<div dir="ltr"><div><div>
<h1>A mi liberálisaink</h1><a href="http://mno.hu/velemeny/a-mi-liberalisaink-1302210" target="_blank">http://mno.hu/velemeny/a-mi-liberalisaink-1302210</a><br><span>szerző: Hajdú Péter, forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet/" target="_blank">Magyar Nemzet</a>, 2015. augusztus 29., szombat 16:44 </span>
</div>
<div>
</div>
<p>Sok más fiatallal egyetemben a nyolcvanas
évek legvégén – amikor az elvtársak éppen a közvagyon ellopásával,
bocsánat, spontán privatizálásával voltak elfoglalva – boldogan fürödtem
én is a szabadságban. Euforikus napok voltak. A szabadság, egyenlőség,
testvériség bűvöletében éltünk. Március 15-én már rendőri terror nélkül
lehetett végigmenni a megszokott útvonalon, Cserhalmi György pedig a
Magyar Televízió lépcsőin felolvasta, hogy mit kíván a magyar nemzet. S
ezt a televízió – ha felvételről is, de – közvetítette, csakúgy, mint
Szűrös Mátyás szavait, amikor október 23-án a Parlament erkélyéről
kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Szabad volt nemet mondani a
diktatúrára, szabadon és nyíltan mondhatta el gondolatait az ember, ami
korábban elképzelhetetlen lett volna.</p>
<p>Valamikor 1989 őszén, amikor már világos volt mindenki előtt, hogy
annak a rendszernek vége, nyugdíjba készülődő apámat is elrángattam az
ötödik kerületi SZDSZ által szervezett nyílt beszélgetésre. Emlékszem,
mások mellett Kőszeg Ferenc is lelkesítette az embereket, jöjjenek,
mondják el véleményüket, mert szükség van a civilek tisztaságára,
erejére. Nagyon tetszett, amit hallottam. Tetszett, hogy a magát
liberálisnak valló párt erőteljesen antikommunista hangot ütött meg,
felelősségre vonást ígért. A lelkesedés nem tartott sokáig. Akkor lett
vége, amikor a párt egyik közismert arca egy tévévitában az MDF-es
vitapartner becsületről szóló fejtegetésére cinikusan elmosolyodott, s
csak ennyit mondott: politika és becsület? A kettőnek semmi köze
egymáshoz.</p>
<p>Bár akkor mellbe vágott a kijelentés, mint utóbb kiderült, ennél
őszintébb mondat nem nagyon hangzott el politikus szájából azóta sem a
médiában. Hogy ez nekem és még nagyon sokak számára újdonság volt, azt
talán magyarázza, hogy akkoriban úgy tekintettünk a nyugati világra –
amelyre folyamatosan hivatkoztak a rendszerváltó pártok –, mint a
mennyországra. Csak a szabadságot láttuk benne, csak a jót, ami
mindenben ellentéte a szocialista világnak, a hazudozásnak. Aztán,
amikor kezdtük kissé kritikusan szemlélni a liberalizmus hazai
képviselőinek megnyilatkozásait, egyre világosabb lett, hogy bár
szabadelvűnek mondják magukat, szó sincs arról, hogy valóban azok
lennének.</p>
<p>Mert<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> mit is hirdet a liberalizmus?</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hogy az egyén szabadsága, a
gondolat szabadsága mindenek előtt való.</b></span> Számos, magát liberálisnak
mondó személyiség ezt úgy fordítja le az egyszerű embereknek,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> hogy a
mindennapi életben toleránsnak, befogadónak, belátónak kell lenni. Mások
véleményével, ha azonosulni nem is kell, de azt meghallgatni,
méltányolni szükséges.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> S mi történt a magyar politikában, közéletben?
</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Attól kezdve </span>a szabad demokraták a sajátjuktól eltérő <b>bármely más
álláspontot mucsainak, nacionalistának, sovinisztának, nácinak</b>
tartottak.<b> </b></span>E kirohanásokat politikusnak is nehéz volt elnézni, de
értettük az indokait. Gondoljunk csak a becsület és a politika
kapcsolatáról idézett szabad demokrata gondolatokra! De sajnos, ugyanezt
tapasztaltuk, s figyelhetjük meg azóta is a liberális értelmiség
viselkedésében. (Tisztelet a kevés kivételnek.) <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Képtelenek tolerálni
bármely, az övéktől eltérő álláspontot.</span></p>
<p>Sokszor gondoltam arra, hogy nekünk még a liberálisokból is az utolja
jutott. De rá kellett jönnöm, az eszme képviselői az egykor hőn áhított
Nyugaton, így Amerikában sem mások. Talán nem véletlen, hogy<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a
liberális pártoknak – úgy tűnik – Európában befellegzet</b></span>t. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Másfél
évtizede a lengyel, négy-öt éve a magyar, majd közvetlenül utána a német
liberális párt dőlt ki a sorból, idén pedig brit elvbarátaik szenvedtek
katasztrofális vereséget a választásokon, amikor alig néhány képviselőt
tudtak bejuttatni az alsóházba. A tények azt mutatják, a liberális
pártok az elmúlt másfél-két évtizedben hitelüket vesztették. Nem is
csoda, hiszen az általuk hangoztatott elvek köszönőviszonyban sincsenek
saját viselkedésükkel.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A véleményagresszióra sok példá</b></span>t lehetne hozni.<b> </b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A közelmúltban a
melegségüket büszkén vállaló Domenico Dolce és Stefano Gabbana
divattervező párost közösítették ki elvbarátaik, s még vállalkozásukat
is csaknem csődbe vitte a liberális véleményterror. </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">A két olasz
divattervező a hagyományos családmodell mellett tette le a voksát,</span>
amikor <span style="background-color:rgb(255,229,153)">azt merték mondani az olasz Panorama magazinban, a család szent
dolog, ezért nem</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">támogatják, hogy a meleg párok gyermeket fogadhassanak
örökbe, vagy hordathassanak ki béranyával, mert az így „létrehozott”
gyermek „szintetikus” gyermek.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Azonnal és kérés nélkül megszólalt a liberális kórus a köztudottan
homoszexuális Elton Johnnal az élen. Olyan sztárok álltak az énekes
mellé, mint Madonna, Victoria Beckham, Ricky Martin vagy a Courtney
Love, akik bojkottot hirdettek az olasz divatmárka termékei ellen.</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Dolce
válaszul csak néhány kérdést tett föl</span> Elton Johnnak. <span style="background-color:rgb(182,215,168)">Megértésről,
toleranciáról prédikálsz, és másokat támadsz?</span> Csak azért, mert valakinek
más a véleménye? Később azonban kénytelen volt visszakozni, mert minden
bizonnyal hatásosnak bizonyult a cégük ellen indított bojkott. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Hasonló
sorsra jutott Guido Barilla olasz tésztagyáros is, aki a meleg
famíliákkal </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">szemben szintén a hagyományos családra szav<span></span>azott. </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
toleranciát hirdető melegjogi szervezetek azonnal bojkottot hirdettek</span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">Barilla </span>termékei ellen, aki<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kénytelen volt videoüzenetben megtagadni
nézeteit, hogy vállalkozása ne lássa kárát véleményének.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ez a fajta liberális véleményterror, amely nem tűr meg maga mellett
más véleményt, csaknem olyan káros, mint a valódi, fizikai terrorizmus.</span>
Annyi a különbség, hogy a robbantással fenyegető terroristák a testet és
a lelket akarják megsemmisíteni, míg a véleményterror „csak” az önálló
gondolatot. A két olasz példa sajnos jól mutatja a világszerte
alkalmazott erőszakos módszer hatásosságát.</p><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)">De ha a liberális eszméket vallók ennyire szembemennek saját
elveikkel, azaz számukra kizárólag saját elveik tolerálhatók</span>, <span style="background-color:rgb(182,215,168)">fel kell
tenni a kérdést</span>:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> léteznek-e egyáltalán valóban szabadelvű emberek?
Nyilván vannak, csak nem nevezik magukat liberálisnak. Biztos, hogy
mindenki talál olyanokat a környezetében, ak<span></span>ik valóban szabadelvűek.</span></p>
<p>Lehet, hogy jobb- vagy baloldali pártra voksolnak, esetleg egyáltalán
nem szavaznak, mert nem érdekli őket a politika, de életükben valóban
liberálisok, mert <span style="background-color:rgb(255,229,153)">egészségesen gondolkodnak, amelynek része a
tolerancia. El mernek térni a szokásos életvezetéstől, fontos számukra
az egyéni vélemény, de képesek belátni, ha valakinek más a véleménye egy
kérdésben, azt el tudják fogadni, és nem közösítik ki gondolkodása
miatt.</span></p>
</div><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ha például valaki alternatív iskolába járatja gyermekét, mert jobbnak
tartja az uniformizált hagyományos iskolánál, s szeretné, hogy az
iskola vegye figyelembe az odajárók egyéniségét, és ne a <span></span>gyermek
személyiségét alakítsák az iskolához, az liberális. Egy ilyen iskolában
pedig bőven találni konzervatív, baloldali vagy liberális beállítottságú
családot, akik mégis képesek egymást elviselni.</span> Ők valóban
szabadelvűek, csak ezzel nincs mindegyikük tisztában, mert nem elvont
politikai, filozófiai kategóriában gondolkodnak, hanem<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> élik az életüket,
amelyben vannak gondok, konfliktusok, kellemetlenségek.</span> S ezeket
békésen is meg lehetu oldani. Úgy, hogy figyelembe veszik a többiek
érdekeit, tiszteletben tartják véleményüket, gondolataikat, de azt is
elvárják, hogy mások is hasonlóképpen viselkedjenek velük szemben.<br><div>
Mert a liberális gondolkodás és cselekvés lényege ez lenne. Kár, hogy a média erről nem is vesz tudomást.<br></div></div>