<div dir="ltr"><h1>„Visszahelyeznék mindent, ahonnan vettem – ennyi rend volna” </h1>
<div>2015. augusztus 29. szombat 19:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/-visszahelyeznek-mindent-ahonnan-vettem--rend-volna" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/-visszahelyeznek-mindent-ahonnan-vettem--rend-volna</a><br></div>
<h3>Évközi 22. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 7.1-8. 14-15. 21-23)</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63501&img=o_ev.jpg" rel="lightbox['g63501']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63501&p=1&img=c_ev.jpg" alt="" border="0"></a><br>Nyáron
a Balatonfelvidéken kerékpároztam. Felfelé csak a helyzeti energia
növelésére összpontosítottam, azonban amikor egyenes úton, vagy lejtőn
tekertem, élveztem a tájat, a hegyeket, dombokat, erdőt, mezőt, a távoli
Balatont, a simogató levegőt. És boldognak éreztem magamat. A nyári
szabadságról mindenkinek lehet hasonló tapasztalata: a
környezetváltozás, kellemes táj és élmény belső hangulatváltozást,
boldogságérzést okozott.<br><br> Az ikon teológiájában meghatározó az a
gondolat, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>amit nézünk, az hat ránk, a megjelenített teológia,
lelkiség a nézőre is hatással van, belsőleg változtatja.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A vallási
gyakorlatok (imádság, liturgia, böjt, jócselekedet) hatással vannak az
emberre. </span><br><br> De vajon azzá válunk-e, amit eszünk, amit nézünk, ami
körülöttünk van? <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Miért korholja Jézus az evangéliumban a derék
farizeusokat, akik a Krisztus előtti második századtól népüket és
hitüket úgy próbálják megvédeni a szeleukidák által bevezetett
hellenista divattól, hogy harcosan betartják a törvényt, minden
részletére vigyázva, illetve védő szokásokkal, szabályokkal veszik körül
a hitet és a tízparancsolatot? </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Képmutatók” </b></span>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szól hozzájuk Jézus,</b></span>
amikor kérdőre vonják, hogy a tanítványok miért nem tartanak meg
mindent, miért nem mosnak kezet étkezés előtt, piacról hazajövet. Pedig
ma is korszerűek ezek a tisztasági előírások. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Pedig Jézus máskor azt
mondja, hogy nem eltörölni jött a Törvényt, hanem beteljesíteni azt.</b></span><br><br>
Mint sokszor, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus most is megragadja az alkalmat, hogy valami
kapcsán, ami érinti és érdekli a hallgatóságát, másról, fontosabbról,
valóságosabbról beszéljen</b></span>. Ugyan hatással van ránk a külsőség, legyen az
természet, társaság, időjárás, vallási gyakorlat, ugyan fontos részei
ezek az életünknek, de sajátosan nem ettől vagyunk emberek. Az emberről
tanít Jézus: a sajátosan emberi belül lakik bennünk, ezért belülről
indulnak ki a leginkább hozzánk tartozó cselekedetek, szavak, érzések.
Nem egyszerűen a körülmények (adottak vagy általunk kialakítottak)
összességei vagyunk, hanem cselekvő, önálló, szabad lények. Az
istengyermeki szabadság azt is jelenti, hogy nem mesélhetem el az
életemet úgy, mint ami a történelmi, családi események és szereplők
hatásainak az eredménye.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Isten népét nem határozhatja meg az, hogy mit
eszik, hogyan beszélnek körülötte, milyen az általános morál.</b></span><br><br>
„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ami belülről származik, az teszi tisztátalanná az embert” </b></span>– nehéz
felelősségnek hat. És tényleg. Ezer csúnya szó, amit hallunk, nem okoz
annyi kárt bennünk, mint egy mocskos szó, amit mi mondunk ki. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>So</b></span>k<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> aljas
emberi megnyilvánulás</b></span>, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>ami körülvesz bennünket</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nem ront rajtunk annyit,</b></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> m</b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">int </span>egy saját gonosz gesztusom a családtagjaim, kollegáim felé</b></span>. És
sorolhatnánk, mint ahogy Jézus kíméletlenül sorolja is – penge-éles
lelki tükröt tartva elénk.<br><br> Az istengyermeki szabadságról szól az
olvasmányban Mózes: „Hol van olyan nép, amelyhez istenei oly közel
volnának, mint hozzánk az Úr?” Ez a közelség, ahogyan a szívünkben van
Isten, adja meg a lehetőséget, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az általa megérintett, hozzá közeli
szívünkből jó dolgok fakadjanak: dicséret, bátorítás, igaz szó,
becsületes tett, megbocsátás, irgalom, szeretet. Ez a belső tehet
bennünket – Isten szabad gyermekeit – új néppé.</b></span><br><br> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Fontosak-e a
külső szabályok? Egy közösséget nem lehet szabályok és szokások nélkül
elképzelni. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">De ezek a belső indításainknak következményei, nem pedig
megteremtői.</span></b></span> Ahogy a költő (Fodor Ákos) figyelmeztet:<br><br><i>„Visszahelyeznék</i><br><i>mindent, ahonnan vettem</i><br><i>– ennyi rend volna.”</i><br><br>És tudjuk, hogy ennyi még nem rend, kell valláshoz, családhoz, nemzethez a legfontosabb is: a szívünk.<br><br>Füzes Ádám/Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p></div>