<div dir="ltr"><div class=""><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150919_pinter_bence_gyakorlatilag_megszunt_a_kozep_europai_diplomacia">Gyakorlatilag megszűnt a közép-európai diplomácia</a></div><br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150919_pinter_bence_gyakorlatilag_megszunt_a_kozep_europai_diplomacia">http://mandiner.hu/cikk/20150919_pinter_bence_gyakorlatilag_megszunt_a_kozep_europai_diplomacia</a><br><div class="">
<div>2015. szeptember 19. 00:20 | <b>Írta: <a href="http://mandiner.hu/szerzo/pinter_bence">Pintér Bence</a></b> </div>
<div>
<div class=""><span style="vertical-align:bottom;width:400px;height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
<p class="">
Valahogy így nézhetett ki az első világháború előestéje: a
teljes bizonytalanság, a szokásos megoldási csatornák megszűnése, a
szolidaritás hiánya, a lépéskényszer, az üzengetés mind-mind erre
emlékeztet.
</p>
<div class="" id="articleBillboard">
</div>
<div class="">
<p>Van egy angol kifejezés, ami most remekül leírja a migráció által érintett országok manővereit: a „<em>dick move</em>”. Talán „<em>paraszt húzás</em>”-nak, még akkurátusabban „<em>gecizés</em>”–nek lehetne fordítani, ha muszáj lenne. Nehéz megmondani mikortól, de itt Közép-Európában egy-két hete a „<em>dick move</em>”-diplomácia uralja a külkapcsolatokat.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="ga1" class=""></p><p>Határozott
brüsszeli, vagy akár német cselekvési terv, állásfoglalás nélkül
mindenki hamar félredobott mindenféle szolidaritást. Először a görögök
engedtek át minden menekültet, de ők már pár éve ezt csinálják. Aztán a
macedónok és a szerbek adták be a kulcsot, és kezdtek mindenkit
szervezetten utaztatni a schengeni határ felé. Szeptember elején,
fokozódó nemzetközi nyomásra aztán Magyarország is megkezdte az
utaztatást (pedig július közepe óta minden nap <a target="_blank" href="http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/hatarinfo/elfogott-migransok-szama-lekerdezes?honap%5Bvalue%5D%5Byear%5D=2015&honap%5Bvalue%5D%5Bmonth%5D=7&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201509">legalább ezren</a>
léptek be naponta illegálisan az ország területére), ezt követően hamar
becsődölt Ausztria, aztán sorban Németország, Dánia és Svédország. A
következő magyar „<em>dick move</em>” a határzár volt, amivel a saját
problémánkat egy időre megoldottuk, csak azért, hogy a horvátok két
rövid nap alatt bedobják a törülközőt.<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif" id="ga2" class=""></p><p><strong>Mindenki addig humanista, amíg nincsenek ott a menedékkérők</strong></p><p>Mindenkinek
addig volt nagy a szája, amíg oda nem ért az első pár ezer
megállíthatatlan, regisztrálni nem akaró menekült és el nem foglalt pár
autópályát vagy vasútállomást. Könnyű volt a magyar kormányt és a magyar
rendőrt szidni, hiszen nekik éppen muszáj volt intézkedni; repkedett is
mindenféle szitok és elképedés a román miniszterelnöktől kezdve
osztrák, szerb és horvát kollégáin át egészen az ENSZ-főtitkárig.
Megérhettük azt is, hogy egy szerb miniszter oktatott minket emberi
jogokból. A magyar diplomácia vezetője, Szijjártó Péter mindezekre azzal
reagált, hogy esetleg behívatta az adott nagykövetet, aztán kiadott
egy-egy nagyon durcás, gyakran egészen sértő közleményt, amelyben
kifejtette, hogy mindenki hülye, csak mi vagyunk, ugyebár, helikopter.
Ebben egyébként néha volt is igazság, a nyelvezettől függetlenül.</p><p>Valahogy
így nézhetett ki az első világháború előestéje: a teljes
bizonytalanság, a szokásos megoldási csatornák megszűnése, a
szolidaritás hiánya, a lépéskényszer, az üzengetés mind-mind erre
emlékeztet. Legalábbis semmiképpen nem egy működő, egységes Európára,
ahol nem hagyunk senkit hátra, ahol közösen lépünk fel olyan ügyekben
is, amelyek túlmutatnak az uborka megfelelő mértékű görbületén. Persze
nem volt ebben partner sem Orbán, sem a többi visegrádi; de annyiban
igaza van a magyar miniszterelnöknek, hogy akkor lesz értelme kvótákról,
illetve hasonló, bürokraták által értelmezhető dolgokról beszélni, ha
esetleg sikerülne kontrollált mederbe terelni az Európába érkező emberek
regisztrációját. Erre pedig egyelőre senkinek nincs jobb ötlete, mint
amit a magyar kormány a déli határnál megcsinált, felvállalva az ezzel
járó, egyébként nagyon is profilba illő, mégis kényszerű
embertelenséget.</p><p><strong>Casus belli</strong></p><p>A pénteki,
horvát-magyar határon történt események pedig már-már a bohózat
kategóriáját érintik. Mi a jó fenét képzeltek a horvátok, mikor
átküldtek a magyar határon egy vonatot, piros jelzés mellett, <a target="_blank" href="http://mandiner.hu/cikk/20150918_horvat_rendorok_behatoltak_az_orszagba_a_menekultvonattal_lefegyvereztek_oket?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201509">negyven fegyveres horvát rendőrrel a fedélzeten</a>?
Ilyen lépésekből rossz esetben háborúk szoktak indulni. És vajon ki
hazudik? A horvát kormány, akik szerint ez meg volt beszélve, vagy a
magyar akik szerint nem, mégis várták a vonatot a magyar oldalon?</p><p>A
pattanásig feszült a helyzet eddig is rengeteg kárt okozott, de még
egyáltalán nincs vége. Ha legkésőbb a rendkívüli EU-csúcson nem kerül
elő valamiféle vészmegoldás, komoly problémákkal nézünk szembe a
következő időszakban.</p><p><strong>Frissítés:</strong> Megérkezett a válasz a <em>ki hazudik?</em> kérdésre, egyenesen <a target="_blank" href="http://mandiner.hu/cikk/20150919_horvat_miniszterelnok_rakenyszeritettuk_a_magyarokat_a_menekultek_fogadasara?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201509">a horvát miniszterelnöktől</a>: <em>„Nem
volt megállapodás a magyarokkal. Rákényszerítettük őket, hogy fogadják a
menekülteket, úgy, hogy odaküldtük az embereket, és továbbra is ezt
fogjuk tenni.”</em></p> </div></div>