<div dir="ltr"><h2><a href="http://jezsuita.blog.hu/2015/10/02/miben_is_kell_hinni_dogmak_es_paradigmavaltasok_a_teologiaban" target="_blank">Miben is kell hinni? – Dogmák és paradigmaváltások a teológiában</a></h2>
                        <h3>2015.10.02. 10:49 <a href="http://blog.hu/user/137135/tab/data" target="_blank">pacsy</a></h3><p><a href="http://jezsuita.blog.hu/2015/10/02/miben_is_kell_hinni_dogmak_es_paradigmavaltasok_a_teologiaban#more7880568" target="_blank">http://jezsuita.blog.hu/2015/10/02/miben_is_kell_hinni_dogmak_es_paradigmavaltasok_a_teologiaban#more7880568</a><br></p>
                        <div>
                                <p style="text-align:justify"><img src="http://m.blog.hu/je/jezsuita/image/fr_reginald_garrigou-lagrange_o_p.jpg" alt="fr_reginald_garrigou-lagrange_o_p.jpg" style="margin-left:5px">Ha
 megkérdezzük valakitől, aki történetesen katolikus, hogy hány szentség 
van, alighanem gondolkodás nélkül rávágja: hét. No és hány parancsolat 
van? A válasz ugyanilyen egyszerű: tíz. Ha rászánjuk az időt és egy 
kicsit utánanézünk néhány egyháztörténeti adatnak (például akár az 
interneten is), alighanem minden különösebb nehézség nékül azt is 
megtaláljuk, hogy eddig 21 egyetemes zsinatot tartottak, és hogy Ferenc a
 266. pápa. Ha vannak alapvető teológiai ismereteink, könnyű lesz 
kideríteni azt is, hogy az Egyházi Törvénykönyvben 1752 kánon van 
felsorolva. De vajon miért van az, hogy ha azt kérdezzük, hogy hány 
dogma tartozik a katolikus tanításhoz, a hívő emberek közül a legtöbben 
csak vakarják a fejüket?</p>
<p style="text-align:justify"> </p>
<p><a name="15028cca217e49d9_more7880568"></a></p>
<p style="text-align:justify">Talán csakugyan van abban valami 
zavarbaejtő, hogy a kötelező hittételek, a dogmák számát firtató 
kérdésre a diplomás szakemberek, a teológusok is zavarba jönnek. Hogy 
nem lehet az, hogy egy ilyen egyszerűnek látszó, és nyilvánvalóan 
rendkívül lényeges kérdés még mindig nincs tisztázva? Vajon csupán a mai
 teológusok hibájából – alkalmasint ezen „modernkedő”, ám valójában csak
 „a liberalizmus szerkerét toló”, „semmirekellő állítólagos hittudósok” 
„nemtörődömsége és hanyagsága” folytán tartunk ott, ahol tartunk? Hiszen
 mi mással volna magyarázható, hogy mindeddig „elhanyagolták” egy ilyen 
jelentős adat megállapítását? Ha meg tudjuk mondani, hogy hány bekezdés 
van a Katekizmus­ban, nem volna időszerű végre rendesen utánaszámolni 
annak is, hogy egy-egy bekezdésnek hány dogma feleltethető meg?</p>
<p style="text-align:justify">Nos, nem rejtem többé véka alá a 
véleményemet: az a meggyőződésem, hogy a számbeli bizonytalanság oka nem
 a szakteológusok feltételezett lustaságával magyarázható. Az indok 
sokkal inkább maga a <i>kinyilatkoztatás természetében</i> rejlik (s ez azután elkerülhetetlenül a kinyilatkoztatás <i>teológiájára</i>
 is rányomja a bélyegét). Az igaz ugyan, hogy össze tudjuk számolni, 
hogy hány artikulusból áll a nicea-konstantinápolyi hitvallás, csakhogy a
 bekezdések nem feleltethetők meg egyértelműen egy-egy dogmának, illetve
 a krédók maguk sem merítik ki a hittételek teljes listáját. Valójában 
arról van szó, hogy a kinyilatkoztatás és annak magyarázata 
elkerülhetetlenül <i>történeti</i> folyamat. Csakis a kinyilatkoztatás
 tantételszerű szemléletét vallók, akik ezt a történelmi dimmenziót 
lényegében elhanyagolják (vagy teljesen félreértik), róhatják fel 
hiányosságképpen, hogy lehetetlen a dogmák kimerítő listájának 
összeállítása! Hiszen ők a kinyilatkoztatást különálló igazságok – avagy
 tételes állítások – gyűjteményének tekintik. Egyedül ilyen alapon 
remélhetik ugyanis, hogy fáradhatatlan keresésük, osztályozó és 
rendszerező munkájuk nyomán végre valahára meghatározott számú 
tantételhez juthanak, feltéve, ha elég kitartóan folytatják a 
rendszerezést és a keresést.</p>
<p style="text-align:justify">1950 és 1956 között egy legendás 
újskolasztikus professzor tanított a mai Eötvös Loránd 
Tudományegyetemről száműzött teológiai karon (Budapesti Katolikus 
Hittudományi Akadémia). Takács József valóban zseniális ember és 
teológus volt. Kiemelkedő eredménnyel doktorált dogmatikából 
(szisztematikus teológiából) a római Pápai Gergely Egyetemen, s olyan 
brilliánsan szerepelt az akkoriban szokásos újskolasztikus disputákon, 
hogy évtizedekkel később VI. Pál pápa maga is emlékezett rá, és 
rákérdezett az <i>ad limina</i> látogatáson lévő magyar püspököknél. Megnyugtatták: nem, nincs börtönben…</p>
<p style="text-align:justify">Takács Józsefnek azonban valódi keresztú
 adatott; a Szentlélek kifürkészhetetlen végzése folytán rengeteg 
szenvedésen kellett átmennie. 1956-ban azonban politikai okokból 
eltávolították tanszékvezetői állásából és – természetesen – Budapestről
 is száműzték, több kisebb plébánián működött lelkipásztorként. 
Gyémántkeménységű ember volt; egy alkalommal, nyomozók látogatták meg és
 virágnyelven megpróbálták „beépíteni”, rávenni, hogy időnként írjon 
nekik egy-egy jelentést: „Lássa, csak ilyen apróságról van szó, s ha 
vállalja, másnaptól újra taníthat” – így szólt az ígéret. Ezt 
válaszolta: „Nézzék, én 5 élő és három holt nyelven tudok, de ezt a 
nyelvet, nem beszélem!” Plábánosként halt meg 1982. január 17-én 
Adácson.</p>
<p style="text-align:justify">Takács életszentsége és briliáns 
intellektusa hihetetlen hatást tett hallgatóira. Valóban a legjobbak 
lelkesedtek érte (nem csoda, hogy néhány éve még a magyar katolikus 
püspöki karban is egykori tanítványai töltöttek be kulcspozíciókat). A 
legértelmesebbeket és a legérzékenyebbeket ragadta leginkább magával, 
ahogyan egységes és kikezdhetetlen épületként tárta elő a katolikus 
tanítást, amelyet nem kezdhet ki a történelmi hullámverés, melynek falán
 egyetlen repedés sem mutatkozhat. A dolgunk tehát csupán vaslogikával 
és töretlen hűséggel továbbadni a kikezdhetetlen és üdvösségre vezető 
tanítást. Takács úgy vélte, hogy a dogmatika legfeljebb néhány apróság 
tekintetében szorul még pontosításra: ki kellene mondani a Mária 
társmegváltóságáról (<i>co-redemptrix</i>) szóló dogmát, és szükség 
lesz még a Szent Józsefről szóló teológiai traktátus (a jozefológia) 
kidolgozására, amit eddig méltatlanul elhagyagoltak. Egyébként már 
majdnem minden készen van, befejezett.</p>
<p style="text-align:justify">Nem tudok eltekinteni a párhuzamtól, 
miszerint a fiatal Werner Heisenberget is megpróbálták lebeszélni a 
családi ismerősök, hogy az egyetem fizika szakára iratkozzék be, 
mondván, hogy „a fizikában már minden fel van találva”… Ahogy ugyanis a 
relativitáselmélet és a kvantummechanika új alapra helyezte a fizikai 
tudományokat, úgy formálta át – <i>mutatis mutandis</i> – az egész 
teológiai kérdésfelvetést a II. Vatikáni zsinat. Azzal, hogy az 
újsokasztika megszűnt az egyház hivatalos teológiája lenni, hitem 
szerint, a Szentlélek éltető ereje nyilvánult meg. A történtek hatására 
ma mindennél világosan látjuk: nem hogy befejeződött volna, még alig 
kezdődött el a kinyilatkoztatás megértése.</p>
<p style="text-align:justify">A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy a
 kinyilatkoztatást nem lehet leszűkíteni kijelentések vagy különálló 
igazságok gyűjteményévé. Végső soron a kinyilatkoztatás nem egy 
kijelentsében vagy egy szövegben, hanem Jézus Krisztusban magában tárul 
fel számunkra. Krisztus „az egész kinyilatkoztatás közvetítóje és 
teljessége” (DV 2).</p>
<p style="text-align:justify">Sejtitek ti ennek a tételnek a jelentőségét?</p>
<p style="text-align:justify">(Cf. Richard R. Gaillardetz, <i>By What Authority? A Primer on Scritpure, the Magisterium, and the Sense of the Faithful</i>, Liturgical Press, Saint John’s Abbey, Collegeville, Minnesota [USA] 2003, cap. VI.).</p>


                        </div>
                        <div>
                            
                        </div>
                                <div>
        </div>
        
                
                
        

    <div>
        <div><span style="vertical-align:bottom;width:450px;min-height:20px"></span></div>
    </div></div>