<div dir="ltr"><span class=""><div id="beacon_81" style=""><a href="http://gondola.hu/cikkek/98166-Ferenc_papa_beszede_a_Capitoliumban.html">http://gondola.hu/cikkek/98166-Ferenc_papa_beszede_a_Capitoliumban.html</a><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=81&clientid=56&zoneid=12&source=&block=0&capping=0&cb=c98f7ab8f1b39c51e440e8046be185b3" alt="" style="width: 0px; height: 0px;" height="0" width="0"></div>
</span>
<div id="panel1a">
<div id="cikk" class="" name="98166">
<div class=""><br>Ferenc pápa beszéde a Capitoliumban</div>
<div class=""><span class="">Szeptember 24-én történelmi
eseményre került sor: Ferenc pápa a katolikus egyházfők közül elsőként
mondott beszédet a washingtoni Capitoliumban az Egyesült Államok
Kongresszusának képviselői előtt. A Szentatya angol nyelven elmondott
beszédének magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük.</span><div class=""><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/95602.jpg" alt="" class=""></div>
<p>
Alelnök Úr!<br>
Képviselőházi Elnök Úr!<br>
A Kongresszus Tisztelt Tagjai!</p>
<p>
Kedves Barátaim!</p>
<p>
Nagyon hálás vagyok, amiért meghívtatok, hogy beszédet mondjak a
Kongresszus Plenáris Ülésén „a szabadok földjén és a bátrak hazájában”.
Szívesen gondolom, hogy e meghívást az indokolta, hogy én is ennek a
nagy földrésznek a gyermeke vagyok, amelytől mindannyian oly sokat
kaptunk, és amelyért közös felelősséggel tartozunk.</p><div id="billboardbanner"><span class="">
<div id="bbb.creativeinkjlqsopgplpqkleeorqitm" style="width:300px;height:250px;margin:auto"><a target="_blank" href="http://gdehu.hit.gemius.pl/hitredir/id=.FuVJHwjiPK6HGztu8PT0YaSfV.F4IdO1s0iWo0vVXP.07/fastid=kreidpdddfhoxcnuzqarjwnbtbkn/stparam=wpgtfnlhnk/url=http%3A%2F%2Fmrm.kormany.hu%2F%3Futm_campaign%3DFB_HGR003_Kiemelt%2520korm.%2520int%25C3%25A9zked%25C3%25A9s_TKRSI_0709%26utm_source%3D300x250px_mrm_illegalis%26utm_medium%3D%252FNetriota_gondola.hu%252F300x250"><img src="http://hugde.adocean.pl/files/akiktfigqxq/rgdipwejzl/segikvrgfa/300x250px_mrm_illegalis.jpg" style="width: 100%; height: 100%;" border="0"></a></div><div id="beacon_286" style=""><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=286&clientid=243&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=79d994f05b49a30975eb755aab75fa1c" alt="" style="width: 0px; height: 0px;" height="0" width="0"></div>
</span></div>
<p>
Egy adott nemzet gyermekeinek küldetése, személyes és társadalmi
felelőssége van. Nektek mint a Kongresszus tagjainak az a
felelősségetek, hogy lehetővé tegyétek, hogy ez az ország – törvényhozó
munkálkodásotoknak köszönhetően – mint nemzet növekedjen. Ti vagytok
ennek a népnek az arca, a képviselői. Az a feladatotok, hogy
védelmezzétek és biztosítsátok polgártársaitok méltóságát a közjóért
való fáradhatatlan és munkát igénylő törekvésben, hiszen a közjó minden
politika célja.</p>
<p>
Egy politikai társadalom akkor áll fenn tartósan az időben, ha
hivatásszerűen arra törekszik, hogy kielégítse a közös igényeket,
ösztönözve az összes tag növekedését, különösen azokét, akik leginkább
sebezhetők és fenyegetettek. A törvényhozás mindig a személyekről való
gondoskodáson alapszik. Erre szól megbízatásotok, erre hívtak és hívtak
egybe azok, akik megválasztottak titeket.</p>
<p>
Munkátok Mózes alakjára emlékeztet, két szempontból is. Egyfelől Izrael
népének pátriárkája és törvényadója a népeknek azt az igényét
jelképezi, hogy az igazságos törvénykezés eszközeivel elevenen tartsák
egységérzésüket. Másfelől Mózes alakja közvetlenül Istenhez vezet
minket, vagyis az emberi lény transzcendens méltóságához. Mózes jól
összefoglalja munkánkat: az a feladatotok, hogy a törvény eszközeivel
megvédjétek Istennek minden emberi arcon megformált képét és
hasonlatosságát.</p>
<p>
Ma nemcsak hozzátok szeretnék szólni, hanem rajtatok keresztül az
Egyesült Államok egész népéhez is. Itt, együtt e nép képviselőivel,
szeretném megragadni az alkalmat, hogy párbeszédet folytassak azzal a
sok ezer férfival és nővel, akik nap mint azon fáradoznak, hogy
tisztességesen elvégezzék napi munkájukat, hazavigyék a mindennapi
kenyeret, megtakarítsanak egy kis pénzt és – egy lépést előrehaladva –
jobb életet teremtsenek családjaik számára. Olyan férfiakról és nőkről
van szó, akik nem egyszerűen arról gondoskodnak, hogy befizessék az
adókat, hanem az őket jellemző tapintatos módon – fenn is tartják a
társadalom életét. Tevékenységeikkel szolidaritást vállalnak másokkal,
és olyan szervezeteket hoznak létre, amelyek segítik a rászorulókat.</p>
<p>
<span style="color:rgb(54,43,54);font-family:"Lucida Grande","Lucida Sans",Arial,sans-serif;font-size:13.2px;line-height:17.16px;text-align:center;background-color:rgb(242,245,247)"><img src="http://gondola.hu/kepek/95603.jpg" alt="" class=""></span></p>
<p>
Szeretnék párbeszédet kezdeni a számos idős emberrel is, akik a
tapasztalat szülte bölcsesség nagy kincsestárát jelentik, és akik
sokféle formában, különösen az önkéntes munkán keresztül igyekeznek
megosztani történeteiket és tapasztalataikat másokkal. Tudom, hogy
közülük sokan nyugdíjasok, de még aktívak, és továbbra is beleadják
magukat ennek az országnak az építésébe. Szeretnék párbeszédet folytatni
az összes fiatallal is, akik azon vannak, hogy megvalósítsák nagy és
nemes álmaikat, akiket nem tévesztenek meg a felületes javaslatok és
akiknek nehéz helyzetekben kell helytállniuk, olyanokban, amelyek
gyakran sok felnőtt éretlenségének következményei. Szeretnék párbeszédet
folytatni mindnyájatokkal, és ezt népetek történelmi emlékezetén
keresztül szeretném tenni.</p>
<p>
Látogatásom olyan időpontra esik, amikor jó szándékú férfiak és nők
néhány nagyformátumú amerikai személy évfordulóját ünneplik. A
történelem bonyolultsága és az emberi gyengeség valósága ellenére ezek a
férfiak és nők, minden különbözőségük és korlátjukkal együtt, képesek
voltak kemény munkát végezni és személyes áldozatot hozni – némelyek
életüket is áldozni –, hogy egy jobb jövőt építsenek. Olyan
alapértékeket testesítettek meg, amelyek örökre megmaradnak az amerikai
nép szellemiségében. Egy ilyen szellemiségű nép át tud hidalni
válságokat, feszültségeket és konfliktusokat, és erőt tud meríteni, hogy
előrehaladjon és azt méltósággal tegye. Ezek a férfiak és nők a valóság
látásának és értelmezésének egyik útját nyitják meg előttünk. Amikor
fejet hajtunk emlékük előtt, arra kapunk indíttatást, hogy konfliktusok
közepette is, a mindennapi élet konkrétságában a legértékesebb
kulturális tartalékainkból merítsünk.</p>
<p>
Négy amerikait szeretnék megemlíteni: Abraham Lincoln, Martin Luther King, Dorothy Day és Thomas Merton.</p>
<p>
1. Erre az évre esik Abraham Lincoln elnök meggyilkolásának
százötvenedik évfordulója, ő a szabadság őre volt, aki fáradhatatlanul
dolgozott annak érdekében, hogy „ez a nemzet, Isten oltalma alatt,
újraszülessen a szabadságban”. A szabadság jövőjének építéséhez a közjó
iránti szeretetre van szükség, továbbá együttműködésre a szubszidiaritás
és szolidaritás szellemében. Mindnyájan ismerjük a világ mai aggasztó
társadalmi és politikai helyzetét, és mindnyájan aggódunk miatta.
Világunk egyre inkább erőszakos konfliktusok, gyűlölködések és brutális
atrocitások színtere, mely utóbbiakat ráadásul Isten és a vallás nevében
követnek el. Tudjuk, hogy egyetlen vallás sincs védve a személyes
félrevezetés vagy az ideológiai szélsőség formáitól. Ez azt jelenti,
hogy különösen oda kell figyelnünk a fundamentalizmus minden formájára,
legyen az vallási vagy bármilyen más jellegű. Kényes egyensúlyra van
szükség, hogy legyőzzük a valamely vallás, ideológia vagy gazdasági
rendszer nevében elkövetett erőszakot, ugyanakkor megmentsük a
vallásszabadságot, a szellemi szabadságot és a személyes szabadságot. De
van itt egy másik kísértés is, amelytől óvakodnunk kell: a
leegyszerűsítő redukcionizmus, amely csak jó vagy rosszat, ha tetszik,
csak igazat és bűnöst lát. A mai világ – nyílt sebeivel, melyeket oly
sok testvérünk és nővérünk hordoz – megkívánja, hogy szembenézzünk a
polarizálás minden formájával, amely erre a két területre oszthatja a
világot. Tudjuk, hogy miközben igyekszünk megszabadulni a külső
ellenségtől, előfordulhat, hogy tápláljuk a belső ellenséget. A
zsarnokok és a gyilkosok gyűlöletének és erőszakának az utánzása a
legjobb módja helyük elfoglalásának. Ez olyasmi, amit ti mint nép
elutasítotok.</p>
<p>
Nekünk viszont reményt és gyógyulást adó, békét és igazságosságot
biztosító választ kell adnunk. Az a feladatunk, hogy használjuk
bátorságunkat és értelmünket a sok mai gazdasági és geopolitikai válság
megoldására. Még a fejlett világban is túlságosan is nyilvánvalóak az
igazságtalan struktúrák és tettek hatásai. Arra kell törekednünk, hogy
helyreállítsuk a békét, helyrehozzuk hibáinkat, teljesítsük
vállalásainkat, és így előmozdítani az egyének és a népek jólétét.
Együtt kell előrehaladnunk, mint akik összetartozunk, a testvériség és a
szolidaritás megújult szellemében, nagylelkűen együttműködve a
közjóért.</p>
<p>
A kihívások, melyekkel ma szembe kell néznünk, ennek az együttműködő
szellemiségnek a megújítását kívánják, amely oly sokat eredményezett az
Egyesült Államok történelmében. E kihívások összetettsége, súlyossága és
sürgőssége megköveteli, hogy bevessük erőforrásainkat és
képességeinket, hogy segítsük egymást, tiszteletben tartva
különbözőségeinket és lelkiismereti meggyőződéseinket.</p>
<p>
<img src="http://gondola.hu/kepek/95604.jpg" alt="" class=""></p>
<p>
Ezen a földön a különböző vallások nagymértékben hozzájárultak a
társadalom építéséhez és megerősítéséhez. Fontos, hogy ma – miként a
múltban is – a hit hangját folyamatosan meghallgassuk, mert ez
testvériségről és szeretetről szóló hang, mely mindenkiből és minden
társadalomból a legjobbat akarja kihozni. Az ilyesfajta együttműködés
hatalmas erőforrás a rabszolgaság globális, súlyos igazságtalanságból
születő új formáinak megszüntetésére irányuló küzdelemben; e formákat
egyedül új politikáknak és a társadalmi egyetértés új formáinak
köszönhetően lehet csak legyőzi.</p>
<p>
Gondolok itt az Egyesült Államok politikatörténetére, ahol a demokrácia
mélyen gyökerezik az amerikai nép szellemiségében. Bármely politikai
tevékenységnek az emberi személy javát kell szolgálnia és előmozdítania,
és mindenki méltóságának a tiszteletben tartásán kell alapulnia.
„Magától értődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember
egyenlőként teremtetett, az embert Teremtője olyan elidegeníthetetlen
jogokkal ruházta fel, amelyekről nem mondhat le, s ezek közé a jogok
közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a
boldogságra való törekvéshez” (Függetlenségi nyilatkozat, 1776. július
4.). Ha a politikának valóban az emberi személy szolgálatában kell
állnia, akkor nem állítható a gazdaság és a pénzvilág szolgálatába. A
politika viszont azon elfojthatatlan szükségünk kifejeződése, hogy
egységben éljünk, hogy együtt tudjuk építeni a legnagyobb közjót: olyan
közösséget, amely feláldozza részleges érdekeit, hogy megoszthassa –
igazságosságban és békében – jótéteményeit, érdekeit és társadalmi
életét. Nem értékelem alá az ezzel járó nehézségeket, de bátorítom
erőfeszítéseiteket.</p>
<p>
2. Martin Luther King menetére is gondolok, amelyet Selmából
Montgomerybe vezetett ötven évvel ezelőtt: ez része volt annak a
kampánynak, amelynek célja azon „álmának” elérése volt, hogy az
afroamerikaiak teljes polgári és politikai jogokat kapjanak. Az az álom
továbbra is inspirál minket. Örülök, hogy Amerika továbbra is – sokak
számára – az „álmok” földje. Az álmoké, amelyek tetthez, részvételhez,
elkötelezettséghez vezetnek. Az álmoké, amelyek felébresztik azt, ami a
legmélyebb és legigazabb az emberek életében. Az utóbbi évszázadokban
emberek milliói érkeztek erre a földre, hogy megvalósítsák álmukat: a
szabadságban megélt jövő építését. Mi, e földrész lakosai, nem félünk az
idegenektől, mert mi is sokan egykor idegenek voltunk. Mint bevándorlók
gyermeke mondom ezt nektek, annak tudatában, hogy közületek is sokan
bevándorlók leszármazottai. Tragikus módon azoknak a jogait, akik sokkal
korábban itt voltak előttünk, nem mindig tartották tiszteletben.
Azoknak a népeknek és nemzeteknek az amerikai demokrácia szívéből
szeretném ismételten kifejezni mély megbecsülésem és tiszteletem. Azok
az első érintkezések gyakran zavarosak és erőszakosak voltak, nehéz
azonban megítélni a múltat a jelen kritériumaival. Mindenesetre amikor a
körünkben lévő idegenek kérdőre vonnak minket, nem szabad
megismételnünk a múlt bűneit és hibáit. Most kell eldöntenünk, hogy a
lehető legnemesebben és legigazságosabban élünk, ahogyan az új
nemzedékeket is arra neveljük, hogy ne fordítsanak hátat mellettük lévő
felebarátaiknak és semminek, ami körülveszi. A nemzetépítés annak
felismerését kéri tőlünk, hogy állandóan kapcsolatra kell lépnünk
másokkal, el kell utasítani az ellenséges gondolkodásmódot, hogy
magunkévá tegyük a kölcsönös szubszidiaritást, állandóan azon igyekezve,
hogy a legjobbat nyújtsuk magunkból. Bízom abban, hogy képesek vagyunk
rá.</p>
<p>
Világunk olyan arányú menekültválsággal néz szembe, amilyet a második
világháború óta nem láttunk. Ez a valóság nagy kihívásokat állít elénk,
és sok kemény döntést kell meghoznunk. Ezen a földrészen is emberek
ezrei kényszerültek arra, hogy Észak felé utazzanak jobb megélhetési
lehetőségeket keresve. Vajon nem ez az, amit gyermekeinknek akartunk?
Nem szabad meglepődnünk a számukon, hanem inkább személyként kell őket
kezelnünk, az arcukra kell tekintenünk, és meg kell hallgatnunk
történeteiket, és azon kell lennünk, hogy a lehető legjobban
válaszoljunk helyzetükre. Mindig emberségesen, igazságosan és
testvériesen kell válaszolnunk. El kell kerülnünk azt a mai általános
kísértést, hogy kidobjuk mindazokat, akik zavarnak minket. Emlékezzünk
az aranyszabályra: „Azt tedd mással, amit akarsz, hogy mások tegyenek
veled” (Mt 7,12).</p>
<p>
Ez a szabály világos irányt mutat számunkra. Ugyanazzal a szenvedélyes
szeretettel [passion] és együttérzéssel [compassion] bánjunk másokkal,
amellyel szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ugyanazokat a lehetőségeket
keressük másoknak, amelyeket magunknak keresünk. Segítsünk másokat
növekedni, ahogyan mi is szeretnénk, hogy segítsenek minket. Egyszóval:
ha biztonságot akarunk, akkor adjunk biztonságot; ha életet akarunk,
adjuk életet; ha kedvező alkalmat akarunk, adjunk kedvező alkalmat. Az
általunk mások irányában használt mérték lesz az a mérték, amelyet az
idő irányunkban használ. Az aranyszabály azt a felelősségünket is
szemünk elé állítja, hogy óvjuk és védelmezzük az emberi életet
fejlődésének minden szakaszában.</p>
<p>
Ez a meggyőződés vezetett engem – szolgálatom kezdetétől fogva –, hogy
minden szinten támogassam a halálbüntetés eltörlését az egész világon.
Meg vagyok győződve, hogy ez a legjobb út, mivel minden élet szent,
minden ember elidegeníthetetlen méltósággal van felruházva, és a
társadalomra csak jótékonyan hathat a bűncselekményekért elítéltek
rehabilitációja.</p>
<p>
Nemrégiben püspöktestvéreim itt, az Egyesült Államokban ismételten
felhívást tettek közzé a halálbüntetés eltörléséért. Nemcsak őket
támogatom, hanem felajánlom segítségemet mindazoknak, akik meg vannak
győződve arról, hogy az igazságos és szükséges büntetés soha nem
zárhatja ki a remény dimenzióját és a rehabilitációt mint célt.</p>
<p>
3. Ezekben az időkben, amikor a társadalmi aggodalmak annyira fontosak,
muszáj megemlítenem Isten szolgája Dorothy Dayt, aki a Katolikus
Munkásmozgalmat alapította. Szociális elkötelezettségét, szenvedélyes
szeretetét az igazságosság és az elnyomottak ügye iránt az evangélium,
személyes hite és a szentek példája ihlette.</p>
<p>
Mekkora utat meg tettünk már ezen a téren a világ sok részén! Milyen
sokat tettünk a harmadik évezrednek ezekben az első éveiben, hogy
kivezessük az embereket a szélsőséges szegénységből! Tudom, osztoztok
meggyőződésemben, hogy még sokkal többet kell tenni, és hogy gazdasági
válság és nehézségek idején nem szabad elveszíteni a globális
szolidaritás szellemét. Ugyanakkor szeretnélek bátorítani titeket, hogy
ne feledkezzetek meg a körülöttetek élő emberekről sem, akik a
szegénység ördögi körének fogságában vergődnek. Ők is igénylik, hogy
reményt adjunk nekik. A szegénység és az éhség elleni küzdelmet
állandóan több fronton kell folytatnunk, de legfőképpen okaikat kell
megszüntetnünk. Tudom, hogy – miként a múlt is – ma sok amerikai
dolgozik azon, hogy megoldják ezt a problémát.</p>
<p>
Magától értődik, hogy ennek az erőfeszítésnek része a vagyon
megteremtése és elosztása is. A természeti erőforrások helyes
használata, a technológia megfelelő alkalmazása és a vállalkozói szellem
helyes irányításának képessége lényegi elemei egy olyan gazdaságnak,
amely modern, inkluzív és fenntartható kíván lenni. „A vállalkozói
tevékenység nemes hivatás, amelynek célja, hogy gazdagságot hozzon létre
és jobbá tegye a világot mindenki számára; nagyon termékeny módja lehet
azon térség fejlesztésének, ahová telephelyeit építi, különösen, ha
megérti, hogy a munkahelyteremtés a közjó szolgálatának nélkülözhetetlen
része” (<em>Laudato si’</em> enciklika, 129.). Ez a közjó magában
foglalja a földet is, amely központi témája az enciklikának, amelyet
nemrég írtam annak érdekében, hogy „mindenkivel párbeszédet kezdjek
közös otthonunkról” (uo., 3.). „Olyan megbeszélésre van szükség, amely
valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet
megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és
érintenek” (uo., 14.).</p>
<p>
A <em>Laudato si’</em> kezdetű enciklikában bátor és felelős
erőfeszítésre bátorítok, hogy „irányt változtassunk” (uo., 61.) és
elkerüljük az emberi tevékenység által okozott környezeti pusztulás
legsúlyosabb következményeit. Meg vagyok győződve, hogy képesek eltérően
cselekedni, és nincs kétségem afelől, hogy az Egyesült Államok – és ez a
Kongresszus – fontos szerepet játszik ebben. Eljött a bátor tettek és a
közvetlen stratégiák ideje, hogy meghonosítsuk a „gondoskodás
kultúráját” (uo., 231.) és az „átfogó megközelítést, hogy legyőzhessük a
szegénységet, visszaadhassuk a kirekesztettek méltóságát, és ezzel
egyidejűleg gondját viselhessük a természetnek” (uo., 139.). Megvan a
szükséges szabadságunk, hogy korlátozzuk és irányítsuk a technológiát
(vö. uo., 112.), hogy kitaláljunk értelmes módokat arra, „hogyan
irányítsuk, gyakoroljuk és korlátozzuk hatalmunkat” (uo., 78.), és hogy a
technológiát „egy másfajta, egészségesebb, emberségesebb, szociálisabb,
átfogóbb haladás szolgálatába állítsuk” (uo., 112.). E tekintetben
bízom abban, hogy az amerikai kutató- és akadémiai intézmények
jelentősen hozzá tudnak ehhez járulni az elkövetkező években.</p>
<p>
4. Egy évszázaddal ezelőtt, a XV. Benedek pápa által „hasztalan
mészárlásnak” nevezett „nagy háború” kezdetén született egy másik
rendkívüli amerikai: Thomas Merton ciszterci szerzetes. Sok embernek ő
ma is spirituális inspiráció forrása és vezetője. Önéletrajzában így ír:
<em>„Világra jöttem. Természetnél fogva szabadon, Isten képmásaként,
mégis saját erőszakosságom és önzésem foglya voltam, annak a világnak
képére, amelyben születtem. Az a világ a pokol hasonmása volt, teli
olyan emberrel, mint én, akik szeretik Istent, mégis gyűlölik; akik arra
születtek, hogy szeressék, mégis kétségbeesett és ellentmondásos vágyak
félelmében élnek.”</em> Merton elsősorban az ima embere volt, olyan
gondolkodó, aki megkérdőjelezte e világ bizonyosságait, és új
horizontokat nyitott a lelkeknek és az egyháznak. A párbeszéd embere is
volt, a népek és a vallások közötti béke előmozdítója.</p>
<p>
A párbeszédnek ebben a perspektívájában szeretném elismerni az utóbbi
hónapokban tett erőfeszítéseket, amelyek a múlt fájdalmas epizódjaihoz
kötődő történelmi különbözőségeken való felülemelkedésre irányultak. Az a
kötelességem, hogy hidakat építsek, és hogy minden lehetséges módon
segítsek minden férfit és nőt, hogy ők is ugyanezt tegyék. Amikor
korábban nem egyetértésben lévő nemzetek újrakezdik a párbeszéd útját –
azét a párbeszédét, amelyet akár a legjogosabb okokból szakítottak is
meg –, akkor új pozitív lehetőségek nyílnak mindenki előtt. Ez
bátorságot és merészséget kért és kér, ami nem felelőtlenséget jelent. A
jó politikai vezető mindenki érdekét figyelembe veszi, és megragadja az
alkalmat nyitott lélekkel és gyakorlati érzékkel. A jó politikai vezető
mindig arra törekszik, hogy „inkább folyamatokat indítson el, mint
tereket birtokoljon” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 222–223.).</p>
<p>
A párbeszéd és a béke szolgálata azt is jelenti, hogy ténylegesen
elhatározzuk, hogy csökkentjük a sok fegyveres konfliktust a világon, és
hogy hosszú távon véget vetünk nekik. Itt fel kell tennünk magunknak a
kérdést: miért adunk el halálos fegyvereket olyanoknak, akik azt
tervezik, hogy kimondhatatlan szenvedéseket okoznak egyéneknek és
társadalmaknak? A választ sajnos mindnyájan jól ismerjük: egyszerűen a
pénzért. Olyan pénzért, amelyhez vér, gyakran ártatlanok vére tapad.
Látva ezt a szégyenletes és bűnös hallgatást az a feladatunk, hogy
szembenézzünk a problémával és megállítsuk a fegyverkereskedelmet.</p>
<p>
E föld három fia és egy lánya, négy egyén és négy álom: Lincoln,
szabadság; Martin Luther King, szabadság a sokféleségben és a
nemkirekesztés; Dorothy Day, szociális igazságosság és az emberek jogai;
és Thomas Merton, készség a párbeszédre és nyitottság Istenre.</p>
<p>
Az amerikai nép négy képviselője.</p>
<p>
Földeteken tett látogatásomat Philadelphiában fejezem majd be, ahol
részt veszek a családok világtalálkozóján. Azt szeretném, ha látogatásom
folyamán a család témája állandóan előkerülne. Milyen lényegi
fontosságú volt a család ennek az országnak a felépítésében! És mennyire
megérdemli támogatásunkat és bátorításunkat! Mégsem rejthetem el
aggódásomat a családért, amely olyannyira fenyegetett, amilyen talán
korábban soha, mind belülről, mind kívülről. Manapság alapvető
kapcsolatokat kérdőjeleznek meg, így a házasságnak és a családnak
alapjául szolgáló kapcsolatot is. Csak ismételten hangsúlyozni tudom a
családi élet fontosságát, és főképpen gazdagságát és szépségét.</p>
<p>
Különösen is szeretném felhívni a figyelmet a család legsérülékenyebb
tagjaira, a fiatalokra. Sokuk előtt gazdag lehetőségekkel teli jövő
nyílik, de sokan mások irányvesztettnek és céltalannak tűnnek, olyan
reménytelen labirintus foglyaivá váltak, amelyre erőszak, visszaélés és
kétségbeesés nyomra rá pecsétjét. Az ő problémáik a mi problémáink. Nem
kerülhetjük meg őket. Együtt kell velük szembenéznünk, beszélnünk kell
róluk, és hatékony megoldási lehetőségeket kell keresnünk, ahelyett hogy
hasztalan vitatkozásokba vesznénk bele. A banalizálás kockázatával azt
mondhatjuk: olyan kultúrában élünk, amely arra készteti a fiatalokat,
hogy ne alapítsanak családot, mert nincsenek jövőbe mutató lehetőségeik.
De ugyanez a kultúra másoknak olyan sok választási lehetőséget kínál,
hogy őket is lebeszéli a családalapításról.</p>
<p>
Egy nemzetet akkor lehet nagynak tartani, ha védelmezi a szabadságot,
miként Lincoln tette; ha előmozdítja azt a kultúrát, amely lehetővé
teszi, hogy az emberek teljes jogokról „álmodhatnak” minden testvérük és
nővérük számára, miként Martin Luther King próbálta tenni; ha harcol az
igazságosságért és az elnyomottak ügyéért, miként Dorothy Day tette
fáradhatatlan munkájával, mely olyan hit gyümölcse volt, amely
párbeszéddé válik és béke magvait veti el Thomas Merton szemlélődő
stílusában.</p>
<p>
Ezekkel az ismertetőjegyekkel szerettem volna bemutatni kulturális
örökségeteknek, az amerikai nép szellemiségének néhány kincsét. Azt
kívánom, hogy ez a szellemiség egyre jobban kibontakozzon és növekedjen,
hogy lehetőleg minél több fiatal tudja örökölni azt, és élhessen olyan
földön, amely oly sok embert ihletett álmodni.</p>
<p>
Isten áldja Amerikát!</p>
<p>
-------------------------------------------------------------------</p>
<p>
<span style="font-size:14px"><strong>Ferenc pápa beszéde a washingtoni hajléktalanokhoz: Isten Fia hajléktalanként jött a világra</strong></span></p>
<p>
Ferenc pápa Washingtonban, a Szent Patrik-plébánián szeptember 24-én
hajléktalanokkal találkozott. Miután beszédet mondott nekik, velük
maradt az étkezőben, leült az asztalukhoz, sokakat üdvözölt és
megáldott. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk a Szentatya
beszédét.</p>
<p>
Örülök, hogy találkozhatok veletek. Jó napot! Két beszédet mondok nektek: egyet spanyolul, egyet angolul!</p>
<p>
Az első szó, amit mondani szeretnék nektek, hogy köszönöm. Köszönöm,
hogy fogadtok, és köszönöm az erőfeszítéseket, amelyeket megtettetek,
hogy megvalósulhasson ez a találkozás.</p>
<p>
Eszembe jut rólatok egy ember, akit nagyon szeretek, és aki nagyon
fontos volt az életemben. Támasz volt és forrás. Hozzá fordulok, ha egy
kicsit bajban vagyok. Ti Szent Józsefre emlékeztettek engem. Arcotok az ő
arcát juttatja eszembe.</p>
<p>
<span style="color:rgb(54,43,54);font-family:"Lucida Grande","Lucida Sans",Arial,sans-serif;font-size:13.2px;line-height:17.16px;text-align:center;background-color:rgb(242,245,247)"><img src="http://gondola.hu/kepek/95605.jpg" alt="" class=""></span></p>
<p>
Szent Józsefnek nehéz helyzetekkel kellett szembenéznie élete során. Az
egyik ilyen az volt, amikor Máriánál elkezdődött a szülés, Jézus
születése. Azt mondja a Biblia: „Amikor ott voltak, eljött az ideje,
hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba
fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,6–7). A Biblia
nagyon világosan mondja: nem kaptak helyet a szálláson. Elképzelem
Józsefet, akinek a felesége mindjárt szül, és nincs fedél a feje felett,
nincs háza, nincs szállása. Isten Fia úgy jött erre a világra, mint egy
hajléktalan. Isten Fia tudta, mit jelent fedél nélkül kezdeni az
életet. El tudjuk képzelni, milyen kérdések éltek Józsefben abban a
pillanatban: Hogyan? Isten Fia feje felett nincs fedél? Miért nincs
lakásunk? Miért nincs fedél a fejünk felett? Olyan kérdések ezek,
amelyeket sokan közületek feltehetnek nap mint nap, és fel is teszitek.
Mint József, ti is azt kérdezitek: Miért nincs fedél a fejünk felett,
miért nincs lakásunk? És nekünk, akiknek van fedél a fejünk felett,
akiknek van lakásunk, nekünk is jót tesz, ha feltesszük ezeket a
kérdéseket: Ezeknek a testvéreinknek miért nincs lakásuk, ezeknek a
testvéreinknek miért nincs fedél a fejük felett?</p>
<p>
József kérdései ma is jelen vannak, ott vannak azoknak az életében, akik a történelem során megélték, hogy nincs lakásuk.</p>
<p>
József olyan ember volt, aki kérdéseket tett fel, de legfőképpen a hit
embere volt. A hit által volt lehetséges József számára, hogy rátaláljon
a fényre abban a pillanatban, amely teljesen sötétnek tűnt. A hit volt
az, ami megtartotta élete nehézségei közepette. József a hite miatt
tudott előrehaladni akkor is, amikor úgy tűnt, hogy minden egy helyben
áll.</p>
<p>
Az igazságtalan, fájdalmas helyzettel szemben a hit adja nekünk azt a
fényt, amely eloszlatja a sötétséget. Ahogyan Józseffel is történt, a
hit megnyit Isten csendes jelenléte felé minden életet, minden embert,
minden helyzetet. Ő jelen van mindannyiatokban, mindannyiunkban.</p>
<p>
Nagyon világosan akarom elmondani: nincs semmi ok, nem létezik
semmiféle társadalmi, erkölcsi vagy másfajta indok, ami miatt el lehetne
fogadni, hogy valakinek nincs lakása. Igazságtalan helyzetek ezek, de
tudjuk, hogy Isten velünk együtt szenvedi el, mellettünk éli meg ezeket a
helyzeteket. Nem hagy minket egyedül.</p>
<p>
Jézus nem csak szolidáris akart lenni minden emberrel, nem csak azt
akarta, hogy senki ne érezze, ne élje meg jelenlétének, segítségének,
szeretetének hiányát. Ő maga azonosult mindenkivel, aki szenved, sír,
bármiféle igazságtalanságot elszenved. Világosan megmondja: „Mert
éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam,
és befogadtatok engem.” (Mt 25,35)</p>
<p>
<span style="color:rgb(54,43,54);font-family:"Lucida Grande","Lucida Sans",Arial,sans-serif;font-size:13.2px;line-height:17.16px;text-align:center;background-color:rgb(242,245,247)"><img src="http://gondola.hu/kepek/95606.jpg" alt="" class=""></span></p>
<p>
A hit azt mondja nekünk, hogy Isten veletek van, Isten köztünk van, és
jelenléte a segítő szeretetre ösztönöz. Arra a szeretetre, amely egy
olyan Isten hívásából születik meg, aki szüntelenül kopogtat az
ajtónkon, mindenkinek az ajtaján, hogy a szeretetre, az együttérzésre,
az egymásnak való önátadásra hívjon minket.</p>
<p>
Jézus ma is kopogtat az ajtónkon, az életünk kapuján. Nem mágikus
módon, nem trükköket alkalmazva, nem fényreklámokat vagy tűzijátékot
használva. Jézus mindig a testvér, a szomszéd, a mellettünk álló ember
képében kopogtat az ajtónkon.</p>
<p>
Kedves barátaim, a segítség leghatékonyabb módját az imádságban
találjuk meg. Az imádság egyesít minket, testvérré tesz, megnyitja a
szívünket, és emlékeztet minket egy szép igazságra, amelyről olykor
megfeledkezünk. Az imádságban mindannyian megtanuljuk azt mondani, hogy
Atya, Apa, és amikor azt mondjuk, Atya, Apa, akkor felfedezzük, hogy
testvérek vagyunk. Az imádságban nincsenek gazdagok és szegények, csak
gyermekek és testvérek vannak. Az imádságban nincsenek első- és
másodrangú emberek, hanem testvériség van.</p>
<p>
Az imádságban a szívünk erőre lel, hogy ne váljunk érzéketlenné,
hideggé az igazságtalan helyzetekkel szemben. Az imádságban Isten mindig
hív és ösztönöz minket a segítő szeretetre.</p>
<p>
Milyen jót tesz nekünk, ha együtt imádkozunk! Milyen jót tesz nekünk,
ha abban a térben találkozunk, ahol testvérként nézünk egymásra, és
felfedezzük, hogy szükségünk van egymás támogatására. Ma veletek
szeretnék imádkozni, hozzátok akarok csatlakozni, mert szükségem van a
támogatásotokra, a közelségetekre. Arra szeretnélek hívni benneteket,
hogy imádkozzunk együtt, egymásért, egymással. Így támaszai lehetünk
egymásnak, és ez segít megélni annak örömét, hogy Jézus köztünk van.
Jézus segítsen megoldani azokat az igazságtalan helyzeteket, amelyeket
elsőként Ő ismert meg. Van kedvetek együtt imádkozni? Én kezdem
spanyolul, és ti folytatjátok angolul.</p>
<p>
<em>Miatyánk…</em></p>
<p>
Mielőtt elköszönök tőletek, szeretném Isten áldását adni rátok:</p>
<p>
<em>Áldjon meg az Úr, és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, és
legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békét!
</em>(Szám 6,24–26)</p>
<p>
Kérlek, ne feledkezzetek meg imádkozni értem! Köszönöm!</p>
<p>
---------------------------------------------------------------------------------</p>
<p>
<span style="font-size:14px"><strong>Ferenc pápa váratlan látogatást tett a Szegények Kis Nővéreinél Washingtonban</strong></span></p>
<p>
Ferenc pápa egyesült államokbeli apostoli útja során szeptember 23-án,
szerdán Washingtonban váratlan látogatást tett a Szegények Kis Nővérei
rendházában, mely a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika közelében található.</p>
<p>
A <a href="http://www.littlesistersofthepoor.org/">Szegények Kis Nővérei</a>
több idősgondozó, illletve egészségügyi intézményt üzemeltetnek az
Egyesült Államok területén. A kongregáció jelenleg éppen perli a
kormányt, mivel Obama új egészségbiztosítási rendszere kötelezővé teszi
számukra, hogy alkalmazottaik részére biztosítsák az ingyenes
fogamzásgátlást, illetve amennyiben nem biztosítják, arról nyilatkozniuk
kell, és abban az esetben biztosítótársaságok teszik ezt meg helyettük –
amivel közvetve ugyan, de mégis olyat kénytelenek tenni a nővérek, ami
ellentétben áll hitbeli meggyőződésükkel.</p>
<p>
<span style="color:rgb(54,43,54);font-family:"Lucida Grande","Lucida Sans",Arial,sans-serif;font-size:13.2px;line-height:17.16px;text-align:center;background-color:rgb(242,245,247)"><img src="http://gondola.hu/kepek/95607.jpg" alt="" class=""></span></p>
<p>
A látogatás nyilvánvalóan a pápa támogatását jelzi, peres ügyükben is –
nyilatkozott Federico Lombardi SJ szentszéki sajtószóvivő. – Ebben az
értelemben pedig köthető Ferenc pápának az Egyesült Államok püspökeit
támogató szavaihoz, melyek Obama elnökhöz intézett beszédében hangzottak
el.</p>
<p>
„Kicsit lett csak hosszabb ettől a program, de azt hiszem, nagy
jelentősége van a jelen helyzetben” – fogalmazott Federico Lombardi.</p>
<p>
<em><strong>Szegények Kis Nővérei</strong> (Congregatio Parvarum
Sororum Pauperum, CPSP, PSP): női szerzeteskongregáció. 1840-ben, a
franciaországi Saint-Servanban alapította Jeanne Jugan. 1907-ben nyertek
pápai jóváhagyást. Az ágostonos regula szerint, kizárólag adományokból
élnek, elhagyott öregeknek tartanak fönn otthonokat. 2006-ban 211 házban
2957 nővér élt. Magyarországon egy házuk volt, Rákospalotán
(Istvántelki út 52.). Károlyi Sándor gróf 1905-ben adományozta nekik az
épületet, melyben Stefaneum néven „aggmenhelyet” rendeztek be; 1929-ben
90 öreget gondoztak. 1948-ban áttelepedtek Franciaországba. (Magyar
katolikus lexikon)</em></p>
<p>
<em>A rendalapítót, Jeanne Jugant 2009. október 11-én avatta szentté XVI. Benedek pápa.</em></p>
<div class="">Magyar Kurír</div></div></div></div></div>