítései mögül mások felé, hogy együtt
haladjon a sérült emberiséggel, hogy az üdvösség forrásához vezesse és
hozzá kapcsolja.</b></span></p>
<p>Ez olyan egyház, amely tanítja és védelmezi az alapvető értékeket
annak elfelejtése nélkül, hogy „a szombat van az emberért és nem az
ember a szombatért” Mk 2,27), és hogy Jézus azt is mondta: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem az
egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. </b><b>Nem az igazakat
jöttem hívni, hanem a bűnösöket</b></span>” (Mk 2,17). Ez olyan egyház, amely az
igazi, a magányból kihúzni képes szeretetre nevel, és nem feledkezik meg
arról, hogy küldetése arra szólítja, hogy <em>a sérült emberiség jó szamaritánusa</em> legyen.</p>
<p>Emlékszem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Szent II. János Pál</b></span>ra, amikor ezt mondta:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> „A tévedést és a
rosszat mindig el kell ítélni és le kell győzni; de az embert, aki
elesik vagy megtéved, meg kell érteni és szeretni kell. […] Nekünk
szeretnünk kell a korunkat és segítenünk kell korunk emberét” </b></span>(<em>Beszéd az Olasz Actio Catolicához</em>, 1978. december 30.: <em>Insegnamenti I</em>
[1978], 450.). És <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az egyháznak keresnie kell az embert, be kell
fogadnia és kísérnie kell,</b></span> mert egy zárt kapus egyház elárulja önmagát
és küldetését, s ahelyett, hogy híd lenne, akadállyá válik:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Mert
ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő, és azok, akiket
megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket” (Zsid 2,11).</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ezzel a lelkülettel kérjük az Urat, hogy kísérjen minket a szinódus
folyamán, és vezesse az egyházat a Boldogságos Szűz Máriának és Szent
Józsefnek, az ő tisztaságos férjének közbenjárására.<br></b></span><br>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<p>Fotó: Vatikáni Rádió, Famigliacristiana.it</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>