<div dir="ltr"><div class="">
                                                                        <h1 itemprop="name">A baloldal és a Biblia</h1><span class=""><a href="http://mno.hu/velemeny/a-baloldal-es-a-biblia-1305144">http://mno.hu/velemeny/a-baloldal-es-a-biblia-1305144</a><br>szerző: Szilvay Gergely,                                                                                                                                                                        2015. szeptember 20.,  14:11                                                                                                                                                        </span>
                                                                </div>
                                                         

                                                        <div class="">
                                                                
                                                        </div>

                                                        <div class="">
                                 <p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Miért nem segít a katolikus egyház a 
menekülteken? – teszi fel a kérdést múlt vasárnapi közleményében a 
Demokratikus Koalíció</b></span>. Tegyük most félre, hogy az egyház erre hivatott 
intézményei, egyesületei segítenek. Tegyük félre azt is, hogy 
megmosolyogtató, amikor egy amúgy radikálisan szekuláris, egyházellenes,
 kis támogatottságú, néhány éves párt próbál mérges lenni egy kétezer 
éves, sokat próbált nemzetközi intézményre. Vizsgáljuk meg inkább a 
magyar baloldal, valamint a kereszténység és az egyházak különös 
viszonyát.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A magyar baloldal alapvetően elnyomó jelenségként tekint a 
kereszténységre. Követeli, hogy az egyházak – legalábbis a történelmiek –
 ne politizáljanak, az állam és egyház szétválasztásának jegyében</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem 
szereti, ha az állam feladatokat ad át az egyházaknak (például az 
oktatás területén), s a szolidaritás megvalósítását is elsősorban állami
 feladatként képzeli el. Szereti számon kérni az egyházakon a Biblia 
betűjét, miközben egyébként inkonzisztensnek tartja a Szentírást, amiből
 bármit ki lehet olvasni. Eközben pedig kedvelt szórakozása a magyar 
jobboldal és a magyarországi egyházak fejére olvasni a pápa szavait és a
 keresztény alapelveket.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Demokratikus Koalíció például várja a Magyar Katolikus Püspöki 
Konferencia állásfoglalását – érdekes, az abortusz, az eutanázia, a 
vasárnapi nyitva tartás és a melegházasság kérdésében a progresszió 
magyar élcsapata nem tart igényt hasonló iránymutatásra.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A DK azt 
szeretné, ha Erdő Péter bíboros „Jézus mércéjével” mérné a kormány 
cselekedeteit.</b></span> Nos, a szép eszmény nem biztos, hogy mindig a DK szája 
íze szerint való volna: például a fent felsorolt ügyekben ez a mérce 
lehet, hogy kifejezetten nem tetszene egy hazai progreszszívnak.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> 
Babarczy Eszter is az isteni és a természetjog elveit kéri számon a 
keresztényeken és a konzervatívokon menekültügyben – korábban ő sem tett
 ilyet, lett légyen szó az említett, kényelmetlen témák bármelyikéről. A
 baloldalon mostanában előszeretettel idézik a Szentírást, például Jézus
 Máté evangélistánál olvasható szavait: „Mindaz, amit akár egynek is 
tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.”</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Valamiért 
azonban sosem kérik számon az egyházakon annak a jézusi felszólításnak a
 megvalósítását, miszerint „tegyetek tanítványommá minden népet”. 
Téríteni ugyanis szemükben a másik autonómiáját és igazságigényét sértő 
tevékenység</b></span> – nem mintha a baloldal ne próbálna meg folyamatosan 
téríteni, nevezetesen meggyőzni másokat a saját igazáról.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Bezzeg, ha a melegházasság kerül szóba, akkor a Biblia rögtön 
inkonzisztens, következetlen szöveggyűjtemény, amelyből tetszés szerint 
bármi kiolvasható. </b></span>Ilyenkor előszeretettel idéz a baloldal az 
Ószövetségből obskúrus, vérengző felszólításokat, az Újszövetség által 
hatálytalanított törvényeket és hasonlókat. Ha viszont így van, 
menekültügyben sem ildomos ráolvasni az egyházakra a Szentírást. 
Tekintve azonban a baloldal szokásos vallásellenességét: i<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>dézhető-e 
egyáltalán a Biblia a baloldal szerint közéleti kérdésekben vagy sem? Ha
 nem idézhető, akkor miért idézzük menekültügyben?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>S miért nem idézzük a melegházasság ügyében? Ha vallási alapon nem 
lehet a közéletben ellenezni a melegházasságot, mivel a vallás úgymond 
irracionális és dogmatikus, akkor miért lehet téma az, hogy a vallási 
meggyőződés mire kötelezi a keresztényeket a bevándorlókkal szemben</b></span>?</p>
<p>Lennének, akik azzal érvelnének a progresszió részéről, hogy a 
bevándorlók megsegítése nem politikai kérdés. Ez azonban nem igaz: 
minden politikai kérdés, amit azzá teszünk, emellett minthogy szuverén 
országok határairól, közbiztonságról és humanitárius problémákról 
beszélünk, elkerülhetetlenül politikai ügyről van szó. Ha azonban az 
egyházak nem politizálhatnak, akkor miért szólaljanak meg 
menekültügyben, amikor az elkerülhetetlenül politika? Régi baloldali 
szokás, hogy a rasszizmus, a romakérdés vagy a szociális ügyek esetében 
nagy hévvel szólítják fel az egyházakat állásfoglalásra, praktikusan a 
jobboldali kormánytól való elhatárolódásra – ezek közé az utóbbi időben 
felsorakozott a bevándorlás kérdése is. De akkor most politizáljanak az 
egyházak, vagy se?</p>
<p>A baloldal elsősorban a magyar kormány hozzáállását kárhoztatja az 
illegális bevándorlók ügyében, minthogy a kormány úgymond nem volt a 
helyzet magaslatán, és a baloldal szerint a civil szervezetek végezték 
el annak munkáját. Nos, ha a bevándorlók megsegítése, a hozzánk 
érkezettek emberi körülményeinek megteremtése a Keletinél és más 
gócpontokon a kormány feladata, akkor miért is hívjuk tetemre az 
egyházakat? Kétségkívül a kormány tudná a legkönnyebben megoldani az 
infrastrukturális kérdéseket, de hirtelen támadt, nagy léptékű 
humanitárius feladatoknak rendszerint nem rögtön, hanem csupán némi 
késéssel képesek eleget tenni a különféle kormányok. A fürgébb civilekre
 ilyenkor várhat a nagy feladat. Ha pedig egyes civil szervezetek 
alapvetően szociális érzékenységből jöttek létre, embertársaink 
megsegítésére (lásd Migration Aid), s önmeghatározásuk szerint ez a 
küldetésük, a feladatuk, akkor miért gondolják úgy, hogy ők a kormány 
munkáját végzik, miért mutogatnak a döntéshozókra?</p>
<p>A baloldal nagy tévedése, hogy a szolidaritás olyasmi, amit az állami
 újraelosztásnak és szociális rendszereknek kellene ellátniuk 
helyettünk; az állam nem egyenlő a társadalommal. A menekültügyhöz 
hasonló krízishelyzeteket pedig sohasem lesznek képesek pusztán a 
kormányok megoldani. Az egyházak mindig is azt tanították, hogy a 
szolidaritás mindenki feladata, nem tolhatjuk át az államra. A 
gördülékeny segítségnyújtást valóban az állam tudja a legkönnyebben 
megszervezni, de hogy ebben ne lenne feladatuk a civileknek, a 
segélyszervezeteknek, az kétségbe vonható.</p>
<p>S itt jön a legnehezebb kérdés. „Legkisebb testvéreink”-e az 
illegális bevándorlók? Miként kell bánnunk velük? A baloldal inkább a 
már itt lévők emberi körülményeire, a rövid távú kérdésekre alapozza 
retorikáját, míg a jobboldal inkább a hosszú távúakra: mit kezdjünk évek
 távlatában a bevándorlók hullámával? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A baloldal következetesen 
„menekültekről” beszél, egyébként meg irrelevánsnak tekinti a gazdasági 
bevándorlók és a menekültek megkülönböztetését; mindenkit egyszerűen 
embernek tart, akinek segíteni kell, mert csak. Mert olyan nincs, hogy 
„illegális ember”.</b></span></p>
<p>Azaz végső soron a bevándorlók ilyesféle megkülönböztetését nemcsak 
gyakorlati nehézségnek tartja (nincs papírjuk, nem tudjuk a pontos okot,
 amiért útnak indultak, bármit mondhatnak), hanem elméletben is 
immorálisnak véli. Sőt, mint olvashattuk, már a „migráns” szó is 
tárgyiasít, elembertelenít. Nem hiába szorgalmazta az ENSZ-főtitkár 
„legális migránsútvonalak” kijelölését.</p>
<p>Természetesen illegális ember nem létezik, ám illegális tetteket 
elkövető ember igen. Aki törvényszegő módon jön át a határon, az 
illegálisan tartózkodik hazánkban: az illegalitás állapotában van.</p>
<p>A legális migránsútvonalak kijelölése pedig egyenlő volna a fehér 
zászló l obogtatásával – azon túl, hogy értelmetlen is, mert ott fognak 
jönni a migránsok, ahol a legegyszerűbb nekik. A bevándorlók 
kategorizálásának vagy bármiféle minősítésének ellenzése ráadásul azért 
is visszatetsző a baloldaliak részéről, mert éppen a baloldal hajlamos 
arra, hogy osztályokban gondolkodjon, ami úgyszintén általánosítás, s ha
 tetszik, tárgyiasítás. Az elnyomók élcsapata például, mint tudjuk, a 
„heteroszexuális, fehér, nyugati férfiak” osztálya.</p>
<p>Nehéz mire vélni a baloldal kibickedését kereszténységügyben. Csak 
arról lehet szó, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miközben évtizedek óta tapasztaljuk 
tájékozatlanságát a kereszténységet és annak kultúráját illetően</b></span> – lásd 
többek közt a pápák permanens félreértését II. János Páltól Róma 
jelenlegi püspökéig, Ferencig –, aközben<b>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szívesen mazsolázik a kereszténység tanaiból aktuális érdekei jegyében.</span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b></b></span></p>
<p><em>A szerző újságíró (Mandiner)</em></p>                <br>
                <p style="font-style:italic">Ez a cikk megjelent a Magyar Nemzetben 2015. 09. 17.-én.</p>

                                                                </div></div>