<div dir="ltr"><h1>A Jóisten nagy fakanalat ragadott</h1>
<div>
Karikó Éva, 2015. szeptember 27., 10:28, frissítve: 10:29<br><a href="http://mno.hu/hetvegimagazin/a-joisten-nagy-fakanalat-ragadott-1306016" target="_blank">http://mno.hu/hetvegimagazin/a-joisten-nagy-fakanalat-ragadott-1306016</a><br><div><span style="vertical-align:bottom;width:102px;min-height:20px"></span></div>
</div>
<div>
<div>
<img src="http://mno.hu/data/cikk/1/30/60/16/cikk_1306016/IMG_0302_grid2_fekvo_lead.jpg">
</div>
<div>
<div> Csaba testvér a dévai Szent Ferenc Alapítvány által befogadott gyermekek gyûrûjében. „Isten nem teremt selejtet”</div>
<div>
Fotó: Thaller Tamás / Magyar Nemzet<br><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><br></b></span></div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span></div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span></div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Nem a bevándorlóktól féltem Európát, hanem a lagymatag
keresztényektől </b></span>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mondja a dévai gyermekmentő, Böjte Csaba</b></span>, akinek van
némi tapasztalata a befogadás nehézségeiről és lehetőségeiről. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy
menekült,</b></span> véli,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> lehet Isten áldása is, ám mérlegelnünk kell, az ide
özönlők közül hányat tudunk szeretettel, biztonsággal integrálni. </b></span></div>
<div>
<p><b>– Jézus azt mondja, az alapján ítél meg, hogyan
bántunk a rászorulókkal, etettük-e, felruháztuk-e, befogadtuk-e őket. De
hogyan lehet szeretettel, jósággal befogadni a menekültáradatot, akik
közül sokan nem kérnek, hanem követelnek, mégpedig azt, úgy és akkor,
ahogy az szerintük jár nekik? Úgy tűnik, a befogadásban előttünk járnak
azok, akik az egyháztól távolabb állnak. Ők tértek volna meg, mi pedig
elfelejtettük Krisztus tanítását?</b><br> – Az országot járva azt
tapasztalom, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az emberekben, az egyházon belül, de nem is kell olyan
messzire menni, bennem is, két, egymással szemben álló erő van.
Egyrészt egy védekező mechanizmus, mert napi több ezer ember, hónapokon
keresztül, ráadásul úgy, hogy az ember nem is látja a végét, cunaminak
tűnik. Féltjük a békét. Félünk, nehogy az történjen velünk, hogy a jobb
élettel kecsegtetett embertömeg, amely mindenét hátrahagyva az ígéret
földje felé elindult, kiábrándulva, álmaiban csalódva, kétségbeesésében
hitegetői, befogadói ellen forduljon.</b></span> És<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> naivitás lenne azt is
elképzelni, hogy a kalifátus vezetője ne ragadná meg az alkalmat, hogy
néhány munkatársát a menekültek közé csempéssze.</b></span> Másfelől bennem is és
még nagyon sokakban mélyen él, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az igenek viszik előre a világot, a
befogadásból születik az élet.</span> Mindkét erő<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> a félelem </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">és a segíteni
akarás</span> elég erős bennünk, keresztényekben is. Főleg, ha tudjuk, hogy a
most érkező bevándorlók nem akarnak itt maradni, sokan bűnszövetkezetek,
embercsempészek által szervezett népvándorlás áldozatai. Egyértelműen
különbséget kell tenni a háborús övezetekből menekülők és a jobb élet
reményében útra kelők között. És ezt a feladatot a magánemberek bízzák
az erre a célra kiképzett, felhatalmazott állami hatóságokra. Az
természetes, hogy a közvetlen veszélyben lévő emberen segíteni kell, de
neki is együtt kell működnie a fogadó ország hatóságaival.</p>
<p><b>– A nyomor elől menekülő gazdasági bevándorlóknak nincs joguk a jobb élethez?</b><br>
– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A világ lakosságának 95 százaléka nálunknál rosszabb körülmények
között él, sok millió gyereknek nem szól az iskolacsengő évek óta, és
őket nem a tanárok, hanem a terroristák keresik meg, akik nem könyvet,
tollat, hanem gépfegyvert nyomnak a kezükbe, és azt mondják nekik, úgy
juttok előre, ha harcoltok, így a gazdag országok mesés kincsei a
tieitek lehetnek.</b></span> A gazdag nyugati államoknak el kell gondolkodniuk
rajta, vajon igazságos-e, hogy egy házi kedvenc több és finomabb
táplálékot kap, mint a harmadik világban egy sokgyerekes család. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vajon
igazságos, hogy csak Afrikában többen élnek az utakon hajléktalanul,
mint amennyien mi összesen vagyunk Európában? Vajon igazságos, hogy a
gazdag világ szexrabszolgákat tart saját kényére-kedvére?</b></span> És itt
sorolhatnánk az égbekiáltó különbségeket, amelyekkel ha őszintén
szembenézünk, szomorúan ki kell mondanunk, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagyon sokszor
igazságtalanságok haszonélvezői vagyun</b></span>k. Az erkölcsi felelősségen túl,
józanul mérlegelve a jelenlegi helyzetet, számítani lehet arra is, ha mi
nem megyünk oda, hogy begyógyítsuk a sebeiket, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>ők jönnek ide, hogy
részesedjenek a mi jólétünkből</b></span>. A háború, a fegyverkereskedelem, a
kétségbeesett emberek millióinak kizsákmányolása halálos bűn, s ezeket a
szemünk láttára követik el.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Európa és a fejlett világ képes és köteles
is segíteni a bajban lévőkön!</b></span></p>
<p><b>– A menekültek befogadása nem csak tapasz a gennyes sebre? Nem inkább a kivándorlást előidéző okokat kellene megszüntetni?</b><br>
– Ha mi nem tudunk a harmadik világba oktatási központokat,
szakiskolákat telepíteni, ahol meg lehetne magyarázni, tanítani, hogy
sokkal jobb békében, szeretetben együtt dolgozni, élni, mint
gyűlöletben, harcban egymást elpusztítani, akkor a polgárháborúkban
széteső országok lakói nálunk fognak menedéket keresni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Meg vagyok
győződve róla, hogy mindenki a maga szülőföldjén lehet igazán boldog. A
probléma gyökerének orvoslása nélkül nincs megoldás, a nagyhatalmaknak a
harmadik világ igazságtalan kizsákmányolását meg kell szüntetniük, a
békét helyre kell állítaniuk,</b></span> segíteniük kell megnyitni az emberhez
méltó élethez vezető kaput. Ehhez viszont<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> le kell vetkőznünk</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> önzésünket,
a pénzisten imádata </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>helyett a jóság és a szeretet útjára kell lépnünk</b></span>,
mert minden más zsákutca. Krisztus térdre borulva sírt Jeruzsálem falai
előtt, és valószínű, hogy most is ott sír a nagyvárosok csillogó-villogó
palotái előtt, mint ahogy világunk számtalan nyomornegyedében is.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Törékeny létünket hosszú távon </b></span><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">nem a fegyveres szövetségek vagy a
hatalmas falak</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">védik meg, hanem</span></b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a szeretet, az igazságosság és a
szolidaritás.</b></span></p>
<p><b>– A magyar kormányzatot számtalan támadás éri amiatt, hogy
meg akarja védeni az országot, kerítést építtet, regisztráltat. Ön
szerint vezetőink jól végzik a dolgukat? </b><br>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Biztos, hogy nem
az a helyes, ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megnyitjuk a határainkat, és átadjuk városainkat
mindenkinek, aki bármilyen okból is ide akar jönni, mert abból
valószínű, hogy anarchia, pusztulás lenne</span>, s ettől nemcsak mi, hanem a
migránsok is szenvednének. Egy ilyen óriási probléma megoldásában
mindenkinek más és más feladata, felelőssége van. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Demokratikusan
megválasztott vezetőink tudják, mi a feladatuk, hagyjuk őket dolgozni</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">.</span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Én inkább azt nézném meg, hogy nekünk civileknek, papoknak, magának az
egyháznak, az oktatási rendszernek, az újságíróknak mi a feladatuk.</b></span>
Tegyük, tegyék azt a lehető leghatékonyabban, legbecsületesebben.</p>
<p><b>– Gyakran mondja, hogy Isten nem teremt selejtet, ugyanazon
öntőformából teremti a cigány, az arab gyereket. Felnövekedve viszont
sok hatás ér mindannyiunkat, amelyek mélyen belénk ivódnak. Hogyan
tudunk párbeszédet folytatni olyan emberekkel, akik nem ugyanazon
játékszabályok szerint élnek, mint mi? Akik nem feltétlenül gondolják
úgy, hogy az a helyes, amit itt elvárnak tőlük.</b><br> – A
keresztény egyházaknak van egy nagyszerű alapítójuk, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus Krisztus, aki
kérte, hogy menjetek, és hirdessétek az evangéliumot az egész világon. </b></span>
Nem azt mondta, hogy már kitaláltuk a tökéletes egyházat, csukjátok be
az ajtót, és éldegéljetek békében, szeretetben. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nagy hiba, hogy leállt<span style="background-color:rgb(255,229,153)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyház missziós lendülete. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy merjük
felkínálni azokat az alapértékeinket, amelyek szerint az életünket
éljük.</b></span> Egyik intézményünkben a nevelője keményen megrótta tanítványát,
ám mit sem ért el vele. A fiú így érvelt: hiába kiabál velem, ha apám
kikötött lánccal az istállóban, akkor sem csináltam meg, amit mondott.
Mit gondol, magának megcsinálom? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A menekültek egy része olyan országból
jön, ahol öldökölték egymást, számukra nevetséges, ha mi gumibotokkal
akarjuk rendezni őket. Ne lépjünk olyan pályára, ahol ők sokkal
tapasztaltabbak. Az erőszak, a durvaság nem vezet sehova.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ők azért
jöttek, mert itt meglelhetik a vágyott békét, a biztonságot. Hitelesen
el kell magyarázni nekik, hogy ha nem szeretnének ugyanolyan káoszban
élni, mint hazájukban, be kell tartaniuk a szabályokat. Iratokat
felmutatni, regisztrálni, befogadásért folyamodni kell. </b></span>A legfontosabb
talán az lenne, hogy minél hamarább hozzunk létre egy nagy európai
akadémiát, ahol oktatnák, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>számon kérnék azt a minimumot, amit a
bevándorlónak el kell sajátítania. Egy ideig mentor segítse, felügyelje a
mindennapokba való beilleszkedését, kövesse nyomon élete alakulását,
felelősséget vállaljon érte.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Ha pedig megbizonyosodtak róla, hogy
kiegyensúlyozott személyiségről van szó, aki dolgozni akar, élhessen
szabadon egész Európában. </b></span>Hiszem, hogy ha túl leszünk a zaklatott
állapotok első idegességi hullámán, valami hasonlót ki fognak dolgozni
az európai hatalmak.</p>
<p><b>– A történelem azt bizonyította, hogy a keresztények üldözés
esetén megerősödnek, a szenvedés olyan, mint a királyvíz az aranynak,
megmutatja, hitelesek, valódiak vagyunk-e, vagy pedig – Ferenc pápa
szavaival – kirakatkeresztények, megélhetési keresztények. Ez a
fenyegetés arra sarkallhat, hogy megfogalmazzuk magunknak értékeinket,
kitartsunk mellettük.</b><br>– Én nem a bevándorlóktól <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>féltem
Európát,</b></span> hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a lagymatag keresztényektől.</b></span> Az<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a természet rendje, hogy
az a népcsoport, amely vegetál, amely nem alkalmas rá, hogy az életet
továbbvigye, elsorvad, kihal, lehúzzák a lefolyón, és a helyüket
elfoglalják azok a népek, amelyekben van életerő, lendület, bátorság,
Teherbe ejtik feleségüket, csobogó élet veszi őket körül.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A mai Európa
langyos állóvíz, ahol sok ember egyik legfőbb gondja a fogyókúra, az
alakformálás és értéktelen, csillogó kacatok gyűjtése, a testet, lelket
megrontó élvezetek utáni hajsza.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Jóisten, úgy látom, a migrációs
kérdéssel egy jó nagy fakanalat ragadott, és elkezdte kavarni ezt a
hatalmas fazekat. Isten azt szeretné, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">térjünk észhez, térjünk meg,
különben elveszün</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">k. </span>Ne magunkra aggatott címkékkel jelezzük, miben
hiszünk, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>legyen gerincünk, jól definiált értékeink, amelyekhez
tartjuk magunkat. Ne nyafogjunk, hogy de nehéz a feladat, hanem
küzdjünk. </b></span>A focicsapat sem siránkozhat, ha erős az ellenfél, hogy jaj,
összeesküdtek ellenünk, tervet eszeltek ki, hogyan győzzenek le
bennünket! Küzdeniük kell, megfogalmazni saját elméletüket, hogyan
nyerhetik meg a meccset!<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Az most a kérdés</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>káoszba süllyedt harmadik
világ lesz-e Európából</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> vagy a tolerancia, a becsületes munka, a
párbeszéd útján mi leszünk képesek segítő kezet nyújtani, hogy mindenütt
megteremtődjön egy rendezett, békés világ.</b> </span>Nem lehet folyamatosan
félrevert harangok zajában élni, ezért <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nyugtassuk meg magunkat, s arra
összpontosítsuk erőinket, ami a feladatunk.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jókedvvel, örömmel,
gyermekekkel töltsük meg a Kárpát-medencét, mert az ország mindig azé
lesz, aki élettel, gyermekkel tölti meg.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha nem lesz gyermek, a légüres
teret a máshonnan jövő emberek töltik be. A demográfiai kérdés az egyik
legfontosabb a Kárpát-medencében. Ha ezt nem tudja népünk megoldani,
legördül számunkra a függöny.</b></span></p>
<p><b>– A függöny számunkra legördül… Hogyan értsük ezt? Háború lesz-e, vagy eljön a világvége? </b><br></p>–
Nem ismerem a forgatókönyvet, nem vagyok próféta, de szerintem nem lesz
globális háború, ekkora aljasságot nem nézek ki a világ jelenlegi
uraiból. Amitől félhetünk, az a globális forradalom egy globális
világban. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ahogyan a francia Napkirály az akkori kor leghatalmasabb
hadseregével nem tudta megvédeni magát, vagy ahogyan 1917-ben az orosz
cár tizennyolcmillió felfegyverzett katonája nem tudta megvédeni azt a
bűnös rendszert, ahol egyeseknek csak fény, másoknak pedig csak árnyék
jutott, ugyanúgy hiszem, hogy egy globális forradalomban a gyűlölet
hullámai ma is mindent el tudnának sodorni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mindennek ellenére bízom a
holnapban. Amikor pappá szenteltek, ezt a jelmondatot választottam:
„Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s
mindannyian egymásnak testvérei legyünk.</b></span>” <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Néhány hete Zürichben ültem az
állomáson, és ott minden ember más színű volt. Ekként gondolkoztam:
„Uram, Te komolyan veszel engem, Te nagyban játszol. Ez a világ így is
olyan tarka, és Te még ráteszel egy lapáttal, még emeled a tétet!”
Hiszem, hogy Isten ezt a Föld nevű projektet tovább fogja futtatni, jó
végre viszi, és a szeretet országát építi fel itt, ezen a földön. Én
azért drukkolok, hogy ezt velünk tegye, és ne nélkülünk.<br></b></span></div><div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> </b></span><br>
<p style="font-style:italic">Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 09. 26.</p>
</div></div>